Dantét parafrazálva, az emberélet útjának felén, bartóki bánattal szívében Bretter György is teli kofferral, torzóba kényszerült főművekkel háta mögött lépett ki e világ vadonából. Életútján követte az intő anaforát, gondolatai megszületésétől megírásukig. Vigyázta őket, addig, amíg azok szavakká, szavai pedig tettekké váltak, és óvta tetteit is szokásaiban, mert tudta, hogy a szokások állnak a jellem bölcsőjénél. Írásait szavai bölcsességéből áradó figyelmeztetései avatták kora haladó öntudatának hiteles hordozóivá, máig és minden bizonnyal nem csak máig csillogó, maradandó értékekké. Parmenidésztől tanulta el az igét, hogy csak egyetlen út-szó marad, a van. Ám ezen igen sok a jegy, mivel nem-született, romlatlan egész, egyetlen, rendületlen és teljes. És mint létezőt a Moira megkötözte, hogy egész és mozdulatlan legyen. Jómaga ezt a létezőt, mint mondaná, vanságában akarta felszabadítani legalább a nyelvi kritika szintjén. Szerette felidézni Bálint György descartes-i indíttatású jeles mondását: felháborodom, tehát vagyok. Ennek a mottónak a jegyében alkotta meg az itt és most felejthetetlen metamorfózisát: „Pontosabban ragadjuk meg a valóságot, ha az »itt és most« elvébe a köznapi nyelv számára is elfogadható módon bevezetjük a cselekvés és a folyamatosság mozzanatát, ha tehát ezt az elvet az ITT és MÁST formulájában megszabadítjuk a konvencionális nyelvi ballasztok egyikétől. Az »itt és most« nyelvi-ideológiai kritikája hozzájárulás kíván lenni azok tevékenységéhez, akik eddig is a meglévő kritikájában cselekedtek. Ebben a nyelvi fordulatban sokan találnak pozitív ösztönzést, ám a tett hatékonysága csak növekedhet a kétértelműségek leküzdésével.” (Vázlat a kijelentő mondat filozófiájához. In: Itt és mást. Kriterion, Bukarest, 1979. 269.)

Életútjának fele mint hiánymetafora mára a felmért értékek jegyében válik igazából teli tartalommá. Harminc évvel ezelőtt ugyanitt, a gyász csendjében méltattuk sokoldalú munkásságát. Ma, 75 év mérlegén a Bretter által becserkészett tartalmak túlcsordulnak önmagukon. A távlatok ígéretében csordulnak túl. Az időközben megjelent és újra megjelenés alatt álló Bretter-kötetek, valamint a munkásságát elemző-értékelő könyvek, doktori értekezések és egyéb írások, a hagyományossá vált Bretter filozófiai-irodalmi kör ifjonti tevékenysége ma már az ígért távlatok bizonyosságát jelzik.

Talán háborgó elégedetlensége termékenységénél is továbbmutató Bretter György gondolatainak diafán tisztasága és hívogató nyitottsága. Mai emlékezésünk, kívánom, járuljon hozzá e nyitottság tiszteletben tartásához, ahhoz, hogy halkan, de határozottan vállaljuk gondolatútját újra meg újra bejárni, írásainak máig friss forrásából meríteni s nem utolsósorban a nagy örökséget, a torzóban maradt főműveket – nyelvfilozófiai esszéit, doktori értekezését – utóéletre bírni megértéssel, továbbgondolással egyaránt.

*Elhangzott a 2007. március 21-i koszorúzáskor.