Főoldal

Korunk 1930 November

Munkanélküliség és gazdasági krízis

 


Hogy a munkanélküliség ellen, hogy kell küzdeni, hogy egyáltalán semmit sem kell csinálni, arra a katholikus értelmiség vezető lapja a Schönere Zukunft oktat ki égnek fordított ciinizmussal „A mai szociális politika tévútakon jár. A szociális biztosítás, de különösen a munkanélküli segély, a mi pogány korunkban már amúgy is erkölcsileg lezüllött degenerált szegény emberekre úgy hat, mint a lustálkodás jutalma. A munkanélküli segély munkaviszonyt ültet az emberekbe és degenerálja, pusztulásba rántja a népet”. Igy beszél és csak így beszélhet egy finom uri ember: Hofrat Dr. Friedrich Freiherr von Weichs-Glon (Strassengel-Graz). Micsoda égi kinyilatkoztatás az ilyen embernek pl. a dumping legenda! Van aztán más katholikus értelmiség is, mely meg meri látni a krízis okát egyoldalúan és kizárólagosan a kapitalizmusban. – Fr. W. Foerster lapjában a Die Zeit-ban már nyíltan „Beginnennde Vorkriegszeit”-ről beszél. „Hogy a tulságosan magas árak okozzák a gazdasági krízist, arról felesleges beszélni. (Hát nem az „alacsony” dumping árak?) De kevesen tudják, hogy a racionalizálás következtében a gyártás mennyivel olcsóbbodott és ennek ugyan hol van valami nyoma?... Kiefl prelátus mondta: A keresztény felfogás nagyobb ellensége a kapitalizmusnak, mint a szocializmus! Ha ez igaz és igaz, akkor de szegény a világ keresztényekben. A „demokrata” világlap, a Berliner Tageblatt isteni naivsággal ajánlja a gazdasági krízis gyógyszerét az „általános bérredukció” formájában a kapitalizmus erősítésére, a munkásság rovására. A Tagebuch megadja a feleletet: „A munkaadó kicsit máskép gondolkozna az egészről, ha be lehetne neki. beszélni, hogy az ő látszólagos plussza, amit a bérredukció által nyer, a felvevő piac bérredukció által való csökkentése következtében, mínuszra devalválódik, hogy ez ép olyan, mint az infláció; egy végtelen csavar: pénzhalmozás, mely önzsirjába fullad. Fel kéne világosítani, hogy minden bérredukció néhány hét mulva ujabbat kell hogy vonjon maga után a csavar törvénye szerint. Egyszer aztán ott lesz a holtpontnál”. De azért vannak mesék, hogy ezt senki se lássa és azért van kapitalizmus, mert mesék vannak, mert az emberek sohse a valóság okait kutatják, de mindig a valóság´ meséit fogadják el gondolkodás nélkül, lakájmentalitásból.


 


Vissza az oldal tetejére