Budapesti Negyed 29-30. 2000/3-4.

Buda ostroma, 1686 - spanyol szemmel

________________
GALÁNTAY ERVIN

Az alábbiakban két, Magyarországon teljesen ismeretlen kiadvány alapján mutatjuk be Buda 1686-os ostromát a Magyarországon harcoló spanyol haditudósító szemszögéből. Buda ostromának rendkívüli nemzetközi visszhangja volt: az egész keresztény világ tudósított róla, és a hírek a lehető leggyorsabban jelentek meg. Az alább ismertetett kötetek közül az első három hónappal az ostrom vége után már napvilágot látott, ami hatalmas teljesítmény, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a kéziratot először a kb. 2000 kilométerre fekvő Spanyolországba kellett juttatni, ott át kellett írni, végül be kellett mutatni a cenzúrázó jezsuita atyáknak is. Szerzőjéről, Don Francisco Fabro Bremundánról csak annyit tudunk, hogy spanyol tábori lelkészként vett részt Buda ostromában.
A kiadványokat terjedelmi okokból kivonatolva, a fontosabb idézetek pontos megadásával közöljük. Néhány részlet helyesebb megvilágításához segítségül hívtunk más műveket is, ezeket a lábjegyzetben említjük. A szöveg gondozásánál a helyesírási hibákat javítottuk, ahol pedig indokolt volt, lábjegyzetben közöltük az esetleges tárgyi tévedéseket, elírásokat, illetve kiegészítettük az értelmezésre szoruló kifejezéseket. Mindkét idézett mű Galántay Ervin professzor (Cossonay, Svájc) birtokában található.

SPANYOL HADIJELENTÉSEK A MAGYAR HARCTÉRRŐL
1. Diario del asseido, y expugnacion de la ciudad de buda metropoli del reyno de ungria
A Magyar királyság fővárosának Buda vár ostromának és visszavívásának naplója
Sebastian de Armendariz felelős kiadásában
Antonia Roman nyomdájában, MADRID 1686
Ajánlva nagykegyelmű Don Ivan SILVA, MENDOZA, SANDOVAL y HARO urnak, ki Saldanya grófja, Algecia őrgrófja, az Infantado, Pastrana és Melito hercegének elsőszülött fia etc. 2 x 28 oldal + három címlap és egy fél oldal, összesen 60 oldal, 14 x 19 cm
2. FLORO HISTORICO de la GUERRA SAGRADA CONTRA TURCOS de Don Francisco Fabro Bremundán, Madrid 1687
- A török elleni háború 1686. évének teljes krónikája,
szerkesztette Don Francisco Fabro Bremundán
- Sebastian de Armendariz felelős kiadásában
- a cenzor által engedélyezve: 1687.
- kiadatott 1687. június 1-jén, Madrid
142 dupla oldal + 44 oldal szöveg és két címlap, összesen 330 oldal.
(az idézetek a tulajdonomban levő spanyol eredetiből fordítva: Galántay E.)

    A szerző nem latinul ír, mivel "a spanyol nemzet aggódva várja, hogy a nép nyelvén jusson napvilágra e beszámoló", s egyben biztosítja az olvasót, hogy "vigyáz arra, hogy a teljes igazság tiszteltessen".[1]
    A krónikák rövid összefoglalása: A címben is említett "Szent Háború" Ince pápa életműve, ki szövetségbe vonta a Német Birodalmat, a lengyel királyságot és a Velencei köztársaságot.[2] A velencei flotta Moreában, Modon és Navarino visszavívására készül, a lengyelek akár a Fekete-tengerig zaklatják a törököt, de a hadicél Buda és Belgrád felszabadítása, a fő hadszíntér Magyarország.
    "Immár három éve, hogy a Császár e Szent Háború fővezérének nevezte ki Lotharingiai (V.) Károly herceget. 1686. május végén Sopronból Érsekújvárra indult, június 3-án már Győrbe ért."[3]
    1686. június 5., Komárom: találkozás a Bajor Választó csapataival. Június 7-én hadiszemle Párkány mellett: gróf Rüdiger Starhemberg császári csapatai, bajorok Miksa Emánuel herceg [4] és Sereni altábornagy [5] vezénylete alatt, a szász választó beérkezett egységei, parancsnok gróf Maximilian Trautmannsdorf (1000 fő lovasság, 6 zászlóalj gyalogos, összesen 3600 fő).
    Június 9: haditanács gróf Rudolf Rabatta vezérhadbiztos és gróf Theodor Heinrich Strattmann császári megbízott részvételével. Strattmann közli, "a császári fenség úgy döntött, hogy mindenekelőtt Budát kell visszavívni" - era la mente de Su Md. Cesarea que se marchasse qunto antes a poner el sitio de Buda.[6]
    Elhatározzák, hogy amint beérkeznek a brandenburgi és sváb segédcsapatok, nekilátnak az ostromnak, és "még a tél beállta előtt" visszaveszik Budát. Az ostromhoz máris rendelkezésre áll 30 000 főnyi gyalogság. Hetven ostromágyút és negyven haubicot kell elegendő lőszerrel előrehozni.
    Görög menekültek a budai török helyőrség számát 10 000-re becsülik. Talán 30 000 embert tudnak mozgósítani a hódoltsági magyar területek pasái. A török felmentő sereg messze a Balkánban szerveződik. "35 000 veterán mellett 49 000 újoncot szándékoznak felvonultatni."
    Velük szemben a keresztény szövetséges hadseregek hadrendjében 104 050 harcossal számolnak, belevéve az Erdélyben bevetett hadtestet. Rabatta szerint a császáriak száma 23 550, gróf Friedrich Siegmund Scherffenberg altábornagy hadteste 13 000, a szászok 4700, a brandenburgiak 8200, a svábok 4000, a frankok 1000, a svédek [7] 1300 főt számlálnak, a bajor gyalogság 12 000, a bajor lovasság 9600 főt, további 8000 fő bajor zsoldban, valamint 6000 magyar zsoldos áll rendelkezésre. Fizetési létszám [8] : 104 500. Ebből a királyság magyarok száma mintegy 10 000, Petneházy átállt kurucai pedig 1500 fő. Keresztény oldalon harcol tehát 12 000-15 000 magyar, míg az ellenség zsoldjában kuruckodik ismét Thököly Imre és az erdélyi hűbéres fejedelem, Apafi.[9]
    Ilyen erőviszonyok mellett döntő a lendületes hadművészeti vezetés, az ellátás szervezése és a manőverezés.
    1683 óta a török vezérkart szinte megtizedelte a szeszélyes IV. Mohammed szultán. A bécsi udvarban is folyik az intrika, de egységesebb a vezetés, mint a töröknél. Okos és diplomatikus a fővezér, Lotharingiai Károly - ezt a kortárs magyarok is látják.
    Június 13. Corpus Christi (Úrnapi) körmenet és zászlóáldás után a bajorok a Duna bal partján, a császáriak és a szászok a párkányi hadihídon át, majd a Duna jobb partján menetelnek. A lovasságot zömében a Dunántúlra küldik lótápot betakarítani.[10]
    14-én a császáriak beveszik Esztergomot,[11] 15-én a bajorok visszafoglalják Vácot [12] és 16-án a Fővezér lovassága a Szentendrei-szigetet szállja meg. Újabb hadihíd épül. A lovasság bevárja a gyalogosokat, majd 17-én a bajorok rohammal beveszik Pestet. 18-án a fősereg Szentendréről Óbudára települ, Starhemberg már a Lukács fürdőben melegítheti köszvényes csontjait. Csajkán beérkezik a fővezér, Lorraine - magyar nevén Lotharingiai Károly -, s azonnal utasítja Taaffe és Francesco Gondola ezredeit az 1684-es rohamárkok rendbeszedésére. Bottyán János huszárjai Ercsinél foglyokat szereznek, kik szerint Budavárott a janicsárok ereje nem több mint 60 nem teljesen feltöltött oda (század), vagyis alig 6000 fő .[13] A többi szpáhi vagy tartalékos azab. A török tisztek nem sokra becsülik a vár parancsnokát, az idős (84 éves!) Abdurrahmant, főleg Sejtán basával összehasonlítva, ki az 1684-es ostrom idejében védett. (Abdy... muy viejo... poca estimacion entre los Otomanos en comparcicion de Seitan Basa).[14]
    Kémek jelentik, hogy a Bajára érkezett török sereg 10 000 szpáhival és janicsárral elakadt a mocsarakban, és elégtelen az ellátásuk. "Könnyebb nekünk a Dunán leúsztatni az utánpótlást, mint a töröknek ár ellenében vontatni az uszályaikat", örvendeznek a tudósítók. (Kiegészítés: vízi úti szállítás hiányában egyetlen 18. századbeli hadsereg sem tudott raktáraitól 140-160 km-nél távolabb tevékenykedni. Egy 60 000 főnyi hadsereg egy havi ellátása - belevéve a lovasság és a vontatólovak lótápját, a tábori malmok és a sütödék számára tüzelő és tégla, lőszer, javítóműhelyek stb. biztosítását - 11 000 szekérrakományt igényelt. A menetoszlop 180 kilométeres hosszúsága 280 kilométer lett volna.) Rabatta két évi munkával feltöltette a bécsi, győri és komáromi raktárakat, és elegendő sajkást is toborzott. A törökök Budán hosszú ostromra voltak elkészülve, a nagyvezér tábori serege a belgrádi raktárakból lett ellátva.
    19-én jelentik, hogy a brandenburgi csapatok Nyitrára érkeztek, és a svábok is már csak néhány nap gyalogmenetre vannak Budától.
    Június 21-ére elkészül az új hajóhíd Budára, a bajorok átcsoportosulnak, és a Gellérthegy lábánál, a Rudas fürdő mellett ütnek szállást. Pest és két nagy Duna-parti rondella védelmét, en cargo a los Ungaros, a magyar hajdúkra bízzák. Ellenlépésként Abbi basa koncentrálja a védelmet, visszavonja a Gellérthegyen települt őrséget, és elrendeli a nők és gyermekek kitelepítését.
    A keresztény oldalon az Úrnapja óta eltelt tíz nap alatt óramű pontossággal folytak a hadműveletek. A hatalmas nemzetközi sereg előrenyomulása tökéletesen egybehangolt volt.
    A keresztény vezérek helyszemlét tartanak, felmásznak a Gellérthegy tetejére, elhatározzák, hogy ott kellene erődöt emelni, ("una ciudadela... que occupasse al espacio que les parecia nacido para ella"), mivel "ez a hely mintha e rendeltetésre született volna". A Gellérthegyről belátják egész Budavárát, és feljegyzik, hogy a törökök nemcsak kijavították az 1684-es ostrom falrombolásait, de még egy új falat is húztak le a Dunáig "régimódi körbástyával megerősítve." A tudósítók csodálják a sok karcsú minaretet, mellettük állnak a volt templomok - profandos por el impio culto -, a hitetlenek szertartásai által meggyalázva. Az elhanyagolt királyi palotából laktanya lett és hadszertár. A várfalat a törökök kihívó módon vakító fehérre meszelték. Lobognak a bástyákon a lófarkas zászlók.
    Június 21-én a török védők kiengednek a várból 600 keresztény nőt és gyereket, míg a saját asszonyaikat a gyerekekkel (300 főt) már korábban a Szt. Margit (mai Csepel)[15] szigeti dereglyékhez küldik. Védelmükre rendel Abdi basa 4 századnyi szpáhit. Felfigyelnek a mozgásra a zsákmányra éhes győri és komáromi hajdúk és huszárok, s lekaszabolják a török őrséget. Kezükre jut 20 nagy uszály, megrakva 500 000 reales de ocho értékű ezüsttel és a török tisztek háremeivel és gyerekeivel. Az asszonyokat megerőszakolják - "imitaron el rapto de las Sabinas, llevandollas e ellas los ninyos" - letépve a csecsemőt az anyjuk melléről, majd vértől ittasan a sziget egész lakosságát - passado al cuchillo - kardélre hányják! A szigeten 4000 keresztény lakott, ők hívták be a magyarokat. A férfiakat a huszárok felkoncolják. A civil lakosságból mindössze 5 férfit és 180 asszonyt hagynak életben! "Los Ungaros... hizieron tal, y tan breve, pesqzuza... que solo a quinze hombres, de mil que havian, y a ciento y ochenta mujeres y ninyos dejaron con vida": "azzal a nagy eredménnyel, hogy ez a nagy sziget, mint a Duna egyéb szigetei is, teljesen elnéptelenedett".[16]
    Közben a budai táborba egyre nagyobb számban érkeznek be az idealista nemzetközi önkéntesek. Igen fiatalok: Vaudemont herceg 16 éves, Claude- François Mercy 20, Charles duc de Commercy 25, a spanyol Bejar, Zunyiga, Valero és Escalona hercegek huszonévesek. Fiatal a császári tisztikar is: 23 éves Eugene de Savoie (Savoyai Jenő) vezérőrnagy és alig 24 éves Miksa Emánuel, a bajor választó, 27 éves Badeni Lajos - Markgraf Ludwig Wilhelm von Baden, avagy "Türkenlouis" - és alig 30 éves báró Michele d'Asti alezredes. Mindössze 15 éves II. Jakab angol király természetes fia, James FitzJames, ő mint Berwick hercege lesz ismert később a történelemben. Anyja a szépséges Amanda Churchill - a király szeretője -, Marlborough herceg húgocskája. A harcias FitzJames az ifjú XIV. Lajos udvarából érkezik lóháton, és mint írja, kiéhezetten: "having lived since my depart of Vienna upon bread and wine for we could not find upon the road the least thing to eat": "Bécset elhagyva, útközben semmi ennivalót nem találtunk, a magunkkal hozott bort és kenyeret fogyasztottuk". "Hungary is the miserablest country in the world for it is pundered every day by Christians or Turks or somethimes by both": "mert Magyarország a világ legnyomorultabb országa, melyet naponta rabolnak ki törökök és keresztények, sőt néha mindkettő".[17]
    FitzJames úrfi sok más brit önkéntest talál a táborban - an abundance of English -, itt van az angol tüzértiszt, Jacob Richards, aki pontos hadinaplót vezet,[18] valamint Milord Monjoye és öccse Lord Forbis, Lord Rupert, a skót lovag de Carré és bátyja, Milord Oberry, Lord Moore, Lord Talbot és Lord Wiseman.
    Szép számmal érkeznek franciák is tapasztalatgyűjtés céljából. XIV. Lajos szívesen látja, hogy a császáriak a török fronton vannak lekötve. A már említett Mercy és Commercy hercegek mellett itt van a 14 éves Vaudemont herceg, Blanchefort herceg, Souvray lovag (a Napkirály minisztere, Louvois fia) és bajtársai, Duras, de Rosne és Miremont lovagok.
    Nagy számmal szolgálnak francia tisztek a bajor, brandenburgi és svéd hadseregben is, utóbbiak a Napkirály által kiüldözött protestáns hugenották, mint például de Souches brandenburgi alezredes. Mivel Toscana, Milánó, Modena és Párma korábban a Német Birodalom tartománya volt, az olasz önkéntesek tiszti kinevezéseket szerezhetnek a császári hadseregben, így Fontana, Veterani, Caraffa, Caprara és Gondola tábornokok, gróf Marsigli hadmérnök és Maurizio d'Aste[19] alezredes, valamint a zseniális "Tüzes Gábor", Frater Angelis Fabrier de Nizza. A nagyszámú spanyol közt még meg kell említenünk Don Antonio Gonzales tüzérségi tábornokot, Don Rodrigo de los Herreros, Don Mateo Morán, Don Felix de Astorga, Don Juan Manrique lovagokat és a Tercio egyéb kapitányait, akik már Flandriában harci tapasztalatokat szereztek. A nemes önkéntesek nem egyedül érkeznek, hanem - con camaradas y criados bien nacidos - családi bandériumokkal.[20]
    De jönnek a pápa felhívására egyszerű közemberek is a Szent Háborúba, így a nemes lelkű katalánok - honrades catalanes -, a barcelonai céhek önkéntesei. Ezrével jelentkeznek, pedig maguknak kell fizetniük saját költségeiket. A hosszú úton sokan lebetegednek (de mégis harcoltak Buda alatt vagy százan: az utolsó rohamban 55-en vettek részt, és csak 14-en maradtak életben![21] A spanyol krónika szépen írja: az aventureros lehettek hercegek vagy cipészek - todos fueron iguales en el mérito -, hősiességben nincs rangkülönbség![22]
    A nemzetközi önkéntesek a főparancsnokság közvetlen alárendeltségében harcolva, messze számarányuk felett tűnnek ki az ostrom alatt. Részt vesznek minden rohamban. "A katonai dicsőség - amor de la gloria - szerelmesei".[23] Halálmegvető bátorságuk magával ragadja a mellettük harcoló sorkatonákat és zsoldosokat.[24] Június végén már alig bírják türelemmel a várakozást, naponta prédikál számukra I. Lipót gyóntatója, a fanatikus Marco d'Aviano tábori lelkész is - igaz, hogy olaszul, amit kevesen értenek -, de így is hevülnek a lelkesedéstől.
    Június 22-én a Rózsadombon a Víziváros fala ellen hat faltörő ágyú számára épül lövegállás. Lerombolására kitör 600 janicsár, mire a nemzetközi önkéntesek ellentámadást indítanak - con incredible brio -, remek lendülettel. A janicsárok megfutamodnak. Megsebesül gróf Marsigli, a tüzérüteg olasz parancsnoka.[25]
    23-én érkezik "Tüzes Gábor" barát, egy elolthatatlan foszfor-kén gyújtóanyag feltalálója. Újabb török kitörések következnek 26-án és 29-én, s ellenük vetik be, Commercy és Vaudemont hercegek vezetése alatt, a nemzetközieket. "A janicsárok 52 hullát hagynak vissza, de megsebesül a francia Soulart hadmérnök és az igen bátor Savoyai Jenő. Kilövik alóla a lovát." Az önkéntesek vesztesége "éjjelenként" 10-12 halott!
    Június 28-án nagy pompával ünneplik az uszályokon érkező Rabatta hadbiztost, aki nehéztüzérséget és hatalmas mennyiségű lőszert hoz magával. 30-án újabb díszszemle: bevonulnak a táborba a sváb csapatok.

1686. július

    1-jén csajkán érkezik Schöning tábornok, a brandenburgi csapatok parancsnoka, gróf Königsmarck és a máltai lovagrend nagymestere, gróf Herbestein. Másnap körülbelül 8000 fővel bevonulnak a brandenburgiak is. 10 gyalogzászlóalj, 6 svadron dragonyos, 12 löveg, 8 nehéz mozsár. Schöning tábornok "azonnal futóárkok ásatására rendel napi 1500 embert". "La gente de Brandenburg, que aquella noche havia entrado en las Tricheras, trabajo con tanta actividad, que llegaron asta la muralla", olyan odaadással dolgoznak, hogy már július 5-én a falak lábához érnek.[26]
    A bajor tüzérség ledönt egy minaretet, ez "tűzvészt okozott volna, ha a védők előrelátásból le nem szedik a lakóházak tetejét".[27]
    Megadja magát egy török főtiszt, szerinte "janicsár nincs több mint 3000, és azok is már csak aknászaik művészetében bizakodnak."
    Július 5-én a palota oldalán a bajorok előtt [28] akna robban, kitörnek a törökök, a bajorok megfutamodnak, 40 saját halottat visszahagyva. Hadbíróságot rendel el gróf Sereni bajor tábornok, amikor Bejar herceg az önkéntesek nevében felajánlja, hogy visszaveszi az eredeti állásokat. Bejar hatvan spanyollal és hetven bajor gránátossal kiveri a janicsárokat az árkokból. Mellette bajtársai, Valero, Zunyiga és Escalona hercegek egész éjjel a cölöpsor alatt lövöldöznek a védőkre - "estuvieron toda la noche con los infieles, sobre el vientre, como perros cuando rinyen" - "mint marakodó kutyák egymásra vicsorogva, szinte kezet foghattak volna az ellenséggel, míg hajnalban ismét egymás torkára ugrottak".[29] Bejar kalapját és dolmányát 14 golyó lukasztotta. Ez volt "az ostromló sereg legjobban megtapsolt vállalkozása, bátorságot öntve azokba, akik eddig huzakodtak a bevetéstől". A példától felajzva Sereni katonái is jeleskednek: negyedóra alatt levágnak 40 szpáhit, akik a külső védelmi vonal - a contravallatio - erődítési munkáját zavarták.
    6-án a brandenburgi oldalon felrobbant török aknától meghal de Souches alezredes és 16 árkász. 9-én újabb török kitörés: 15 szövetséges halott, köztük egy sváb alezredes, Mansfeld százados és az egyik legjobb brandenburgi tüzértiszt. 10-ére végre elkészül a contravallatio négy, lövegekkel megtűzdelt erődje, amely kölcsönös tűztámogatást tud biztosítani.
    A következő naptól a bajorok immár 16 ágyúval rombolják a palota falait, közvetlen közelből. Újabb török kitörés: 30 szász fejét levágják, maguk 16 halottat hagynak vissza.
    12-én beérkezik Antonio Gonzales tábornok. A brandenburgiak kipróbálják újfajta tarackjaikat: ezek mélyebbre fúródó bombákat lőnek, tele foszforos kátránnyal. Közben az Esztergomi és Bécsi kapuk sávjában a dupla falak közti mély árkot a magyar talpasok feltöltik,[30] előkészítve ezzel egy esetleges roham lehetőségét.
    Július 13-án vakmerő rohamban elesnek 160-an, továbbá 170 melléjük beosztott gránátos, megsebesül 400 önkéntes. A három rohamoszlop parancsnokai közül Starhemberg és Auersperg ezredes megsebesült, elesett Herbestein gróf. "Herbestein halála megrendíti gránátosait, mire Escalona és Bejar hercegek - egymással vetélkedve - átveszik a vezetést", és áttörve a hitetlenek belső védárkán, Tüzes Gábor csodaszerével felgyújtják a török palánkot. Ekkor "Bejar herceget bal karján puskagolyó találja, amely átmegy a mellén, és hátgerincébe fúródik"[31]. Mellette sebesül meg halálosan Piccolomini herceg, a Rajna menti von Weden herceg, a francia de Rosne lovag, az angol Lord Rupert, Lord Wiseman és Lord Talbot urak, a protestáns lordok, Monjoye és Forbes, a flamand gróf, Albert d'Ursel, és más hősök 'de todas nationes' minden nemzeből". Ebben az egyetlen rohamban az önkéntesek és a támogatásukra rendelt sorkatonák véres vesztesége ezer főnél is több volt![32]
    17-én a császári tüzérparancsnok, Mieth tábornok [33] is beveti a spanyol eredetű haubicokat. Másnap egy várból menekült meséli, hogy Gonzales egyik bombája a pincében robbant, és megölte az ott megbúvó százötven civil asszonyt és gyereket.[34] Éjjel azonban a védők kettős cölöppalánkot vertek a leszedett tetők gerendáiból. Egy janicsár lelövi Milord Aberdeen testvéröccsét, a skót lovag de Carré-t. Aknarobbanásban meghal a német Muckdorf és a vallon Lambert Flamand tűzmester, elesik a dán Boneberg Danes őrnagy, valamint Lerneux százados. Magyar szökevények szerint a Várban immár 2000 a török sebesültek száma.
    21-én bevonul [35] Szolnokról Heissler tábornok a hozzá átpártolt több ezer kuruccal. 22-én lendületes török kitörési kísérlet: megfuttatnak 200 szász árkászt és őrségüket, megrongálnak négy ágyút és egy tarackot, megölik Lebel szász és Geschwint bajor tüzérezredeseket.
    Július 22-én bajor bomba találja el a Tophane lőszerraktárat a palotát a várnegyedtől elhatároló árok mentén. A robbanás ledönti a Duna felé néző fal egyik szakaszát. Másnap egy rác menekült 1500 halottról beszél.
    Huszárok elfogják a nagyvezér üzenetét a várparancsnok Abdi basához: a felmentő sereg Belgrádból közeledik 40 000 harcossal. Augusztus 10-éig tartson ki, "különben megfojtják".[36]
    24-én [37] gróf Königsegg tárgyal Abdurrahmannal a várban. Az albán hadastyán rendíthetetlen, szerinte a "hitetlenek pimasz gőgje oly mértéket ért, hogy már ideje, hogy Allah megbüntesse őket - addig meg kitartunk".[38] Alig tér vissza táborába Königsegg, máris kihívó bombázásba fog a török tüzérség, majd aknát robbantanak, amely 150 keresztény életébe kerül.
    25-én újabb török kirohanás, 200 harcossal: megsebesül báró Hohenwarth és immár harmadszor D'Aste őrnagy.
    26-án a kétségbeesett védők ismét támadnak: hősi halált hal "a legbátrabb gyalogsági parancsnok", gróf Fontana táborszernagy,[39] megsebesül gróf D'Apremont, a lengyel báró Gotatinski, báró von Beck, Vaubon lovag, valamint az önkéntesek közül jó százan, "amint megpróbálnak befészkelődni az öregtorony tövébe". Válaszképp a bajorok "rohaméretté" lövik a palota falait.
    27-én az első általános roham: a bajor fronton gróf Sereni két rohamoszlopot indít egy "tíz váll, illetve 30 váll széles" faltörésnél. Támogatja őket fedett leshelyről 70 mesterlövész, majd egy őrmester 6 aventurero önkéntessel és tíz gránátossal; utánuk egy második őrmester és hat ács fejszékkel; ismét egy százados, egy hadnagy és 100 muskétás, követi őket 25 árkász szerszámokkal, valamint 75 fő töltött homokzsákokkal, vagyis összesen 248 fő. Hasonló a Bécsi kapunál támadó brandenburgi rohamoszlopok rendje, nekik vannak alárendelve a győri magyar hajdúk és mögöttük, Tingen [40] vezérőrnagy parancsnoksága alatt, 1200 fő tartalék. A Vizivárosnál a keleti falnak a lőportorony robbanásakor ledőlt rése ellen elterelő támadás indul, 300 lóról szállt magyar huszárral, 30 brandenburgi gránátossal megerősítve.
    A rohamok a meredek törmelékhalmokon mindenütt elakadnak a védők tüzében. Az árkok feltöltésénél a törökök kénnel, szurokkal és lőporral töltött zsákokat hajigáltak az árokba, ezeket a talpasok nem távolították el, és most sorozatban robbannak, ruhája gyullad a támadóknak, így fetrengenek a janicsárok sortüzében. Megsebesül Comercy herceg, de la Verne, Valero és Llaneras őrgrófok, Apremont, Croy, Diependal, Tingen és Strahenberg ezredesek, gróf Aquinto, gróf Dona, báró Gera, Tini, Schlick, von Meritz főtisztek, sebeibe hal bele Kurland hercege. A magyar hajdúk is emberfeletti módon verekedtek a középső bástya elleni rohamban "encargado a los Topaches (infanteria Ungara) Heyduques ungaros mezclados con los alemanes - sin embargo los Ungaros hizieron mas que hombres." [41]
    Másnap, 28-án a bajorok beveszik a nagyrondellát [42] zsákmányolnak nyolc löveget és két mozsarat. A palota védelmében elesett háromszáz török, sebesült is van vagy hétszáz. Válaszképpen diverziós török próbálkozás a császári oldalon is. Velük szemben 1200 gyalogos, 400 dragonyos - a török támadás hamar kifullad.
    31-én üzenet a védőktől: "a maguk szakállára nem adhatják fel a török birodalom kulcsát... de általános békéről tárgyalnának." Előbb gróf Lamberg, majd báró Kreutz badeni alezredes megy követségbe. Kreutzot megvendégelik a törökök - con grande urbanidad - kap rizst, csirkét, bort, süteményt és kávét. Kreutz azonban csak a megadásról lenne hajlandó tárgyalni, és fenyeget: "mivel a keresztények már két helyen befészkelték magukat a várfalba, ha újabb támadás indul, már túl késő lenne fegyverletételt kérni, és a tábornokoknak nem lesz könnyű visszatartani a zsoldosok dühét, és megakadályozni, hogy itt is úgy legyen, mint Érsekújvárott... nem lesz kegyelem".[43] A törökök "igen civilizált módon" hazaengedik.[44]