Jánosházy György
A csillagok ragyognak újra holnap
Hűvös a hajnal. Fogam is vacog.Ripők szél fúj. Nyögnek bele a házak.
Az égen sápadozva citeráznak
s aludni térnek már a csillagok. De holnap ismét vígan és ragyogva
őrködnek az alvó város felett,
fitymálva a csípős, pimasz szelet,
s ezüstöt szórnak sötét ablakokra. Milyen mesés barlang mélyére bújva
aludjam át az ízetlen napot,
hogy friss erőben ébredjek fel újra? A csillagok ragyognak újra holnap,
csak rám borulnak szürke kőlapok,
és rajtuk borzas, korcs ebek csaholnak.
