Őshírlapjaink nagyrésze rendkívül ritka. A múlt század gyűjtői nem sok figyelemre méltatták őket és mulasztásukat ma már nehéz pótolni. Az Erdélyi Magyar Hírvivő számait egy magánkönyvtárunk rothadó papírszemetje közül mentette ki egy lelkes kutató. Fennállásuk idején sem volt az őshírlapoknak sok előfizetőjük. Teljes megismerésükhöz hozzátartozik, hogy néhány adat alapján példányszámukat és elterjedtségüket is szemügyre vesszük. A Magyar Hírmondónak 318 előfizetője volt. A címszalagok megmaradtak s ezek alapján pontosan ismerjük az újság közönségét.[1]
95 földbirtokos (köztük 13 nő), 38 mágnás (14 nő), 28 megyei tisztiselő, 18 protestáns pap és tanító, 18 ügyvéd, 18 jószágigazgató, 12 katonatiszt, 12 postatiszt, 9 városi polgár, kávés és kereskedő, 8 nevelő és tanuló, 7 állami. 5 városi tisztviselő, 4 főiskolai igazgató és 3 orvos tartozott többek között az előfizetők közé. Pozsonytól Marosvásárhelyig, Bártfától Zimonyig az egész országba járt Rát Mátyás újságja.
A Magyar Kuríron kívül egy újság előfizetőinek száma sem haladta meg a 400-at.[2] Kármán József 289 előfizetővel is beérte volna, mert ennyi elég lett volna az Uránia fenntartásához, de nem kapott többet 192-nél.[3] összehasonlításképen említsük meg. hogy az egyik legelterjedtebb német újság, a Vossische Zeitung példányszáma 1776-ban elérte a 2000-et.[4] De Magyarországon a német nyelvű újságok sem álltak jobban, mint a magyar nyelvűek. A Pressburger Zeitung előfizetőinek száma 1764—1779-ig 13—20 között ingadozott. 1786-ban emelkedett csak 119-re.[5] Igaz. hogy 1795 és 1800 között állítólag 2000-re is felszökött a példányszám.[6] A nagyszebeni német újságnak, a Siebenbürger Bote-nak 5— 600 előfizetője volt, de ez a szám 1800 és 1810 között 100-ra apadt le.[7]
Jellemző képel ad az újságkiadás viszonyairól a XVIII. és XIX. század határán a bécsi Magyar Hírmondó utolsó száma:[8] „...a mappák közül tsak az utolsó 4 esztendők elfolyása alatt 59-tzel kedveskedtünk Érdemes Olvasóinknak és így 33.150 illuminált Darabokkal. Ez egyszersmind Praenumeránsaink' száma ugyan: de nem minnyájan: mivel minden fél esztendőben néha két száz. néha 170, néha 140, áltáljában vévén pedig mindenkor legalábbis 100 Olvasóknak járt ingyen a Hírmondó. Ezek közzé számláltatnak mind azok az Oskolák, Professorok, egyéb érdemes Hazafiak, s Posta Hivatalok, a hová ingyen küldöttük Újságjainkat; mind pedig azok a Praenumeránsok. kik ígérték ugyan az Újság bérének felküldését, de mind eddig igen sokan közzülök kezünkhöz nem szolgáltattak."
A 33.150 szám. amelyei Görög Demeter újságja négy esztendő alatt szétküldött, számonként körülbelül 300 példánynak felel meg. A Magyar Hírmondónak e tudósítása mutatja azonban, hogy az újságok közönségének köre jóval szélesebb volt, mint az előfizetők száma mutatja. A tekintélyes számú ingyen példányok olvasóihoz hozzá kell számítanunk azokat, akik az újságokat kölcsönkérték, vagy akiknek azokat felolvasták. Mert különösen a Martinovics-féle összeesküvés előtti években akadtak jegyzők, akik az újságokból felolvasásokat tartottak a nép számára.[9] Bizonyára így kell érteni azt is. amikor Sándor Lipót nádor bátyjának, Ferenc királynak panaszolja, hogy az újságok eljutnak minden magyar paraszt kezébe.[10] Hiszen a parasztok éppen a kormány bölcs gondoskodásából, amely a művelődés terjedésében veszélyt sejtett, olvasni még nem igen tudtak.
Igaz. hogy a műveltek meg nem csak az újságokat, hanem főleg az 1790-es évek röpiratirodalmát bújták.[11] Mindent összevéve azonban azt mondhatjuk, hogy az 1800-as évek elejére olyan állandó újságolvasó közönség alakult ki, amely már megkövetelte, hogy a modern idők mindennapos szellemi táplálékával rendszeresen ellássák. Kultsár István újságja már megszervezett olvasótáborra támaszkodhatott. A kísérletek, a szárnypróbálgatás évtizedei végetértek. Az őshírlapok kora lejárt.
[1] A címszalagok megvannak az Orsz. Széchényi Kvtárban. V. ö. Szinnyei József: A Magyar Hírmondó. Vasárnapi Újság, 1880. 57—59. 1. Goriunn Alice: Az első magyar újság előfizetői. Magyar Bibliofil Szemle, 1925. 98. 1.
[2] Grünwald Béla: A régi Magyarország. Budapest 1888. 522. 1.
[3] Rumi Karl Georg: Literaturgeschichte der Zeitungen und Zeitschriften Ungarns. Vaterlandische Blatter, 1810.
[4] Weill, i. m. 110. I.
[5] Raichle, i. ni. 16. I.
[6] Pichler, i. m. XXXI. l.
[7] Jakab, i h.
[8] 1805. III. 29. Jelentés.
[9] Eckhardt Sándor: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Budapest. [1924] 102—105. 1.
[10] Mályusz. i. m. 85. sz. 568. 1.
[11] V. ö. Concha. i. m. 70. 1.
Forrás: Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada. (1705-1805) Budapest, 1941.
(Magyarország időszaki sajtójának könyvészete 1.)
A Sajtómúzeumon elérhető részek: Bevezetés 5-35. old.; Irodalom 36-38. old.