Több mint száz éve, hogy Auguste Comte első szociológiai munkája (Plan des travaux scientifiques necessaires pour reorganisor la societé 1822) megjelent s általában attól számítják a tudományos szociológia kezdetét. A szociológia bölcsőjét a nagy francia filozófus ama reménye ringatta, hogy ez az új tudomány hivatott az emberiség nagy kríziseinek megoldására, — hogy amint a természettörvények megismerése egyre nagyobb mértékben teszi lehetővé a természet feletti uralmunkat, úgy a társadalmi törvényszerűségek felismerése lehetővé fogja tenni egykor az ember számára a társadalmi élet észszerű irányítását. Ugyanez a meggyőződés hatotta át Durkheimet is, mikor annak a reményének adott kifejezést, hogy el kell jönnie az időnek, mikor a politika nem lesz más, mint alkalmazott szociológia, — ép úgy, ahogy a technika sem egyéb, mint gyakorlati alkalmazása a fizikai tudománynak.

Azóta könyvtárakat kitevő irodalma van már a társadalomtudománynak s évtizedek óta nemcsak a legtöbb egyetemen áll fenn állandó katedrája, de számos nyugati államban már a középiskolákban is rendes tantárgy a szociológia. Ámde ezekkel a külső eredményekkel sehogy sem áll arányban a szociológia belső fejlődése. A szociológia pozitiv jellege még ma is ép oly vitatott kérdés, mint Auguste Comte korában.

A német szociológusok 1908 óta minden évben kongresszust tartanak s ahogy az első kongresszuson legtöbb vita Ferdinand Tönnies Wege und Ziele der Soziologie című előadása köré füződött, úgy az idei kongresszuson is még arról folyt a vita, hogy voltaképpen mi a szociológia lényege, melyek az útjai s mi a célja? A legmagasabb színvonalon álló szociológiai folyóirat, a Richard Thurnwald szerkesztésében megjelenő Zeitschrift für Völkerpsychologie und Soziologie idei ötödik évfolyamában elölről kezdi a vitát s Soziologisches Symposion cím alatt ankétot rendez a szociológia mibenlétéről.

Az első hozzászóló Andreas Walther hamburgi egyetemi tanár. Walther szerint a szociológia feladata az emberi együttélésből és együttműködésből eredő minden jelenség, főként a társadalmi funkciók összefüggésének kutatása s a társadalmi viszonylatok, alakulatok, szervezetek leírása, összehasonlítása s — last, not least — értékelése. A szociológusnak a lehető legteljesebb objektivitásra kell törekednie, — az egyénben végbemenő lelki folyamatok csak annyiban érdeklik, amenynyiben kihatással vannak társadalmi alakulatokra. A szocialpsychológia csak az egyének közti — inter-individuális-kapcsolatokat vizsgálja, — az egyes egyén belső — intraindividuális — lelki élete az egyéni lélektan körébe tartozik. Mennél szűkebbre szorítjuk Walther szerint a szociológiai kutatás körét, annál eredményesebb lesz a kutató munka. A mennyit térben veszít, annyit nyer mélységben. A természettudomány is, akkor kezdett fejlődni, mikor nem messzelátóval, hanem mikroszkóppal dolgoztak a kutatók. Szerinte egyik főoka annak, hogy a szociológia nem mutat fel eddig jelentősebb eredményeket az, hogy mindezideig senki sem határozta meg oly szabatosan e tudomány célkitűzéseit, mint ahogy azt most ő cselekszi. Gyakorlati célul a szociológiai anyaggyüjtés racionális megszervezését jelöli meg. A vezetése alatt álló hamburgi szociológiai szeminárium kizárólag a nagyvárosok szociografiájára vonatkozó adatok gyüjtésével foglalkozik, s Walther professzor felveti azt az életrevaló ötletet, hogy minden egyetem szociológiai szemináriuma egy-egy speciális feladat megoldására, bizonyos meghatározott anyag gyüjtésére vállalkozzék s egy felállítandó központi nemzetközi szociológiai intézet regisztrálja állandóan a részletkutatások eredményeit.

Második hozzászólás Hans Freyer lipcsei egyetemi tanár Soziologie als Wirklichkeitswissonschaft című cikke, mely a Zeitschrift für Völkerpsychologie legutóbbi (szeptemberi) számában jelent meg. Freyer megállapítja, hogy a szociológia Comte óta csak állandóan keresi s máig sem találja meg az őt megillető helyet a tudományok sorában. Ezért van az, hogy a szociológia eddigi története nem egyéb, mint a szociológia problémáinak története. Freyer szerint a szociológia nem illeszkedhetik be a tudományok: eddigi rendszerébe mint jövevény, egyszerűen új tudomány-szakként, mert a szociológia korszakos jelentősége éppen abban áll, hogy megváltoztatja, forradalmasítja a tudomány egész rendszerét s a tudományok egy új típusát teremti meg. A szociológia csak azon az úton haladhat, melyet számára a tudomány két nagy német úttörője, Tönnies és Simmel kijelöltek. Ami előttük volt, az a szociológia előtörténete csupán. Első pillanatra paradoxnak látszik Freyer az a megállapítása, hogy társadalomfilozófiai elméletek útján közelíthetők meg legbiztosabban a társadalmi valóságok, de Freyer éles logikával, döntő jelentőségű példákkal bizonyítja a maga igazát. Kimutatja, hogy ép azok a szociológusok, kik nem törődve a szociológia bölcseleti alapjaival, közvetlenül nyultak a tényekhez, jutottak a való élettől legtávolabb eső megállapításokhoz. Ezzel szemben ragyogó példát hoz fel arra, hogy az elmélet fáján milyen dús gyümölcsök teremhetnek. Sok szociológustól lebecsült magas regiókban mozog Hegel filozófiája s mégis a hegeli dialektika alapján világította meg Marx a történelem misztériumát s jutott el társadalmi valóságok megismeréséhez. Ez a példa bizonyítja legjobban, hogyan alakul át a Szellem filozófiája gyakorlati szociológiává.

Mindezek nemcsak Freyer egyéni nézetei. Freyerhez hasonló álláspontot foglal el ma a szociológia lényegére nézve a legtöbb német szociológus. Kant és Hegel hatása alól még egy német tudós sem tudta teljesen emancipálni magát. Német filozófia és német szociológia egy anyaméhből születtek. Annyi bizonyos, hogy a kevesebb filozófiával telített, sokrétű amerikai társadalomtudomány s a filozófiai kötöttségektől mentes francia szociológia látszólag több eredményt mutat fel, mint sok ködös német teória, de elvitázhatatlan a német szociológusok érdeme, hogy ők vállalják a szociológia bölcseleti megalapozásának nagy munkáját. (Marosvásárhely)