A művelődés legfőbb eszköze a könyv, forrása a könyvekbe foglalt irodalom. Ez az általánosan elfogadott igazság elfelejteti velünk, hogy a mai ember meggyorsult életüteme a könyv lezárt formájához kötött irodalom mellett egyre fontosabb szerepet juttat az újságnak, ennek a felaprózott, soha be nem fejezett könyvnek, amely az egyén műveltségének kialakításában a könyvvel versenyre kel és egyre változatosabb alakban megjelenve, lassan ő marad az egyedül diadalmas versenytárs. Az ember gondolkodásán kívül érzelmi és akarati életének irányításába is beleszól. Akár örvendetesnek tartjuk, hogy ily módon a műveltség egyre szélesebb rétegek közös java, mindennapi tápláléka lesz, akár fájdalmasnak a közprédára bocsátott irodalmi tartalom elsekélyesedését, mindkét magatartás ennek a hatalmas barátnak vagy veszedelmes ellenségnek minél alaposabb megismerésére késztet.
Újság nincs könyvnyomtatás nélkül. Az „acta diurna"-k vagy az írott ujságlevelek kezdetleges hírközléséből csak Gutenberg felfedezésének jóvoltából alakulhatott ki a mai időszaki sajtó tekintélyes szervezete. De az újság a könyvnek egy gyökeresen új formája, morfológiailag is különbözik tőle. A könyv egy meghatározott tárgy bemutatása lezárt formában.[1] Minden más nyilvánosságnak szóló közlés kívül esik a könyv fogalmán. Az újság általános ismertető jegyei a könyvvel szemben:[2]
Hírlapnak tehát csak azt a sajtóterméket tekintjük, amelyre ez a három ismertetőjegy vonatkozik.
A hírlap története szorosan összefügg az emberiség érdeklődésének központjában álló eseményekkel, tehát a történelemmel. Kifejezésmódja és eszköze, a nyelv, a stílus az irodalomtörténettel kapcsolja össze: az irodalom szükségszerű továbbfejlődésének útjelzője.[3] Mindkettőnek fontos szolgálatot is tesz az időszaki sajtó: a történelem számára forrásanyag, amellett történelemalakító tényező is lehet a közvélemény irányítása által, az irodalmi életnek összetartó eszköze, népszerűsítője, figyelője; ez utóbbi szerepe önállósul is az irodalmi folyóiratokban. Másrészről a műszaki és a gazdasági fejlődéssel függ össze az újság története. Kialakulása lehetetlen lett volna a könyvnyomtatás nélkül; a sokszorosítás szaporodó lehetőségei meggyorsították elterjedését. A közlekedési és postaszervezet, a vasutak a hírlap terjesztése mellett a híranyag megszerzését is elősegítik. A gazdasági élettel fűzi össze az újságot a hirdetés is. A hírlap e sokoldalúsága megnehezíti az egységes szempontú tudományos vizsgálatot, elsősorban tehát leíró és rendszerező munkára van szükség.
Az időszaki sajtó kezdetei éppúgy számot tarthatnak az érdeklődésre, mint az irodalom legrégibb emlékei, vagy mint a könyvnyomtatás bölcsőkora. A magyar időszaki sajtó történetének legelső feladata a legrégibb időszaki sajtótermékek rendszeres leírása. A leíró munka legmegfelelőbb színhelye a könyvtár, a hírlapok gyűjtőhelye. A magyar sajtótörténet kutatója a maga nemében páratlan gyűjteményre támaszkodhatik: az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárára. A magyar időszaki sajtó kezdeteit a Hírlaptár ujságanyagának alapján vázoljuk fel, számon tartva a máshol őrzött hírlapokat is, továbbá azokat, amelyekről tudomásunk van. de egyik gyűjteményben sem találhatók.
[1] Schottenloher: Fiugblatt und Zeitung. Berlin 1922. 16. 1.
[2] Máté Károly: Sajtó és tudomány. Budapest 1929. 15. l. Georges Weill: Le Journal. Origines. évolution et role de la presse périodique. Paris 1934.
[3] Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak. Budapest, 1950. 175. 1.
Forrás: Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada. (1705-1805) Budapest, 1941.
(Magyarország időszaki sajtójának könyvészete 1.)
A Sajtómúzeumon elérhető részek: Bevezetés 5-35. old.; Irodalom 36-38. old.