Főoldal

Korunk 1932 Március

A népoktatás a mai Oroszországban


Brager Irma

 


A forradalom előtti Oroszországban az általános népművelés terén tarthatatlan állapotok uralkodtak. Közvetlen a forradalom után az anomáliák eltüntetése céljából a népművelés emelésére egy kísérleti állomást létesítettek. Ez a kísérleti állomás a kutató és továbbművelő intézetek egész hálózatát foglalta magában és az volt a feladata, hogy a pedagógiai elméletet a gyakorlatba ültesse át. A kisérleti állomás alapvető elve a gyermek szociális nevelése volt a közérdekűen fontos fizikai és szellemi munka alapján, a jövő szocialista társadalmának felépítése irányában. Az élet studiuma és a szocialista állam fölépítésében való aktiv részvétel volt e kisérleti állomás alapvető programja.


Már 1918-ban a pedagógus Satzki gyermekklubbokat, olvasótermeket, műhelyeket, játszókerteket, stb. szervez, amikkel az úgynevezett „uccagyerekek” megmentésére törekszik.


1920-ban volt az első „minden oroszok kongresszusa”, amely a különböző pedagógiai kisérleti intézetek összes munkatársait szoros érintkezésbe hozta egymással. Ezen a kongresszuson kiderült, hogy az egyes kisérleti állomások munkamódszerei nagyon különbözőek s ezért elhatározták, hogy úgyanebben az esztendőben még egy második kongresszust hivnak össze, mely kizárólag módszertani kérdésekkel foglalkozik. Ugyanez a kongresszus a kisérleti állomások egész hálozatát építette ki, melyek mind egy egységes termelési tervezet alapján, de külön-külön munkafeladattal dolgoznak.


A népművelés így egyre jobban kiteljesedő kisérleti állomása egy hétosztályos, egy kilencosztályos és több elsőosztályos iskola felett rendelkezik. Igy alakult meg az ugynevezett Satursk-féle tipus, amelynek feladata egy olyan munkaiskola megteremtése, amely a város és a falu, a, munkások és a parasztok gyermekeit közel hozza egymáshoz, hogy a közös szociális munka szellemében nevelje. A falusi gyerekek számára külön iskolákat állítottak föl kimondottan mezőgazdasági jelleggel. Moszkvában első- és másodfokozatú ovódákat rendeztek be, melyekben körülbelül 260 gyermek harmincegy pedagógussal és pedagógiailag képzett orvossal nyert elhelyezést. Ezeknek a kisérleti iskoláknak a célja a pedagógiai problémák felkutatása és megoldása, mely azután az átlagiskolák kiépítésének alapjául szolgál. Ezekben az ovódákban például rajzoltatták a gyermekeket s rajzolás közben — minden feltünés nélkül — megfigyelték és a mozdulataikat fixálták. Ezek a vizsgálódások nagyon érdekes lélektani anyaggal szolgáltak. Egyidőben kedvezőtlen hire volt ezeknek a kisérleti ovodáknak. Viszont ez az iskolatípus bevezető fokozata a tulajdonképpeni iskolának. Az ovódákban minden héten van egy szabad nap. Többnyire szombaton. A pedagógusok ezen a napon akadálytalanul végezhetik kutató munkájukat. A gyermekek számára viszont ez: a szabadnap az úgynevezett klubbnap, amelyen tetszésük szerint foglalkozhatnak.


A népművelés kisérleti állomása feladatául tűzte ki továbbá az oktatás felépítésének problémáját az iskolán belül.


Az oktatás középpontjában a környezetismeret ál a általában mindaz az életközeli anyag, ami a gyermek szociális és politikai nevelését segíti elő.


A gyermekeknek az iskolában egy önmaguk által választott iskolabizottságuk van s jaj annak, akik a gyermekek közül a saját maguk által felállított szabályok ellen vét! Az ilyenek a fekete listára kerülnek! A zene, a kórusok s a színjátszás szintén jelentős szerepet játszanak a gyermek életének alakítási folyamatában. Az olvasószobák, klubbok, drámai körök mind egy-egy) fontos emeltyüi a nevelésnek.


*


Érdekes ezek után a módszertani kérdések után tisztázni, hogy miként és milyen formában közelitik a könyvet a gyermekhez. A kísérleti állomás hosszas vizsgálódás után két könyv, a munkaiskola tankönyvének és a szabadolvasmányok könyvének a bevezetését javasolta. Javasoltak azonkívül egy „termelési könyvet”, amely a gyermekolvasótermek munkájának az irányítását célozza.


A munkaiskola tankönyve bepillantást nyujt a gyermek számára az emberi munkába, ennek ellenére azonban a gyermek életkorához van szabva s művészi formában feldolgozva. Ennek a könyvnek az alapján kívánják a munkaiskola alapelveinek felhasználásával a gyermeket, ha más eszközökkel is, már jó előre a dolgozó ember közösségébe bevezetni. A mai orosz pedagógusok reális érzéke az idő szükségletei által diktált feladatokkal kapcsolatban élesen tapasztalható e munkán. A régi mesekönyv fantasztikus, minden realitást megszüntető tartalomanyagával eltűnt. Csak a mese forma maradt meg, de mennyire más a tartalma. Mondjunk el például egy mai orosz mesét.


Egy mozdonynak fájt, hogy hosszabb idő óta minden munkateljesítmény nélkül a depóban áll. Erre kiront a. depóból s mindenféle különös élménye van. Elhalad egy teázó bolt előtt és vizet kér miután menet közben megszomjazott. Egy erdőben dolgozó favágótól fát követel, egy pályaudvaron vajat és sört. Erre mindezekkel elrontja a gyomrát s (nyilván büntetésből) heves fájdalmai támadnak, úgy, hogy a pályatestről lezuhan egy hógödörbe, ahonnan üldözőitől beérve, ismét a depóba, kerül.


Ebben a mesében a szerzőnek az a célja, hogy a mozdony munkáját és szükséges segédeszközeit megismertesse. Az élettelen mechanizmus emberi tulajdonságokkal ruházódik föl s ehhez járul még a „morál”, amire a gyermekeknek különös érzéke van. A mesében egy reális munkafolyamat ábrázolása történik.


A másik szempont a munkafolyamat művészi alakítását szolgálja a reális valóságra való támaszkodásban, minden idegen járulék nélkül. Az anyagot a gyermekeknek nem száraz, didaktikus módon adja elő, hanem az anyag előadása a gyermek érzelmi és képzeletbeli életére támaszkodik. Igy nyúltak a kollektiv alkotás műformái felé, — ahogy ezek az orosz népeposz területén találhatók, — a cselekvés erősen hangsulyozott dinamikájával, konkréten jellemzett hősökkel, a megtárgyalandó anyag világos fölépítésével.


*


Pár sorral előbb már emlitettük a gyermekek olvasó-óráit. Most tegyük még hozzá, hogy a gyermekek részvétele az olvasó-órákon önkéntes. Jönnek-mennek az, óra alatt.


A gyermekkönyvtárban a legmagasabb rendű elv: „szabad választás a könyvek közt.”


A könyvtáros, az, olvasott könyvet megbeszéli a gyermekekkel és nyilvántartást vezet erről. Ez a nyilvántartás is rendkívül érdekes lélektani adalékanyaggal szolgál.


A különböző olvasótermek különböző életkorú gyermekeket fogadnak be. Az olvasótermek célja a gyermeket távol tartani az uccától. Munkaközösségek, mese-, önképző- és egyéb körök keletkeznek minden olvasóterem keretén belül. A könyvtár vezetője könyvismereti órákat tart. Felvilágosítást nyer a gyermek ezeken az órákon a könyvek, katalógusok és hasonló segédeszközök kezeléséről. Megbeszélik egy könyv létrejövésének a folyamatát. Felmerülő kérdések esetében a gyerekek, ha a könyvtárost személyesen nem akarják felkeresni, levelezőlapot írnak a könyvtárosnak, aki pár nappal később a választ, a levelezőlappal együtt a fekete táblára függeszti ki. A személyes megbeszélés különösen a legifjabb korú gyermekek számára hasznos.


A Moszkvai Központi Könyvtár egyenesen mintaszerű. 1919-ben alapították. Ma már saját otthona van s az, állományában: tizenöt fizetett könyvtáros és öt úgynevezett „technikai munkaerő” dolgozik. A könyvtár költségvetését a város biztosítja, új könyvek beszerzésére évente ötezer rubel van előirányozva. A központi könyvtár egyes olvasótermei életkorok szerint oszlanak meg, 3—7, 7—10 és 10—14 évesek számára. Nem ragaszkodnak azonban mereven a gyermek életkorához, hanem inkább a testi és szellemi fejlettségéhez.


A 3—7 éves korúak ovódája egy bizonyos fajta iskola. Az, olvasás és írás elemeibe itt vezetik a gyermekeket. Erre a célra természetesen szakképzett erők állnak rendelkezésre, de bevonnak ebbe a nevelőmunkába idősebb gyemekeket is. Az idősebb gyermekeket általában felhasználják propaganda csinálásra az, uccagyerekek közt a könyvtárnak. Kimennek az uccára és rábeszélik egykori pajtásaikat, hogy csak egyszer jöjjenek el a, könyvtárba, csupán a berendezést megnézni. S megállapították, hogy ezek az egykori uccagyerekek később a könyvtár legszorgalmasabb látogatói lettek. Van még a Moszkvai Központi Könyvtárban úgynevezett bírálati kör, ahol a tagok kötelessége az olvasott könyv megbeszélése. Hetenként háromszor a könyvtáros, vetített képekkel előadást tart. Foglalkozik a Moszkvai Központi Könyvtár ezenkívül még könyvtárosok kiképzésével.


*


A kollektivizálás alapján történő gazdasági reorganizálással egyidejűleg hatalmas munka, indult meg a népművelés terén is. Az ötéves terv a legfontosabb” gazdasági kérdések, de a legfontosabb kulturális kérdések megoldásának a tervezete is.


1930 februárjában az állami tervgazdálkodási bizottság (Gosplan) és a központi népművelődési állomás tanácskozást tartottak s megállapították a kulturális ötéves tervet abból az alapelvből kiindulva, hogy a kulturszükségletek nem táplálhatók a gazdaság morzsáiból. A terv szerint a város és falu összlakossága a hét évfolyamú politechnikai iskolába sorolandó, amelyben az elméleti tanulás a produktív munkával kapcsolatos. Az általános tankötelezettség 1930—31-re viendő keresztül s nem pedig, mint a gazdasági ötéves terv előirányozta 1933—34-re. S tényleg — mint most utólag megállapítható — 1931-ben a gyermekeik 92 százaléka látogatta az iskolát. Az általános tankötelezettség kezdete egész Oroszország területére a nyolcadik életév. Azoknak a magasabb életkorúaknak a számára, akik eddig még semmiféle iskolát sem látogattak az iskolakötelezettség lépcsőzetesen viendő keresztül és pedig a 9 és 10 évesek számára azokban a városokban, gyártelepeken és helyiségekben, ahol a mezőgazdálkodás kollektivizálását tökéletesen keresztülvitték. Oroszország egyéb területein ezek az életkorúak csak 1932—33-ban kerülnek sorra. A 11—14 éves életkorúak viszont egy egy, vagy két fokozattal rendelkező iskolát tartoznak elvégezni, megrövidített programmal és megváltoztatott nevelési módszerről. 1933—34-ben a hét éves politechnikai iskolák kiépítésének le kell zárulni.


Az általános iskolakötelezettség Oroszországban a megvalósulás utján van. 1931-ben az elemi iskolák növendékeinek a száma 13.5 millió volt s 1932—33-ra kerek 17 millióra kontemplálják. Ezekből a számokból minden további nélkül következtethető, hogy az elemi iskolakötelezettség keresztülvitele óriási összegeket igényeli. A kulturális ötéves terv előirányzata 650 millió rubel, amelyből 270 millió új iskolák építésére szolgál. (A gazdasági ötéves terv eredetileg kevesebbet irányzott elő.)


A kulturális ötéves terv második fontos feladata az analfabétizmus megszüntetése. 1931—32-re számolnak a kérdés tökéletes likvidálásával. Ugyanígy a kulturális ötéves terv likvidálni készül a mezőgazdasági-analfabétizmust. Az agrotechnikai ismeretek forszirozását jelenti ez.


A „paraszt-fiúk iskolái” már 1924 óta léteznek. Ezek az iskolák a négyfokozatú elemi iskolára épülnek és három évfolyammal rendelkeznek. A politechnikai iskola eszméjének a megvalósítását az iskoláknak a kolhozok keretén, belüli termelési folyamatban valló részvétele biztositja.


Satzki pedagógiai eszméjét Marxból és Engelsből származtatja. Ezek az eszmék az alapjai a munkaiskolának. Az egységes munkaiskolát 1918-ban hivták életre s természetesen koedukativ.


A munkaiskola bevezetésével az élet- és az, iskola közti dualizmus megszűnt. Az iskolák kirándulásokat rendeznek a gyárakba. A földmivesiskolák növendékei három órát tartózkodnak az iskolában és három órát kint a munkában.


*


Az iskolák politechnizálódása, vagyis az iskolák, gyárak, műhelyek és kollektiv gazdálkodások mellé való csatolása jogokat és kötelességeket jelent úgy az iskola, mint a műhelyek számára. A gazdasági tanács tehát a gyárakkal, műhelyekkel, stb. pedagógiai célzatú szerződéseket kötött.


A gyárak kötelezettsége az iskolával szemben: a munkások résztvesznek a gyakorlati szervezésben. A kvalifikált munkások átveszik a módszeres oktatást és szavazatuk van az iskolatanácsban. A gyár balesetbiztosításokat köt a gyermekek védelmére. A gyár közösen az iskolával politechnikai muzeumot tartozik berendezni a gyárban s köteles nyersanyaggal ellátni az iskola műhelyeit.


Az iskola kötelezettségei a, gyárral szemben: az iskola tartozik pedagógiai természetű feladatait – a legjobban keresztülvinni. Iskola-mentes napokon tartozik helyiségeit a gyár rendelkezésére bocsájtani. Köteles a munkások közti analfabétizmus leküzdését forszírozni. Tartozik a munkások és családjaik számára iskolai előadásokat szervezni és a gyárnak a kollektiv gazdaságokban vállalt patrónusságának érvényesítésébem segédkezni.


A hét évfolyamú iskola tizenöt, a kilenc évfolyamú tizenhét éves életkorig öleli fel a gyermekeket. Az ovódától a legmagasabb iskoláig minden iskola a szociális nevelést célozza. (Berlin)


 


Vissza az oldal tetejére