Áprlilis 1998 Határok között — határok fölött |
Előszó Határológiai kistrakta Lászlóffy Aladár Versek Ken Smith Balkáni történetek Tordai Zádor Franciák, németek — ideológiák Louis Dumont "Gézengúz nép valátok kezdet óta..." Alexandru Vaida Voevod Egy láda maszkószki Zelei Miklós Proletár reneszánsz (I.) Hankiss Elemér A Bárány-Horváth Attila Irodalmi/nem irodalmi Adrian Marino Ha jönne az angyal... Moldova György Tájoló Miért gyilkolt Édes Anna? Lengyel András Toll Határkaland Kántor Lajos Könyvek művésze Czellár Judit Da capo al fine Szabó Géza Műhely/Atelier Párbeszéd a párbeszédről és egy egyszerű "számról", a 22-ről Gabriela Adameşteanu Világablak Privatizációs módszerek Kelet-Európában Réti Tamás Mű és világa Helyszíni tudósítás a törvény kapujából Szilágyi Júlia Téka Az első és a többi média Kelemen-Schittenhelm Attila Életkép a múltból László Noémi Talló Illúziótlan művészet? Vonalak, számok, kövek Szilágysági Limes Olaszok Isztriában Új határok | Új határok A politikai közösség területi vagy nemzeti alapon megteremtett államát univerzalista gondolkodók — például Edmund Burke — régtől fogva azzal a bírálattal illetik, hogy az emberek mesterséges elválasztása ellenségeskedést szül, ártalmas az emberiségre nézve. A nemzetállam kétértékű fogalom. Rovására írhatók a pusztító háborúk, az elnyomás, a véres forradalmak, másrészt azonban még akkor is szükség volt rá, ha csak részben tette lehetővé a demokratikus jogállam kialakulását. Ugyanakkor az európai terjeszkedés nyomán a nemzetállam elvéből kiindulva született meg a nemzetek közötti világrend. Két világháború, valamint a fasizmus tapasztalata után az európai összefogás kezdeményezői úgy vélték, hogy a nemzetállam története véget ért: az egyesült Európa elképzelése nemcsak a határokat iktatta ki, hanem az államok elkülönülését is. Ötven évvel később, amikor lehullott a Vasfüggöny, a határok még álltak. Jelezték a háború utáni időszak politikai szakadását, illetőleg azt, hol tart az európai egyesülés. Lélegzetelállító gyorsasággal visszatért a nacionalizmus ideológiája. Az állam a maga területén megteremi a bíráskodás, a közigazgatás, a kereskedelmi monopólium jogi formáit. Ez az állami szuverenitás formális elve. Más dolog az állami autonómia, amelyet az előbbitől viszonylagos, informális ismérv különböztet meg. A határ nem szociológiai következményekkel járó térbeli tény, hanem olyan szociológiai tény, amely térbeli alakot ölt — vélte Georg Simmel. A nemzetállam határainak öt funkcióját különböztetjük meg. 1.) Védelmi és biztonsági funkció. Századunkban a haditechnika fejlődése következtében háttérbe szorult. A határ napjankban nem a katonailag erős, hanem inkább a gyenge szomszédtól véd, amelynek területén gazdasági válság léphet fel, polgárháború törhet ki. A határok biztonsági funkciója új értelmet nyert azáltal, hogy szerepük az illegális bevándorlás megakadályozása. Erre az államok nincsenek egyformán felkészülve. 2.) Az államhatár az alkotmányos rend külső kerete. A törvényes szankciók csakis a határokon belül érvényesek. A jogállam garantálja az egyetemes emberi jogok érvényesülését. A nemzetközi jog viszont nem ismeri az egyént, mint jogalanyt. A hontalanok és menekültek kényes helyzete ebből fakad: aki átlépi a határt, elveszti jogalanyiságát. 3.) Gazdasági funkció. Ennek megszűnéséről esik mostanság a legtöbb szó. A gazdasági jólétnek nem a nemzetgazdaság állapota a mércéje, hanem a világgazdaság. A szabadkereskedelmi övezetek, a globális pénzpiac és kereskedelem körülményei közepette a határok ideje lejárt. 4.) Ideológiai funkció. Eredetileg a nacionalista gondolkodás eleme. Századunkban a határok ideológiai befolyási övezeteket választottak el, és a nagyhatalmak vonzásköre továbbra is részekre tagolja a világot. 5.) Társadalomlélektani funkció. A terület elhatárolása éppúgy jellemző az egyénre, mint a közösségre. A társadalom, a politikai közösség emellett bizonyos egység megvalósítását is célozza, ehhez azonban nem feltétlenül a nemzetállam a legmegfelelőbb — közösség elképzelhető helyi, regionális vagy kontinentális méretekben is. Az európai integráció során eltűnnek a földrész belső határai, egyidejűleg külső határok létesülnek. Mi történik az állam funkcióival? Ha a nemzetállamra gondolunk, annak funkciói számottevően módosulnak. Különbséget kell tenni az autonómia részleges elvesztése, illetőleg a szuverenitás megőrzése között. (Herbert Dittgen: Welt ohne Grenzen? Überlegungen zur Zukunft der Nationalstaates. Merkur. 1997 / 9-10.) F.E. |