Korunk › November 2000| November 2000 Erdélyi szemmel — Brüsszel, Európa |
Előszó Jövő és érték Egyed Péter Vázlat egy álomról Csiki László Közép-Európa geopolitikai problémái Washington után Vasile Puşcaş Pillanatkép Magyarország uniós csatlakozásáról Balogh András Románia jövője és az európai integráció (Gabriel Andreescu, Bakk Miklós, Bodó Barna és Borbély László írásai) Európai integráció és politikai készségek Szász Alpár Zoltán Szilágyi Domokos utolsó monológja Vári Csaba A „tisztátalan” filozófiai kritikáról Polgár Alexandru Vanni ugyan nincsen, de igény, az volna rá (Csák László, Veres Valér,Olti Ágoston, Plainer Zsuzsa és Balogh Brigitta válaszai) Időzavarban; Rámában a dráma; A paradicsom napja; Egy versben a reggel Szonda Szabolcs Az erőszak sátánkeringői Bogdán László Ikervers Mózes Huba Etnikai specifikum és közös sajátságok I. Vajda László Toll Mi mind, jó románok Radu Pavel Gheo Nemzeti & bűnvádi sajátosság Mihai Gălăţanu Miféle sajátosság, uram? Irina Nicolau Műhely / Atelier „A költők — az emberiség szíve” F-akták A narrátor mint befogadó: Ishmael, a Moby Dick olvasója és kritikusa Manfred Pütz Világablak „Európai mintakövetés” — „nemzetközi öncélúság”: traumák, diskurzusok, tanulságok Dénes Iván Zoltán História Kolozsvár a román „kiugrástól” Észak-Erdély „másodszori felszabadulásáig” (1944. szeptember — november). I. Nagy Mihály Zoltán—Vincze Gábor Mű és világa Márai Sándor Vörösmarty-mondata Fried István Közelkép Csatlakozás közérthetően T. SZ. Z. Téka „De itt lenn minden unt és ostoba.” Demeter Szilárd Romániai Magyar Évkönyv 2000 K. K. Gy. Olvasószolgálat Talló Ortodoxia és nacionalizmus S.L. Mircea Dinescu új lapja Kántor Erzsébet Hungarian Minorities Monitor K. K. GY. Románok Európa kapui előtt SZ.G. Provinciáról, kényszerpályákról, erdélyi irodalomról Kántor Lajos Számunk szerzői | | T. SZ. Z. Csatlakozás közérthetően E lapszám nyomdába kerülése előtt néhány nappal, október 24-én Románia újabb két fejezetet nyitott meg az Európai Unióval folytatott tárgyalásokban. Ez a két fejezet a statisztikára és az audiovizuális politikára vonatkozik. Kevesen vannak azonban tisztában azzal, hogy ez valójában mit is jelent, s talán még kisebb azok száma, akik a politikai-gazdasági kritériumokon túlmenően az integrációs folyamat technikai-gyakorlati kérdéseivel tisztában vannak. Ez bizonyos fokig veszélyt is hordoz magában, hiszen miközben a külügyminisztériumnak alárendelt integrációs osztály egyre-másra megnyitja vagy lezárja az egyes csatlakozási tárgyalási fejezeteket, a közvélemény értetlenséggel követi az eseményeket, vagy már egyszerűen azt sem képes követni, hogy a tárgyalások éppen hol tartanak. A veszélyt abban látjuk, hogy a tárgyalók által az uniónak megígért jogi, gazdasági, közigazgatási vagy egyszerűen csak technikai intézkedésekről a hazai közvélemény keveset tud, így azok gyakorlatba ültetése részéről esetleg negatív reakciókat válthat majd ki. Nem tűnik érdektelennek tehát eleve tisztázni az integrációs folyamat néhány alapvető kérdését. Az Agenda 2000 címet viselő dokumentumában az Európai Bizottság (a csatlakozási tárgyalásokat irányító, a jelöltek eredményeit követő intézmény — EB) leszögezte: rendszeresen jelentéseket készít majd az Európai Tanácsnak (ET) az egyes közép- és kelet-európai tagjelölt országoknak a csatalakozási előtárgyalások és tárgyalások időszakában elért eredményeiről. Az EB ugyanakkor — a Koppenhágában elfogadott csatlakozási kritériumok és azok átvételi sebességének függvényében — ajánlatokat tesz az ET-nek kétoldalú kormányközi konferenciák, tárgyalások megrendezésére. A bizottság tulajdonképpen az ún. acquis communautaire (magyarul: az a szint, amelyet az unió elért, az uniós tapasztalat, szűkebb értelemben tkp. az uniós joganyag; a továbbiakban: acquis) egyes tagjelöltek által történő átvételét monitorizálja. Azt, hogy a jelöltek milyen mértékben teljesítik a csatlakozás gazdasági kritériumait és a betagolódás által megkövetelt valamennyi feltételt. Az uniós csatlakozás fő feltételeit négy kategóriába csoportosíthatjuk. A politikai és a gazdasági feltételeken kívül fontos szempont a tagsággal együttjáró kötelezettségek vállalásának, illetve az átvett acquis gyakorlatba ültetésének jogi és adminisztratív képessége. Az EB évente készülő jelentése ezeket a területeket részletesen megvizsgálja, s ennek alapján az ET ajánlásokat tesz a tagjelöltnek. Az utóbbi évek jelentéseibe foglalt értékelések szerint Románia teljesíti a csatlakozás koppenhágai politikai kritériumait. „Az ország folyamatos erőfeszítéseket tett a magyar kisebbség jogainak tiszteletben tartása és védelmezése érdekében, és az árvaházakban nevelt gyereket helyzetének javításáért.” - áll például az 1999-es évet vizsgáló jelentésben, amely ugyanakkor megállapítja, hogy a kisebbségek jogait biztosító hazai és nemzetközi jogszabályok alkalmazásának területén a lemaradás számottevő. Az 1997-es évi jelentésben az EB kifejtette: „Románia jelentős haladást ért el a piacgazdaság létrehozásában, ám komoly nehézségekkel nézne szembe ha középtávlatban az unión belüli verseny nyomásával és piaci erőivel kellene konfrontálódnia”. Ehhez viszonyítva az 1998-as jelentés ekképpen szól: „Románia rendkívül keveset haladt a piacgazdaság létrehozásában, a versenynyomással és a piaci erőkkel történő konfrontálódási képessége pedig gyengült.” Nem volt sokkal kedvezőbb e tekintetben az 1999-es jelentés sem, amely megállapította, hogy „Románia gazdasági helyzete továbbra is roppant törékeny maradt”. A bizottság tavalyra vonatkozó végkövetkeztetése szerint „Romániát nem lehet működő piacgazdaságnak tekinteni, s képtelen az uniós verseny nyomásával piaci erőkkel konfrontálódni.”. Hosszú és részleteket részletesen elemző jelentések egész sora után a Helsinkiben tartott értekezlet mégis úgy döntött, hogy— bár a csatlakozás gazdasági és más előfeltételeit nem teljesíti — idén Románia is megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat. Ezek a tárgyalások fejezetekre vannak osztva, a tagjelölteknek tehát összesen 31 fejezetben kell átvenniük az acquis-t. Célszerűnek találjuk e fejezeteket felsorolni: 1. a javak szabad mozgása; 2. a személyek szabad mozgása; 3. szolgáltatások biztosításának szabadsága; 4. a tőke szabad mozgása; 5. vállalati jog; 6. versenypolitika; 7. mezőgazdaság; 8. halászat; 9. szállítás; 10. adózás; 11. gazdasági és pénzügyi unió; 12. statisztika; 13. szociálpolitika / foglalkoztatás; 14. energia; 15. iparpolitika; 16. kis- és közepes méretű vállalkozások; 17. tudomány és kutatás; 18. oktatás, képzés és fiatalok problémái; 19. távközlés és információs technológia; 20. művelődési és audiovizuális politika; 21. térségpolitika / szerkezeti eszközök; 22. környezetvédelem; 23. fogyasztók és egészségvédelem; 24. bel- és jogügyi együttműködés; 25. vámunió; 26. külkapcsolatok; 27. közös kül- és biztonságpolitika; 28. pénzügyi ellenőrzés; 29. pénzügyi és költségvetési tartalékok; 30. intézmények; 31. egyebek. A fenti fejezetekből Románia ez idáig hét fejezetben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat. Ezek a következők: külkapcsolatok (26), közös kül- és biztonságpolitika (27), kis és közepes méretű vállalkozások (16), tudomány és kutatás (17), oktatás, képzés és fiatalok problémái (18), statisztika (12), illetve művelődési és audiovizuális politika (20). Az első ötöt februárban nyitották meg, amikor Románia a csatlakozási tárgyalásokat megkezdte, s ezeket már ideiglenesen le is zárták, mert Románia ezek tekintetében semmilyen különleges halasztásokat, az uniós jogtól való eltéréseket vagy átmeneti könnyítéseket nem kért. Az október végén megnyitott két fejezetből máris lezártak egyet, a statisztikára vonatkozót. E téren ugyanis megállapítást nyert, hogy Románia közel áll az uniós elvárásokhoz. Az audiovizuális politikára vonatkozó fejezet lezárásához azonban arra van szükség, hogy Románia előbb módosítsa vonatkozó jogszabályát. Az európai jog szerint ugyanis az unión belüli televízióállomásoknak kötelességük nagyobbrészt európai produkciókat sugározni. (Egyetlen fejezetet sem lehet a tárgyalások vége előtt végérvényesen lezártnak tekinteni, s bármely fejezetet bármikor újranyithatják a tagjelölt vagy pedig az uniós tagok kérésére.) Románia azt tervezi, hogy november elején további két fejezetet nyit meg, a konkurenciáról (6) és a távközlésről (19) szólókat. Az október végéig megnyitott hét fejezettel (amelyből hatot ideiglenesen le is zárt) Románia a tagjelöltek között az utolsó helyen kullog. A Helsinki-csoportban indult jelöltek közül valamennyi ország jobban haladt. Bulgária például kilenc fejezetet megnyitott már, Málta pedig tizenkettőt (ebből tízet le is zárt). Tény azonban az is, hogy csökken a távolság azon országok között, amelyek a luxemburgi csoport tagjai, s amelyek a csatlakozási tárgyalásokat 1998-ban kezdték (ezek között van Magyarország is), illetve a Helsinki-csoport tagjai között. Málta például a maga már lezárt tíz fejezetével közel abban a helyzetben van, mint az első csoporthoz tartozó Lengyelország, amelynek eddig csupán 11 fejezetet sikerült ideiglenesen lezárnia. A gyakorlat azt mutatja, hogy az egyes tagjelöltek a legkönnyebb fejezetekkel kezdték a tárgyalásokat, olyan fejezetekkel, amelyek esetében sem a tagjelölteknek, sem pedig az uniós tagoknak nem kellett az uniós jog alkalmazása végett átmeneti időszakokat, kivételezéseket vagy halasztásokat kérniük. Várhatóan jövőre nyitnak majd meg a Helsinki-csoport tagjelöltjei (Bulgária, Lettország, Litvánia, Málta, Románia és Szlovákia) az eddigieknél sokkal érzékenyebb fejezeteket, mint például a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a személyek szabad mozgása, illetve a pénzügyi és költségvetési tartalékokra vonatkozó fejezet. Ez utóbbi keretében például azt kell majd eldönteni, hogy az egyes országok mikor és mekkora összegeket fizetnek majd be a közös európai költségvetésbe. Ott van aztán — s nem utolsó sorban —- a 31. fejezet, amelyre hivatkozva bármikor bármilyen további fejezeteket lehet megnyitni, újabb feltételeket lehet szabni, s újabb tárgyalásokat kezdeményezni. A legszélesebb közvéleménynek mindebből legalább annyit tudnia kell, hogy az EU-val folyatatott csatlakozási tárgyalások célja tulajdonképpen azon feltételek megállapítása, amelyeket a csatlakozás érdekében az országnak teljesítenie kell, s hogy a csatlakozás pillanatától az illető országnak az uniótól átvett jogrendszer alapján kell működnie. A 31 fejezetre osztott csatlakozási tárgyalások eredményét a csatlakozási szerződés fogja majd tartalmazni. Ezt a szerződést jóvá kell majd hagynia mind a tizenöt jelenlegi uniós tagországnak, az Európai Parlamentnek, illetve a tagjelölt ország törvényhozásának is. Jelentős felelősség hárul a médiára, amelynek a közvélemény számára le kell fordítania és közérthető formában el kell magyaráznia a csatlakozással kapcsolatos kérdéseket. Ami igencsak nehéz feladatnak bizonyulhat. Gondoljunk arra, hogy az uniós követelményrendszer, a csatlakozási feltételek részletes dokumentációja és a mindezzel kapcsolatos anyagok mintegy nyolcezer gépelt oldalt tesznek ki. Lefordítani sem kevés... |