1998-ban a tanügyminisztérium és a Világbank által szervezett versenytárgyaláson vesznek részt a nagy kiadók. A tét: az alternatív tankönyvek kiadása. Óriási összegekről van szó, hiszen az efféle könyvek példányszáma akár a 350 000-et is elérheti. Ez jóval több, mint egy-egy kiadó egész évi termése.

A versenytárgyalásra jónevű, azonban legkevésbé sem padagógiai jellegű kiadók is beneveztek, többek között a Humanitas (filozófia, szociológia alternatív tankönyvekkel), az Univers (világirodalmi fordításokkal). A tankönyvek előállítási költségét — s ezenkívül a nyereséget is! — a Világbank és a tanügyminisztérium fedezi. Az alternatív tankönyv előre meghatározott profitja jóval kisebb lesz, mint egyéb eladásra kerülő könyveké, azonban figyelembe kell vennünk, hogy egy-egy tankönyv átlagos példányszám a 120000, ez pedig a megszokott könyvadatok tizenkétszerese vagy akár tizenötszöröse. A tankönyv mentes a kiadók "gazdasági rémálmaitól" (retur, a kifizetések eltolódása, egyebek).

Diana Rotaru, a Teora Oktatásügyi Szakosztályának az igazgatója azt állítja, hogy a néhány év alatt megnyert versenytárgyalások eredményeként a Teora egy év alatt összesen 1,5 millió tankönyvet nyomtat ki. A kiadók piacán "nagy" nevet birtoklók átlagosan 10—12 könyvet tesznek havonta a polcra. Példányszám: 5—10 000. Vagyis a Nemira, a Rao vagy a Teora esetében a bőséges esztendő 600 ezertől 1,5 millióig terjedő példányszámban mérhető. Ennyit nyomtatnak ki, ennyit terjesztenek. De nem feltétlenül adnak el ennyit. Ezek a számok egyenlőek a tankönyvek példányszámával — vagy ennek csupán a felét teszik ki.

Az alternatív tankönyvek kiadását a tanügyminisztérium szorgalmazta, és a terv megfelelt a Világbank feltételeinek. A kiadásra szánt összeg öt év alatt vehető igénybe. 23,5 millió dollárt a román fél, 50 milliót pedig a Világbank folyósít. A Világbank hitelét húsz év alatt kell visszafizetni. A kamat hét százalék. Szigorúan értelmezve a dolgokat, ez azt jelenti, hogy azok a hetedikesek, akiknek a tankönyveiről idén születik döntés, amikor felnőttekké válnak, adófizetőkként fogják kifizetni a mostani történelem vagy földrajz tankönyvek árát. Akármennyire is ingyenes az oktatás... Az elemi és a gimnáziumi alternatív tankönyvek kiadási pályázata 1999-ben zárul — abban az esetben, ha a román fél kérését nem veszik figyelembe, és nem következik egyéves hosszabbítás.

A kiadók zárt borítékban fejezeteket mutatnak be a javasolt tankönyvekből (a szerzők persze nem hagyhatják figyelmen kívül a hivatalos tantervet). Az árjavaslat külön borítékba kerül. Az árnak, hogy minél piacosabb legyen, meglehetősen alacsonyan kell mozognia. Minden tantárgy esetében három-négy alternatív tankönyvre adnak kiadási jogot és pénzt. Az iskoláknak e három alternatív tankönyv közül kell választaniuk. Vagyis egy iasi-i líceumban a Teora matematika tankönyvét használják, egy bacãui iskolában pedig az Allét. Osszuk háromfelé egy évad diákjainak a számát (300—350000), és máris megkaptuk az átlagos példányszámot (120 000). Egy kiadó hat-hét ilyen könyvet adhat ki évente.

Rengeteg pénz, ugyanannyi elégedetlen ember

A kiadók forgalmát a tankönyvkiadási pályázat megnyerése megkétszerezheti. Érthető tehát, hogy a lebonyolítási folyamat rengeteg elégedetlenséget szül. A kiadók panaszkodnak, hogy valósággal agyonnyomják őket a tanügyminisztérium reformügyi szakosztálya által kitűzött határidők. A tankönyvek nem jutnak el az arra legilletékesebb tanárokhoz, hogy elemezhessék, és választhassanak közülük. Hallottunk már olyan hangokat is, hogy a pályázatokat azok a tankönyvek nyerik meg, amelyeknek a szerzői a minisztériumban dolgoznak, vagy éppenséggel a kiértékelő bizottság tagjai. "1996-ban az ötödikes francia tankönyvre kiírt pályázatot megnyertük, következő évben azonban annak ellenére is elbuktunk, hogy a szerzők névsora mit sem változott — állítja Ondine Dãscãlita, a Rao Kiadói Csoportjának az igazgatója. Előfordult, hogy a pályázatot megnyert tankönyvek szerzői a minisztériumban dolgoznak. [...] Ami minket illet, meg vagyunk győződve, hogy a szabadpiac körülményei között francia tankönyvünk elnyerné a tanárok és a diákok szavazatát. Várjuk tehát a szabadpiac kialakulását."

Eugen Palade, a tanügyminisztérium reformügyi szakosztályának az igazgatója szerint a gondok régiek: "Felvetődött a kérdés, hogy összeegyeztethető-e a szerzői státus a tanügyminisztériumban betöltött funkcióval. Végső soron kimondtuk, hogy semmiféle összeférhetetlenség nem áll fenn. A legjobb tankönyveket a legjobb tanárok írják. Mi mindig arra törekedtünk, hogy a minisztériumi tankönyvbizottságba a lehető legjobb szakembereket vonjuk be. Megtilthatjuk nekik, hogy tankönyveket írjanak? Ez a diákok kirablása volna. Jómagam mégis azt állítom, hogy egyetlenegy tankönyv felett sem a szerzők ítélkeznek." A tanügyminisztérium reformügyi szakosztályán belül rengeteg alosztály és bizottság működik. Ezeknek csupán a töredéke foglalkozik kimondottan az alternatív tankönyvekkel.

A kis kiadók még kisebbek lesznek

Az alternatív tankönyvek "aranybányáját" a kis kiadóknak széles ívben el kell kerülniük. Ez érthető, hiszen a kiadónak banki fedezéket kell benyújtania, ami néhány milliárd lej is lehet, pontosabban az iskolák által igényelt példányszám értékének a hetven százaléka. Ez az összeg néhány tízszerese egy kisebb, 100—200 milliós vagyonnal rendelkező cég alaptőkéjének, amelynek van egy épülete, egy gépkocsija, néhány alkalmazottja, valamint pár számítógépe, amin a szedést és a tördelést el lehet végezni. Vagyis azok a kiadók, amelyek csupán néhány könyvet adnak ki évente, továbbra is kénytelenek lesznek túlélési stratégiákat alkalmazni. Jelenleg a könyvstandokat valósággal elárasztják az okkultista, csillagászati, szakács- és szexkönyvek. Ezek biztos, gyors nyereségforrást jelentenek, azonban rögtön "telítik" a piacot. A támogatás pillanatnyi megoldás, ugyanis csak néha-néha adódik ilyen alkalom, és a jogi keret távolról sem olyan, hogy a könyvkiadást elősegítse. A legtöbb kiadót nem foglakoztatja a megoldáskeresés.

Mi történik a versenytárgyalások után?

Derűlátón mindenki a tankönyvek szabad piacának a kialakulását várja. Az a kiadó is, amely megkétszerezi a profitját az alternatív tankönyvek licitációja után, az is, amely lemondott erről a részvételi lehetőségről. A kiadók meggyőződése, hogy a mostani támogatási rendszer a Világbank hitelkeretével egy időben ér majd véget. "Nem értem, hogy a jelenlegi tanügyminisztériumi költségvetésből miként tudnák továbbra is megoldani a mi támogatásunkat. De tankönyvekre mindig szükség lesz, így tehát előbb-utóbb elő fogjuk állítani ezeket." (Diana Rotaru) A "hivatalos" vagy "elfogadott" tankönyvek kiadásának a sorsa még a távoli jövő titka. Ennek ellenére Eugen Palade bizakodó: "Pénzforrások mindig is akadnak majd, mert a tanügyminisztériumot törvény kötelezi arra, hogy ingyenes tankönyveket biztosítson a kisiskolásoknak."

A kiadók jelenleg a közép- és hosszú távú projektet tartják ideálisnak: sorozatok és gyűjtemények, CD Rom-on megjelenő könyvek (jövőre jelenik meg egy román Larousse a Raónál). Az eddig bizonyos fokig elhanyagolt csoportok is előtérbe kerülhetnek: például a gyermekek. Akár rózsaszín, akár sötét a kiadók jövőképe, az bizonyos, hogy az olvasót ezentúl nem fogja elárasztani az irodalom alattiság, és mindenki megtalálja majd a könyvesboltban az őt érdeklő könyvet.

Megjelent a Capital 1998. augusztus 27. számában

(Szabó Géza fordítása)