KorunkMárcius 1998
 Március 1998
Multi nézet


  Nemzetközi krumpli
  Lengyel László

  A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban,Kelet-Közép-Európábanés Magyarországon
  Antalóczy Katalin

  Az elit nem vész el
  Mézes Flórián

  A szabály erősíti a kivételt
  S. Nemes Ilona

  Eltérített szerelmesvers, 1998
  Zalán Tibor

  "A nemzeti és a multinacionális szembeállítását nem érzem helyénvalónak"
  Tódor János

  Benzinkutak piaca
  Kubik Pál

  Benzinkutak piaca
  Kubik Pál

  Privatizálom magam
  Janox

  A tőke kedvencei
  mf

  Versek
  Jánosházy György

  K + F a multik árnyékában
  Torkos Matild

  Szabó Géza
  Szabó Géza

  Ábel a világkorban
  Baji Lázár Imre

  Amikor a pénz nem beszél
  Hirschler Richárd

  A sportfinanszírozás változásai A multinacionális cégek
  Frenkl Róbert

  A bolond posztmodern története
  Tomkiss Tamás

  Ha jönne az angyal...
  Moldova György

  Egyenes adás a Papírpohár Múzeumból
  Zelei Miklós

  Gondolkodj helyileg,cselekedj globálisan.John Naisbitt tételei
  


Tájoló
  Rocinante nyomában
  Sándor Iván


Toll
  Szerkesztői alulnézetben (avagy: mit sokszorozunk?)
  Kántor Lajos


Műhely/Atelier
  A grafika világtérképe
  Valentin Negoiţă


Mű és világa
  A legnagyobb keze nyoma
  Kiszely Gábor


Közelkép
  Újpest, Tungsram, General Electric
  Torkos Matild

  Rétság és a japánok
  Hlavay Richárd

  Gyarapodik a város
  Simon Judit

  Tapogatózás, lassú előrehaladás
  Máthé Éva

  McDonald's — "ahol minden tökéletes!"
  Székely Kriszta


Talló
  Román—amerikai viszonylatok
  Kántor Erzsébet

Antalóczy Katalin

A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban,Kelet-Közép-Európábanés Magyarországon

Kelet-Közép-Európa lakói — országuk nyitásának idôpontjától függôen — a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején találkoztak elôször külföldi beruházókkal, s közülük is a legnagyobbakkal, a multinacionális vállalatokkal. A külföldi működôtôke napjainkig különbözô jelentôségre tett szert a régió államaiban. A legnagyobb volumenű befektetések az átalakulásban élen járó országokban — ezen belül Magyarországon — valósultak meg, a legkevesebb külföldi tôke pedig Bulgáriába, Szlovákiába érkezett. A világgazdaság globalizációja és a hazai gazdaságpolitika alakulásának függvényében ezekben az országokban is várható, hogy nôni fog a külföldi beruházók, a multinacionális cégek szerepe.

A multinacionális vállalatok világgazdasági térhódítása Keleten és Nyugaton is megosztja a közvéleményt, a politikusokat és esetenként a szakértôket is. Ugyanakkor az elôítéletmentes elemzések azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedekben azok az országok tudtak felzárkózni, váltak gazdaságilag sikeressé, amelyek jelentôs tôkebefogadók voltak, majd — gyakran a náluk létesített multinacionális leányvállalatokon keresztül — maguk is tôkeexportôrré váltak.

Alábbi cikkünkben elôször a világgazdaságban az utóbbi évtizedekben lejátszódott globalizációs folyamatokat, a multinacionális vállalatok ebben játszott szerepét tekintjük át, majd a működôtôkének a kelet-közép-európai térségben való megjelenését, ennek jellemzôit elemezzük. Végül bemutatjuk az eddig legtöbb működôtôkét és legnagyobb számú multinacionális vállalatot vonzó állam, Magyarország tapasztalatait.

1. Globalizáció és multinacionális vállalatok a világgazdaságban

A hatvanas évek közepétôl/végétôl a világgazdaságban jelentôs változások kezdôdtek. Felbomlott a gyarmati rendszer, a fejlôdô országok fokozatosan integrálódtak a világgazdaságba. Rohamos műszaki-technológiai fejlôdés vette kezdetét elsôsorban a közlekedés, a távközlés, az adatátvitel területén. Összeomlott az amerikai Bretton-Woodsban a második világháború után létrehozott nemzetközi pénzügyi rendszer. Mindezek alapvetôen változtatták meg a vállalatok nemzetközi működési feltételeit s ezzel kölcsönhatásban a működôtôke-áramlások sajátosságait. A technikai haladás nyomán lehetôvé vált a termelés üzemi szintű nemzetközi specializációja, illetve a korábban laza kapcsolódású anya- és leányvállalatok szoros integrációja. A nemzetközi pénzügyi rendszer bizonytalanságai, a piaci verseny erôsödése pedig arra kényszerítették a jelentôs tôkeerôvel rendelkezô cégeket, hogy leányvállalatok külföldi alapításával a tôke megtérülése szempontjából a legkedvezôbb feltételeket kínáló régióba, országba telepítsék tevékenységüket. Ezáltal nemcsak a termelésüket optimizálták, hanem a piaci kapcsolatok vállalaton belülre hozásával az ár-, árfolyamkockázatokat is csökkentették, továbbá mérsékelhették az állami szabályozás hatásait, az adópolitika terheit.

A folyamat természetesen erôteljesen növekvô nemzetközi tôkeáramlást indukált. 1975 és 1985 között a külföldi működôtôke-befektetések volumene a világtermeléssel, a világexporttal azonos ütemben gyarapodott, s a tíz év alatt megduplázódott. A nyolcvanas évek közepétôl a tôkeáramlás üteme nagyságrendekkel ugrott meg: 1985 és 1990 között a direkttôke-beruházások éves értéke az 1975-ös érték nyolcszorosára nôtt, míg ugyanezen idôszak alatt a világtermelés és -export csupán megháromszorozódott. A világgazdaság motorjává tehát a nyolcvanas évek közepétôl a működôtôke-befektetések váltak. A kilencvenes évek elején a világgazdasági recesszió hatására a tôkebefektetések értéke kissé visszaesett, 1993-ban azonban elérte az 1990-es szintet, 1996-ban pedig már 75 százalékkal meg is haladta azt. Az éves nagyságrendek érzékeltetésére: 1970-ben a világgazdaságban áramló tôke 12 milliárd dollárt tett ki, 1980-ra 47 milliárdra nôtt, 1987-ben elérte a 100 milliárd dollárt, 1990-ben már ennek több mint kétszeresére, 211 milliárd dollárra rúgott, majd 1996-ban 350 milliárd dollárra emelkedett.1

Elsôsorban ennek az erôsen emelkedô tôkeáramlásnak tulajdonítható a világgazdaság globalizációja, amely a multinacionális vállalatok növekvô szerepvállalására vezethetô vissza.

Az UNCTAD kimutatásai napjainkban mintegy 40 000 transznacionális céget tartanak nyilván, amelyek körülbelül 300 000 vállalkozással vannak jelen a világ 130 országában. A multinacionális vállalatok adták 1993-ban a világtermelés negyedét, ha azonban ehhez hozzáadjuk az anyaországokbeli értékesítést is, akkor a harmadát. A nemzetközi szervezet szerint 1995-ben a világkereskedelem mintegy harmada transznacionális vállalatokon belüli forgalom volt, további harmada e cégek külsô partnereknek történô értékesítése, s csak a maradék harmad a multiktól teljesen független forgalom. E cégek tartják továbbá kezükben a nemzetközi technika-kereskedelemnek a 70—80 százalékát. A 100 legnagyobb multinacionális cég 1996-ban 5 800 000 embert foglalkoztatott szerte a világon. A legnagyobb cégek éves üzleti forgalma akkora, mint egy közepes ország évi bruttó hazai terméke.

A világgazdaságban mozgó működôtôke volumenének növekedésével párhuzamosan többször jelentôsen módosult az áramlás iránya is. A hatvanas évektôl a fejlett országok, azon belül is döntôen az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti tôkeáramlás vált meghatározóvá. A hetvenes évek elejétôl tôkeexportôrként Japán is megjelent. A kilencvenes évek elejéig a világgazdasá három dinamikus centruma, az ún. Triád (Észak-Amerika—Japán—Nyu- gat-Európa) közötti tôkeáramlások dominálnak. A kilencvenes évtized elsô felében jelentôs átrendezôdés kezdôdött, a működôtôke-áramlás regionális szerkezetében. Bár a tôkebefektetések még mindig mintegy 60 százaléka a fejlett országokban valósult meg, 1993-ban már jelentôsen elôretörtek a fejlôdô országok (lásd. az 1. táblázatot). Az aránynövekedést elsôsorban az ázsiai befektetések kiugróan nagy emelkedése okozta, amely mögött Kína tôkeimportôrként való megjelenése húzódik meg: egyetlen év alatt 44 milliárd dollárt fektettek be ide külföldiek működôtôke formájában. (Összehasonlításként: 1989 és 1996 között hét kelet-európai országban összességében eszközölt befektetések értéke nem érte el a 40 milliárd dollárt; lásd a 3. táblázatot.) A latin-amerikai országok és a kilencvenes évek elején tôkeimportôrként megjelent kelet-európai térség részesedése is nôtt a tôkeáramlásban. Az országok szerinti adatok általánosságban is azt mutatják, hogy a fejlôdô régióba irányuló tôkekivitel néhány országra koncentrálódik (Kína, Szingapúr, Thaiföld, Malaysia, Mexikó, Argentína). A legelmaradottabb térségek szerepe ugyanakkor folyamatosan csökken.

1. táblázat

A külföldi működôtôke-befektetések regionális megoszlása
(Százalékban)

Régió/Év

1990

1993

Fejlett országok

84,6

59,6

Fejlôdô országok

15,4

40,4

Ebbôl:visegrádi országok

0,6

2,7

ázsiai országok

8,9

25,9

latin amerikai országok

3,9

9,3

Összesen

100,0

100,0

Forrás: IMF Payments Statistics

Törvényszerű, hogy a tôkeáramlásokban domináló fejlett régió adja a transznacionális vállalatok többségét is. A kilencvenes évek közepén a száz legnagyobb multinacionális cég közül 88 származott az Egyesült Államokból, az Európai Unióból és Japánból. Ez az arány az elmúlt években állandónak mutatkozott. Változott azonban a belsô szerkezet: az amerikai vállalatok jelenléte állandósult, a japánoké nôtt, míg az Európai Unió-belieké csökkent. Feltűnô, hogy 1995-ben elôször bekerültek a 100 legnagyobb cég közé a fejlôdô, újonnan iparosodott országokban alapított vállalatok: a dél-koreai Daewoo és a venezuelai Petroleos de Venezuela. Ágazati hovatartozásukat tekintve az olaj- és gázipari, az elektronikai, az autó- és autóalkatrészipari, a vegyipari és a gyógyszeripari vállalatok uralják az élmezônyt.

2. táblázat

A tíz legnagyobb transznacionális vállalat 1996-ban

Vállalat

Anyaország

Iparág

Royal Dutch Shell

EgyesültKirályság/Hollandia

Olaj, gáz, szén

Ford Motor Company

Egyesült Államok

Autó

General Electric Company

Egyesült Államok

Elektronika

Exon Corporation

Egyesült Államok

Olaj, gáz, szén, szolgáltatások

General Motors

Egyesült Államok

Autó

Volkswagen AG

Németország

Autó

IBM

Egyesült Államok

Számítógép

Toyota Motor Corp.

Japán

Autó

Nestlé SA

Svájc

Élelmiszer

Mitsubishi Corp.

Japán

Autó,szolgáltatások

Forrás: UNCTAD

Bár a működôtôke-áramlások növekedése, a transznacionális vállalatok tevékenysége mindenhol vitákat vált ki, feltűnô, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben a tôkebefektetések megítélése hatalmas változáson ment keresztül. Míg a hatvanas/hetvenes évtizedben az — elsôsorban fejlôdô — országok a neokolonializmus eszközét látták a külföldiek által eszközölt beruházásokban, s az imperializmus fenyegetését a multinacionális cégekben (igyekeztek is megjelenésüket megakadályozni), addig a hetvenes évek végétôl versenyfutás kezdôdött a külföldi beruházókért. A változásban minden bizonnyal szerepet játszott, hogy világossá vált: a tôkehiánnyal küzdô, eladósodott országok leszakadása megállításának, az utolérésnek lehet az eszköze a működôtôke-bevonás. A nyolcvanas évek elejére/közepére már sikertörténetek is születtek. Az újonnan iparosodott országok tapasztalatai azt mutatták, hogy a külföldi tôkére alapozott modernizáció — megfelelô hazai gazdaságpolitika folytatásával — a világgazdaság élvonalába emelhet korábban elmaradott országokat.

Valamennyi mértékadó gazdasági elôrejelzés a működôtôke-áramlás további növekedését prognosztizálja az elôttünk álló évtizedben. A tavaly év végéig született elemzések megegyeztek abban is, hogy a tôkebefektetések — ezen belül a transznacionális vállalatok beruházásainak — elsôdleges célpontja továbbra is Ázsia (Kína és Délkelet-Ázsia), ezt követi Latin-Amerika, majd Kelet-Közép-Európa, s csak ezután követketik Nyugat-Európa és Észak-Amerika. Eszerint tehát a tôkeáramlás további regionális átrendezôdése várható. Ugyanakkor az ázsiai válság kitörése, majd elmélyülése elbizonytalanította a befektetôket. Ennek hatása azonban ma még nem látható elôre pontosan. Elképzelhetô, hogy a beruházók valamennyi ún. feljövô (emerging) régiótól, országtól elfordulnak, s ismét megemelkedik a fejlett országokon belüli tôkeáramlás. Ám az is lehetséges, hogy a korábban Ázsiában befektetési célt keresô tôke a többi feljövô piacon, például Kelet-Európában, Latin-Amerikában jelenik meg. Ezt valószínűsíti a világpiacon tapasztalható fokozódó verseny.

Ami bizonyosnak látszik: a transznacionális vállalatok tovább növekvô aránya a világtermelésben és világkereskedelemben. A versenyképesség növelése érdekében nemcsak a nagyvállalatok internacionalizálódása folytatódik, hanem a kisebbek is erre az útra lépnek. Feltehetô továbbá, hogy — a költség- és kockázatcsökkentés, a kutatási-fejlesztési kapacitások egyesítése, összességében a hatékonyság növelése érdekében — fennmarad a kilencvenes évek elején kezdôdött fúziós, felvásárlási és szövetségkötési hullám. A tôkeorientáció hatására csökken a transznacionális vállalatok száma, a nagyságuk, tôkeerejük viszont jelentôsen növekszik.

Magát a koncentrációt s ennek versenykorlátozó és torzító következményeit a nemzetközi szervezetek, a nemzeti kormányok is igyekeznek keretek között tartani. Ezt szolgálják például az Európai Unió ún. antitröszt törvényei. A Világbank és az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) évek óta próbál kidolgozni egy magatartási kódexet a transznacionális vállalatok számára. Az eddigi kísérletek nem sok eredményt hoztak.

A megnövekedett világgazdasági jelentôséggel párhuzamosan nô a multinacionális vállalatok politikai befolyása is, bár eddig látványosan nem avatkoztak politikai kérdésekbe. E cégeknek elsôsorban a biztonságos befektetési környezet, a szabad működés, a tôke megtérülése szempontjából kedvezô szabályozók a fontosak. A politikai környezetet is ezeket a szempontokat követve befolyásolják. A tôkebefektetésekért folytatott versenyben a nemzeti kormányok — a multik elvárásainak kívánva megfelelni — liberalizálják gazdaságunkat, átláthatóvá teszik a gazdasági környezetet. Minél nagyobb egy adott nemzetgazdaságban a külföldi befektetôk szerepe, annál nagyobb a gazdaság politikától való függetlensége. Paradox módon tehát a transznacionális vállalatok egyszerre korlátozzák a versenyt és járulnak hozzá a világgazdaság liberalizációjához, globalizálódásához.

2. Multinacionális vállalatok Kelet-Közép-Európában

A kelet-közép-európai régió a második világháborút követô 40—45 évben kiszakadt a világgazdaság fejlôdésének fô áramából. A nemzetköziesedés, a globalizáció nélkülük kezdôdött, működôtôke-befektetések szinte egyáltalán nem történtek, a multinacionális vállalatok nem jelentek meg a térségben. A szovjet érdekszférába került kis államok gazdaságai a KGST keretében elsôsorban a Szovjetunióhoz kötôdtek, együttműködésük politikai szempontok szerint, felülrôl-kívülrôl generált volt. Bár a hetvenes évektôl sokat beszéltek a mikroszintű integráció szükségességérôl, s a vegyesvállalat-alapítás kiemelt — politikai — céllá is vált, a tervgazdaságok logikája, az államközi együttműködés jellege megakadályozta a régión belüli tôkeáramlást.

A térség világgazdasági reintegrálódása a nyolcvanas-kilencvenes évtizedfordulón kezdôdhetett, s Kelet-Közép-Európa ekkor nyílt meg a külföldi beruházók elôtt is. A régió súlyos gazdasági válsággal, tôkehiánnyal küzdött, s elvileg nyilvánvaló volt, hogy belsô források hiányában modernizáció csak külföldi befektetések segítségével képzelhetô el.

A kilencvenes évek közepére a térség valamennyi országa megalkotta azokat a törvényeket, amelyek mindenképpen szükségesek a külföldi befektetések megvalósulásához. Megszülettek a befektetôket védô megállapodások, a kettôs adóztatást kizáró egyezmények, lehetséges a 100 százalékos külföldi tulajdonszerzés és a profit repatriálása. Megnyíltak a tôzsdék, a bankrendszer kétszintűvé vált. A pénzintézeti szektorban is megjelentek a neves külföldi bankok és biztosítótársaságok. A térség országai jelentôs lépéseket tettek nemzeti valutájuk konvertibilissé tételére (lásd 3. táblázat).

3. táblázat

A befektetések szempontjából fontos gazdasági törvények hatályba lépésének éve

Ország/Törvény

Bulgária

Csehország

Magyarország

Lengyelország

Románia

Szlovákia

Szlovénia

Külföldibefektetések
elsôszabályozása

1980

1985

1972

1986

1970

1985

1965

100% külföldi tulajdoneng.

1991

1989

1988

1988

1989

1989

1989

Tôzsde megnyitása

1992

1993

1990

1991

1995

1993

1989

Társasági törvény

1991

1992

1988

1991

1990

1992

1993

Verseny-törvény

1991

1992

1990

1990

1991

1992

1993

Csôdtörvény

1994

1993

1991

1990

1995

1993

1993

Kétszintű
bankrendszer

1989

1990

1987

1989

1990

1990

1965

Forrás: WIIW; Forschungsberichte No. 215; Transition Report 1994. Idézi: Antalóczy—Ludányi—Salgó—Sass: Kelet-Európa és Magyarország tôkevonzási képessége. Európa Fórum 1996/2.

A külföldi működôtôke-befektetések volumene a régióban 1990-tôl kezdett növekedni. Ám — ahogy az a 4. táblázatból kitűnik — a tôkebeáramlás egyfelôl nagyon egyenlôtlenül oszlik meg az egyes országok között, másfelôl évenként jelentôs ingadozásokat mutat. Végül, mint korábban már jeleztük, az 1989 és 1996 között beérkezett mintegy 38 milliárd dollárnyi működôtôke nemzetközi összehasonlításban csekélynek tekinthetô. Mielôtt a fenti jelenségek okainak elemzésére rátérnénk, fel kell hívnunk a figyelmet a 4. táblázatban szereplô adatok tendenciajellegére. A tôkebefektetések számszerű elemzése és nemzetközi összehasonlítása általában is nehéz az adatok hiánya, a számbavétel és a közvetlen külföldi tôkebefektetés értelmezésének országonkénti különbözôsége miatt. Kelet-Európában a nehézségeket fokozza a statisztikai rendszerek megbízhatatlansága. A régióban befektetett működôtôke volumenérôl különbözô források különbözô adatokat közölnek. Mi az alábbiakban az osztrák Nemzeti Bank s az ugyancsak osztrák, kelet-európai összehasonlító elemzéseket végzô WIIW gazdaságkutató intézet adatait ismertetjük. (A magyar adatok forrása a Magyar Nemzeti Bank.)

4. táblázat

Külföldi működôtôke-befektetések Kelet-Közép-Európában
(Millió dollárban)

Ország

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1989- 1996

Bulgária

n.a.

n.a.

n.a.

58

59

199

130

n.a.

446*

Cseho.

n.a.

112

494

1004

654

869

2500

1500

7133*

Lengyelo.

n.a.

77

247

900

1479

1342

2500

4500

11043*

Magyaro.

300

900

1614

1641

2481

1320

4570

2040

14866*

Románia

n.a.

108

156

209

227

511

310

200

1721*

Szlovákia

n.a.

n.a.

n.a

n.a.

135

185

181

154

655*

Szlovénia

86

309

340

165

198

321

367

350

2136

Összesen

386

1506

2851

3977

5233

4747

10558

8744

38002

*A kumulált adat csak a rendelkezésre álló idôszak számaira vonatkozik.

Forrás: WIIW; Österreichische Nationalbank; Magyar Nemzeti Bank.

1989-hez képest 1996-ra a régióban befektetett működôtôke-állománya közel a százszorosára nôtt. Ez az önmagában impozáns eredmény nemzetközi összehasonlításban már korántsem ennyire kiemelkedô. Az évenkénti adatok jelentôs ingadozást (nem egyenletes növekedést), az országonkénti számok pedig nagy szóródást mutatnak.

Mi lehet a térséggel kapcsolatos érdektelenség, a nagy ingadozás oka? Hiszen Kelet-Közép-Európa tôkeáramlásba való bekapcsolódásával elvileg megnyílt egy — Nyugat-Európa szempontjából mindenképpen — kedvezô földrajzi fekvésű, viszonylag nagy piaccal, alacsony munkaerôköltséggel rendelkezô régió a befektetési célt keresô tôke elôtt. Ráadásul valamennyi ország megteremtette a tôkebefektetések megvalósulásához elengedhetetlen törvényi keretfeltételeket, s kedvezményezi is a külföldi beruházókat. Az ok abban keresendô, amit minden befektetô hangsúlyoz, amikor motivációiról kérdezik: a politikai stabilitás és az általános makrogazdasági helyzet legalább annyira fontos — ha nem fontosabb —, mint a közvetlen tôkeberuházásokat szabályozó speciális jogi és gazdasági környezet.

A térségben az elmúlt 7—8 évben számos olyan esemény történt, amely elbizonytalanította a befektetôket, s eltántorította ôket a térségben eszközölt beruházástól. Gondoljunk csak Csehszlovákia szétválására, Jugoszlávia szétesésére, a délszláv háborúra, a nemzetiségi ellentétekre, illetve a súlyos eladósodottságra, a politikusok gyakori külföldi-ellenes retorikájára, a törvények gyakorlati alkalmazásának átláthatatlanságára, a korrupcióra, a banki és vállalati szféra súlyos pénzügyi zavaraira, nem piaci viselkedésre s nem utolsósorban a privatizációs politikák kanyarjaira. A befektetések egy-egy évben tapasztalható megugrása általában egy-egy nagyobb privatizációs tranzakcióra vezethetô vissza, s többnyire éppen a privatizációs politika az, amely minden vizsgált országban rányomja bélyegét a működôtôke-beruházások alakulására. Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában eddig a külföldieknek való vállalateladás, a privatizáción keresztüli tôkebevonás alig-alig volt jellemzô, s ha igen, akkor is vegyesvállalati formában. Ezekben az országokban a legalacsonyabb a működôtôke-állomány. A külföldieknek való vállalateladás Lengyelországban is viszonylag szűk keretek között maradt, itt az utóbbi két-három évben tapasztalható növekedés forrása a már meglévô projektekbe való további beruházás. Csehországban és Magyarországon viszont a tôkebevonásban jelentôs szerepet játszott a külföldieknek készpénzért történô vállalateladás. Csehországban az összes beáramlott tôke 80 százaléka került privatizáció során az országba, elsôsorban néhány nagyobb vállalat értékesítésével (pl. Skoda, SPT Telecom, Tabak). Magyarországon ez az arány alacsonyabb (mintegy 50 százalék), itt ugyanis jelentôs volumenben valósultak meg zöldmezôs beruházások (így jöttek be például a nagy autógyárak, a General Motors, a Suzuki, a Ford, az Audi), s napjainkban egyre nagyobb a pótlólagos befektetések szerepe.

A 4. táblázat adataiból kiszámítható, hogy 1989 és 1996 között a Kelet-Közép-Európába áramló összes működôtôke-beruházás 40 százaléka Magyarországra érkezett. A régió nemzetközi összehasonlításban csekély tôkevonzóképességét tehát már önmagában az a tény is magyarázza, hogy a térségben mindeddig egyetlen olyan állam — s éppen a kis belsô piaccal rendelkezô Magyarország — volt, ahol a külföldiek jelentôs volumenű tôkét fektettek be. Ebbôl következôen a régió tôkevonzása csak akkor növekedhet, ha valamennyi országban javul a befektetési környezet, felgyorsul a privatizáció, s ebben a külföldiek is megfelelô szerephez juthatnak.

A multinacionális vállalatok már Kelet-Közép-Európa világgazdasági nyitásának kezdetén befektetési szándékkal jelentkeztek. Tudunk arról, hogy Magyarországon már 1988/89-ben tárgyalt pl. a General Motors, a General Electric, a Suzuki s a nagy francia olajcég, az Elf gyógyszeripari leányvállalata, a Sanofi. A cégek egyszerre vizsgáltak több országot: a General Motors például hatástanulmányt készített Magyarországról, Csehszlovákiáról és Lengyelországról. Végül Magyarországot a kedvezô politikai környezet, a már ekkor liberalizálódó gazdaság és a jelentôs befektetési támogatások miatt választották. Hasonló lehetett a többi multinacionális cég motivációja is. A kezdeti döntés ugyancsak nagy hatással volt a késôbbi tôkebeáramlás mértékére, a befektetések ugyanis — kedvezô tapasztalatok esetén — egymást húzták. Magyarországra például a General Motors vonzotta a másik három nagy autógyárat, majd a kilencvenes évek közepétôl az alkatrészgyárakat, a Suzuki a többi japán és távol-keleti befektetôt, az IBM a Nokiát. Magyarországon a világ 50 legnagyobb multinacionáis vállalata közül mára 35 valamilyen formában jelen van, de a 2. táblázatban szereplô tíz legnagyobból is hat képviselteti magát.

A transznacionális vállalatok elsôsorban az átalakulásban élen járó három országban Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon vetették meg a lábukat. Bár szám szerint a legtöbb multi Magyarországon van jelen, az összes tôkebefektetésben Csehországban és Lengyelországban sokkal nagyobb az arányuk (lásd. az 5. táblázatot).

5. táblázat

A tíz legnagyobb működôtôke-befektetés Csehországban,Magyarországon és Lengyelországban

(1995 végén, millió dollárban)

Csehország


Magyarország


Lengyelország


Vállalat

Befektetés

Vállalat

Befektetés

Vállalat

Befektetés

Telesource

1423

MagyarCom

875

International Paper

293

Volkswagen

962

General Electric

600

IFC

277

Intern. Oil Co

I 615

Audi

530

Coca-Cola

275

Philip Morris

500

General Motors

283

EBRD

264

Steyr, Daewoo

384

Suzuki

280

FIAT

260

IFC Kaiser

231

Douwe Egberts

150

PAEF

252

Linde

154

Unilever

150

Thomson

185

EnergyConsort.

154

Alcoa

146

Wilkinson

166

Pepsi-Cola

120

Pepsi-Cola

135

ABB

161

Glaverbel

115

AEGON Int.

134

ING

140

Összesen

4658


3283


2273

Forrás: Business Central Europe, 1996. április. Idézi: Pénzügykutató Rt. Törékeny stabilizáció, 1997. április.

A tíz legnagyobb befektetést számba véve Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon, azt látjuk, hogy a cseh működôtôke-befektetések koncentrációja a legmagasabb. Csehországban négy nagy multinacionális vállalat, a Telesource, a Volkswagen, az International Oil és a Philip Morris beruházása adta az összes befektetés kétharmadát. Az elsô tíz befektetés pedig az 1995-ig kumulált dollárösszeg több mint 80 százalékát tette ki. Ez a koncentrációs arány jóval meghaladja a 35 százalékos lengyel és a 25 százalékos magyar értéket.

A multik különbözô szempontok szerint felosztották egymás között a kelet-európai régiót, illetve saját tevékenységi köreiket is megosztották az egyes országok között. A Volkswagen Csehországban telepedett meg, a General Motors Magyarországon és Lengyelországban, a Suzuki Magyarországon, a Daewoo Lengyelországban és Romániában, de teherautó-részlege Csehországban, a Fiat Lengyelországban. A Coca-Cola Lengyelországban, a Pepsi Magyarországon és Csehországban termel. A fogyasztásicikk-gyártókra jellemzô, hogy egyszerre több országba is betelepedtek. Az Unilever például termel Csehországban (itt állítja elô a közismert magyar szappant, az AMO-t), Magyarországon (dezodorok, jégkrémek, tisztítószerek), Lengyelországban, Oroszországban. Hasonlóan működik a Henkel, a Nestlé, a Douwe Egberts, a Suchard. A cégek tevékenységének hatására a régióban megszűnt az évtizedekig jellemzô hiány, s jelentôsen javult a kapható termékek minôsége. A fogyasztók egyértelműen nyertesei a tôkebefektetésnek.

A világcégek lassan megvalósítják azt is, ami korábban hosszú évtizedekig nem sikerült: a kelet-közép-európai régió mikroszintű integrációját. A folyamatot segíti a CEFTA (a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény), amelynek napjainkban már az ún. visegrádi országokon (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) kívül tagja Szlovénia és Románia is. A régión belüli külkereskedelmi forgalom évek óta nô, hiszen a nagyvállalatok általában nem nemzeti, hanem regionális piacokban gondolkoznak. A folyamatot segíti a vámlebontás s a szabadkereskedelmi övezet térbeli kiterjedése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzeti kormányok elszántságát a protekcionizmus csökkentésére, megszüntetésére végsô soron erôsítik a multinacionális cégek. Bár esetenként kontingensek bevezetéséért, magasabb vámokért lobbyznak, de általános érdekük a szabad termék- és szolgáltatásáramláshoz fűzôdik. Így összességében a kelet-közép-európai térség együttműködésének elmélyüléséhez is hozzájárulnak.

A kilencvenes évek közepétôl kirajzolódni látszik egy újabb tendencia: a régión belüli növekvô tôkeáramlás. Ennek a folyamatnak is meghatározó szereplôi a multinacionális cégek helyi leányvállalatai.

Végül a külföldi tôke, a multinacionális vállalatok döntô szerepet játszanak a kelet-európai országok európai integrációjában. Egyfelôl a befektetések mikroszinten integrálják a jelentôs tôkeimportôröket, függetlenül az Európai Unióhoz való csatlakozás konkrét idôpontjától. Másfelôl közvetlen és közvetett hatásaikkal éretté is teszik ezeket az országokat a csatlakozásra.

Kétségtelen, hogy a rendszerváltás óta a közép-európai kis országok által alkotott, addig egységesnek látszó régió határozottan két részre szakadt. A piacgazdasági átalakulásban élen járó s egyben a legnagyobb tôkeimportôr országok (Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovénia) az elkövetkezô 3—5 évben a felzárkózás esélyével az euroatlanti térség részévé válnak. A csatlakozásból kimaradók (Szlovákia, Románia, Bulgária) sorsa ma még nem ítélhetô meg bizonyosan. Ezen országok az esélyek szempontjából nem alkotnak egységes csoportot. Elképzelhetô a hosszú idôre való leszakadás, az elhúzódó válság, a folyamatos társadalmi feszültségek. Némi reményre az adhat okot, ha ezekben az országokban is határozott intézkedések történnek a piacgazdasági reformok megvalósítása érdekében. (1997-ben mind Bulgária, mind Románia elindult a reformok — tapasztalatból tudjuk — rögös útján, ahol a haladás gyakori megtorpanásokkal, visszafordulásokkal tarkított, ezért gyors eredmények sem várhatók.) A reformok minden bizonnyal növelik e gazdaságok tôkevonzóképességét is, a beáramló tôke pedig integrál. Integrál az Európai Unióba, a világgazdaságba.

3. Multinacionális vállalatok Magyarországon: gazdasági, társadalmi hatások

Magyarországra 1997 végéig körülbelül 17 milliárd dollárnyi működôtôke érkezett. Mint korábban láttuk, ez az érték kiemelkedô a régióban, az összes itt befektetett tôke mintegy 40 százalékát teszi ki. A Világbank adatai szerint 1995-ben az ún. feljövô piacokon végrehajtott direkt beruházások értékét tekintve Kína, Malayzia és Indonézia után Magyarországnak jutott az elôkelô negyedik helyezés.

Magyarországon a kilencvenes évek közepétôl a kizárólag vagy részben külföldi tôkével működô vállalatok határozzák meg a gazdasági fejlôdést, s döntô befolyásuk van a foglalkoztatásra, a társadalmi viszonyokra, politika és gazdaság viszonyára.

Az ország jelentôs tôkevonzóképességét több, egymással is összefüggô tényezô magyarázza. A régióban Magyarország nyitott legkorábban a külföldi befektetôk felé, viszonylag áttekinthetô és stabil jogi kereteket, liberális engedélyezési rendszert, a profitrepatriálás lehetôségét nyújtotta számukra. Az oly fontos általános gazdasági és politikai környezet is itt volt a legvonzóbb. Magyarországnak a piacgazdaság kiépítésében játszott úttörô szerepe miatt Kelet-Közép-Európában itt volt a legfejlettebb a közgazdasági gondolkodás, a bankrendszer, a legliberálisabb az árrendszer, már a nyolcvanas évek végén megkezdôdött az import felszabadítása a kötöttségek alól. A politikai rendszerváltás békés, rendezett, a demokráciákban szokásos rend szerint ment végbe. A külföldi befektetôk 1989-tôl nagyvonalú adókedvezményekben és közvetlen költségvetési támogatásokban részesültek, ami a piac megnyitásakor kockázatcsökkentô tényezônek bizonyult. (Ma már a magyar szabályozás nem tesz különbséget nemzetiség szerint a befektetôk között: a külföldiek és a belföldiek ugyanolyan elbánásban részesülnek.) A külföldi beruházók kezdettôl részt vettek a privatizációban.

Az 1989-tôl kínált, a régióban kiemelkedôen attraktív feltételek — a sok kis- és közepes befektetôn túl — Magyarországra vonzottak néhány nagy multinacionális vállalatot. Az 1990-ben itt befektetô, a világ 10 legnagyobb transznacionális vállalata között számon tartott General Motors és General Electric döntôen meghatározta a késôbbi folyamatokat. Kedvezô tapasztalataik alapján számos multinacionális cég települt Magyarországra, további három autógyártó (a Suzuki, a Ford és az Audi), majd beszállítóik; a nagy elektronikai, számítástechnikai cégek (IBM, Philips, Nokia, Sony); a háztartásvegyiparban és az élelmiszeriparban érdekelt multik (Unilever, Henkel, Nestlé, Stollwerk); zöldmezôs beruházást telepített Magyarországra a világ második legnagyobb gyógyszergyára, a Glaxo, vállalatot vásárolt fel a negyedik legjelentôsebb Bristol Myers Squibb, a gyógyszeripari multik második vonalába tartozó Teva és Sanofi.

A befektetések eredményeként az összes jegyzett tôkén belül a külföldi tulajdon aránya az 1992-es 8 százalékról 1993-ban 16 százalékra, 1995-ben 28 százalékra, majd 1996-ban 31,5 százalékra emelkedett. Ez a részesedés a feldolgozóiparban elérte az 51 százalékot, a gépiparban pedig az 59 százalékot. Az összes jegyzett tôkén belüli 31,5 százalékos részesedés alacsonyabb, mint amennyi a külföldi tulajdonhányad a harmincas évek Magyarországán volt, s a globalizálódó világgazdaságban sem számít kiemelkedônek. Kelet-Közép-Európában azonban messze a legmagasabb arány.

1996 végéig a külföldi működôtôke több mint 60 százalékát a feldolgozóiparba fektették, s itt a legszembetűnôbb a külföldi cégek átlagost meghaladó gazdasági teljesítménye is. A részben vagy teljesen külföldi kézben lévô vállalatok adták 1996-ban az összes nettó árbevétel 45 százalékát, a magyar export közel 70 százalékát. A külföldi beruházásoknak döntô szerepük volt abban a jelentôs struktúraváltásban, amely Magyarországon a kilencvenes években lezajlott, s amely kiterjed a tulajdonosi, az ágazati és a termékszerkezetre egyaránt.

Az 1997-ben végzett gazdasági elemzések azt mutatják, hogy Magyarországon a külföldi működôtôkének a gazdaság teljesítményére gyakorolt hatása egyértelműen kedvezô.2 A jelentôs külföldi tulajdonhányadú vállalkozások lekötött tôkéjükhöz és a foglalkoztatott létszámhoz viszonyítva nagyobb arányban járulnak hozzá a nettó árbevételhez, a hozzáadott-értékhez, az exporthoz és magasabb amortizációjukkal a műszaki fejlôdéshez, mint a hazai tulajdonban lévô vállalkozások.

Nagyon fontos jelenség — és ellenérv a külföldi befektetéseket ellenzôk állításaival szemben —, hogy Magyarországon 1995/96-tól megváltozott a tôkebefektetôk általános magatartása: a korábbi jelentôs jövedelemrepatriálást (amely a külföldiek bizonytalanságait tükrözte) felváltotta a profit visszaforgatása, vagyis megjelent az itteni tevékenységet bôvítésre alkalmasnak tartó szemlélet.

Ugyancsak nagyon jelentôs a súlyos munkanélküliséggel küzdô Magyarországon, hogy 1996-tól a külföldi működôtôke már kimutathatóan hozzájárul a foglalkoztatási helyzet javulásához. Különösen a feldolgozóipar húzóágazatává vált gépiparban szembetűnô a foglalkoztatás emelkedése.

Végül ugyancsak a kilencvenes évek közepétôl megjelenô új és kedvezô jelenség, hogy számos multinacionális cég megkezdte a magyar termeléshez kapcsolódó kutató-fejlesztô bázisának Magyarországra telepítését. Ez természetesen nem az alapkutatást érinti — azt a transznacionális vállalatok ma is igyekeznek anyaországukban tartani —, de így is jelentôs hatást gyakorolhat nemcsak az elmúlt évtizedben radikálisan visszaesett K+F kiadásokra, hanem az oktatásra is.

A kilencvenes évek második felének Magyarországán a külföldi tôke, a multinacionális vállalatok hatása átszövi nemcsak a legfontosabb gazdasági jelenségeket, hanem a társadalmi, politikai, kulturális viszonyokat is. Magyarországon napjainkra jelentôsen csökkent a politika gazdaságot befolyásoló szerepe. A multik saját szempontjaik szerint döntenek, s a politikától csak a biztonságos befektetési környezet, a szabad tôkemozgás biztosítását várják. (Ezt viszont nagyon határozottan követelik, hiszen ellenkezô esetben kivonulásuk is reális veszély.) Éppen ezért annak, hogy a választások után hatalomra kerülô új kormány a jelenlegitôl gyökeresen eltérô gazdaságpolitikát folytasson, nagyon kicsi a lehetôsége és az esélye.

A multinacionális vállalatok nemcsak a foglalkoztatás számszerű adataira vannak egyre nagyobb hatással, hanem a munkaerô minôségére is. Ezeknél a cégeknél a korábbi szocialista erkölcshöz képest döntôen megváltozott a munkamorál. Elvárás a minôség, a pontosság, a megbízhatóság. Általános, hogy a cégek folyamatosan oktatják dolgozóikat, gyakoriak a külföldi tanulmányutak is. (Japánban képezte például dolgozóit a Suzuki, Németországban az Opel.) Sokat javult a nyelvtudás, s hatalmasat fejlôdött a menedzserek szaktudása is. Mára jellemzôvé vált, hogy a multik magyarországi leányvállalatainál egyre több a hazai vezetô, sôt a szakemberexport sem ritka jelenség. (A Henkel 600 dolgozójából mindössze 1 külföldi, de 15 magyar dolgozik a cég német és osztrák telephelyein.)

Akadályozzák a multinacionális vállalatok a feketegazdaság terjedését. A nagyvállalatok teljes egészében a legális szférában működnek, s minden velük kapcsolatba kerülô alkalmazott, beszállító, szolgáltató maga is a legális gazdaságban kénytelen működni.

A transznacionális vállalatoknak történô magyarországi beszállítások aránya bár növekvô, de ma még nem túl magas, s a jövô egyik legfontosabb gazdaságpolitikai feladata éppen ennek növelése. Ugyanakkor azokban a térségekben, ahol magas a külföldi befektetések száma, már ma is jelentôs a hatásuk a szolgáltatási szférára (ingatlanpiac, szállítás, vendéglátás).

Befolyásolják a multik környezetüket is. Ma már több olyan dunántúli város van, amelynek külsô képét, társadalmi viszonyait a betelepült nagyvállalatok határozzák meg. A legszemléletesebb példa erre Székesfehérvár, amely a kilencvenes évek elején az összeomlott szocialista nagyipar egyik fellegvára volt, hatalmas munkanélküliséggel, kongó üzemcsarnokokkal, gazos gyárudvarokkal. A város ambiciózus önkormányzata s néhány vállalkozó, kihasználva a város kedvezô földrajzi fekvését és a munkaerôkínálatot, a külföldi tôke letelepedését segítô programba kezdett. Mára a város a multik egyik legfontosabb magyarországi székhelye lett. Itt termel többek között az IBM, a Nokia, a Loranger, az Alcoa, a Stollwerk. A kilencvenes évek közepétôl a térséget a nyugati szaksajtó a világ tíz leggyorsabban fejlôdô régiója közé sorolta. Teljesen megváltozott a város képe: új, tiszta, rendezett vállalatok nôttek ki a földbôl, jelentôsen fejlôdött az infrastruktúra, az oktatási rendszer. A város munkaerôgondokkal küzd, már közvetlen környezetében is elfogyott a megfelelô munkaerô. A városban és környékén az országos átlag töredéke a munkanélküliségi ráta. Hasonló a helyzet Gyôrben, Szombathelyen és Szentgotthárdon is. Most indult meg egy hasonló fejlôdési úton Pécs és Tatabánya is. A külföldi vállalkozók mára átlépték a Dunát, s szigetszerűen már a keleti országrészben, a megfelelô infrastruktúrával rendelkezô körzetekbe is kezdenek betelepülni (Eger, Kecskemét, Nyíregyháza). Úgy véljük, hogy Magyarország külföldi működôtôkével kapcsolatos tapasztalatai egyértelműen kedvezôek. A multinacionális befektetôknek meghatározó szerepük volt abban, hogy Magyarország éretté vált az Európai Unióhoz való csatlakozásra, s esélye van a fejlett európai országokhoz történô felzárkózásra.

JEGYZETEK

1. Az adatok forrása az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezete, az UNIDO.

2. Lásd például Pitti Zoltán: A külföldi érdekeltségű vállalkozások működésének 1996. évi tapasztalatai. (Kézirat 1997. november) és Antalóczy Katalin—Gáspár Pál—Mohácsi Kálmán—Várhegyi Éva: A tôkebeáramlások kezelése. (Kézirat 1998. február) című tanulmányait.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Antalóczy Katalin: A külföldi tôkebeáramlás szerepe Magyarországon. Társadalmi Szemle 1995/5. — Antalóczy Katalin—Ludányi Arnold—Salgó István—Sass Magdolna: Kelet-Európa és Magyarország tôkevonzási képessége. Európa Fórum 1996/2. — Antalóczy Katalin—Gáspár Pál—Mohácsi Kálmán—Várhegyi Éva: A tôkebeáramlások kezelése. Kézirat, Pénzügykutató Rt. 1998. február. — Dunning, J.: Multinational Enterprises and the Global Economy. Addison-Wesley. 1993. — Neudorfer, P.: The Opening of Central and Eastern Europe: The Case of Austrian Foreign Direct Investment. In: Focus on Transition. Österreichische Nationalbank. 1997/2. — Pénzügykutató Rt.: Törékeny stabilizáció. Jelentések az alagútból. 1997. április. — Pitti Zoltán: A külföldi érdekeltségű vállalkozások működésének 1996. évi jellemzôi Magyarországon. Kézirat. 1997. november. — Sass Magdolna: Közvetlen külföldi tôkebefektetések motivációinak változása és az EU-tagság. Európa Fórum 1998/2, megjelenés alatt. — Szanyi Miklós: Elmélet, empíria és gyakorlat a nemzetközi működôtôke-áramlások vizsgálatában. Kézirat, Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete. 1997. — UNCTAD: World Investment Report. 1992, 1993, 1994, 1995, 1996.