Korunk 1929 Június

Dózsa György igaza

 


Tüzes vastrónuson, izzó vaskoronával a fején, így él mindannyiunk képzeletében, vad zene hangjaira táncolnak körülötte megkínzott társai és minden fordulónál harapnak és nyelnek egyet vezérük testéből. A magyar történelem egyik leghősibb figurája, székely kurtanemes, jobbágyok vezére, a nemesi inkvizíció vértanuja, akit hetvenezer magyar paraszt követett a legkegyetlenebb halálba. Gergely Sándor most megjelent kis könyve (A Dózsa-féle parasztforradalom története) higgadtan józanul idézi a töténteket. nem lelkesit, nem vádol, csak helyreigazit. Mert fontos megállapítani újra, hogy Dózsa nem kiáltatta ki magát a Cegléd alatt táborozó keresztes táborban parasztkirállyá, de felismerte a jobbágyság szabadságmozgalmának megindítására kínálkozó alkalmat. A nemesi földesurak a földmunkák elől szabaduló kereszteseket halálbüntetéssel fenyegetőzve várják haza s a király rendelkezik, hogy Dózsa a félig összegyült kis sereggel haladéktalanul vonuljon a török ellen. Dózsa György nem felidézője, de felismerője a forradalmi helyzetnek és a két végzetes lehetőség közül a harmadikat választja: a hitszegő földesurak ellen indul, törvényt látni, igazságot tenni.


 Gergeh´ Sándor kis könyve nem eredeti tanulmányok alapján készült, nagyjából Márki, Acsády és Szekfű könyveire támaszkodik s érdeme nem is új adatok feltárása, hanem egy új szempont — a marxista történelemszemlélet — következetes és bátor alkalmazása: az osztályérdekektől, politikai gyűlölettől elferdített események helyreigazításának kísérlete. Bevezetésül a magyar jobbágyságnak, a „történelem nélküli” osztályoknak történelmét vázolja föl Acsády nyomán, de minden vázlatossága ellenére is rávilágít néhány évszázados történethamisitásra, néhány elhallgatott tényre (pl a honfoglalás korának ősi vagyonközösségére, a rabszolgák és szabad parasztok egybeolvadására).


A könyv a budapesti 100% könyvtárának kiadásában jelent meg. – e. á.


 


Vissza az oldal tetejére | |