(1.) Talált vers az utazásról

Nagy Kálmán emlékének*

Kinevethetsz (ez már nem is hasonlat):

mint vízesés redői mögül, önvád

porzik feléd... Csoda-e, hogyha nem lát

a szem ilyenkor csillagot meg holdat?

Elandalító, hogy ma régi „rontás”

nem fenyeget: – csak színpadi valóság;

s ki tagadással téríti el sorsát,

éghet negyvenfokos lázban is: csontváz

marad! Nem így akartuk; ami rád fagy

– zúzmarája a vesztes viszolygásnak (?) –,

az is annak fáj, ki él, ostobán.

Magamba olvasztom, mit szemem láthat

a világból, hogy mozdulatlanságnak

ne légy kitéve soha ezután.

*1996. (25 évvel halála után)

(2.) Harmincöt

új időszámítás? bolyongsz

hol a mennyország? csupa roncs

                  (Bestiarium, 1989)

Túl sok idő volt nélküled az elkár-

hozásig valami még fogva tart

a Deák Ferenc (Petru Groza) utcai

ház előtt utolsó tekinteted

tart fogva – habár lehetetlen helyben

maradva kitölteni az időt a

búcsú utáni fenyegetettséget

és a »még nem történt meg minden«-t

türelmét vesztett handabanda-nemzedék

zárt térből nyitott időbe (nesze

nekünk!) csak a te szíved szád csukott.

2006. október