Elektronikus Könyv és Nevelés

   

Könyvtár

   

Belső borító

 

Tartalomjegyzék

 

Rovatok

Könyvtár

Olvasáspedagógia

Tankönyv – taneszköz

Ifjúsági irodalom

Neveléstörténet

Kitekintés – Hírek

 

 

Impresszum

 

Acrobat Reader 5.0 CE

 

Rácz Alexandra

 

K

ö

n

y

v

t

á

r

Segítenek a rendezvények az olvasásban?

Szigetvári tapasztalatok

 

Azért választottam a gyermekkönyvtári rendezvényeket szakdolgozatom témájául, mert ezek is segíthetnek a gyerekeknek abban, hogy megszeressék az olvasást, az irodalmat, s hogy ezáltal könyvtárhasználóvá váljanak már nagyon fiatal korban. A felnőttkori olvasáskultúra kialakulásának ez az alapja.

 

Társadalmunk megítélése nagyon sokban múlik rajtuk, és a mi feladatunk, hogy értelmesen gondolkodni tudó embereket neveljünk. Fontos a példamutatás, a család, az iskola és a könyvtár együttes munkája.

  

 

Könyvtártörténet

 

Szakdolgozatomat a szigetvári Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárának rendezvényeire alapozom.

 

A szigetvári járási könyvtár 1952. augusztusában kezdte meg működését. A helyi feladatokon túl a járás falvainak könyvtári segítése is a feladatukhoz tartozott. Az 1960-as évektől egyre hosszabb ideig volt nyitva, és különböző napokon várta az olvasni vágyó felnőtteket és gyerekeket. Az évtized közepére épülete egyre kisebbé vált, így a helyi zsinagóga romos épületét megvásárolták és felújították, 1966-ban kinyitott az új, immáron kétemeletes városi könyvtár.1

 

A földszintre került a gyermekkönyvtár, az emeletre a felnőtt részleg. Néhány évvel később az önálló gyermekkönyvtári munkát is megtervezték, és az első program gyerekeknek 1969-ben egy rajzverseny volt. Az általános iskolásoknak könyvtári klubbot terveztek, felvették a kapcsolatot a járás iskoláival, értesítették a pedagógusokat a könyvtár szolgáltatásairól, illetve a gyerekeket könyvtárlátogatásra hívták. A hetvenes évek vége felé a könyvtár tevékenységével rangot vívott ki magának a város kulturális életében.2

 

Szigetváron három óvoda, két általános iskola, egy középiskola működik. A környező falvak számából adódóan vonzáskörzete igen nagy, így sok gyermek érkezik tanulni ebbe a kisvárosba. A környező falvak száma, ahol még működik általános iskola, folyamatosan csökken. Az itt tanító pedagógusok is a szigetvári Városi Könyvtárat ajánlják tanulóiknak, akik szép számmal használják is a könyvtár gyermekrészlegét. Ellát még további 15 környező falvat, ahol sajnos már nem működik oktatási intézmény. Ők a két általános iskola növendékei.

 

Az itt tanuló vagy a környéken lakó gyerekeknek csupán töredéke tagja a könyvtárnak, s a tagoknak – sajnos – csak fele aktív könyvtárhasználó. Az iskolai könyvtáraknak az ott tanuló gyerekek nagyobb része tagja, de csak kevesen használják…

 

 

Az olvasás motiválása

 

Véleményem szerint a család az első szocializációs környezet, ahol a gyermek látja és ellesi a mindennapi élethez szükséges tudást, szerepeket.

 

A családban kell, hogy kezdődjön a nevelés: a folyamatos motiválás. Úgy látom, hogy ez az olvasás szeretetének alapja. Majd az iskolában kell elsajátítani az olvasást, készségszintre emelni, a könyvtárak feladata az érdeklődés folytonos fenntartása.

 

Kisgyermektől kamaszig: minden kornak meg van az igénye az olvasásra, a történetek meghallgatására, s minden korosztály mást és mást szeretne hallani, átélni. Úgy gondolom, ebben kell a könyvtárnak segítenie.

 

Véleményem szerint örülnünk kell, hogy olvas a gyerek, leginkább, ha szívesen, hadd döntse el szabadidejében, mit olvas. Onnantól pedig a szülő feladata megbeszélni vele az olvasottakat. Elsődleges célunk azonban: az olvasás megszerettetése.

 

 

Rendezvények

 

Úgy vélem, hogy környezetünk tele van kulturális eseményekkel, a könyvtárak is egyre több, színesebb programmal várják az érdeklődőket. Több könyvtár gyermekkönyvtárának honlapját nézegetve arra a megállapításra jutottam, hogy egy-két kivétellel azonosak a programok: játszóházak, ünnepek előtti készülődés, szavalóversenyek, kiállítások, mesedélutánok és folytathatnám a felsorolást.

 

Úgy gondolom, azért van így, mert azonosak a céljaik, minél több gyereket vonzani a könyvtárba, buzdítani őket az olvasásra, a közös együttlétre. Gyakorlataim során láttam, hogy egy-egy kiállítás után hányan döntenek úgy, hogy beiratkoznak, mert megtetszik nekik egy könyv, vagy maga a hely, ahol annyi mindent lehet tenni: beszélgetni, olvasni, rajzolni, versenyeken részt venni.

 

A könyvtári munka alapjai olyanok, mint a felnőtt részlegen. Napjainkban beszélhetünk a gyermekek kettős könyvtári ellátásáról, hiszen erre hivatott az iskolai és a gyermekkönyvtár is. A gyermekkönyvtáros személyiségének nagy szerepe van, különösen kommunikációs és empátiás képességeinek. Szolgáltatásaikkal a gyerekek igényeihez kell alkalmazkodni. A gyermekkönyvtárban fontos a pedagógiai tevékenység is, fontos az önálló ismeretszerzésre nevelés is.3

 

   

Kiállítások

 

A kiállítások nagy része a vizualitást célozza meg, különösen a gyermekkönyvtárban. Hiszen a gyereknél nagyon fontos, mi az, amit lát. A legtöbb kiállítás tehát az alkotásokról szól, amelyek különböző technikákkal készülnek.

 

A gyermekkönyvtár minden évben megrendezi a környékbeli általános iskolák rajzkiállítását, mindig más iskola mutatkozik be. Ezen kívül hirdetnek még plakátpályázatot, könyvborító tervezést. Nyilván ott készülnek az ügyesebb alkotások, ahol lehetőség van szakkör indítására, ehhez természetesen pénz kell, amit sok iskola nem tud kiszorítani a szűkös költségvetésükből, többnyire ezek a kisebb vidéki iskolák, így ők a rajzórán készült alkotásaikat mutatják be.

 

Nehéz szavakkal kifejezni, mennyire lelkesek ilyenkor a tanulók, nagyon sokan ilyen alkalmakkor iratkoznak be.

 

A 2008-as év kiállításai felsorolásszerűen:

 

– Január – Istvánffy Miklós Általános Iskola, Szigetvár

– Március – Kapronczai Művészetoktatási Intézmény, Szigetvár

– Április – Könyvborító tervezés felsősöknek

– Május – Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskola, Szigetvár

– Szeptember – Konrád Ignác Körzeti Általános Iskola, Kétújfalu

– Október – Somogyapáti Általános Iskola

– Október végétől – Plakátpályázat

 

 

Szavalóversenyek

 

A szavalóversenyek a tehetséges tanulók versenyei, az irodalom iránt fogékony fiataloké. Ezeknek a rendezvényeknek az a célja, hogy a gyerekek közelebb érezzék az irodalmat magukhoz, fontos a memorizálás, hogy elgondolkodjanak rajta, hogyan is kell előadni az adott verset, mi a mondanivalója, mit jelent a versmondó számára, mi az, amit ki akar emelni hangsúlyával.

 

Kétféle szavalóversenyt rendez a könyvtár gyerekeknek: alsósoknak a „Törpe meg a körte”, mely Pákolicz István versének címéről kapta a nevét; a másik pedig a Zrínyi szavalóverseny, amelyet a középiskolásoknak rendeznek, mely kicsit komolyabb hangvételű.

 

A „Törpe meg a körte” rendkívül népszerű a 7-10 éves diákok közt. Ez a korosztály nagyon szeret szerepelni, így szívesen vesznek részt a szavalóversenyen. A jó hangulatban eltöltött rendezvény után sokan maradnak közülük beszélgetni, olvasgatni. Ilyenkor látom bennük leginkább az igényt az olvasásra.

  

 

Barátunk a könyv című vetélkedő

 

Ezt az irodalmi vetélkedőt a 80-as évek óta rendezik a Városi Könyvtárban. A városi úttörőelnök kereste fel a gyermekkönyvtárost játékvár szervezésére, mivel a könyvtárosok nagyon jól ismerik a gyermekirodalmat, s ajánlataikat a gyerekek is szívesen veszik.

 

A „Barátunk a könyv” irodalmi vetélkedő, amelynek legfontosabb célja, hogy a könyvtáros szórakoztató, tanulságos könyveket ajánljon a gyerekeknek. Igyekeznek figyelni arra is, hogy Szigetvár történelmével is megismerkedhessenek a gyerekek (például: Régi regék Zrínyi földjén). Nagyon fontos szempont, hogy játékos keretek közt valósulhasson meg a gyerekek olvasóvá nevelése.

 

Az elmúlt évek sikereit mutatja, hogy sokan jelentkeznek, 2006-ban és 2007-ben 35-35 csapat, 2008-ban 40 csapat. A 2009-es esztendőben fokozódott az érdeklődés: 50 csapat jelentkezett!

 

Két feladatlapot említenék, egyet a kezdetekből, és egyet napjainkból, hogy jól látszódjék, mekkora változáson ment át a gyerekek érdeklődése, milyen könyveket olvastak szívesen régen és manapság:

 

Az 1985/1986-os tanévben olvasásra szánt könyvek listája:

 

– Beljajev, Alekszandr: A kétéltű ember

– Bürger, Gottfried August: Münchausen vidám kalandjai

– Kästner, Eric: Május 35

– Swift, Jonathan: Gulliver utazása Lilliputban

– Verne, Jules: Némo kapitány4

    

A 2007/2008-as tanév olvasmányai:

 

3-4. osztály:

– Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme

– Nógrádi Gábor: Segítség, ember!

 

5-6. osztály:

– Nógrádi Gábor: PetePite

– Nógrádi Gábor: Gyerekrablás a Palánk utcában

 

7-8. osztály

– Nagy Katalin: Intőkönyvem története

– Sohonyai Edit: Macskaköröm

 

A versenyt hosszas előkészületek és fáradtságos munka előzi meg, hiszen a könyvtárosnak jól kell választania az olvasmányok közül, majd a műveket újra olvasni és egy tesztlapot összeállítani. Aki állított már össze feladatlapot gyerekeknek, tudja, milyen komoly feladat ez, hiszen azt akarjuk elérni, hogy gondolkodtató legyen, de nem megoldhatatlan, s mindenek fölött izgalmas. 

  

 

Városismereti vetélkedő

 

A Várbaráti Kör szervezi a városismereti vetélkedőt a Városi Könyvtárral közösen. A könyvtárhoz többnyire a helyet biztosítja, segít a szervezésben, a feladatlapokat azonban a Várbaráti Kör állítja össze.

 

Ennek a programnak a célja, mint nevéből is jól látszik, a szigetvári illetve a környékbeli vidéki fiatalokkal megismertessék lakóhelyük történelmét, fontos személyeiről minél többet tudjanak, ismerjék a helyet, ahol laknak, tudják, mit és hol keressenek.

 

 

Hagyományőrző programok: kézműves rendezvények, népmese délutánok

 

Ezeknek a programoknak a célja a környék hagyományainak továbbadása, az előttünk elő generációk szokásainak, hiedelemvilágának, művészetének és az életükkel kapcsolatos szokásainak a megőrzése. Sajnos ezek a programok egyre ritkábbak s kevésbé népszerűek, mint mások.

 

Véleményem szerint jó ötlet volna, ha ennek a programnak a keretében lehetőség nyílna arra, hogy a gyerekek a különböző népek kultúrájáról, viseletéről, népi játékokról, horgolásról, szövésről, hímzésről, gipsszel való játékról többet tudnának meg, és kipróbálhatnának közülük néhányat.

 

Ide sorolom a népmese délutánokat is, amelyek szintén a múlt embereinek hagyományait őrzik, sokat tudhat meg belőle a gyermek a hiedelemvilágról, a foglalkozásokról, a népi szóhasználatról. Ezek hozzátaroznak az alapműveltséghez. Azonban a gyerekek körében mégsem olyan népszerű. A gyerekek legszívesebben a mese után rajzolgatnak, hajtogatnak, így egybe lehet kötni kézműves foglalkozással, akár hagyományőrző foglalkozással is.

 

 

Játszóház

 

Általában 20-25 fő vesz részt egy-egy foglalkozáson, a legnépszerűbb az ünnepek táján lévők, ilyenkor akár 40-50 gyermek is érkezik, sokszor még a könyvtár előterében is helyet kell teremteni, hogy mindenki le tudjon ülni.

 

Talán a legsikeresebb játszóház a decemberi, ilyenkor várva a Mikulást és a karácsonyt a gyerekek száma megnövekszik a könyvtár programjaira. A legkedveltebb játszóházi programok az ajándékok, a karácsonyfára való díszek, ajtóra, ablakra függeszthető díszek készítése. A karácsonyi hangulat megteremtése a legkönnyebb, hiszen számos magyar gyerekdal idézi az ünnep hangulatát, amelyeket a gyerekek is szívesen hallgatnak. Az ünnepről szóló meséket és verseket szívesen hallgatják és tanulják meg.

  

 

Délutáni programok és azok hasznossága: mesedélután, (dia-)filmvetítés

 

Ezek is nagyon fontosak a mai világban felnövekvő gyermek számára, hiszen a szülők egyre tovább dolgoznak a megélhetésért, addig a gyermek felügyelet nélkül nem lehet, az iskolákban a napközi is csak egy bizonyos óráig felügyel rájuk, így a könyvtárra is hárul a feladatból, hogy lekösse a gyermek érdeklődését, idejét. Mivel nem lehet minden napra olyan tevékenységet kitalálni, amelyben alkotni lehet, a mai gyerek meg a televízión nőtt fel, így jött az ötlet a mesedélutánra és a mesevetítésre, diafilmvetítésre.

 

Fontosnak tartom a délutáni alkalmak megragadását, hogy közelebb kerülhessenek a könyvek világához, majd az értő olvasáshoz. A másik, ami miatt fontosnak tartom az élőszót: az a társaság, kapcsolat a társaival és a felnőttekkel.

 

Ezeket havi rendszerességgel szervezik, habár egyre ritkábban van rájuk igény, van olyan alkalom, amikor csak 2-3 gyerek érkezik a meghirdetett programra.

 

Szeretnék megemlíteni még egy idetartozó programot, amelyet 2008 végétől vezetett be a könyvtár és innentől kezdve állandósítani szeretnék, ez pedig az úgynevezett Könyves vasárnap. Nevéből következik, hogy adott napon a könyvtár vasárnap is várja szeretettel olvasóit, egész családokat. Célja, hogy azok a családok, gyerekek, akik a hétköznapokon nem érnek rá, biztosítson egy-egy vasárnapi lehetőséget.

 

 

Aktuális évi program: 2008 – Reneszánsz Éve

 

Minden évben mást és mást ünneplünk, az elmúlt évek mindegyike valakinek vagy valaminek az ünnepe volt, legtöbbször híres személyek születésének vagy halálozásának az évfordulójáról emlékezünk meg. A 2007-es évet például híres költőnk, József Attila halálának 100. évfordulója alkalmából tették a megemlékezés ünnepévé. A 2008-as év a reneszánszé lett, ezt a kort csempészték bele a rendezvényekbe.

 

A 2009-re tervezett aktuális évi program Benedek Elek születésének 150. évfordulójához kötődik, ehhez kapcsolódva diafilmvetítő délutánt, népmese napot, rajzpályázatot, népmesei vetélkedőt terveztek.

 

Sok egyéb történelmi pont lehetne az aktuális évi program, hiszen Galilei idén 400 éve használt először távcsövet, Haydn halálának 200. éve alkalmából sokféle programot lehetne kitalálni, igaz, így nem egy téma lenne az aktuális program, de szélesebb körben tudnák megfogni a fiatalokat.

 

 

Könyvbemutató órák

 

A könyvbemutató órák lényege, hogy a gyerekek megismerkedhessenek egy-egy könyvvel részletesebben, hogy valaki segítsen nekik olyan könyvet ajánlani, ami izgalmas, érdekes és még értékes is. Gyakorta tapasztaltam, hogy azért nem olvasnak, mert nem tudják, mi az, ami lekötné őket és nem kötelező irodalom, mert az tabu.

 

A gyermekkönyvtárosunk szerint a legnagyobb igény sem a gyerekek, sem a pedagógusok részéről nem a kötelező olvasmányokra vonatkozik, inkább azokra, ami a környezetükben sikerkönyvnek számít. Most pedig hódítanak Nógrádi Gábor könyvei, Meg Cabot: A neveletlen hercegnőről szóló történetek, Joachim Masan: A Vad focibanda kalandjai. A kisebbek körében pedig Sven Nordquist: Pettson történetei sikeresek.

 

Ezekre vonatkozik a legtöbb kérés, mégis úgy gondolom, hogy ügyesen bele lehet csempészni a könyvbemutató órákba a „klasszikus” irodalom ajánlását is ezek kapcsán. Ha szeretnek olvasni, előbb vagy utóbb a kötelezőket is a kezükbe veszik, talán csak szükség van egy kis időre, még megérnek rájuk.

 

Tanítási gyakorlataim során a tanórákon volt alkalmam ajánlani irodalmat a gyerekeknek, így saját tapasztalatból állíthatom szemben az átlaggal, hogy hallgatnak a felnőttekre, adnak a véleményünkre, még ha nem is olvasta el mindenki, már ha csak az a 2-3 megtette, aki lelkendezett, akkor kezdetnek nem is rossz. A többinek, pedig mást kell ajánlani.

 

 

Könyvtárhasználati órák

 

Ezeknek az óráknak a célja, hogy az általános iskolás gyerek önállóan képes legyen megkeresni azt az információt, amelyre szüksége van, hiszen kikerülve a középiskolába, ezt már elvárják tőlük. Fontos az önállóság, amit persze csak ezeknek az óráknak a segítségével lehet megteremteni.

 

Meg kell tanítani őket többek közt a könyvtárban való eligazodásra, az állomány helyes használatára, a katalógus kezelésére, az internetes keresésre. Az így kapott információt kereső tudás segíti őket az élet szinte minden területén.

 

 

Író-olvasó találkozók

 

Céljuk, hogy közelebb kerüljenek az olvasók az írókhoz, költőkhöz, különösképpen kedvenceikhez. Ilyenkor hallhatjuk az alkotó előadásában műveit, vagy részleteket belőle, az ő saját értelmezését, nem pedig valamelyik tankönyv, vagy szakkönyv értelmezését. Fontossága az emberközeliségében rejlik. Aki volt már ilyen találkozón, az tudja csak, miben rejlik a varázsa.

 

De mint sok minden mást, most is a pénz befolyásol, kevés az anyagi fedezet ezekre a programokra, így leginkább a felnőtteknek rendeznek ilyen esteket, de a gyermekkönyvtárban is volt már alkalom, ugyan nem túl sokszor.

 

 

Összegzés

 

Úgy látom, a legfontosabb, hogy a gyerekek bejöjjenek a könyvtárba, azután előbb-utóbb könyvvel mennek haza. A cél, hogy szeressenek itt lenni. Adjunk papírt a kicsiknek, hogy alkothassanak, esetleg kedvükre játszhassanak a szőnyegen, őket koruknál fogva még nem köti le egy-egy hosszabb mese. Kiváló hely a barátkozásra és a jobbnál jobb programokra. Aztán kicsit idősebb korban az anyukákkal lehet kézműveskedni. Esetleg a kistestvért is el lehet hozni, így a szülő is könnyebben kimozdul otthonról. Hazaindulás előtt talán levesz valamilyen mesét a polcról, aztán este felolvassa lefekvés előtt. Az óvódások is jöhetnek. Iskolás korban a könyvtár menedék lehet, nem fogja a könyvtáros néni bírálni a betérőt, hogy nem olvas elég folyékonyan, ő inkább felolvas egy újabb mesét, az pedig élvezetesebb.

 

Szinte elmondhatatlan, mennyire hasznosak azok a programok, amelyek a kultúra, a művészet, az irodalom felé terelik őket.

 

Egy-egy rendezvény előkészületeit, megvalósítását, a résztvevőket, sikerességét, programját vizsgáltam. Véleményem szerint a sikeresség fokozásához nagyobb összefogásra lenne szükség a pedagógus, a könyvtáros és a szülő közt.


 

 

Irodalom

 

  1. A könyvtárak programjai 2001-re: A Szigetvári Városi Könyvtár programja. In: Baranyai Könyvtári Infó, 2001. 3. évf. 1. sz. p. 8-9.

  2. Balogh Ferencné: A gyermekkönyvtári munka alapjai. In: Könyvtári Figyelő, 2005. 51. évf. 3. sz. p. 592-596.

  3. Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Bp.: Gondolat, 1985. 476 p.

  4. Dörömbözi János: Erkölcsi alapismeretek. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002. 160 p.

  5. Fenyő D. György [összeáll. és szerk.]: Kiből lesz az olvasó? : Ötletek, módszerek szülőknek, pedagógusoknak. Bp.: Animus, 2006. 159 p.

  6. Horgas Béla – Levendel Júlia – Trencsényi László: A gyerekek másképp olvasnak. Bp.: Minerva, 1976. 92 p.

  7. Keményné dr. Pálffy Katalin: Bevezetés a pszichológiába. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005. 151 p.

  8. Kosik Szilvia: A tizenévesek és az olvasás. In: Könyv és Nevelés [online] 2001. 3. évf. 3. sz. [2008.10.25] <URL: http://www.opkm.hu/konyvesneveles/2001/3/cikk5.html

  9. Kovács Györgyné: Az ötven éves könyvtár (1. rész). In: Baranyai Könyvtári Infó, 2002. 4. évf. 5. sz. p. 9-10.

  10. Kovács Györgyné: Az ötven éves könyvtár (2. rész). In: Baranyai Könyvtári Infó, 2002. 4. évf. 12. sz. p. 8-9.

  11. Kovács Györgyné: Barátunk a könyv?. In: Könyv és Nevelés, 2001. 3. évf. 4. sz. p. 15-19.

  12. Kovács Györgyné: Számvetés – Szigetvári Városi Könyvtár 2002. In: Baranyai Könyvtári Infó, 2003. 5. évf. 2-3. sz. p. 2-3.

  13. Kovács Györgyé: Születésnap. In: Baranyai Könyvtári Infó, 2002. 4. évf. 4. sz. p. 12-13.

  14. Kovács Marianna: Gyermekkönyvtár, gyermekolvasó ma. [online] In: IRA Világkongresszus (2006.) (Budapesten), [2008. 10. 29] <URL: http://www.hbvk.hu/dokumentumok/kovacs_marianna_eloadasa.pdf

  15. Köpflerné Szeles Judit – Pálné Leinberger Ágota (szerk.): Gyermekfoglalkozások. Kaposvár: Megyei és Városi Könyvtár, 2000. 277 p.

  16. Magyar gyermek? Magyar olvasó? Állásfoglalás és tervezet a gyermekek olvasásának ügyéről. In: Könyvtáros, 1990. 40. évf. 7. sz. p. 397-400.

  17. Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. 7.kiad. Bp.: Gondolat, [1994], cop. 1970. 309 p.

  18. [Molnár Imre]: Szigetvár és környéke. 7.jav.kiad. [Bp.]: Panoráma, 1989. 79 p. [12] t.: ill.

  19. Nagy Attila: Tiffany vagy Baradlay Jenő: A 10-14 éves korosztály olvasási kultúrájának változási tendenciái. [online] In: Könyv Könyvtár Könyvtáros, 1999. 8. évf. 5. sz. [2008.10.25] <URL: https://www.epa.oszk.hu/01300/01367/00113/nagy.html


  

  

Jegyzetek

 

1.

 

Kovács Györgyné: Az ötven éves könyvtár (1. rész). In: Baranyai Könyvtári Infó, 2002. 4. évf. 5. sz. p. 9-10.

2.

 

–: Az ötven éves könyvtár (2. rész). In: Baranyai Könyvtári Infó, 2002. 4. évf. 12. sz. p. 8-9.

3.

 

Balogh Ferencné: A gyermekkönyvtári munka alapjai. In: Könyvtári Figyelő, 2005. 51. évf. 3. sz. p. 592-596.

4.

 

Kovács Györgyné: Barátunk a könyv?. In: Könyv és Nevelés, 2001. 3. évf. 4. sz. p. 15-19.

         

 

 

Tartalomjegyzék  |  Fel  ]