Tagadhatatlan, az angol politika elérte célját. A Mac-Donald keze és hatalma alatt egyesitett koalíció egyre hangosabban hangoztatja, hogy kereskedelmi-mérlege 113 millió font sterlinges passzivájából jóformán már alig van valami és hogy a passzíva eltűnését csakis annak a vám-politikának köszönheti, amelyet az utolsó pillanatban, de bölcsen bevezetett. Az ottawai konferencián fejezi be Anglia nagy művét és az ott leszegzett brit-birodalmi vámpolitika teljessé zárja azt a vám-sövényt, amelyet Anglia főként Amerika, Franciaország és Németország ellen épített ki. Az angol védővám, ha felületesen kalkulálunk, nem is magas. Mindössze tizszázalékos és az angol államháztartás ezen a cimen mindössze 36 millió font bevételre számit. Harminchatmillió font bevételből —ez világos — nem lehet a kereskedelmi mérleg 113 milliós passzíváját eltüntetni, tehát e nyilvánvaló többlet-bevételen felül egyéb bevételeket kellett még szerezni. A további bevételeket az angol állam a font harmincszázalékos kurzus eséséből szerezte és így bár hivatalosan az árúk ára csak tízszázalékos megterhelést kapott, mert ennyi a védővám összege, valójában negyvenszázalékos a megterhelés, ha a font kurzus veszteségét is tekintjük. És még több, ha számításba vesszük, hogy azt az árút, amelyet a vám most 36 millióval megdrágított, a kereskedelem még tovább drágítja, mert hiszen kalkulációjában nemcsak az árú bekerülése árához üt százalékot, hanem ahhoz a vám-összeghez is, amelyet szintén fizetnie kellett. Ezt a hatalmas összeget természetesen javarészt a munkásság fizeti meg, amelynek munkabéreiben az áremelkedés még nem jelentkezett és az a munkanélküli, akinek a mult év szeptemberében ugyancsak takarékossági és rentabilitási indokkal munkanélküli segélyéből tiz százalékot csökkentettek. Az angol tőke üzleti élete megélénkült, de ez az élénkülés csak látszat és mesterséges kendőzés, mert a vám-politika új irányai és a pénz-politika szabadabb lehetőségei nem munkaalkalmakat, csak haszon lehetőségeket teremtettek. Az a néhány százezer ember, aki az új védővám-politika jóvoltából kenyérbe jutott, nem jelent felszabadulást, de még enyhülést sem, mert ugyanakkor a munkátlanok segélyét tiz százalékkal megcsökkentették. És az a körülmény, hogy az eddig is munkában állott munkások reálbére a font értékcsökkenése következtében mennyiségéből és értékéből veszített, egyenesen oda mutat, hogy a felélénkült termelés menetének kisugárzása egyedül csak a tőkére hat ki, de a munkásra nem. A védővámpolitikával való angol termelési reorganizálás jó szándékkal indult, de tőzsde-játékba fulladt, amit a legjobban az bizonyít, hogy a garral és büszkeséggel hirdetett termelési élénkülést a font árfolyamának mesterséges felhajtásával a külföldi konkurrencia most letöri. A konkurrencia tudatos hossz játéka a mult év decembere óta már több, mint tiz százalékkal feljavította a font árfolyamát és így elvágta vagy legalább is megcsökkentette az angol ipar konkurrenciális esélyeit. Az a termelés, amelyet nem a szükséglet, hanem a mindenkori tőzsdei manőver szabályoz!, nem organikus gyógyulás, csak a szobatudósok elméletének talmi csillogtatása, amelyet a gyakorlatban — megkiséreltek. Üveg házi növény az angol ipari termelés mai palántája, amelyet az első komoly északi szél feldönt. (Szatmár)