Az orosz akut forradalmi korszak elmulása után, a. NEP, az új gazdasági politika korszakával, lassan indul meg a felépítés munkája. Az új orosz irodalom, is megmutatja az orosz életnek ezt a két korszakát.

A Respublika Skid, amelyik most a harmadik orosz kiadás után németül is megjelent a második korszak regényeibe tartozik, és a második korszak életét mutatja meg. A Skid, bűnöző elhanyagolt, vagy elvadult orosz gyerekek javítóintézete az építés korszakának megindulásakor alakul meg egy elhagyott kereskedelmi iskolában. Ide kerülnek a nagyrész uccáról felszedett „defekt” gyerekek. És ahogy az ország, a proletárállam nő, erősödik és tisztul, úgy erősödik és tisztul, úgy erősödik és kerül, mindinkább építő feladatának útjára a „Skid”.

Mindezt a. legnagyobb egyszerűséggel, a nélkülözhetetlen irodalom legkisebb adagolásával mondja el a Skid két volt lakója Bjelych és Pantelejev Ognyev nagyszerű. Kosztya Rjabcevével szemben előnyük, hogy itt nem különböző ember az átélő és a megíró. Viszont bizonyos, hogy e másik diákregényben nagyobb a teljesség, a történet egyenletesebb. A Skidben viszont hullámosabb részletek bukkannak fel, melyek a többiekhez viszonyítva (de csak így) érdektelenek. Azonban őszinteségben frisseségben és élményszerüségben utolérhetetlenek.

Vannak részletek a könyvben, amelyek nyers életízt adnak és úgy maradnak meg bennünk, mintha mi velünk történtek volna. Ilyen a „nagy uzsorás”-ról szóló fejezet, amely a köztársaságnak legszégyenletesebb, legszomorúbb hat hetét mondja el. Mint lesz cserélgetésekkel, kártyázással, csalással Slajonov, az apacskölyök kenyérkirály, mialatt a többi Skid-bennlakó éhezik. Mint vesztegeti meg a negyedik osztályt, a legerősebbeket és teszi rabszolgává éppen élelmiszerkészletének segítségével a többieket. Néhány hétig hatalma egyre csak nő — a kegyetlen feudális király birodalma határtalan. Aztán hirtelen kirobban az elkeseredés, — a nagy fiúk, a testőrök is belátják, hogy mily csúfos hatalmat védtek eddig, a közvélemény megbuktatja és vazallusai megvetik és megbuktatják a kenyéruzsorást. Más helyen: az októberi forradalom emlékét akarják ünnepelni a kölyökköztársaságban s nincsen fenyőgaly, nincs zöld, mivel díszítsék a termet. Rövid tanácskozás után elhatározzák, hogy a közeli temetőből elhozzák este a virágokat és koszorúkat. Nincs ellenvetés, hiszen magátólértetődően mondják, hogy a halottaknak már nem kell virág, nekik pedig kell.

Ennek a köztársaságnak eleintén látszólag csupa züllött, erkölcsnélküli tagja van. És mégis lassanként kialakul egy erkölcs, emberi életszabály, amely igazságosabb és szigorúbb sok más nagy emberi közösség erkölcsénél. Talán felszínen nem mutatja magát olyan díszesen, talán kevesebb a frázisa, de mélyebb és emberibb.

Persze az orosz csavargók köztársaságának ilyen kifejlődéséhez, az ottani élet új rendszere és e rendszernek képviselői, a Skid vezetői, Vikniksor és Elanlum és még jó egynéhányan, a könyvben pompásan rajzolt alakok, sokban hozzájárulnak. Nincs gyermek, akit reménytelennek tartanának, bármily züllöttnek is tünik, ez pedagógiájuk alapvető tétele.

Szép könyv, mély, egyszerű könyv és amellett (mennyi csínytevés van benne!) mulatságos.

Gorkij ezt mondta rá: ...ezt a könyvet nem lehet tulbecsülni...! (Budapest)

*Bjelich és Pantelejev: Skid, die Republik der Strolche (Verlag der Jugendinternationale Berlin).