FĹ‘oldal

Korunk 1928 Április

Elnökválasztás és alkoholcsempészek Amerikában

 


Az alkoholti lalom fentartásának, vagy megszüntetésének kérdése, a „szárazság, vagy nedvesség” problémája előreláthatóan hatalmas szerepet fog játszani az északamerikai Unió közeljövőbeli elnökválasztásában. A progresszív közegészségügyi intézkedésként életbeléptetett prohibició ugyanis az utóbbi évek folyamán olyan mély szociális és belpolitikai problémájává nőtt az Amerikai Egyesült-Államoknak, hogy további kezelése kétségtelenül nagy jelentőséggel bir az Unió államéletének ezutáni alakulása szempontjából.


Hogy mekkora fontosságot nyert ez a kérdés az Egyesült-Államokban, arról a legtisztább képet Louis M. Jiggits-nek a „Foreign Affairs” februári számában „A prohibíció gyermekei” cimen megjelent cikkéből kapjuk.


Ha majd évek multán egy tárgyilagos történész megirja az alkoholtilalom történetét, három fő bűncselekménynek kell juttatnia abban a legkiemelkedőbb helyeket, meséli Jiggits. Minden errevonatkozó történet ugyanis, amely nem ölelendi fel a csempészetet, „hijacking”-et és banda-háborút, egyaránt fogyatékos és hamis lesz. Mert a prohibició bevezetése óta az elvetemültségnek ez a három szörnyetege zülleszti az amerikai társadalmat. A csempészéstől a „hi-ja-king”en át a banda-hadviselésig a bűnözés olyan kloákája patakzik, amely szégyene és gyalázata a civilizált világ egyik legnagyobb hatalmának.


Az Egyesült-Államok nagyobb városaiban a csempészek, akik a törvény felrugásával tiltott likőröket gyártanak és hoznak forgalomba, az alkohol kicsiben való árusítása céljából bandákba tömörültek. Ezek a bandák az illető városokat egymás között zónákra osztják fel s amig minden egyes banda be tudja érni a maga zónájában való kereskedéssel, az illegális üzlet gyönyörüen virágzik. Sűrün megesik azonban, hogy egyik banda néhány tagja „hijack”-olja valamelyik versenytársának egy értékes likőrszállitmányát, azaz irodalmi nyelvre fordítva le ezt a speciális amerikai apacskifejezést fegyveres erővel elrabolja; avagy hogy egyik banda kapzsivá és vakmerővé lesz s kezd a saját zónája határain túl is tiltott italokat árulni, megcsorbitva ezáltal a szomszéd banda területét. Ilyenkor persze kitör a bootlegger-bandák háborúja, amelynek során sokszor két-három, sőt több csempészt is terítenek le egyszerre és nyilt uccán, néha épen a város szivében, önműködő fegyverrel a támadó banda tagjai. Ezekről az ütközetekről, amelyek alkalmával nem egyszer ártatlan járókelők is póruljárnak, amerikaiasan szenzációs, sokhasábos cikkeket közölnek a lapok, esetről-esetre megállapitva a rendőrség tehetetlenségét. Mikor aztán kiverekedték magukat, a bandák fegyverszünetet kötnek s a likőrbusiness ujra fellendül, hogy párhónapi béke elmultával ismét kitörjön a „hí-jacking” gel kombinált hadviselés.


– A csempészbandák természetesen nem tevékenykedhetnének ilyen fesztelenül, ha nem élveznék a hatóságok és különösen a rendőrség tekintélyes részének a protekcióját. A korrupció ugyan, egészen magas polcokon is, seholsem ritkaság, de az Egyesült-Államokban manapság uralkodó korrupció páratlan méreteinél fogva egyenesen riasztó ujdonság.


A rendőrséget nagyon jól fizetik a bootlegger-ök. A rendőrök, akik a bandák zsoldjában állanak, nemcsak nem tartóztatják le a csempészeket, hanem védelmezik őket a tisztességes rendőrökkel szemben. Számtalanszor megtörtént, hogy rendőrök ültek alkoholos italokat szállító teherautókon s ezzel még a gyanut is elhárították felőlük. Az alkoholtilalom ellenőrzését gyakorló főhivatalnokok nagyrésze szintén nem képes ellenállani a csempészek bőkezü vesztegetésének s igy mindennapos dolog, hogy a bootlegger-ök előre értesülnek arról, hol és mikor lesz razzia s hogy a detektívek felsőbb parancsra szemet hunynak a legarcátlanabbul űzött likörszállitások előtt is. Nem kisebb a korrupció a denaturált és egészségügyi célokra való szeszt kezelő hivatalok kebelében sem, amit élénken illusztrál az, hogy Emery Buckner állami főügyész jelentése szerint csupán egy év leforgása alatt kerek hatvan millió gallon, tehát több, mint négyszázötven millió liter kizárólag az ipar részére szánt szesz került a csempészekhez, akik magától értetődően tiltott italokat készítettek ebből az óriási mennyiségű alkoholból. Hivatalos megállapítást nyert továbbá az is, hogy sok ügyész a legbensőbb barátságban van nótórius csempészekkel, sőt legujabban kiderült, hogy az alsóbb törvényszékek bíráinak nagyrésze sem megközelíthetetlen a bootleggerök számára. Előfordult mostanában több olyan eset, hogy birák a büntetési összeg egy bizonyos százalékáért futni engedtek már többször rajtacsípett likőr-kereskedőket.


– Az egyes bandák annyira elhatalmasodtak az utóbbi időben, hogy vezéreik a politikában is számottevő befolyással bírnak. Az alkoholcsempészek mind gazdagok, sokan közülük milliomosszámba mennek s ennélfogva képesek nagy horderejü választásokat is ellenőrizni. Nemrégiben egy vezető bootlegger temetéséről, akit a rivális banda tagjai gyilkoltak meg, azt jelentették a lapok, hogy barátai százezer dollárnál is nagyobb értékü virággal rótták le kegyeletüket.


  Ezekután szinte felesleges mondani, hogy a csempész-bandák nem óhajtják az alkohol-tilalom megszüntetését s minden befolyásukat latba fogják vetni, hogy az elnökválasztáson a prohibicionisták jelőltje arasson győzelmet. A tilalom feloldása megfosztaná Őket törvénytelen és veszélyes, da annál jövedelmezőbb üzletüktől, valósággal hajótörést szenvednének.


Cikke konkluziójaképen megálla pítja Jiggits, hogy az alkohol-tilalom erőszakolása eddig korántsem veze tett buzdító sikerekhez, amivel nyil vánvalóan eltörlése mellett foglal ál lást. Úgy látszik, félti az államapa rátust a bootleggerök trösztjeinek mindinkább züllesztő befolyásától. amely valóban katasztrófálissá bur jánozhatik a Pénz egyébként is erő sen korrumpált hazájának élet-tala jában. (K. S.)


 


Vissza az oldal tetejére | |