Századok óta legfőbb
ékessége Kolozsvárnak, a kincses városnak a
főtéri Szent Mihály plébániatemplom.
Örvendetes, hogy hatvankét év után - hiszen Grandpierre
Edit hasonló című kis könyve régres-rég
bibliofil ritkaságnak számít - végre újból
megjelent egy korszerű, jól dokumentált és népszerűsítő
stílusban megírt kismonográfia Kolozsvár legimpozánsabb,
mondhatni jelkép-értékű műemlékéről.
Merész tettnek számít
Sas Péter művelődéstörténész
vállalkozása, hogy hatszáz évet átívelő
“időutazásra" invitálja a tömören, célratörően,
de hál’Istennek olvasmányosan (is) megfogalmazott, bedekkerszerű
könyvének megcélzott közönségét.
Mert a változatos és sokszor kegyetlen erdélyi történelemben
a város - és benne a Szent Mihály templom - sem kerülhette
el soha a sorsát, amelyet az idő változása
kirótt rá. Komoly, elmélyült kutatómunka,
s a források alapos tanulmányozása sejthető
a leírt sorok mögött. Talán ez is az oka, hogy
ilyen sokáig kellett várnunk megjelenésére,
de jó érzéssel nyugtázhatjuk Vörösmartyval:
“férfimunka volt".
Hármas tagolású beosztása
kitűnően eleget tesz az áttekinthetőség
követelményének.
Építészettörténet
és a korabeli állapot leírása alcímen
imponáló tárgyismerettel, részletesen taglalja
a hovatartozása körüli csatározásokat, a
mai alakjában és környezetében való megjeleníthetőségnek
hosszadalmas küzdelmeit. Szóban és képben egyaránt
sikerül szemléletesen bemutatnia a mértéktartó
büszkeséggel magasba törő, gótikus-neogótikus
stílusú istenházát. Szöveközi képanyaga
csakúgy, mint a kötethez függelékként csatolt,
M. D. Schiau készíttte színes fotók, jól
szolgálja azt a célt, hogy a szöveg megértését
(a barokk beütések összefüggő koordinátarendszerbe
helyezését is!) vizuális élménnyel alátámasztva
segítse hozzá olvasóját a kínált
ismeretanyag teljes értekű befogadásához.
A Művészettörténet és
a mai állapot leírása című második
részben bemutatja a templombelső művészettörténeti
emlékeit/értékeit, az első részben már
megszokott (meg is kedvelt) hitelességre törekvő, mégsem
fárasztó stílusban. Érezhetően arra
is kiterjed a figyelme, hogy a katolikus szimbolikában kevésbé
jártas olvasó számára is megkönnyítse
a festészeti-szobrászati-belsőépítészeti
értékek valós tartalmának felfogását,
megértését. Noha jóval kevesebb (mindössze
kilenc) illusztrációt illeszt be a leírások
alátámasztására, döntésével
egyet kell értenünk, mert a felirat-idézetek, ha szükséges,
(kiegészített) szövegtöredékek, adott esetben
a latin nyelvű idézetek fordítása is bőségesen
kárpótolnak az elmaradt rajzokért, s persze arra ösztönzik
az olvasót, hogy keresse az alkalmat “élőben", a helyszínen
vizsgálódni. Így aztán nyugodatan levonható
a következtetés, hogy ebben az esetben a kevesebb valóban
többet jelent.
Az Adattár című harmadik
rész tulajdonképpen tizennyolc nagy fejezetre osztott megbízható
- a templom építésével és felszerelésével
kapcsolatos - dokumentációt tartalmazza. Külön
kiemelendő tény, hogy javarészt mindeddig publikálatlan,
a szerző eredeti vizsgálódásaira alapozott,
a szakemberek által sem ismert adatokat tartalmaznak. Sok archív
fotó és kép is itt jelenik meg először.
Elmondhatjuk tehát, hogy a kötet
egyértelműen nyereséget jelent a középkori
erkélyi művészet- és építészettörténet
iránt fogékony, a szakráli épületek iránt
érdeklődő minden rendű és rangú
magyar olvasó számára. Köszönettel nyugtázzuk
a Szent Mihály egyházközség áldozatvállalását,
Czirják Árpák plébános megértő
támogatását és mindazok hozzájárulását,
akik közreműködtek e kötet megjelentetésében.
Bízunk abban, hogy akár sorozatnyitónak is tekinthetjük,
amelyet újabb hasonló templomismertetők fognak követni.