A problémák nem újak. Olyan öregek, mint az osztályokra tagolt társadalom. És mégis, hosszú századokon keresztül, sok generáción át rejtegették őket s az olcsó és hazug álszemérem gyilkos nyomása alatt nem kerültek a diszkussziók előterébe.

„Éhség és szerelem tartja fenn és izgatja a világot” — öreg igazság a schilleri mondás. A társadalom azonban nem akarta és nem akarja elismerni igazságát. Éhségről minden időkben beszéltek. Nem zavartalanul, nem korlátlanul. De beszéltek. Börtön, akasztófa, kínzás járt érte, ha a hangos száj nagyon hangos talált lenni. Háborúk, forradalmak, vér iszonyatos áradata szakadt újra meg újra az emberiségre, mert a hatalom sohasem tűrte, ha éhségről sok és hangos szó esett. De bölcselők, írók, forradalmár gondolkodók keresték, kutatták az igazságot vér és szenvedés, küzdelem és gyötrődés árán is. Beszéltek.

A szerelem hosszú évszázadokon keresztül nem talált hangot. Legalább is nem olyan szempontból, nem olyan viszonylatban, ahogyan ezrek, milliók érezték szenvedéseit. Rejtegetés, tudatos félremagyarázás, émelygő ömlengés, nyavalygás és hazugság, mindig újra csak hazugság kisért minden szót, amit szerelemről irtak és beszéltek.

Alig néhány évtizede, hogy az őszinteség, a kíméletlen, de becsületes szókimondás tisztult fejekben utat tört magának. És a szexuális problematika jelentőségét semmi sem igazolja jobban, mint hogy a lélektan új útjai olyan hihetetlen népszerűségre tettek szert rövid 20—30 év alatt, hogy folyóiratok, szervezetek, világmozgalmak kapcsolódnak a szexuális megujhodásért folytatott küzdelemhez. Ezen a ponton szükséges azonban leszögeznünk, hogy ez a nagy népszerűség, a hozzánemértő tömegek tudományos játéka gyakran súlyosan visszahat magára a tudományra is. A szexuális problémákkal foglalkozó tudományok, elsősorban a lélektan, a tömegek szenzációhajhászásának nyomása alatt, a tömegkivánság egyébként egészséges hatása alatt félutakra és tévutakra tévedtek. A félművelt érdeklődők széles rétegei természetesen nem elégedhettek meg a diagnózissal, helyes ösztönnel társadalmi megoldások felé törekedtek és a lélektan itt, — mit tehetett egyebet, engedett a nyomásnak, elhagyta a maga területét és rátért a társadalmi magyarázatok és értékelések nehéz utjára, — magyarázni kezdte a társadalmat. Az eredmény: zavar, tévedések tömkelege. A reakció nem maradhatott el. A komoly kutató tudomány erre nemcsak a modem lélektan társadalommagyarázatával szállt szembe, hanem megtagadott minden közösséget egyrészről a modern lélektannal, másrészről minden szociológiai törekvéssel, minden társadalmi konzekvenciával is.

Ez a küzdelem szembeszökően mutatkozott meg azon a két világkongresszuson, amelyek közül az első, az Internationale Gesellschaft für Sexualforschung kongresszusa augusztus 3—9-ig Londonban, a másik, a Weltliga für Sexualreform világgyűlése pedig szeptember 16—23-ig Bécsben ülésezett.

A londoni kongresszus tudatosan elzárkózott a szexuális problémák minden társadalmi értékelése elől. A kongresszus, amelynek szellemi vezérei prof. Dr. Crew, Edinburgh és prof. dr. Max Marcuse, Berlin voltak szembehelyezkedett minden olyan törekvéssel, amely a szexuális élet kutatásánál elért eredményeket a törvényhozásban, vagy a nagy tömegek erkölcsének befolyásánál fel akarja használni. „A tiszta tudományos kutatás” álarca alatt természetesen a nemzetközi reakciós tudomány képviselői huzódtak meg és szitkozódtak a „szexualreformerek” felé, akik “olcsó propagandaanyagként szállítják a tudományos kutatás komoly eredményeit”. A szexuális élet sok nemzedéken át misztérium maradt, sűrű fátyollal takarták és mégis a fátyol majdnem mindig áttetsző, ha nem is mindig. átlátszó maradt. A Weltliga für Sexualreform harcba száll a hazugság ellen. Nem valamilyen Ízléstelen exhibicionizmusnak akar teret engedni, hanem őszintén, egyenesen, bátor szavakkal és tiszta fejjel akar a témához közeledni. A bécsi gyülekezet olyan volt, mint egy harci üzenet az álszemérem, az álnokság ellen, amelyeknek bizony nagyon kevés közük van az igazi erkölcshöz. Nevezetes és harcos védekezés volt ez a meglapuló alattomosság ellen, amely minden körülmények között csak azt kiáltja: Minden rendben van! — Nem így van, nincsen rendben semmi!

A kongresszus anyagát nyolc nagy témakör foglalta le: lakásnyomor és szexuális reform, lelki élet és szexuálitás, szexuális nyomor, benső szekréciók, a nemi erkölcs története, jogrend és szexuálitás, emberökonómia és a születések korlátozása és végül a gyermek joga.

Dr. Tandler, bécsi professzor beszélt első nap a „lakásnyomor és szexuális reform” problémájáról. Nagy és érdekes anyaggal bizonyította, hogy a lakásnyomorúság menynyi nemi eltévelyedésnek, mennyi lelki zavarnak, sokszor vérfertőzésnek s a gyermeki lélek megfertőzésének a forrása. „Nem is annyira a lakásnyomorúság és szexuális reform a problémánk, mint inkább a lakásreform és a szexuális nyomorúság”. Egészséges, tiszta, tágas és nem túlzsufolt lakások kellenek, amelyek a gyermek egészséges fejlődését, a felnőttek normális nemi életét lehetővé teszik.

Ernst Toller előadása állott a második nap homlokterében. Toller kíméletlen hangon, kegyetlenül valóságos színekben festette meg a börtön erotikájának borzalmas képét. Toller a saját tapasztalatai alapján, amelyeket még a világháború alatt a müncheni katonai börtönben, aztán a müncheni tanácskormány bukása után öt esztendei várfogsága alatt Németország három nagy fegyházában gyüjtött a nemi aberrációknak, a börtön erotika minden kínjának, a gyülölt és imádott önfertőzésnek és férfiszerelemnek meggyőző és megrázó ábrázolását adta. És ha a szerencsétlen rab nem is esik áldozatul a nemi eltévelygéseknek, ha van is elég lelki ereje, hogy ellenálljon a kísértéseknek, az őrjitő vágynak,. a kényszerű önmegtartóztatás nyomorékká teszi. Ha újra kiszabadul nem találja többé a helyét a társadalomban. A szerető hitves, az annyiszor elképzelt és megidézett álomkép soha többé nem nyujthat kielégülést. A fantázia nyujtotta gyönyörökhöz nem ér fel a valóság. Lelki gyötrődés szülte impotencia, gyülölködés, gonosz hajlamok ébrednek és minden bűn talajt nyer az agyonkínzott ember lelkében. Nem büntetés, nem javitás a börtön. A börtön megrontás. A börtön a bünözőket tenyészti csak és Toller szenvedélyes hangon követelte az orvosok, szociológusok, jogászok azonnali segítségét. Sok ezer ember szenved ebben a rettenetes pokolban, amelyről nem tudnak, vagy nem akarnak tudni az illetékesek. Oroszországra nézzenek, akik segíteni akarnak, lássák meg az orosz börtönreformot, amely nem zárja el a rabokat esztendőkre a feleségeiktől, szerelmeseiktől. És mindez nem elég, több kell! Emberség és emberiesség, megértés és szeretet.

Dr. Leunbach, kopenhágai orvos, aki hosszú ideig vezetett egy elmegyógyintézetet, a kongresszuson Toller előadásához kapcsolódva számolt be tapasztalatairól. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy az elmegyógyintézetekben szintén emberek élnek, akiknek a szexuális nyomorára senki sem gondol. Senki nem törődik velök, azt hiszik, hogy a visszamaradt, vagy bomlott lélek egyszeriben az egyébként egészséges test funkcióit is infantilissá teszi. Határtalan ezeknek a szerencsétleneknek a szenvedése, és dr. Leunbach állítása szerint sokkal több eredményt lehetne elérni a gyengeelméjűek gyógykezelése körül is, hanem kényszerítenek őket aszkézisre.

Természetesen a Weltliga für Sexualreform kongresszusa sem maradhatott ment — ha már Bécsben ülésezett, a két új lélektani iskola az individualpszihológusok és a pszihoanalitikusok vitáitól. Az egyik közülük arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy ezen a gyülekezeten nagyon sok a forradalmár, minthogy pedig minden forradalmár neurótikus, nem lehet komolyan a témához szólni. Toller is, aki szintén forradalmár (tehát neurotikus) csak mint beteg individuum ismertethette a börtön erotikáját. Anyagát ugyancsak politikai foglyok, tehát neurótikusok között gyüjtötte, épen ezért nem nevezhető tudományos anyagnak.

Emelkedett azonban a kongreszszus jelentősége, mikor a biológusok jutottak szóhoz. Nagyhorderejű és hatásaiban egyelőre még lemérhetetlen bejelentések hallatszottak itt el. Prof. dr. Haberlandt szenzációs közlése, amely szerint hosszú esztendők munkája után végre tudomására hozhatja a tudományos világnak, hogy sikerült az állati petefészek egy mirigyváladékából olyan preparátumot készítenie, amely százszázalékos biztonsággal megakadályozza a fogantatást. Három-négy ilyen pasztilla körülbelül 3—6 hónapig magtalanná teszi az asszonyt. Haberlandt professzor kísérletei során felfedte a petefészek egy eddig ismeretlen mirigyének a hatását, amely egyedül teszi lehetővé az új pete kialakulását. Az állati petefészeknek ebből a váladékából sikerült egy olyan preparátumot készíteni, amely időlegesen megbénítja a mirigy működését és bizonyos idő után minden további következmény nélkül a mirigy újra funkcióképessé válik, a petefészek újra petét termel.

Ez a bejelentés, amely feltétlenül a legkiemelkedőbb eseménye volt a kongresszusnak, természetesen nagy hatást fog kiváltani. Hiszen ha Haberlandt tanár felfedezése tényleg százszázalékos biztonságot nyujt, akkor a szülés kényszerének a problémája is sok tekintetben megoldódott.

A szexuális erkölcs történetéhez Rudolf Goldscheid, a nagynevű szociológus tartott referátumot és tiszta történelmi materialista szempontból ismertette az uralkodó erkölcs kialakulásának okait. „A szexuális álnokság csak része a társadalmi álnokságnak, amellyel az uralkodó osztály a maga kiváltságos helyzetét biztosítja”.

Az előadások hosszú sora hozott érdekes és fontos anyagot a kongresszusra, köztük nem annyira jelentőségében, mint inkább érdekességében egyedül áll, dr. Pierre Vachet, francia pszihológus előadása, amelyben az általa propagált pszihoszintézis új tudományát ismertette. A lényege az új tudománynak az, hogy a lélekanalizis mellett társadalmi felelősségre épített szintétikus munkát, önfegyelmet, önismeretet követel az egyénektől.

Prof. Pase-Ozerszky, kiewi orosz tudós, akinek nagy érdemei vannak az orosz szexuális jog megalkotásánál, ismertette az orosz törvényeket, amelyek részünkre szinte csak remélve vágyott állapotokat mutatnak. A nemek egyenjogúságának, az aberrációk betegségként való kezelésének az alapelve érvényesül az új orosz jogban. Az anya nagy mértékben maga határozza meg, hogy akar-e szülni és ami a legfontosabb, a gyermek egészséges fejlődésének a lehetősége, legalább elvileg, már biztosított.

Különös gyülekezet volt. Tudósok, jogászok, orvosok, írók, szociológusok, biológusok, laikusok tarka gyülekezete. Jelentős gyülekezet volt. Kiváló elmék, előretekintő, alkotó elmék hirdették hangosan, hogy segíteni kell és segíteni is fognak az elviselhetetlen nyomorúságon, amely a társadalmi nyomor mellett a legégetőbb baja a polgári társadalomnak. Komoly gyülekezet volt. Sokat és jelentőset adott a tudományos világnak. (Bécs)