Főoldal

Korunk 1927 Február.

A Faust-film


Gró Lajos

 


„A deszkaházban járd be hát


Az egész teremtés sorát.


És szállj meggondolt szárnyalással


Az ég, földön és poklok által...”


„S kivált történjék a darabban sok.


Hisz nézni jöttnek, látni fődolog...”


(Goethe, Faust előjáték.)


És Goethe, aki egy egész életen át hordta magában a témát, késő öregségében megírta két részben a szájhagyományokban élő ős Faust legenda nyomán, a könyvektől megcsömörlött, a tudomány hiábavalóságaitól, gyengeségétől lesujtott s az élet lényegét átélni akaró Faust doktor történetét. Átélni az életet, megismerni a titkait, kilendülni a hétköznapból, új utakra menni, mindig új utakra a tegnap csalódásai után, ez Goethe Faustjának a dinamikai lényege s ezért epizód csak a közönség által jobbára ismert első részt teljesen betöltő Margit, Faust életében. Mert Faust ugyan szereti a lányt, de mert az nem jelenti részére a megismerést, mert nem tudja lekötni őt, elhagyja s rohan tovább az élet más területeire. Az első rész tehát csak töredék a második nélkül. Amellett az is át van szőve Goethe mély filozófiájával, amely épen ezért a szinpad törvényeivel sem sokat törődik s hiába van tele szinnel, fénnyel, az egész universumot felölelő látványossággal, a Faust tulaj donképen még színpadra sem való, mégkevésbé azonban filmre, ha a darabot az összmű, a benső mag szempontjából nézzük.


A nagyhangu reklámok Goethe maradéktalan átmentését hirdették, ami azonban már csak azért sem lehetséges, mert Goethe Faustjának még ez a külső cselekménye is csak igen halványan adja vissza az igazi Goethét. Ezt tehát hiába keresnénk a filmen. És Murnaunak, a film zseniális rendezőjének, valamint H. Krysenak, a scenáriumírónak a dicséretére legyen mondva, nem is ez volt a céljuk. Murnau a lehetőségeket felismerve, sem Goethét, sem a filozófiáját nem akarta visszaadni, hanem egy ettől különálló és az eredetivel ellenkezően teljesen befejezett új Faust filmet csinált, amelyhez felhasználta Goethe Faustjának és az ős Faust legendának egyes motivumait, amivel pregnánsan kidomborította, mintegy kihangsulyozta a filmnek a színpadtól és az irodalomtól független külön utjait.


Az Ur átengedi Mefisztónak dr. Faustot, mert tudja, hogy abban isteni szikra él. A városban pestis pusztít. S Faust, hogy sem a hit, sem a tudomány nem segit a döghalál ellen, szerződést köt Mefisztóval egy napra. De a nép, amely a segítésben észreveszi, hogy Faust az ördöggel cimborál, nem engedi a betegekhez és meg is kövezi. Faust csalódottan, csömörlötten fordul el eddigi életétől, eladja a lelkét Mefisztónak, aki megfiatalítja. Igy találkozik Margittal. Az ártatlan leánynak azonban vesztét okozza s amikor azt a gyermekgyilkosság vádjával a máglyára állítják, Faust lelkiismeretfurdalásaitól üzve viszszatér hozzá. Mefisztó elvesztette a fogadást, visszaöregiti Faustot, aki Margitot átölelve várja a máglyán a halált.


Ez a Faust-film szüzséje s ha Kryse scenáriuma nem is ragaszkodott Goethéhez, bőven kárpotolt a filmmel, amely a tartalmi részében kissé tultengő moralizáló vallási és egyházi motívumoktól eltekintve, mint film egyike az utóbbi évek legnagyobbméretü teljesítményének. Mert Murnau filmje elsősorban is mint film, mint mozgásban lévő, képekben kifejezett akció jelentős, amely kihasználja a film speciális lehetőségeit, a valóságnak és a földöntuliságnak az összekapcsolásával új világba lendíti a nézőt, anélkül, hogy az élettel való kontaktust megszakítaná s anélkül, hogy bárhol is akár erőszakoltságot, akár csináltságot, vagy bántó banalitást éreznénk. Murnau művésze a filmnek, aki biztos kézzel, a technika százszázalékos kihasználásával, eddigi i filmjeit is felülmuló mozgástempóban, a képek ritmusos, váltakozásában, ötletes és hatásos belekopirozásokkal, képszerkesztésébon annyira tisztán, mindent kifejezően bonyolítja le a történés fonalát, hogy a filmben szereplő néhány felirat is sokszor felesleges volt.


Murnau filmje tehát nem merev, nem teátrális, nem tulkijátszott, mint a német filmek legtöbbje, de azért a Faust-film értékét nem tisztán a mozgástempójában, hanem inkább a képszerkesztésében kell keresni, hiszen Murnau rendezői nagysága épen képkonstruáló képességében rejlik. A filmszerüséget kereste Murnau mindig ós mindenütt, amely filmszerüség alatt a csak tiszta képi kifejeződést kell érteni, minden külső segítség nélkül, de talán seholsem, még a világhírű „Utolsó ember”-ben nem találja meg a stílust, amelyhez hasonlót eddig csak az orosz Eisenstein „Potemkinje” produkált, olyan tisztán, olyan teljesen, mint a Faustban.


Kicsivel nagyot, kevéssel sokat kifejezni, így lehetne jellemezni a Faust filmnek ezt a stílusát, amely sohasem ad nagy távlatokat, nagy tablókat, hanem mindig az egész képsikot betöltő lois részeket s amelyben Murnau ott, ahol a nagy távlat kikerülhetetlen volt, bravuros megoldásokat talált a perspektivikus mélységek megszüntetésére. Egy hómező elejére leszurt néhány fadarab eltüntette a távolságot, az arkangyal és a Mefisztó párbeszédénél csak a fejeket láttuk, de az egész képet betöltő szárnyak hiánytalanul megadták az égben lebegő alakok monumentalitásának az illuzióját. Mert a kis részek, akár a templomot, akár az uccát, lakást, kocsmát és főleg tömeget ábrázolt a film, mindenütt több drámai feszültséget, monumentalitást vittek bele a képbe, mintha az egész templomot, uccát, kocsmát kaptuk volna, viasza, egy templomfal, néhány lépcső és ház, illetve stilizált hordó helyett. Amellett ezen beállítás révén a kulissza a valóságtól eltérő, roppant érdekes filmszerüen stilizált reálitásu meseszerű formát is kapott.


A film az izzó napkorongból kiszakadt szimbolikus figurákkal kezdődik 8 a napkorongban eltűnő Fausttal és Margittal, illetve az arkangyallal és Mefisztóval végződik. Murnau Faustja eklatáns megnyilatkozása a képből kiinduló, a képsik keretein belül mozgó és a képbe visszatérő, önmagában lezárt drámai folyamatnak, amely a filmművészet különállóságának kihangsulyozásával, Aristoteles pars pro toto, rész az egészért esztétikai törvényének filmszerü alkalmazásával s a film új világot konstruáló beállításával, a film utjának új irányát s új fejlődési lehetőségét dokumentálta.


(Budapest)


 


Vissza az oldal tetejére