Kocsis bácsi a járdára zuhan

Rossz volt a hír, amit kapott,

Feltépte indulat.

Elment a bejáratig, s ott

Kilépett, s elzuhant.

Feküdt a járdán, s nem tudott

Már semmit mondani.

Hideg volt, novemberi nap.

Segítsen valaki.

Már nem lehet – a válasz ez.

Magasból nézem én.

Az élet – ismét – ennyi csak.

Bárcsak megérteném.

Hiába mentő-munka is.

A test már nem felel.

A lélek sem mutatkozik:

elment az égbe fel.

Mennybéli felhő-kapuzár

mögé beköltözött.

Galambok búgnak a tetőn

a lépcsőház fölött.