KorunkÁprlilis 1998
 Áprlilis 1998
Határok között — határok fölött


  Előszó
  

  Határológiai kistrakta
  Lászlóffy Aladár

  Versek
  Ken Smith

  Balkáni történetek
  Tordai Zádor

  Franciák, németek — ideológiák
  Louis Dumont

  "Gézengúz nép valátok kezdet óta..."
  Alexandru Vaida Voevod

  Egy láda maszkószki
  Zelei Miklós

  Proletár reneszánsz (I.)
  Hankiss Elemér

  A
  Bárány-Horváth Attila

  Irodalmi/nem irodalmi
  Adrian Marino

  Ha jönne az angyal...
  Moldova György


Tájoló
  Miért gyilkolt Édes Anna?
  Lengyel András


Toll
  Határkaland
  Kántor Lajos

  Könyvek művésze
  Czellár Judit

  Da capo al fine
  Szabó Géza


Műhely/Atelier
  Párbeszéd a párbeszédről és egy egyszerű "számról", a 22-ről
  Gabriela Adameşteanu


Világablak
  Privatizációs módszerek Kelet-Európában
  Réti Tamás


Mű és világa
  Helyszíni tudósítás a törvény kapujából
  Szilágyi Júlia


Téka
  Az első és a többi média
  Kelemen-Schittenhelm Attila

  Életkép a múltból
  László Noémi


Talló
  Illúziótlan művészet?
  

  Vonalak, számok, kövek
  

  Szilágysági Limes
  

  Olaszok Isztriában
  

  Új határok
  

Új határok

A politikai közösség területi vagy nemzeti alapon megteremtett államát univerzalista gondolkodók — például Edmund Burke — régtől fogva azzal a bírálattal illetik, hogy az emberek mesterséges elválasztása ellenségeskedést szül, ártalmas az emberiségre nézve. A nemzetállam kétértékű fogalom. Rovására írhatók a pusztító háborúk, az elnyomás, a véres forradalmak, másrészt azonban még akkor is szükség volt rá, ha csak részben tette lehetővé a demokratikus jogállam kialakulását. Ugyanakkor az európai terjeszkedés nyomán a nemzetállam elvéből kiindulva született meg a nemzetek közötti világrend. Két világháború, valamint a fasizmus tapasztalata után az európai összefogás kezdeményezői úgy vélték, hogy a nemzetállam története véget ért: az egyesült Európa elképzelése nemcsak a határokat iktatta ki, hanem az államok elkülönülését is. Ötven évvel később, amikor lehullott a Vasfüggöny, a határok még álltak. Jelezték a háború utáni időszak politikai szakadását, illetőleg azt, hol tart az európai egyesülés. Lélegzetelállító gyorsasággal visszatért a nacionalizmus ideológiája. Az állam a maga területén megteremi a bíráskodás, a közigazgatás, a kereskedelmi monopólium jogi formáit. Ez az állami szuverenitás formális elve. Más dolog az állami autonómia, amelyet az előbbitől viszonylagos, informális ismérv különböztet meg. A határ nem szociológiai következményekkel járó térbeli tény, hanem olyan szociológiai tény, amely térbeli alakot ölt — vélte Georg Simmel. A nemzetállam határainak öt funkcióját különböztetjük meg. 1.) Védelmi és biztonsági funkció. Századunkban a haditechnika fejlődése következtében háttérbe szorult. A határ napjankban nem a katonailag erős, hanem inkább a gyenge szomszédtól véd, amelynek területén gazdasági válság léphet fel, polgárháború törhet ki. A határok biztonsági funkciója új értelmet nyert azáltal, hogy szerepük az illegális bevándorlás megakadályozása. Erre az államok nincsenek egyformán felkészülve. 2.) Az államhatár az alkotmányos rend külső kerete. A törvényes szankciók csakis a határokon belül érvényesek. A jogállam garantálja az egyetemes emberi jogok érvényesülését. A nemzetközi jog viszont nem ismeri az egyént, mint jogalanyt. A hontalanok és menekültek kényes helyzete ebből fakad: aki átlépi a határt, elveszti jogalanyiságát. 3.) Gazdasági funkció. Ennek megszűnéséről esik mostanság a legtöbb szó. A gazdasági jólétnek nem a nemzetgazdaság állapota a mércéje, hanem a világgazdaság. A szabadkereskedelmi övezetek, a globális pénzpiac és kereskedelem körülményei közepette a határok ideje lejárt. 4.) Ideológiai funkció. Eredetileg a nacionalista gondolkodás eleme. Századunkban a határok ideológiai befolyási övezeteket választottak el, és a nagyhatalmak vonzásköre továbbra is részekre tagolja a világot. 5.) Társadalomlélektani funkció. A terület elhatárolása éppúgy jellemző az egyénre, mint a közösségre. A társadalom, a politikai közösség emellett bizonyos egység megvalósítását is célozza, ehhez azonban nem feltétlenül a nemzetállam a legmegfelelőbb — közösség elképzelhető helyi, regionális vagy kontinentális méretekben is. Az európai integráció során eltűnnek a földrész belső határai, egyidejűleg külső határok létesülnek. Mi történik az állam funkcióival? Ha a nemzetállamra gondolunk, annak funkciói számottevően módosulnak. Különbséget kell tenni az autonómia részleges elvesztése, illetőleg a szuverenitás megőrzése között. (Herbert Dittgen: Welt ohne Grenzen? Überlegungen zur Zukunft der Nationalstaates. Merkur. 1997 / 9-10.) F.E.