Veress Károly–Gál László (szerk.):A határok átjárhatóságáról

Nemcsak a határok átjárhatóságáról szól, hanem azt egyben demonstrálja is a BBTE Hermeneutika és kultúra, valamint A kommunikáció és az interkulturalitás filozófiái mesterképzői műhelyéből származó kötet. Átjárhatóvá teszi, anélkül hogy eltörölné, a filozófia művelésének doktorai és inasai közötti határt. Akad itt lábjegyzet, melyben az előbbi fél volt hallgatója munkájára utal vissza, és fordítva, még több olyan szöveg, amely az oktató kutatási területére merészkedik be. A fiatalabb szerzők néhol csupán a küszöbig mennek el, egyes szám első személyben gondolnak újra valamilyen kérdést, jóllehet ez még így, önmagában véve sem feltétlenül jelent elhanyagolandó teljesítményt, más alkalommal pedig valamivel beljebb, mintegy szaván fogni tanárukat vagy saját problémáikon mérni le egy-egy gondolatmenetet. Ha tehát a kötet egészében véve egyenetlen volna, úgy és amiatt az, mint bármely párbeszéd, melynek során esetenként újrafogalmazzuk a már hallottakat, hogy ismét másszor kihívást intézhessünk a hozzánk beszélőkhöz. Ilyen értelemben tehát, vagyis a maga belső formáját tekintve egy ilyen könyv talán hitelesebben illik témájához, mintsem annak átfogóbb monográfiája, habár utóbbi tartalmi szempontból esetleg többet nyújthat. Valami érdekesebbet is dokumentál azonban ez a tanulmánygyűjtemény, s nemcsak egy bölcseleti téma, a köztesség értelmének helyi kidolgozását. Mind a tárgyalásra kerülő kérdéskör, mind annak konkrét vizsgálati módja azt mutatja, ahogy az egyetem (falain belül) újjászerveződik, nem utolsósorban a tanár-diák viszony hierarchikusból partnerivé, munkatársivá alakulásának formájában. Hasonló nyitottság és ennek köszönhetően meglehetős sokszínűség tapasztalható a szövegeken, melyek az említett magiszteri iskola profiljához híven zömmel a gadameri filozófiai her-meneutika erőteljes hatását mutatják. Ez a bizonyos megközelítés igen hálásnak bizonyul olyan, a Határok szerzői által szemmel láthatóan előnyben részesített problémáknak a vizsgálatában, mint amilyen az értelmezés, a nyelv és a párbeszéd, annak ellenére, hogy a kötet egészét tekintve valamelyes redundanciához vezet. (Presa Universitară Clujeană, Kvár, 2006.) – R. L.