Március 2007
Női szerepek


  Eurüdiké a veremben; Orpheusz viszontlátja Eurüdikét (versek)
  Boda Edit

  A nemek közti különbség: biológiai vagy szociálisan tanult?
  Ferenczi Enikő

  A Nyugat nőiesedése
  Aurel Codoban

  A másik és a másság a feminista diskurzusban
  Hübel Szilvia

  Női társadalmi szerepek a kommunista propagandában
  Györffy Gábor

  Nemem méltóságát a teremtőtől kaptam...
  Petrőczi Éva

  Arcunkat...; Ámde a látás; Egy mondat a Peer Gyntből; A tükörtojás-tekintetű zongorista…(versek)
  Petrőczi Éva

  A veszélyesen gyenge nő
  Zamfir Korinna

  Nemi különbségek a kommunikációban
  Becky Michele Mulvaney

  Faldal; Falakon túl; A falfehér most meghalad; Fal megint (Generátor – versek)
  Szalma Réka

  Hidegháborús média Dublinban (Európai Napló)
  Balázs Imre József


Toll
  Anyaként aggódni és alkotni
  Antal Ildikó

  Segítő részvét
  Csekéné Kolcsár Irén


História
  A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái (II)
  Kovács Kiss Gyöngy


Világablak
  Generációk, nők, férfiak
  Fejes Ildikó


Mű és világa
  Feminizmus és feminizmuskritika Elfriede Jelinek drámai szövegeiben
  Kordics Noémi

  A metafizika és az angyalok
  Balon Ruff Zsolt

  Fekete és fehér között
  Musca Szabolcs


Közelkép
  Nőkép egy kommunista nőlapban
  Sütő–Egeressy Zsuzsa


Téka
  Vadászat angolokra
  Bogdán László

  Európai női teológusok évkönyve
  Bereczki Szilvia

  A Kárpát-medence régiói
  Ráduly Zoltán

  „Örülünk a szavakon keresztül a világnak”
  Zsigmond Adél

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Sikeres politikusnék
  Kántor Erzsébet

  Voltaire, vigyázz!
  R. L.

  Felelős kommunikáció
  B. M.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Ferenczi Enikő

A nemek közti különbség: biológiai vagy szociálisan tanult?

 

De mi férfiak férfiak maradjunk

és nők a nők– szabadok, kedvesek

s mind ember, mert az egyre kevesebb…

József Attila

 

Ma már eléggé közismert, hogy a nő és férfi sok mindenben eltérő viselkedésének elmélete, túl a genetikai és hormonális tényezőkön, nagymértékben szociálisan tanult jelenségekből épül fel. A nemek különbözőségének biológiai alapjára évezredes társadalmi beidegződések, elvárások, szereptanulások rakódtak.1 Gondoljunk csak azokra a még ma is oly gyakori utasításokra, amelyek a gyerekeink felé hangzanak el: „Ilyet nem tesz egy kislány!”, vagy: „Nem illik egy kisfiúnak!” És folytathatnánk a hosszú sort, amit hallunk nap nap után! A legtöbb felnőtt ember számára teljesen természetesek ezek a normák, anélkül hogy gondolkodnának róluk. A szülők ugyan mindig egyedi módon nevelik gyermekeiket, de a bánásmód határait megszabják azok a társadalmi normák, amelyek a gyermeknevelésre vonatkoznak. E normák egy része öntudatlan: szokásokon, hagyományos sémákon alapul, amelyeket a generációk szinte észrevétlenül adnak át egymásnak. Ezek a normák nagy különbséget mutatnak aszerint, hogy a család melyik szubkultúrában, melyik társadalmi rétegben, melyik közösségformában él.2 Ezek mellett természetesen jelen vannak tudatos normák is, ezért rendkívül fontos a szülők ilyen típusú felkészítése vagy felkészülése (szülői szerepre való felkészítés, nevelési tanácsadás). De rendkívül fontos a szülők személyisége: mennyire érett személyiségek, mennyire tudják megélni nemi identitásukat, mennyire érettek a szülői szerepre. Sokszor krízisbe jutott párok, családok segítésénél derül ki, mennyire hasznos lett volna az időben beiktatott önismereti munka, a szerepekkel való szembenézés vagy a házasságra való felkészítés. (A mentálhigiéné külön nagy hangsúlyt fektet ezekre. De talán még időbe telik elfogadtatni a társadalommal, az egyénekkel, hogy erre mindenkinek egyénileg szüksége van, és sohasem lehetünk eléggé felkészültek!)

 

A fogamzás pillanatától, a megtermékenyített petesejttől kezdve kimutatható a nemi különbözőség biológiai alapja. És a nemek közti biológiai, fiziológiai és pszichológiai különbségeknek a figyelmen kívül hagyása vagy letagadása nagy hiba lenne.3 Mert a személyiség egészséges kibontakozásához hozzátartozik nemiségünk elfogadása, és ezzel együtt az ostoba előítéletek, felsőbbrendűségi harcok érvényesülésének megszüntetése.

A zsidó-keresztény hitnek erős hatása volt és van a női-férfi szerepek kialakulásában. A bibliai két teremtéstörténet közül az egyikben Isten a férfi oldalbordájából alkotja az „asszonyembert” (1Móz 2, 23), a másikban „teremté tehát Isten az embert az ő képére… férfiúvá és asszonnyá” (1Móz 1, 27). A nők és férfiak alá- és fölérendelésének a teremtésre való hivatkozása nem helyénvaló. És nem találunk utalást arra, hogy a férfi hatalmaskodjon a nő felett, hanem éppen ellenkezőleg, a férfi hagyja el apját és anyját, és követi őt. A nő pedig befogadja lelkét és testét. Jézus viselkedése és tanítása sem mutatja semmi jelét a nemek közti megkülönböztetésnek, sőt tanítványi körében nőket is találunk! Megemlítendő, hogy a nemekkel kapcsolatos szokások, előítéletek nagy részének nincs köze a Biblia igazi üzenetéhez, hanem a férfi klerikalizmus szüleménye.

„Azzal, hogy valaki az asszonyt a férfi negatívumának, kiegészítésének, hozzá maradéktalanul illő felének, szóval tükörképének hiszi, a valóságot teljesen félreérti”– vélekedik Hamvas Béla.4

„Éva nem Ádám fele, nem a szimmetrikus másik oldal, hanem Ádám lényének kvintesszenciája. Ezért Éva a létbe mint ember és a lét esszenciája lépett: Matrix Mundi… a világ alapmintája: ősanyja. A létbe későbben lépett, időben később jött, de lényében Ádámot megelőzte.”5

El kell fogadni a megmásíthatatlant, hogy férfiúnak születtünk vagy nőnek. Gondoljunk arra, hogy mindez nem véletlen (még a véletlen sem)! És tudatosítanunk kell azt is, hogy senki nem születik férfinak vagy nőnek, hanem azzá lesz! Bár már a fogantatás pillanatában eldől a nemi hovatartozás, s ez számos biológiai és fiziológiai sajátosságot eredményez, de a nővé és férfivá válás hosszú folyamat eredménye! Nemi önazonosságunk sohasem végérvényes.

 

Volt alkalmunk, lehetőségünk találkozni a nők jogaiért való sokféle harccal, sőt sokszor annak szélsőséges formáival is. Az egyenjogúságért való harc teljesen jogos. De fontos megemlíteni, hogy a nemek egyenjogúsága nem a nemek egyformasága! Így nem is jöhet elő az alá- és fölérendelés kérdése sem. Nem az egyformaságra kell törekedni, arra sem, hogy ki kit képes legyőzni, hanem hogy lehetőséget kapjon a nőben és férfiban eltérő képesség, s megteremteni a lehetőséget ezeknek a kibontakoztatására, hogy a nő nő legyen, a férfi meg férfi. Mert „…nem azért kell a nőket szabad térre bocsátani, mert vannak ők is olyanok, mint a férfiak, hanem azért, mert mások, mint a férfiak. A nőnek más az egész belső világa! Ha tehát az ő belső világa más, akkor mást fog csinálni a társadalomból… Másra fog terelődni a figyelme, s ha kimarad a női vélemény a világból, akkor hiányzik belőle valami.” (Dienes Valéria)6

Soha nem tehetünk könnyelmű megjegyzést arra, hogy melyik nemnek nagyobb a szerepkonfliktusa. Hiszen a cél, hogy mindkettő megkapja a lehetőséget, hogy önmagát megvalósítsa, és a segítséget, hogy szükség esetén felszabaduljon a hagyományos szerepkényszerek szorítása alól! Fontos, hogy a nő csak a férfi mellett tud igazán nővé lenni, és a férfi igazán csak a nő mellett tud férfiúvá lenni, mert a szerepek kölcsönhatásban alakulnak ki. A kérdés az, hogy lelkileg elég egészségesek vagyunk-e, s személyiségünk eléggé rugalmas-e ahhoz, hogy a férfi vállalni tudja az ő nemi szerepét, szépségeivel és konfliktusaival együtt, és a nő is hasonlóképpen. Hiszen ez az egyik alapvető kérdése az ifjú felnőttkornak: tudom-e saját nemi szerepemet vállalni, hitelesen megélni, hogy közben a másik nemű társamat ne akadályozzam, hanem segítsem őt az ő nemi szerepének kialakításában.7

Kiemelendő, hogy a női és a férfiszereppel rendkívüli kapcsolatban van az anyai és apai szerep. Hisz ez sem kisebb feladat! Hogy lesz jó anya és jó apa, aki saját nemi szerepét (női vagy férfi voltát) sem tudja elfogadni, megfelelően megélni?

Induljunk ki abból a mentálhigiénés szemléletből, hogy az embert az ő maga testi-lelki-szellemi egységében vizsgáljuk. Harmóniáról, boldogságról akkor lehet beszélni, ha ezek közt összhang van!

Kezdhetjük azzal a ténnyel, hogy korunk embere az értelem területén sokkal eredményesebb, mint az érzelmek terén. Ez a nevelésben is sokkal nagyobb figyelmet kap, mint például a belső fejlődés vagy a tehetségek (mert mindenki valamiben öt tálentumos) kibontakoztatása. Pedig „senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk”– állítja Popper Péter.8

Tény, hogy hihetetlenül magas a boldogtalan emberek száma, amiből természetesen következik a boldogtalan családok száma is.  Igen, külön-külön és együtt is azok. S bár ennek leginkább elszenvedői a gyerekek, mégiscsak a férfiúval és nővel kell kezdenünk, önmagukkal s az ő viszonyukkal. „Az együtt boldogságát nem tudja átélni az, aki az övéről lemond!” – jelenti ki Müller Péter.9

Az ember teremtéséhez, azaz egy új fizikai emberi test születéséhez éppen egy – a nemzésre képes, azaz egészséges – férfi és egy hasonlóan ép, egészséges nő szükséges. Kettőjük egyesüléséből jöhet létre az új élet, a gyermek. Harmóniában akkor élünk, ha az ellentétek egyensúlyban vannak. „Az együtt boldogságát nem tudja átélni az, aki az övéről lemond!”

 

Mit jelent e két oldal egyesülése ezután, illetve hogyan egészíti ki egymást szellemi szempontból a férfi és a nő? Azt tartják, hogy a férfi igazából a fizikai és a mentális szinteken működik jobban, míg a nő az érzelmi és az intuitív szinteken mozog otthonosabban.

Kiindulópontunk: korunk embere a technika terén hihetetlen gyorsasággal halad. Hol történik mindez? A fizikai és a mentális (elme) szinten! S mindeközben az egyén boldogtalan! Mert már a nők sem vállalják fel azt, amire pedig spirituálisan alkalmas(abb)ak. Ma a karrier kerül első helyre, a tanult nők nem gyereket akarnak szülni, hanem pénzt keresni, karriert építeni. Be kell látnunk, hogy úgy megteremteni a harmóniát, hogy benne mindkettő: család gyerekekkel és karrier is helyet kapjon, egyáltalán nem egyszerű dolog!

Tekintsünk most egy kicsit vissza: mi az előzménye ennek? Évszázadokig megtagadták a nőktől az önrendelkezést, mert a patriarchális társadalmakban szülniük kellett! Kiskorúnak tekintették őket, akiktől elvették még a saját családnevüket is, és a vagyonukkal sem rendelkezhettek, mert a férjük gyámkodott fölöttük! Természetes visszahatása ennek, hogy mivel korábban az ő testük – minden nőé! – volt áru, vagy még az sem, mert értéktelen volt, eldobható, lecserélhető, most a nők maguk akarják eldönteni, hogy szülnek-e, illetve mára a magzat élete helyett a saját életüket tekintik értéknek!

Mindannyiunknak fel kell tennünk a következő kérdéseket: fordítunk-e elég figyelmet arra, hogy önmagunk legyünk, felkészülünk megfelelően és tudatosítjuk-e magunkban szerepeink sokféleségét és fontosságát? Tanulunk-e arról, hogy mit jelent nőnek vagy férfinak lenni a 21. században, jó feleségnek és jó férjnek, szerető  anyának és apának lenni? Talán jó lenne az ezekre való készülést sok minden elé helyezni! Mert „akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.” (Popper Péter)10

 

Igen sok szempontból vizsgálták már a férfiak és a nők közötti különbséget, a reprodukcióban betöltött biológiai szerepüktől kezdve az agyuk működésén át a társadalomban betöltött szerepeikig. Évszázadokig tartotta magát az a nézet, hogy a nő alacsonyabb rendű lény. Bár még ma is sokan így gondolják, és harcolnak is ezért, egyre szaporodik azok száma, akik fontosnak tartják személyiségük rugalmasságának frissen tartását, akik naponta harcolnak azért, hogy szerepüket jobban megismerjék és betöltsék. Látunk és hallunk ugyanakkor olyan esetekről, ahol mind férfiak, mind nők levetkőzik a hagyományos szerepeket, és közösen törekedve haladnak harmóniájuk (testi-lelki-szellemi) megteremtéséért.

Ha a férfi és nő lelkialkatát vizsgáljuk, „nem találunk egyetlenegyet sem, amely kizárólag csak a férfiaknál vagy csak a nőknél fordulna elő. Legfeljebb azt tapasztaljuk, hogy egyes vonások inkább az egyiknél vagy a másiknál gyakoribbak, vagy erősebben kiemelkedőek” – vélekedik Gyökössy Endre.11

Együtt: férfiak és nők, kell megtanulnunk elfogadni és megélni a másságot, azt, hogy a dolgok nem rólam, hanem rólunk szólnak, hogy az ember nem lehet boldog anélkül, hogy megteremtené az egyensúlyt test-lélek-szellem között, ember-Isten és önmaga között. Ebben a nők éppen az anyaság jobb megértésével járhatnának elöl. Az anya testesíti meg azt a mintát, amely ezt megvalósítja. Hiszen az anyáknak több, egymástól jelentősen különböző gyermekük lehet, akiket ő egyformán elfogad és szeret, és neveli őket úgy, hogy a lehető legtöbbet hozzanak ki tálentumaikból.

Jó lenne tudatosítanunk, hogy a férfiak a fizikai és a mentális ügyek terén, a nők az érzelem és intuíció területén „jobbak”– de ezek itt a fizikai életünk során mind egyenrangúak, egyformán fontosak!

A nagy művészet, hogy segítjük egymást, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból és egymásból. Kapcsolataink az adás és elfogadás képességén alapulnak. És addig működnek, amíg öröm adni és elfogadni. Mindkét fél a benne kevésbé fejletten meglévő oldalakat is fejlesztheti. Ha azonban valamelyik nem rovására a másik tulajdonságai túlsúlyba kerülnek, ettől mindkét nem tulajdonságai torzulni fognak!

Merjünk azzá lenni, akik vagyunk! Járjuk végig az utakat, a sajátokat és közöseket. De ne feledjük, hogy amikor a nő szabaddá teszi a férfit, a férfi a nőt, és arra biztatják egymást, hogy mindenik élje meg szerepeit, nemcsak a másikon, de önmagunkon és társadalmunkon is segítünk. Mert csak így tudnak lehullni az évezredes álarcok, és válhat a nő nővé, a férfi férfivé, mindketten pedig emberré. Ez a férfi és nő kapcsolatának titka. És így jön létre az az állapot, amelyben a szeretet uralkodik, amelyben megszületik a helyreállt béke, és a nő megszüli az új életet.

 

Jegyzetek

1. Debrecenyi Károly István–Tóth Mihály: Életesemények a pásztori lélektan és a filozófia tükrében. Semmelweis Egyetem–Párbeszéd Alapítvány, Bp., 2004. 86.

2. Buda Béla–Szilágyi Vilmos: Párválasztás. A partnerkapcsolatok pszichológiája. Gondolat, Bp., 1988. 105.

3. Debrecenyi–Tóth: i. m. 88.

4. Hamvas Béla: Scientia sacra. I. Medio Kiadó, Szentendre, 2000. 199.

5. Uo. 203

6. Interjú Dienes Valériával. In: A század nagy tanúi. Bp., 1978. 22.

7. Erik H. Erikson: Az emberi életciklus. In: Fejlődéslélektan. Olvasókönyv. (Szerk. Bernáth– Solymosi). Tertia, Bp., 1997. 37.

8. Popper Péter: Belső utakon. A belső utak könyve. Relaxa, Bp., 1991. 103.

9. Müller Péter: Szeretetkönyv. Alexandra, Pécs, 2006. 278.

10. Popper: i. m. 88.

11. Gyökössy Endre–Bognár Cecil: Mi és mások. A mindennapi élet lélektana. Szent Gellért Egyházi Kiadó. Szeged. 1992. 223.