Jánosházy György
Virágok nyílnak?
Virágok nyílnak tán az őszi égen,hogy illatukkal van tele a ház?
Elhullott már a rózsa szirma régen,
malomkövek közt roppan a kalász, fáradt tőkén felejtett, árva fürtök
kínálnak csak töppedt, rozsdás szemet,
búsan búgatja a kanász a tülköt,
s búsan felnyögnek bujdosó szelek. A föld mélyéből árad fel az illat:
egy elsüllyedt bolondos, régi nyár
küldi mézének mámorát utánam – vagy tán az a halvány, szomoru csillag
üzeni, hogy virág-ölébe vár
ifjú anyám az örök éjszakában.
