Az első magyar hírlap, amelyre az időszerűség, időszakosság és nyilvánosság meghatározó jegyei ráillenek, a Mercurius Hungaricus. Rákóczi Ferenc 1705-ben indult hadi újságja. A hírlapok előfutárjainak szokás tekinteni a XV—XVII. században rendkívül nagy számban megjelent röpiratokat, mint a hírközlés legrégibb formáit. Ilyen röpiratok manapság is kerülnek ki a sajtó alól, ha egy-egy esemény felkelti a vitatkozó kedvet. De hírlapoknak ezeket nem nevezhetjük, hiszen hiányzik belőlük az időszakosság. Az igazi hírlapok mégis belőlük fejlődtek. Magyarországon is adtak ki ilyen röpiratokat s joggal kérdezhetjük, miképpen vettek részt ezek a magyar időszaki sajtó kialakulásában.[1]
Az események minden időben felkeltették az ember kíváncsiságát; akár maga az ember, akár a természet erői változtatták meg a megszokott rendet, tudomást kellett venni a változásról s alkalmazkodni vagy védekezni. A behisztuni hegy lapos sziklafalán háromnyelvű ékírás tette közhírré, hogy leverték a Dárius perzsa király trónralépésekor kitört lázadást.[2] A behisztuni sziklafal a nyilvános hírközlés első példája. Megfelelőbb eszközöket hozott a híréhség kielégítésére az írás, elsősorban a levelezés. Angliában a nemes családok fejei már III. Eduárd és VI. Henrik idejében rendszeres tudósításokat kaptak, a XIII. században királyi rendelettel tiltották a hamis hírek közlését.[3] A hivatásos tudósítók (menanti, novellanti, rapportisti) Olaszországban annyira elszaporodtak, hogy pápai bullában kellett eltiltani e „rémhírterjesztők" működését; egyiküket elrettentő példaképen fel is kötötték. A legrégibb kéziratos ujsággyüjtemény a Tegernsee-i kolostor két kódexe (most a müncheni Staatsbibliothek birtokában) a XV. és XVI. századból; leghíresebb a bécsi Nationalbibliothek 27 kötetes gyűjteménye az augsburgi Fugger Philipp Eduárdnak küldött tudósításokkal.[4]
Az írott ujságlevelek a könyvnyomtatás feltalálása után is fennmaradtak, de hírközlő szerepüket a nyilvánosság előtt át kellett adniok a nyomtatott röpiratoknak. Az első nyomtatott röplap 1475-ben jelent meg Olaszországban:[5] 1508-ból való a híres Copia der Neuen Zeitung aus Presillg Land, amely valószínűleg szintén olaszból van lefordítva.[6] A röpiratok áradata különös bőséggel öntötte el Németországot: Augsburg, Strassburg és Nürnberg nyomdái tömegével bocsátották útjokra a nyomtatott híreket. Belőlük lettek a rendszeresen megjelenő újságok, amit ilyen címek bizonyítanak: „Sechste", „Siebente" és „Achte Neue Zeitung aus der Kaiserlichen Majestät Feldlager in Ungarn". Egy esemény lefolyását egymásra következő új kiadások ismertetik, mintha egyetlen újság egymásután következő számai volnának.[7]" Innen már csak egy lépést kellett megtenni az első igazán időszaki hírlapig; ez a frankfurti „Historica Relatio", amely a tavaszi és őszi vásárok alkalmával félévenkint jelent meg 1588-tól kezdve. 1609-ben pedig megindult a hetenként megjelenő strassburgi „Relation" és az augsburgi „Aviso"[8]
Manlius (Mánnel) János adta ki az első nyomtatott magyar ujságlevelet Monyorókeréken 16[5!]87-ben, Neme Zeitung ausz Vngern címen.[9] Még ugyanebben az évben utánnyomása is jelent meg Nürnbergben, majd rímes átdolgozása Augsburgban. Ugyancsak Manlius nyomdájából került ki egy második Newe Zeitung 1593-ban,[10] ezenkívül még két német nyelvű „Zeitung" jelent meg hazánkban a XVI. században[11] és végül egy „Erschröckliche Zeitung" Pozsonyban 1631-ben.[12] Nyomdászaink német származása, valamint a németeknek különösen fejlett érdeklődése a hírközlő nyomdatermékek iránt eléggé megmagyarázza, miért voltak első röpirataink német nyelvűek. De még a rendszeres hírlapírás megindulása előtt találunk latin nyelvű hazai ,.Relatio"-t is.[13] Sőt lehetséges, hogy magyar nyelven is adtak ki nyomtatott híreket, legalább is erre mutat egy Bécsben megjelent röpirat, amely arra hivatkozik, hogy hírét magyarról fordította németre.[14] Ez a német újság talán az egyetlen magyar nyelvű nyomtatott hír emlékét őrzi.
A magyarországi röpiratok és az 1705-ben indult első rendszeres újság között összefüggés nem volt. Az első magyar újság tehát eddigi tudomásunk szerint belföldi előzményekre nem támaszkodhatott. A hazánkban megjelent hírközlő nyomtatványok csak annak bizonyítékai, hogy az újságok ezen őseinek kiadásában magyarországi nyomdák is résztvettek.
Annál fontosabb része volt Magyarországnak a külföldön megjelent röpiratok tartalmában. Már a legrégibb röpiratok magyar események hírét visszhangozzák és az újonnan felfedezett világrészekről szóló jelentések mellett egyedül Magyarországnak a törökkel vívott harcai váltották ki azt az érdeklődést, amely a hírközlő röpiratok csodálatos elburjánzását lehetővé tette. Bleyer Jakab[15] 300 német nyelvű aprónyomtatványt ismertetett az Országos Széchényi Könyvtár állományából, amelyek a török háborúkkal, illetve a harmincéves háború magyar vonatkozású híreivel foglalkoznak. A török veszedelem hírére fordult a német nép rokonszenve elsőízben az előbb lenézett magyarság felé.[16] De nemcsak Németországban állítják a hírlapírás ősei Magyarországot az érdeklődés középpontjába. Francia, olasz és flamand röpiratok egyformán a magyar fegyvertények zajától hangosak.[17] A legrégibb angol ujságlevél csaknem teljes egészében hazánk 1526. évi történetével foglalkozik.[18] Amikor az egyetlen esemény alkalmából kiadott „Zeitung" helyét a rendszeresen megjelenő időszakos iratok veszik át, Magyarország harcai még mindig ott állanak az érdeklődés előterében, annyira, hogy külön folyóiratokat foglalnak le a maguk számára. Frankfurtban Vngerischer und Siebenbürgischer Kriegshändel Ausführliche Beschreibung, Velencében Diario D'Ungheria címen adnak ki folyóiratot: az előbbi 1597-ben, az utóbbi 1616-ban indult.[19] Egy 1650-ben indult francia verses újság sűrűn közölt magyar híreinek központjában Zrinyi Miklós hősi alakja áll,[20] Prévost abbé Le Pour et le Contre című folyóiratának magyar hírei mutatják, hogy az érdeklődés a XVII. század folyamán sem lankadt a sok viszontagságot kiállott magyar föld és annak népe iránt.[21] Mindezek alapján elmonhatjuk, hogy Magyarország ott állott már az újság születésénél, noha saját hírlapjaival csak elkésve csatlakozott a tőle nyugatra fekvő országok hírlap-együtteséhez. A magyarországi „Neue Zeitung"-ok, illetőleg „Relatio"-k elszigetelt kiadványok voltak, nem kapcsolódnak szerves fejlődés folyamán a rendszeres hírlapokhoz, mint Németországban. Régi hírlapjaink áttekintésénél már csak azért is mellőznünk kell őket, mert a rendszeres periodicitás, amelyet a hírlap egyik elhatároló jegyének ismertünk el, hiányzik belőlük. De a magyar származású híreknek döntő szerepük volt a hírközlő röpiratok, majd később a rendszeres hírlapok kialakulásában. Egyébként a német röpiratoknak Magyarországra s a törökökre vonatkozó szemlélete jellegzetesen visszatérő vonásaival magyarországi forrásokra mutat.[22] A hírszolgálat egyik központja a hírközlő röpiratok korszakában feltétlenül hazánk területén lehetett.
[1] V. ö. Réz Heinrich: Deutsche Zeitungen und Zeitsehriften in Un-garn von Beginn bis 1918. München, 1935. 5—6. 1.
[2] Trócsányi Zoltán: A sziklafaltól a mamut-hírlapig. A Sajtó. 1937. 11—12. sz. 13—16. 1
[3] Weill, i. m. 7—8. 1.
[4] Schottenloher, i. m. 153—156. 1. Kleinpaul: Die Fugger-Zeitungen. Leipzig, 1921. Réz, i. m. 5. 1. hibásan azonosítja ezeket a nyomtatott Neue Zeitunggal.
[5] Weill, 16—17. 1
[6] Schottenloher, i. m. 158. I. Ferenczy Jqzsef: A magyar hírlap
irodalom története 1780-tól 1867-ig. 2. 1.
[7] Schottenloher, i. m. 166.
[8] Schottenloher, i. m. 233— 240. 1. Weill, i. m. 20—21. 1. Schöne Walter: Der Aviso des Jahres 1609. Leipzig 1959. Hubay Ilona: Az „Aviso 1609". Magyar Könyvszemle 194). 127—133. 1
[9] Monyorókeréki német újságlap 1487-ben. Magyar Könyvszemle 1881. 273—274. 1. Ferenczy, i. m. 5. 1. Réz, i m. 5—6. 1. Sennovitz Adolf: Manlius János. Budapest 1902. — Leírását 1. Weller Emil: Die ersten deutschen Zeitungén. Tübingen 1872. 645. sz. és Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár. 2. köt. Budapest 1885. 197. sz. — V. ö. Pukánszky Béla: Geschichte des deutschen Schrifttums in Ungarn. Münster 1931. 205—217. 1. és jegyz. 451—454. 1.
[10] RMK II. 245. Weller 773.
[11] RMK II. 249. Weller 787. és Weller 806. ez utóbbit Szabó Károly (RMK) nem ismeri.
[12] Réz, i. m. Szabó Károlynál (RMK) hiányzik.
[13] RMK II. 1828. „Relatio, sive Descriptio certa et repraesentatio consensus in expeditione anni 1695. inter magnum Rom. Imp. exercitum et copias Veterani, mutui proelii atrocis, et monumenta saeculorum superantis, quod modica ea manus multitudini Ottomanicae dedit, eorumque quae ante conflictum et postmodum contigerunt, nec non de luctuoso fato Ducis Veterani... Claudiopoli 1696. 4r.
[14] Pukánszky, i. m. 453. 1. RMK III. 833. „Zwo warhaffte Newe Zeitungen. Die Erste Von dem vhrplötzlichen auffruhr zu Dantzig... Die Ander Wie der Türckische Oberst zu Nouigrad, die Vngarische Bergstet im Namen desz Türckischen Sultans trutziglich auffordert. was wort gegeben habe, alles ausz Vngarischer Zungen in die hochteutschc sprach verdolmetschet. Getruckt zu Wien in österreich bey Leonhard Nassinger, im Jar 1593
[15] Magyar vonatkozású német ujságlapok a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában 1600—1711-ig. Magyar Könyvszemle, 1900. 56—75, 170—190. 250—265. 1. Leffler Béla: Adalék a magyar vonatkozású német ujságlapok bibliográfiájához. Magyar Könyvszemle. 1913. 321—331. 1.
[16] Horváth Magda: A török veszedelem a német közvéleményben. Budapest 1937.
[17] Magyar Könyvszemle, 1878, 161—162. I. Fr[aknói] V[ilmos]: XVI- XVII. századbeli francia nyomtatványok Magyarországról. Magyar Könyvszemle, 1881. 74. l.
[18] Szinnyei József: Hírlapirodalmunk a 18. században. Vasárnapi Újság, 1862. 391—392, 404—405. 1
[19] Ferenczy, i. m. 5—10. l.
[20] Eckhardt Sándor: Magyar hírek egy régi francia újságban. Napkelet 1926. 936—947. l.
[21] Hankiss János előadása a párizsi Académie des Sciences Mora-les et Politiques-ban (1933. febr.): 1. Weill, i. m. 92. l..
[22] Pukánszky, i. m. 205-217. 1. jegyz. 451—454. I
Forrás: Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada. (1705-1805) Budapest, 1941.
(Magyarország időszaki sajtójának könyvészete 1.)
A Sajtómúzeumon elérhető részek: Bevezetés 5-35. old.; Irodalom 36-38. old.