A Magyar Tudományos Akadémia hagyományosan fontos tudománypolitikai kérdésnek tekinti az egyetemes magyar tudományosság ügyét, a magyar"magyar kapcsolatok építését, a hazai és a határon túli magyar tudományosság eredményes együttműködését. "Nemzeti tudomány nincs, de igenis van a tudománynak nemzeti funkciója" " hangsúlyozza Glatz Ferenc, a MTA jelenlegi elnöke már régóta, elnökségét jóval megelőzendő.

Az Akadémia első jelentős lépése a rendszerváltás első évében, 1990-ben az ún. "külső tag" kategória meghonosítása volt. Külső taggá az a tudós választható, aki külföldön él, külföldi állampolgárságú (esetleg emellett magyar állampolgársággal is rendelkezik), magát magyarnak vagy magyarnak is vallja, tudományát elismerten és különösen magas színvonalon műveli, és szoros kapcsolatokat tart a magyar tudományos élettel " e kritériumokat fogalmazza meg az Akadémiáról szóló 1994. évi XL. Törvényhez kapcsolódó Alapszabály 10. paragrafusa. Jelenleg 140 külső tagja van az Akadémiának, közülük 21 tiszteleti tagként lett megválasztva még 1990 előtt, de gyakorlatilag külső tagokként kezeltetnek. Közülük 24-en élnek a Kárpát-medencében, a döntő többség tengeren túli, jobbára az Egyesült Államok állampolgára.

A külső tagság mint kategória akkor kelt igazán életre, mikor az MTA jelenlegi elnöke a cím mellé anyagi eszközöket is rendelt: 1996 óta évente két hétre vendégül látjuk külső tagjainkat, kiadványokat, meghívókat küldünk nekik, ezzel is igyekezvén előmozdítani a külhoni és a hazai tudományosság integrációját. 1997 óta működik a Domus Hungarica Scientiarum et Artium ösztöndíjrendszer, mely program külhoni magyar tudósoknak, valamint bármely nemzet kutatóinak, akik magyar vonatkozású témával kívánnak foglalkozni, pályázati alapon biztosít magyarországi ösztöndíjat, maximum 6 hónap erejéig. E program az OM és az MTA közös vállalkozása; a minisztérium a szállást, az Akadémia pedig az ösztöndíjat biztosítja. Közös kuratóriumuk " melynek elnöke Berényi Dénes akadémikus, aki egyben a Magyar Tudományosság Külföldön elnöki akadémiai bizottság vezetője is " ez idáig 502 pályázatot támogatott, 892,5 ösztöndíjas hónap erejéig, a kifizetett támogatás összege 1997"99 között több mint 43 millió Ft volt. A nyertes pályázók döntő többségben a környező országokból kerültek ki (456 fő), a tudományterületi megoszlás meglehetősen kiegyensúlyozott: a társadalom- és a nem társadalomtudományok kb. ugyanolyan számban vannak képviselve.

1999. október 20-án került sor a program új, színvonalas, műhely-jelleggel is bíró (könyvtár, társalgó, számítógép stb.) székházának ünnepélyes közös átadására az oktatási miniszter, Pokorni Zoltán és az MTA elnöke, Glatz Ferenc által. A megnyitón az Akadémia elnöke hangsúlyozta, hogy új korszak érkezett el a határon túli magyarság támogatásában: a magyar identitás megőrzését legjobban akkor szolgáljuk, ha szülőföldjükön támogatjuk a határon túli magyar kollégákat. E törekvés, amelyet Glatz Ferenc már az ún. "kultúrnemzet""államnemzet megkülönböztetés megfogalmazásával régóta hangsúlyoz, egybeesik a jelen kormány szándékával.

Ennek jegyében az MTA elnöke kultúrnemzeti Akadémiát ajánl, fontosnak tartva, hogy az Európai Unióba igyekvő magyarság és a szomszédos államokban élő magyar kutatók, tudósok kapcsolatai intézményesülhessenek. Az állampolgári és a nemzeti identitás elválasztandók egymástól " emelte ki az MTA elnöke. Az Akadémia elnökének elképzelése szerint az ország hat régiójához " az eurórégiók ehhez kiváló keretet adnak, s az MTA területi bizottságain keresztül a kapcsolódás megoldható " csatlakozhatnának a környező országok magyar tudósai.

Ezek tehát a tervek, a jövő. A megvalósítás nemcsak az anyaországon, de a határon túliak szándékán is múlik. E törekvések jegyében dolgozik a Magyar Tudományosság Külföldön program (Domus Hungarica, H-1146 Budapest, Abonyi u. 10.; tel/fax: +36 1 3431037, E-mail: varga@mpk.huninet.hu), melynek honlapja rövid időn belül az MTA honlapja (http://www.mta.hu) részeként olvasható lesz.

Budapest, 2000. február 22.