Elektronikus Könyv és Nevelés

   

Tankönyv – taneszköz

   

Belső borító

 

Tartalomjegyzék

 

Rovatok

Könyvtár

Olvasáspedagógia

Tankönyv – taneszköz

Ifjúsági irodalom

Kitekintés

Hírek

 

 

Impresszum

 

Acrobat Reader 5.0 CE

 

Kardos József

 

T

a

n

k

ö

n

y

v

 

 

t

a

n

e

s

z

k

ö

z

Emlékezés a tankönyvíró Kosáry Domokosra

 

2007. november 15-én elhunyt Kosáry Domokos, a jelenkori magyar történelemtudomány kiemelkedő alakja, a 18-19. század történetének avatott kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, a Magyar Történelmi Társulat örökös tiszteletbeli elnöke, az elmúlt évtizedek magyar közéletének példamutatóan egyenes gerincű képviselője. Életútját, munkásságát a biográfiai, a historiográfiai kötetei dolgozzák majd fel, most – a közlés helyének megfelelően – tanári, tankönyvírói tevékenységéről, hitvallásáról kívánunk megemlékezni.

 

Kosáry Domokos 1913. július 31-én született Selmecbányán. 1936-ban szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem – latin szakán. Bölcsészeti tanulmányai mellett az egyetem tanárképző intézetébe is beiratkozott. Az Eötvös Kollégium tagjaként a tudós-tanári pályára való készülés légkörében élt. Tanári vizsgatanítását 1935. december 13-án tartotta „Mátyásról, mint renaissance uralkodóról.” A tanárképző intézet gyakorló gimnáziumának (Trefort Gimnázium, a „Minta”) jegyzőkönyvei megörökítették ezt az eseményt. Így Kosáry Domokosnak a saját tanításáról szóló önbírálatát is, amelyből megismerhetjük a jelölt, a későbbi nagy tudós vallomását a tanári pálya, a történelemtanár feladatairól. Érdemes idézni ezekből: „A magyarság történeti útjának egészét, egységes áttekintésben, egységes képben kell belevinni a fiatalok egész felfogásába, mentalitásába, tehát nemcsak ismeretei közé.” Majd így folytatja: „A  kort kell megismertetnünk s benne a magyarság értékeit, alkotásait. Ezért tértem el a tankönyvtől”… Máshol pedig arról szól, hogy „a magyarság útjának az átélését csak lendülettel, energikus következetességgel, olyan lelki indulatokkal lehet másokba életre emelni, amelyből sugárzik, hogy a tanár nemcsak tudja, amit mond, hanem hisz is benne.” Olyan gondolatok ezek, amelyek szakmai, pedagógiai, erkölcsi tekintetben egy egész tanári életpálya maghatározói lehetnek.

 

Kosáry Domokos életpályája a tudományos karrier útján indult. Külföldi ösztöndíjas utakat követően a Teleki Pál Tudományos Intézetben a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese (1941-1945), majd igazgatója volt (1945-1949), 1946 és 1949 között a Budapesti Tudományegyetemen oktatott.

 

Tudományos munkája során az iskola, a történelemtanítás fontosságáról sem feledkezett meg. 1945-ben, amikor egy új világ lehetősége új történelem tankönyveket kívánt, elsőként vállalta ezt a feladatot. 1945 szeptemberére már elkészült „Magyarország története az őskortól a szatmári békéig” című tankönyve, amit a gimnáziumok VII., a líceumok és gazdasági iskolák III. osztálya számára írt. Az új tankönyv elkészítésére rendkívül kevés idő jutott, hiszen a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1945. április 19-én döntött a tankönyvek helyi, és július 21-én a központi felülvizsgálatáról. Új történelemtankönyv igénye ekkor jelentkezett. A nehézséget fokozta a nyomdai kapacitás háborús pusztulása és a rendkívüli papírhiány. Ezek ellenére készült el Kosáry Domokos tartalmában új minőséget hordozó tankönyve. Az egyoldalúságtól mentes tankönyv áttekintést nyújt a magyar társadalom, gazdaság, kultúra, kül- és belpolitika, az intézményrendszer történetéről úgy, hogy azt a diákok is megértsék és megtanulhassák. Lehetne ellenvetésként említeni, hogy túl sokat várt el a tanároktól, hiszen nem darabolta mondandóját „leckékre”, nincsenek képek, grafikonok, széljegyzetek, összefoglalások a tankönyvben. Ez igaz, de erre akkor sem idő, sem lehetőség nem volt. Voltak azonban felkészült tanárok, aki megértették a tankönyvszerző szellemiségét, az új tankönyv alkotó erejét.

 

Az új tankönyvről szólva talán érdemes egy kis kitérőt tenni. Kosáry Domokos tankönyvét az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum 1991-ben hasonmás kiadásban újra megjelentette. A szerző, amikor hozzájárult ehhez elmondta, hogy a tankönyv elkészültekor a Szikra Kiadóban (ez akkor a Kommunista Párt kiadója volt) könyvbemutatót tartottak, ahol megjelent Rákosi Mátyás is. Ez alkalommal Rákosi Kosáry Domokos új tankönyvébe „dedikált”: „Kosáry Domokosnak Rákosi Mátyástól”. 1991-ben Kosáry professzor erre úgy emlékezett vissza, hogy ebből is tudta: itt még a feje tetejére áll a világ.

 

Röviddel ezt követően jelent meg „Magyarország története a szatmári békétől napjainkig” című tankönyv, amit Kosáry Domokos és Mérei Gyula írt. Kosáry Domokos az 1867-es kiegyezésig írta a tankönyv első felét. E rész esetében is inkább a szellem ereje, mint a játékos módszertani sokszínűség a jellemző, de egyes esetekben egészen modern megoldásokkal is találkozhatunk. Például a kiegyezés mérlegét megvonva egy képzeletbeli –de valóságalappal rendelkező – Kossuth és Deák vitát elevenített meg a szerző. Ebből idézünk egy rövid részletet.

 

„Kossuth: A kiegyezés feladja a nemzet jogait.

 

Deák: Magyarország nem olvad egybe Ausztriával, sőt önállósága biztosabb alapokon fog állni, mint 1526 óta bármikor.

 

Kossuth: Folytatni kell e küzdelmet Ausztria ellen addig, míg a független Magyarország megvalósul.

 

Deák: A szabadságharc megmutatta, hogy egyedül nem tudjuk legyőzni Ausztriát.

 

Kossuth: Ausztria egy elavult, feudális időkben keletkezett birodalmi szervezet… Ennek a roskatag szervezetnek a nemzetállamok korában szét kell hullania.

 

Deák: Ausztria elsősorban azért mutatkozott gyengének, mert a magyarok ellene fordultak. Ha kibékülünk vele meg fog erősödni.

 

Kossuth: Ausztria természeténél fogva nem nemzeti, hanem dinasztikus és imperialista politikát követ. Igen veszedelmes ez Magyarországnak…

 

Deák: Legjobb Ausztriával szövetkezni, mert Ausztria nem elég erős ahhoz, hogy állandóan el tudja nyomni a magyarságot, de elég erős ahhoz, hogy vele együtt nagyhatalmat alkosson…”

 

Kosáry Domokos összefoglalóan megállapította: Kossuthnak igaza lett abban, hogy a birodalom nemzetállamokra esett szét. De ez évtizedek múlva következett be. Deáknak viszont abban volt igaza, hogy a kiegyezés az adott viszonyok között elkerülhetetlen volt.  A fennmaradáshoz csak a megegyezés adott esélyt. Egyszerű, világos, didaktikus bemutatása ez a Kossuth - Deák vitának.                       

 

Kosáry Domokos pedagógiai munkáját a rákosista politika hamarosan megakadályozta. 1949-ben minden állásából elbocsátották, majd egy könyvtárba „rejtették”, könyvtárosnak. 1958-ban, az 1956-os forradalomban vállalt szerepéért négy év börtönre ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult. A Pest Megyei Levéltárban, majd 1968-tól az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott, kutatott és írt. 1982-ben az Akadémia levelező-, 1985-ben rendes tagja lett. 1990-től 1996-ig az MTA elnöke. 1987-től kezdődően Glatz Ferenc vezetésével történészek, kutatók, oktatók, a rendszerváltás megújító szándékait érezve, egy szakmai – tanári fórumot hoztak létre a békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumban. Az évente megrendezésre kerülő ún. Békásmegyeri Napokon a történelemtanítás legfontosabb kérdéseit, problémáit tárgyalták meg. E munkában újból jelentős szerepet vállalt Kosáry Domokos is, így térve vissza az iskolához, a történelemtanításhoz. Előadások és viták után a tanárok számára eligazítást nyújtó kézikönyv-sorozat készült. A sorozat „Magyarok Európában” címmel jelent meg, amelynek keretében látott napvilágot Kosáry Domokos „Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867” című, új kutatásokat, gondolatokat tartalmazó kötete. A kézikönyv segítséget, eligazodást és hivatkozási lehetőséget is nyújtott a történelem tanárok számára.

 

Kosáry Domokosra emlékezve – műveit, érdemeit, emberi tartását idézve – nem feledkezhetünk meg tanári hitvallásáról, tankönyvírói érdemeiről sem.

         

 

 

Tartalomjegyzék  |  Fel  ]