Korunk 1932 November

Rádió-hallgató közösségek


Ferenczi Géza

 


A rádió-hallgató közösségek lényege abban áll, hogy hallgató csoportok valamely rádióelőadás közös lehallgatására gyűlnek össze, hogy azután a hallottakat közösen megbeszéljék. A rádiónak két, egymással ellentétes tulajdonsága van. A rádióleadás mindenkinek szól, a rádiófelvevés ellenben egyeseknek. Ezt az atomizálódást a fülhallgatótól a hangszóróig történt fejlődés már részben megszüntette. A hangszóró népszerűsödése, illetve egész olcsó előállítása lehetővé tette szűkebb hallgatóközösségek (család, szomszédok) létrejövetelét. Ez tekinthető a hallgatóközösség sejtjének. A társas Lehallgatás ez első lehetőségei nyomán támadt azután az olyan hallgatóközösségek létesítésének a vágya, amelyek nem helyileg összetartozó, hanem világnézetileg azonos emberekből toborzódnak. Hogy a hallottak megbeszélésének milyen nagy a szükséglete, igazolják mindenfele azoknak a leveleknek a tömegei, amelyeket a leadóállomások egyes előadásaik után kapnak. Röviden: a közlési szükséglet és a közölteket tovább adó hajlandóság olyan erejű hajlamok, hogy rájuk természetszerűen épülhetnek a hallgató közösségek.


Németországban az első hallgató-közösségek 1929-ben keletkeztek, Angliában és Oroszországban már régebben. Mivel a német rádió-hallgató közösségek nagy része összeköttetésben áll a studiókkal, ezért pontosan ismerjük a hallgatóközösségek fejlődését. Németországban eddig összesen 749 rádió-hallgató közösséget állapítottak meg, melyek közül 479 vidéki. A közösségek vezetői közt tulsulyban vannak a tanítók, papok, könyvtárosok és egyesületi elnökök.


A rádió-hallgató közösségek nemcsak olyan előadások lehallgatására gyűlnek össze, amelyeket már jó előre nekik szántak, hanem a különböző jellegű művészi előadásokra is. (Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére | |