Június 2006
Erdélyi falvak – modernizációs pályák


  Bevezető
  

  Modernizációs tendenciák az erdélyi falvakban
  Peti Lehel

  A vállalkozói potenciál és területi eltéréseinek társadalmi magyarázatai Erdély rurális térségeiben
  Csata Zsombor

  Kocsis bácsi a járdára zuhan (vers)
  Kinde Annamária

  Leendő város vagy (csak) modern falu?
  Miklós Zoltán

  Vállalkozók falun
  Oláh Sándor

  Társadalomszerkezeti, életmódbeli változások Csíkfalva községben (1945–1989)
  Gagyi József

  Vidék és vidékfejlesztés az átmenet időszakában Romániában
  Berekméri Mária-Erzsébet

  Falusi modernizáció: változás vagy válság?
  Szabó Á. Töhötöm


1956–2006
  Szabédi októberei
  Kántor Lajos

  Nagyapa rádiója
  Gyarmati György


Toll
  Fejtő Ferenccel a Bem moziban
  Horváth Andor

  A kolozsvári szóló
  Ilia Mihály

  Az alkimista lány (21. század)
  Kántor Lajos


Világablak
  Globális áramlatok és helyi normák között
  Kemény Márton


História
  Kemény János ravatalai
  Kovács Kiss Gyöngy


Mű és világa
  Buday György magyar költői arcképsorozata
  Makkai Ádám


Közelkép
  Az Udvarhelyi régió települései a korszerűsödés útján
  Vofkori László

  Rendszerváltozás utáni gazdasági folyamatok Cófalván
  Kinda István

  Fülep Lajos és egy erdélyi református egyházközség
  Szolláth Hunor


Téka
  Halál Velencében
  Vallasek Júlia

  Reflexió és portörlés
  Balogh Brigitta

  Olvasószolgálat
  

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Társulatmontázs
  Musca Szabolcs

  Az alibi nem titok
  Ferencz Enikő



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Peti Lehel

Modernizációs tendenciák az erdélyi falvakban

A rendszerváltozás után új megélhetési alternatívák felé orientálódó erdélyi falvak legnagyobb problémája a modernizációs áramokba való bekapcsolódás dilemmáiból, lehetőségeiből adódnak. A probléma nagyságát csak fokozza az a körülmény, hogy a rendszerváltozás után a mezőgazdaságból megélni szándékozók aránya ütemesen növekvő tendenciát mutat. Míg más kelet-európai országokban a falusi lakosság gyors csökkenése tapasztalható, Romániában az elmúlt tizenöt évben sem beszélhetünk számottevő fogyásról. Nagymértékben növekedett viszont azoknak a száma, akik a rendszerváltozás után megélhetésük alapjául a mezőgazdaságot választották. Annak közepette történik mindez, hogy a vidékfejlesztés lehetőségeit számba vevő szakemberek véleménye szerint a mezőgazdaság technikai modernizációja, jövedelmezősége csak úgy érhető el, hogyha az ebből élők száma jelentősen lecsökken.

A modern állammá váló Románia esetében a nyugati modernizációs áramlatokba való bekapcsolódás nehézségei, a piacgazdaságra való áttérés kudarcai a vidék vonatkozásában látványosan jelentkeztek. Az átalakulás folyamatai akár mikrorégiónként is olyan változatos átmeneti modellek mentén zajlottak, amelyekben a modernizációs paradigmával megjelenő vállalkozói kultúra, az archaikus minták mentén újjáéledő hagyományos gazdálkodásmódok, az erőforrás-kiélésen alapuló kitermelés, a népi tradíciók mentén újjászerveződő kereskedői hagyományok, a kis léptékű mezőgazdasági specializációs formák stb. kombinációja lelhető fel.

A gazdasági vonatkozású problémák mellett kérdésként vetődik fel, hogy az állami szolgáltató intézményrendszer sérülése hogyan hat ki a falvak fejlődési irányaira, az egészségügyi és oktatási rendszerhez, a korszerű infrastruktúrához való hozzáférhetőség milyen determinációs megkötöttségekkel járul hozzá a vidék jelenlegi állapotának újratermeléséhez.

Ezek a tendenciák régiónként, falvanként más-más eredők mentén jelentkeznek. Míg egyes falvak esetében az urbanizált régiókhoz való sikeres felzárkózás esélyei előremutatóak, a falvak többségére legjobb esetben is adott modernizációs szinten való toporgást, várakozó vegetálást tapasztalhatunk. Mindemellett sokkal inkább jellemző az intézményi visszafejlődés, a gazdasági és morális dezorientáció, a közösségek lassú atomizálódása.

 

A lapszám írásai főként erdélyi magyar falvak modernizációs pályáit mutatják be. A szocialista modernizáció és rendszerváltozás utáni gazdasági átalakulás, valamint az ennek nyomán bekövetkező társadalmi változások legfontosabb modernizációs tendenciáit értelmezik egy-egy településre jellemző modell alapján. Bemutatják, hogy egy-egy, relatíve kiugró modernizációs folyamatok szereplőivé váló település milyen strukturális összetevők révén állhatott a gazdasági fejlődés útjára. Értelmezik a falusi társadalmakban beindult önállósodási folyamatokat, ezek előzményeit, a kisvállalkozói szféra cselekvési lehetőségeit, a nyugati gazdálkodói modellek adaptációs lehetőségeit, szervezeti és technológiai újításait, valamint az ezeket meghatározó gazdasági, társadalmi és kulturális környezetet. Emellett elemzik a rurális régiók fejlesztési esélyeit, felzárkózási lehetőségeit az Európai Uniós pályázati lehetőségek, valamint a helyi erőforrások viszonylatában is.

Peti Lehel