Szabó Róbert Csaba

A víztorony

Néhány napja jutott eszébe először, és azóta nem bír aludni, hogy mindenképpen fel kell keresnie nagynénjét abban a házban, ahol az a mohás, málladozó téglakerítés körbekerítette egykor az egész család életét, ezért beszállt egy autóba, ami ott várakozott az egyirányú utca és a főút sarkán, arccal a víztorony felé, és amint bedobta magát a hátsó ülésre, a sofőr már indított is, de vissza kellett forduljanak, mert rossz irányba indult el. Mintha a sofőr biztosra vette volna, hogy abba az irányba mennek, és ettől úgy érezte, a taxi nem véletlenül várakozott a sarkon, hogy esetleg egyenesen őrá várt, vagy egyáltalán: várakozott valakire, aki abba az irányba kívánt volna elindulni, amerre a sofőr hajtotta meg az autót, mintha csak lovakat, nagy eltökéltséggel, ezzel együtt hihetetlen természetességgel. Miután megegyeztek az útirányt illetően, hátradőlt az ülésen, a fejét is hátrahajtotta kissé, és eszébe jutott az az utazás, amikor épp hazatérőben volt annyi hónap után. Egy vékony lány (melle szinte semmi) ült a szomszédos széken, emlékezett, zavartan vizsgálgatták a jegyeiket, végül helyet kellett volna cseréljenek, de megnyugtatta a lányt, hogy neki tökéletesen mindegy, hol ül, egyáltalán nem akar kibámulni az ablakon, mire a lány elmosolyodott, és feltette a fejhallgatót. A taxi halk volt, a sofőr a rádiósávokat kezdte el próbálgatni egy piros lámpánál, nem tudtam, hogy ilyenkor még működnek a lámpák, mondta neki, de a taxis tovább keresgélt, mintha elveszített volna valamit. Most már kíváncsi volt, melyik adóra akar ráállni, de a lámpa zöldre váltott, és elindultak, csak sercegés hallatszott, és a második sarok után a sofőr kikapcsolta. A lány lemezt cserélt, egy papírtokból kivett egy korongot, a térdére rakta, majd kinyitotta a lejátszót, két ujjal kiemelte a régebbi lemezt, becsúsztatta a papírtokba, a térdéről pedig betette az új cédét, és ettől úgy érezte magát, mintha csak valaki kicserélt volna benne is valamit, ösztönösen mellkasához nyúlt, a lány ekkor nyomta meg a play gombot, úgy, hogy csak a körme hegye érintette meg a finom műanyaggombocskát, amitől először kigyúlt egy piros jelzőled, aztán halkan, nagyon finoman zümmögni kezdett a szerkezet. A taxis egész testével forgatta a kormányt, mégis hihetetlenül lazán, szinte ráborult a forduló autóra, aztán megint kiegyenesedett, a lány ekkor felé fordult, és kikérezett járni egyet a székek közé, s ahogy zakóját összerántva fölállt, hogy a lány kiférhessen, meglátta a zümmögő lejátszót, ahogy az ott hevert az ülésen. Szinte nem is látszott az ülésen, hogy valaki nemrég állt fel róla, de ahogy keze átcsusszant, hogy megérinthesse a lejátszót, érezte a meleget, de csak egy nagyon keskeny sávban, ami alig tudott kiszélesedni, és széleitől indulva rohamosan hűlni kezdett. Csak a középpont volt hihetetlenül forró, akár el is áraszthatta volna a széket, de valószínű, hogy inkább az összehúzódással próbált egy kevés hőt megőrizni. A rádió egyszer csak elindult magától, vagy csak nem vehette észre, amikor a taxis megnyomta az indítógombot két sebességváltó rántás között, és egyből eltalált valami adót. A zümmögés lassan felcsúszott a füléig, lehetséges, hogy a kezén, de lehet, hogy a székeken át jött fel odáig, mindenesetre még azelőtt hallotta, hogy a füléhez emelte volna a fülhallgató egyik szárát, s mintha kulcslyukon lesne be, belehallgatott. Semmi sem hallszik, mondta a taxisnak, az némán biccentett, épp kanyarban voltak, elhúzott mellettük egy pótkocsis kamion, vizet spriccelt fel, a sofőr elindította a törlőt, a szélvédőn két hatalmas kar kezdett el dolgozni. A lány egy pohár vízzel ült vissza a helyére, egy kisebb fékezésnél néhány kortyot kilöttyentett a térdére, még szerencse, hogy nem tejet kértem, az nyomot hagy, kérdezett vissza, a lány meg csodálkozva bámult rá, és gyorsan megitta a maradék vizet. Arra gondolt, megkérdezi, hazafele tart-e, vagy sem, mert egyszer egy olyan taxival utazott, aminek a sofőrje hálás volt a fuvarért, mert épp szomszédjába szólt a rendelés. A taxis nevetett, a lány kihúzta magát, pedig kevéssel azelőtt járt egyet, melle szinte semmi nem volt, kikapcsolta a lejátszót, s ahogy most ujjbegyével megérintette a szerkezetet, megérezte az előbbi érintéseket, és ránézett. A sofőr még egyszer megkérdezte az utca nevét, ekkor már tudta, hogy közel járnak, ilyenkor kezdenek el kérdezősködni a taxisok, megmondta, majd összehúzta magán a kabátját. A lány állt fel először, nagyon sietett, vagy várhatja valaki, később rátapasztotta az arcát az ablaküvegre, az ilyen lányokat mindig várják, gondolta, és ő is szedelőzködni kezdett, a lány erre hálásan ránézett. El kellett mosolyodnia, a lány már nem nézte, meglátott valakit, integetni kezdett, a hátsó sorokból kiemelkedett néhány fej, és az előttük ülők közül is hátranéztek néhányan, a lány már hangosan kiabált, de mintha nevetés lett volna, vagy talán az is volt. Felállt, a lány kicsúszott közte és a szék között, nem hogy melle nem volt, feneke sem, egy percig még ott állt latolgatva, aztán elindult előre ő is, a busz kisebb lökésekkel állt meg, halkan surrogott az ajtó, ahogy kinyílt, lehajolt, hogy láthassa, ki várja ezt a hihetetlenül vékony lányt, ekkor látta meg nagynénjét, amint mosolyogva áll a járdán, biztosan észrevette, hogy ott van a járműben, ezért gyorsan kiszállt ő is. A lány ekkor vágódott be épp egy taxiba, elmegy, mondta, és megölelte nagynénjét, aki ott állt, és mióta várt, maga felé húzta az arcát, megcsókolta és mosolygott, a taxis gázt adott, csikorogva indultak meg, a lány majdnem átvágódott a másik oldalra, ki várhatta vajon, a taxi üres volt, csak a sofőr görnyedt a kormánynál, a lány egyszer hátranézett, majd előrehajolt, mielőtt nagy ívben befordultak volna a sarkon, még egyszer arra gondolt, a taxis miért volt olyan biztos benne, hogy ellenkező irányba kell elindulniuk, a víztorony felé, közben elképzelheted, mondta nagynénjének, milyen lesz, amikor tényleg megérkezünk a torony árnyékába, el tudod képzelni, de a nagynénje csak a fejét rázta, és belekarolt.


Tartalom   Előző   Következő


+ betűméret | - betűméret