Julia Sohn-Nekrasov
Lépcsők
Púpos hátú sikátorok – szülői házamban, szülővárosunkban. Valamikor régen – NEM most. A lépcsők, emitt a nagyvárosban oda vezetnek, ahonnan már nincs tovább. Ez utóbbin – te, ki feljutottál – lefelé, fokozatosan lefelé lépegetsz, anélkül, hogy elhibáznád. Az elhibázott lépést – lefelé, legalábbis ő... pátosszal és sikamlós ügyetlenséggel. Nem. Mindössze csak kifulladtunk. Plurabelle csodaszép és éppoly termékeny és háromszor olyan fiatal. Hasában ifjú gyümölcsével kölcsönösen vonszolgatjuk egymást lépcsőn fel, lépcsőn le. Így szólok én: "Kedves húgom – gyermeket vársz – és ő kedves nekem." Ő felel: "Szeretem őt, éppen ezért kell megmaradnia ott, ahol van." – Lépcsőn fel, lépcsőn le. Amott a lépcsők mögött lapul egy hang és így szól: "Későn érkeztek." Amott régen, a lépcső melletti sarok tájékán – mondja valaki: "Túl korán jöttek." Most alant – valamennyi lépcsőfok mögött megszólal valaki: "Jöjjenek vissza holnap!" Holnap így szól a honfi: "Miért nem voltak itt már tegnap?" Plurabelle sírdogál – sikoltozik: "Haza akarok menni." Csak azért jajveszékel – mivel otthon nem létezik. Otthon, hazafelé. A kapuk bezárultak – a felvonóhidakat magasra vonták. Nesztelen borzalom ingoványában leledzünk. "Magasra a sima falakon" – gyermekként úgy néztem fel e mondatra, mint a Chartres-i katedrálisra. Fel, magasra a falakon – hiszen ezt egyszer mindenki szívesen megtenné. Ámde hivatali kis zugok falai: Nem!!! Üldögélni – mégis inkább üldögélni – kilélegezni – belélegezni, ülni – egy durva bőrből készült sátorban. Egy sátorban, egy jó tanács – és kevés cselekedet alkotta üregben. Egy aszott banya, egy tudós szipirtyó, egy prostituált, egy prófétanő kicserepesedett ajkairól kell elhangzania annak, amit minékünk tennünk kellene. Talán. Plurabelle-hez fordulok: "Te egy alakváltoztató barlang vagy – menj a barlangba – akkor majd bizonyosan meglátod, mit kell tenned." Hol van egy barlang – egy sátor – fakó fénnyel megvilágított. Boszorkányok tehát – emitt a lépcsők házában, igen, körös-körül cirkálnak – ámde nem ők azok, minékünk az igaziakra van szükségünk.Kuti Enikő fordítása
