Főoldal

Korunk 1929 Január

A nemi felvilágosulás és a könyvek

A New-York város kezelésében álló szociális higiénia tanulmányozására fentartott iroda, melyet egy Rockefeller-alapitvány kamataiból finanszíroznak újabban tízezer kérdőívet küldött szét az Egyesült-Államok majd minden részébe, hajadon főiskolai hallgató-nők cimére. A kérdő ív többek közt a következő kérdést tartalmazta:


„Ki vagy miáltal vett első izben tudomást a nemi élettel kapcsolatos dolgokról? “


Az 1200 beérkezett válasz a következő eredménnyekkel oszlott meg.


 


Szülőktől és gyámoktól tudta meg............. 851


Gyermekektől, pajtásoktól...................... .570


Az iskola útján történt felvilágosítás révén . 27


Olvasmányokból (könyvek, röpiratok)...... 72


Szóbeszéd közben.................................... 14


Tanítótól, nevelőnőtől, dajkától................. 6


Háztartási alkalmazottaktól........................ 16


Megfigyelés révén..................................... 26


Rokonoktól.............................................. 8


Más személyektől .................................. . 13


Gyerekkorában felvilágosítást nem nyert... 7


Nem emlékezik ......................................... 53


A kérdést válasz nélkül hagyta................... 55


 


Az eredmény mindenki számárai aki valaha gondolkozott afelől a kérdés felől, vajjon helyes-e a gyermekeket a könyvektől eltiltani – rendkívül érdekes. A válaszolók közül u. is. csak 72 leány, vagyis 6 százalék tett tanúságot arról, hogy a szexuális dolgokról való felvilágosítást könyvek és röpiratok olvasása útján szerezte meg. Viszont a gyerekekkel és pajtásokkal való beszélgetés révén felvilágosult nyolcszorosa az előbbinek. Ha pedig az idézett 72 esetben megnézzük, hogy melyek azok a könyvek, amelyek ebben az esetben a felvilágosítás eszközei voltak, akkor arra a meglepő adatra bukkanunk, hogy a felvilágosítás munkáját nem az úgynevezett férc művek és szennyirodalom végezték el, hanem legnagyobb részt olyan könyvek, amelyek nagyon respektábilis helyet foglalnak el az ember művelődésében. A bibliát például tizenkétszer találjuk felemlítve. (Különösen a ó-testamentumot, s ezek közül is leginkább Mózes első könyvét.) Nyolc esetben a lexikon a forrás. Ezután következnek Dickens regényei és Shakespeare drámái, majd a nemi betegségekről szóló iratok, orvosi müvek, végül Thackeray, George Eliot és Scott.


A könyvek élén a biblia valószinüleg azért áll, mert a legkönynyebben hozzáférhető és teli van szexuális vonatkozású dolgokkal, a biblia szövegében gyakran előforduló „nemzé” szó az olvasót persze a lexikonhoz kergeti, ahhoz a munkához, amely a listán szereplő könyvek közt a második helyen áll. A lexikon azután, amely ugy az iskolában, mint a szülői házban a gyermek rendelkezésére áll, rendelkezik mindazokkal a címszavakkal, amelyek ebbe a tárgykörbe tartoznak.


A kérdő ív egy másik kérdése a nemi izgalmakat kiváltó momentumokra vonatkozott. Az 1200 közül csak 95 tüntetett fel könyvet „nemi vágyakozása” okául. Ezenkívül még 302 hivatkozott könyvre, de nem kizárólagos érvénnyel. Erre a kérdésre viszont sokkal többen (218) nem válaszoltak. A válaszolók közül tehát csak tiz százalék hivatkozott a könyvre, mint fő ingerforrásra. Ezek között a könyvek között ismét olyanok vannak, amelyeket Amerika minden magasabb iskoláján tanítanak és favorizálnak, mint Shakespeare, Conrad és Hardy. További szerzők: Shaw, Sudermann, Anatol France, Galsworthy, Pierre Loti, Freud, Sherwood, Anderson, Wasserman, Boccaccio, Dreiser, W. H. Lavrance ós mások.


Egy kétségtelen eredménnyel az ankét tehát szolgál, s ez az, hogy a könyvek eltiltása az ifjuságtól meglehetősen abszurd és hasztalan. T.i. senki se tudhatja, hogy melyek legyenek azok a könyvek, amelyeket el kell zárni az ifjuság elől.


 


Vissza az oldal tetejére