(Sztálin-rap töredékek 1949-ből  és 1953-ból.
Előadja a Vörös Irókézek élpionírcsapat.)

Sztálin élt.

Sztálin él.

Sztálin élni fog.

Utunk 1953. március 13.

Mind:

Nem várva hívást, feltartózhatatlan

Tör fel szívemből, itt van ajkamon…

Hagyd, hogy amint jött, Néked átadjam.

Egyszerű szóval hagyd kimondanom.

Kórus:

Te bölcs, Te jó, Te nagy!

Házett:

Piros a tűz is,

Mint a lobogó,

Piros e dal is,

Tűzzel lobogó.

Kohók lángjától

Kapta a pírt,

Vörösre festi

Meg a papírt.

Szala:

Szabad földről magyar szóval

Szólok minden dolgozóval,

Derül az ég hazánk fölött,

Sztálin elvtárs, köszöntöm Önt.

Kórus:

Te nagy, Te bölcs, Te jó!

Szala:

Élete több, mint egy élet,

Története párttörténet;

Magunknál is több Ön nékünk:

Ön a lelkiismeretünk.

Házett:

Lenin a gyár, Sztálin az ország

S értük van jussa a jövőnek! […]

Lenin a forradalom atyja –

S korunknak Sztálin a Leninje.

Hori:

Messze vagy, mégis oly közel,

Hogy a karod átölel. […]

Kislányom szavában kérdez.

Nőm elvtársként szól a férjhez.

Sole:

Sztálin elvtárs életén át

Elhintette vetőmagját,

Kikeletkor megvizsgálta,

Gazát, rosszát kigyomlálta.

Munkájának eredménye

Megérett a bő termésre,

A békebarátok száma

Hatszázmillió ember már ma.

Kórus:

Te nagy, Te jó, Te bölcs!

Anád:

Az éhség fogát mind kiütjük,

Parancsolunk a földnek, nyárnak:

Hullámzanak aranyló szélben

Kémény nélküli búzagyárak.

Sole:

Nekünk is van atomerőnk,

De nem szánjuk gyilkolásnak,

Ipart fejleszt, munkát könnyít,

Életét a hű munkásnak.

Anád:

És dalolunk, mert hozzánk is szól,

Ránk is ragyog a legszebb kéve:

Sztálin sugárzó hetven éve.

Kórus:

Te jó, Te bölcs, Te nagy!

Kissen:

Köszöntelek, nagy Sztálin! Élj sokáig.

Nem szólhatnék így hozzád, ily apás

Csüggéssel, ilyen forrón és ügyetlen?

Kaba:

De mondja helyettem vígan,

Tisztán és szívből kisfiam,

Kinek bogárka két szemén

Nagy máglyaként gyúl ki a fény,

Mikor könyvének lapjain

A fényképed rá visszanéz

S szó csurran ajkán, mint a méz:

“Minket is szeret, Sztálin!”

Kissen:

Hiszen apám vagy – büszkén mondhatom –

Apám nekem, ki másodszor születtem!

Mind:

Sztálin élt.

Sztálin él.

Sztálin élni fog.

Sztálin élt.

Sztálin él.

Sztálin élni fog.

Hori:

Sztálin, a forradalmár,

Sztálin a hadvezér,

Sztálin, a béke őre,

Ki ránk tavaszt hozott, –

Osztályunk tör előre,

Nőnek a kolhozok.

Mind:

Sztálin élt.

Sztálin él.

Sztálin élni fog.

Sztálin élt.

Sztálin él.

Sztálin élni fog.

Esszejj (oldalról jön be, lehajtott fejjel):

S most itt a hír, a szívdermesztő…

Hát nem volt orvos, kés se, ír se,

Hogy drága szívét dobogtassa,

Lüktetni-verni megsegítse?!

Bárd:

Meghalt?… Nem fullad el a

hangja,

Annak, aki Róla így beszél?

Ki meri mondani, hogy Sztálin

Nem harcol többé, nincs, nem él?!

Esszejj:

A tudomány harcolt napestig,

De nem vigasztal ok és érv,

Ha nem harsoghatjuk szét győzőn:

Hogy Sztálin él, hogy Sztálin él!

Szeklessz:

Elvtársaim, ki merné hát

Azt mondani, hogy vége: nincs már?

Úgy él tovább, ahogy Lenin,

Nem múló szavai tanítják…

Úgy él tovább, miként Lenin:

– Úgy él, hogy egybeforrt a néppel – […]

Megőrzik őt a századok,

Tenyerükben melengetik

És híre végtelenbe szárnyal –

Mert közülük való, akik

Győztesként vívtak a halállal.

Kál:

… Kétmilliárd szív

dübörög fel,

mint posztóval bevont dobok,

kétmilliárd jaj égre röppen,

galamb száll s halkan felzokog. –

Ő hozta Dózsa, Kossuth álmát,

Jövendőnk

Róla

énekel!

Ó, Sztálin elvtárs!

Hori:

A hír, a gyász, a jajszó: semmi sem

Hitetheti el, hogy Sztálin nincs: halott,

S kiáltsák bár a nap, a csillagok,

Zokogják mind vizek, folyamok,

Nem és nem hiszem! Sztálin nem halott!

Kuba (1953. március 5, 21 óra 50 perc):

Győzött!

És minden beteljesedett.

Ő megpihent!

De milliók követik őt.

Mind (lassan kivonulnak, egy ember marad csak a színpadon):

Sztálin élt!

Sztálin él!

Sztálin élni fog!

Sztálin élt!

Sztálin él!

Sztálin élni fog!

Sztálin élt!

Sztálin él!

Sztálin élni fog!

Sztálin élt!

Sztálin él!

Sztálin élni fog!

Nazim:

Eltelt néhány év.

A Volgán

a sztahanovista sofőrlány,

Taszja fülkéjét

díszítette ott

ugyanez a kép.

S ugyanúgy mosolygott.

S nemrég

Pekingben

láttuk utolsó portréját

mi,

a békeharc küldöttei.

Vasfüggöny

Szereplők: a valóságban élt bármilyen költővel való megegyezés teljesen ter-mészetes, hiszen ők írták ezeket a sorokat (a nevüket azért kissé kódoltam, a hagyo-mányokhoz híven).

Szövegkönyv: az Utunk 1949-es és 1953-as évfolyama (egy szót sem írtam hozzá, becsszó!).

Zene: a Doni Kozákok Kórusa, valamint a szibériai 1-es számú barakk Balalajka-zenekara