Korunk 1928 Április

Menekülés az álarc elől

 


Ma már nem „költeni” kell, a fontos a megfigyelés, irja előszavában Joseph Roth. S nem is akarja regénynek nevezni irását. „Riport” az ami ma kell, tárgyilagos beszámoló arról, ami van. S ilyen „neusachlich” stílusban mondja el Roth egy osztrák tiszt életregényét, aki orosz fogságba kerül, harcol a bolsevisták mellett, sok viszontagság után Franciaországba menekül s harcok és csalódások után megérkezik a teljes semmi elé. Mindent átélni ez a regény mottója annyi, mint mindent leálcázni. Minden maszkot visel, meg a forradalom is. S Roth egyformán leszedi az álarcot a polgári és a bolsevista világról. Hátborzongatón éles szemmel lát át az álarcokon s találó, könyörtelen, néha csaknem gonosz iróniával szedi szét őket. Viszont a leálcázás után azt találja, hogy az élet álarc nélkül mit sem ér. Ha az ember mindenen átlátott, ekkor az ember a semmibe néz.


Ez a tragikus ellentmondása minden harcnak az álarcok ellen, a romantika ellen: hogy ez a harc csak a harcot magát ismeri, de célja nincs. Az álarc elől való menekülés öniróniája, hogy ez a menekülés végnélkül való. A tárgyilagosság, a magát becsapni nem hagyó valóság-érzék, a józanság nem ad végső megoldást. Ellenkezőleg: a valóság rideg és érdektelen, meleget és érdekességet csak a csalás, játék, álarc ad hozzá.


Ezt Roth nem művészi alkotással fejezi ki. Hiszen nem akar regényt írni, hanem riportot adni. De a sorok közül ez áramlik elő. Megoldhatatlan problémája kicsiben visszatükröződik könyvében: egy száraz riport álarcát viseli s mégis olyat akar elmondani, ami egy riport lehetőségein túlmegy. Csak megfigyelést akar visszaadni, mégis megfigyelését mindig egy általános érvényű igazság művészi víziójává szélesiti ki. Így lesz a riportszerüség maga is megint maszkjává egy művészi alkotásnak s a menekülés a művészettől a riporthoz megint egy menekülés, amelynek nincsen vége.


„Aki Istent egy bizonyos formában keresi, megtalálja ezt a formát, de nem istent magát, ahogyan van.” Meister Echehart bölcs szavainak az ad tra gikus mélységet, hogy az emberi meg ismerés az egy misztikus élménytől eltekintve nem tud el lenni valami lyen forma nélkül, tehát mindig csak a formát találja meg, soha a lényeget, mindig egy maszkot tehát, soha az őszinte valóságot. Az önmagával szem ben becsületes értelem tragikus elve szettségeinek e dilemmáját hozza ele ven kifejezésre Rothnak épen ezért ol vasásra érdemes könyve. (m. é.)


*Joseph Roth: Die Flucht ohne Ende. München: Verlag Kurt Wolf.


 


Vissza az oldal tetejére | |