Július 2007 Történelmi tér, mozgástér, kényszerpálya |
Beszéljünk a muzsikáról (vers) Lászlóffy Csaba „Térbeli fordulat” és a várostörténet Gyáni Gábor A „katasztrófa” okai Romsics Ignác Európai célok – közép-európai lehetőségek E. Kovács Péter Kettős függésben: Erdély államisága a 16. században Oborni Teréz Mozgástér a kényszerpályán Hermann Róbert Egy sajátos földtulajdon: a székely örökség Egyed Ákos A Magyar Népi Szövetség kisebbségpolitikájának korlátai 1946-ban Nagy Mihály Zoltán–Olti Ágoston Keresem a metaforát (Európai Napló) Sz. Benedek István Toll Kasstól – Kassról Kántor Lajos Tájoló Elcsöndesedő falu? Simon András Julius Krohn, Róheim Géza és Mircea Eliade sámánképe Sarnyai Csaba Máté História Hat elaggott férfiaknak… Murádin János Kristóf Mű és világa Naphimnusz a Kálvárián Poszler György Téka Rókák és struccok (Átfogó) Bogdán László Nyolcvan év nagyhatalmak érdekzónáiban Stanik Bence Az arctalan közösségtől az egyéniesített társadalom- és kultúrakutatásig Pozsony Ferenc Archetipikus szimbolizáció és reprezentációi Peti Lehel Ars peregrinandi Nagy Zoltán Olvasó kizárva Kovács Noémi A Korunk könyvajánlata Talló A szabadság apostola Heim András Libertariánus honlapok Mihai Sârbu Lépcső/ház Abstracts Számunk szerzői | Lászlóffy Csaba Beszéljünk a muzsikáról (vers) Az elfelejtett görög matematika s az arab mértan. Mondják, a tizenkettedik században egy szerzetes, nem lévén üres papirusza, kénytelen volt Arkhimédész elhalványított kézírására lemásolni a megrendelt imádságot. Ami éppen kéznél van: az utókor egyre praktikusabb. Térdig izzó harci paripák, díszes ármádiák mind elhullnak, fájdalmak tragikus áriái csillapulnak. Európa szélén valahol, újfűre kihajtott nyáj legelői felett úszik az ének. A fekete hangjegyek sűrű sorai nem takarhatják el soha a bennünk magasodó fenséget. Monteverdi, viaszsárga álarc mögül, éberen őrködik a dallamvonal süllyedésén. |