Azt az eszmét nyilván ismered, ahogy működött, a bőrödön.

Most jobban érdekel, amint Sztálin levágja Lenin szakállát

a forradalom előestéjén, Allilejuvéknál.

A párás szoba közepén, egy hokerlin az a kis ember

a túl nagy fejével, a zömök grúz pedig fényes borotvával

hajlong előtte, kerülgeti, néhány harcos meg bámul.

A reszkető fagyban odakint őrjáratok. Halálra keresik őket.

Jó tudni azért, hogy Iljics is fél, ember módra,

bújt, más kezére adta legendás szőrzetét.

Egyedül az nem világos, két nap múltán,

miképpen szónokolt a tömegnek azzal az arccal,

amit azóta ismerünk, miképpen tett szert

új szakállra hirtelenében, mikor még kenyér se volt?

Szoszó pedig – elképzelhető – zsebében hordta azután

Iljics férfidíszét, mégis furcsa, hogy harmincöt éven át

ezt az egyet nem vette elő soha.

1989, nyár