Korunk 1928 Április

A szaporodás racionalizálása

 


A technika fejlődése akarjuk vagy nem akarjuk kell, hogy maga után vonja életszokásaink és meggyőződéseink, hiteink megváltozását. Azokon a területeken is, amelyek eddig a legelzártabbaknak látszottak az emberi akarat befolyása elöl. Mint például a szaporodás területén is, amely pedig a legtöbb ember számára,még ma is egy noli me tangere. Ezeknek is le kell pedig számolni azzal, hogy ahol egyszer a technikai készség megadta a lehetőséget a tudatos befolyásolására a dolgoknak, ottan nemcsak, hogy hiábavaló az ösztönök elsőbbségi jogának hangoztatása, hanem egyenesen káros és veszedelmes a tudatos beavatkozás kikerülése és a dolgoknak magukrahagyása.


Viszont a fogamzás szabályozása ma már technikailag elég nagy tökéletességgel lehetséges. Ami azt jelenti, hogy az emberi szaporodás mikéntjének megszabása az ember tudatos elhatározásának körébe esik. Ha pedig így van, bűn ezt az elhatározást társadalmi szempontok alá nem rendelni és az egyéni önzés önkényére birni. Ez az alapvető meggondolás vezeti Alfred Grotjahn-t, a kiváló német higienikust is, amikor nemcsak állást foglal az emberi szaporodás racionalizálása mellett, hanem új könyvében lefekteti ennek alapjait is. Grotjahn kiinduláspontja az a megállapítás, hogy egy nép csak addig maradhat meg kulturális nivóján, amíg népállománya fentartásán túl szaporodik. Például Németországban 1000 lakosra legalább 20 születésnek kell esni, hogy az ország nivóját megtarthassa. Németország ma már elérkezett lefelé e számhoz, sőt kezd alájutni. 46 nagy városában 1923-ban csak 14.2, Berlinben csak 10 élveszületett esik 1000 lakosra.


De ez a népesedés kérdésének csak mennyiségi oldala. Van azonban egy minőségi megállapítás is. És pedig az, hogy a magasabb társadalmi rétegbe felemelkedő egyének kevesebb utódot hagynak hátra, mint az a népréteg, amelyből származnak. A társadalmi előretörés, amely rendesen értékes tulajdonságok alapján történik, a magasabbrangu egyének fogyó szaporodásával jár együtt. Ennek végzetes szaporodáspolitikai hatását csak az összes társadalmi rétegek gazdasági kiegyenlítődése fogja ellensulyozni. Amig azonban ez bekövetkezik, addig közvetlen eugenikai rendszabályokkal lehet a természetellenes kiválasztódás faj-rontó hatását csökkenteni.


A szaporodás gyakorlatát és erkölcsét illetőleg a mai kulturemberiség átmeneti állapotban van. A technika kezébe adta a szaporodás szabályozásának eszközét, de ezen eszközzel nem tud még racionálisan élni, többnyire csak visszaél vele s ezért erkölcsileg sincs tisztában vele, részben elitéli, erkölcstelennek tartja, viszont el nem kerülheti, hogy használja. Ez az ellenmondás jellemzi a kérdésben elhangzó legtöbb megnyilatkozást, főleg jobb oldalról. A megoldás pedig csak egy lehet: mivel a szaporodás ma már kikerült a faji ösztön hatásköréből s ösztönösen nem szabályozódik, nem tehetünk egyebet, minthogy az értelem alá rendeljük s racionalizáljuk.


Ehhez azonban az szükséges, hogy tudatos célkitűzést adjunk neki. Ezt adja a kiinduláspontúl szolgáló két megállapítás: a szaporodás racionalizálásának arra kell irányúlnia, hogy a kulturnivó fentartására szükséges számú egyén szülessen s pedig úgy, hogy a faj folytonosan javuljon, vagyis a fejlettebb egyének mindig nagyobb mértékben vegyenek részt az új nemzedék létrehozásában. Ebből a célkitűzésből következik, hogy a mai Európában, ahol a szaporodás már elérte azt az alsó határt, amelyen alól nem szabad esnie, nem szabad a szülők alkalmassága tekintetében túl nagy követelményekkel fellépni. Teljesen alkalmatlannak utódok nemzésére Grotjahn csak a sulyosan terhelteket tartja. Ezeknek a házasságot egészséges partnerrel és a gyermeknemzést nem szabad megengedni. Feltételesen nemzésre alkalmasoknak mondja azokat, „akiknek átörökölt tulajdonságaitól az utódok jelentéktelen alacsonyabbrendűsége várható”. Ezeknek a népességállomány folytatására feltétlen szükséges legkisebb gyermekszámot szabad csak létrehozni (hármat Németországban). Egészséges és értékes szülőknek kell a szaporodási többletet biztosítani s ebben a közösség, az állam támogatni tartozik őket arról, hogy hármon felüli gyermekek eltartásához hozzájárul.


A szaporodás szabályozásának technikai keresztülvitelét Grotjahn a rendelkezésére álló preventív eszközök használatának terjesztése és helyes célkitüzésű fajegészségügyi felvilágosító munka által tartja lehetségesnek. Grotjahn nem Gobineau és modern epigonjai értelmében vett árja fajvédelmet hirdet, nem is egy vezető-családokat kitermelni akaró aristogenikát, hanem az egész népesség általános öröklési adottságainak modern feljavítását, egy szocialisztikus tömeg-eugenikát. (s. k.)


* Alfr. Grotjahn: Die Hygiene der menschlichen Fortpflanzung. Versuch einer praktischen Eugenik. Berlin Verlag Urban u. Schwarzenberg.


 


Vissza az oldal tetejére | |