Korunk 1928 Április

Pjotruska

 


Aki a csendes humorú, nem túlságosan agressziv, de azért elég szókimondó társadalmi szatirátszereti, az élvezettel fogja olvasni Karácsonyi Benő könyvét. Nagy segítségére van az olvasónak abban, hogy a könyvet zavartalan kedvvel olvassa, a kétkötetes regény formailag szinte túlzott igénytelensége. Alig talál ma az ember könyvet, amely ennyire szerény formákban mutatkozna kifelé. Nem csak, hogy a szerző nem tolja fel magát az olvasónak s tartózkodik minden agresszivitástól, de a regény alakjai maguk is olyan diszkréten, minden önkihangsulyozás nélkül adják magukat, hogy már ezzel, az első néhány lap elolvasása után megnyerik az olvasó rokonszenvét maguknak, a könyvnek és a szerzőnek.Az első lapoktól növekedő rokonszenvvel olvassuk a minden erőltetés nélkül, természetesen folyó dialógusokat a regény két főhőse között, amelyekben mintegy úgy mellékesen, de mégis alaposan meztelenre vetkőztetik a kis vidéki fészek kisebb-nagyobb potentátjait.


Mert tulaj donképen ez a regény lényeges tartalma: két ember, egyik Baltazár, másképen Pjotruska, a Kárpáti Figyelő szerkesztője, a másik Csermely János, elcsapott városi fogalmazó, akik találkoznak közös szembenállásukban a kis város begyepesedett, kaszinózókártyázó uraival szemben, csatáik kapcsán többé-kevésbé humoros és gunyoros modorban leadják egymásnak véleményüket a szembenálló táborról. S ez a szembenállás és ennek kifejezése determinálja meg a két, nagyon szimpatikus főhős jellemét is. Emberek, akik többek, mint kisvárosi környezetük, akiket tehát ez nem ért meg és kivet magából s akik a szűk horizonton túl, másfelé vágyakoznak Csermely Jánost elcsapták a várostól. Hogyne, amikor epés kritikával merte illetni a város mindenható urait. Hogy igaza volt, annál rosszabb. Baltazárt még megtürték a Kárpáti Figyelőnél, mert éhbérért dolgozik s érdekesen írja kis, vitriolos oldattal leöntött cikkeit a polgármesterről.


Van a regényben szerelem is, van világháború is. De egyik sem nagyon fontos. A lényeges csak a két nagyon jól és részletesen megrajzolt figura, akikért a regény iródott. S épen ez az,


* Karácsonyi Benő: Regény. 1-2 k. Cluj-Kolozsvár. Erdélyi Szépmives Céh kiadása. amit a századik oldal után a regény gyöngéjének érzünk. Állandóan szívesen térünk vissza Pjotruskához és a bolhaszinü felöltőjében kószáló és filozofáló elcsapott városi fogalmazóhoz s szívesen olvassuk kesernyés, de végeredményben mégis harmonikus, derüs világnézetű kritikájukat a fennálló társadalmi rendről, mégis a századik oldal után kezdünk valami mást is várni. Várjuk, hogy a regény valami problémát vessen fel, amelyre megoldást ad. Ehelyett azonban mindvégig csak tények konstatálását és kritikáját kapjuk. Igaz, azt lehet ellenvetni, ez a kritika már felveti a problémát. De hogy úgy mondjuk, megint túlságosan diszkréten és szerényen. Mintha a szerző nem igen akarna előhozakodni vele. Mintha azt mondaná: hiszen, lássátok, így állván a dolgok, a világ tele van problémával, amelyet mind meg kellene oldani, de én nem akarok rátok erőszakolni semmit, nézzétek meg a dolgokat s magatok állítsátok fel a kérdéseket.


Végeredményben: rokonszenves írás, nagyon kellemes olvasmány, de nem nagy regény a Karácsony Benő könyve. Persze ez a megállapitás nem egy lokális mérlegelés konklúziója. Mert erdélyi, sőt magyar viszonylatokban, az utóbbi évek legjobb prózai termékei közé tartozik a „Pjotruska”. S hogy európai viszonylatokban nem lett több, annak oka talán csak a szerző sokat emlegetett túlzott szerénysége. Mert egyes részleteiben olyan írói kvalitásokat árul el e könyv, amelyek sokkal nagyobb irodalmi teljesítményekre látszanának predesztinálni a szerzöt. (d. l.)


 


 


Vissza az oldal tetejére | |