Alain Rivière
A test
Az égben született.A Tóra versei mentették meg őt.
Majd örökre apjával maradt.
Lelke a teste.
Gyermekként megtapasztalja a komédiát, és máris háttérbe vonul.
Egyedül él, és elrejtőzik írni.
Kételkedik a házakban és városokban.
A természet ismeretlen számára.
Régóta ápol nyirkos virágokat, melyek nyomasztó illatot árasztanak.
Teste nem bírja lelkét.
Nincs nyelve.
Fiatalon tengerészként dolgozik, és érzi, hogy az óceán zsidó.
Porral ír.
Egy nő minden nap meglátogatja, liliomot hoz, stanzákban beszél, elmegy.
Szigorúan ismételgeti a régi történetet.
Nagyon korán megértette, hogy soha ne mondja: ő költő.
Lelke nem akar nyugalmat.
Esténként hattyúkkal úszik egy sötét tavon.
Az elején elbúcsúzik, nem nyújt vigaszt.
Teste mindig zavar.
Naphosszat kíséri a nőt egy magas virágokból álló erdőben.
A rosszról nem ír, és hamar gyanússá válik.
Versei elvesztődnek olvasás közben.
Az utcán gyakran lát zsidó lelkeket, amelyek csendben keringenek.
Egy rózsa nyomja őt éjszaka.
Mindig csalódást okoz, elrettent, undorítóan tevékenykedik.
Hallgatása is elviselhetetlennek tűnik.
Íróasztalán port kever virágokkal.
Nem fejezi be a verseket.
Más lelkek is bejutnak testébe.
Alkonyatkor azáleát ültet a nővel az égben.
Az olvasók nem testvérei.
Imádkozik írás közben.
Teste nem a lelkében van.
Szerette az irodák, gyárak, építkezések életét.
Ismeretlen, és követik őt.
Az árnyékban a nő mellével simogatja, virágot vesz ki szájából.
Regényeket ír a porról.
A kép homályos a lélek számára.
Virágokkal alszik, melyek mély nyomokat hagynak.
Könyvei eltávolítanak, elválasztanak.
Nappal gyenge italokat osztogat egy téren.
A papír rejtvényszerű számára.
Tudja, hogy teljes életét háttérbe vonulva kell eltöltenie.
A nőnek ritka lelke van, amely hagyja őt.
Egy szót sem töröl ki.
Teste gyakran tűnik el más testekben.
Tulipánokat szed, melyeket a nő szívesen nyel le.
Elfelejti verseit, nem gyűjti írásait.
Pirkadatkor átmegy a földön, hogy veszélyes virágokat érinthessen.
Lelke már hosszú ideje visszahúzódott.
Sok zsidóval találkozik, akiknek több testük van.
Semmit sem tesz az emlékekkel és a dicsőítésekkel.
A bánat mindenhol csalást jelent számára, amely a halál után kiált.
Este harmatot iszik.
Teste az égben lebeg.
Csak egy idegen verset írt.
Mindenkinek odaadja lelkét.
Éjszaka lassan csokrokat helyez a nő szeméremnyílásába, melyek egy ideig ottmaradnak.
Hetente egyszer pár lépést táncol a Tórával.
Nem élt.
Teste a tinta.
Reggel az udvarokba dobja Írisz fénykévéit.
A por segít neki.
Néha a padon ül lélek és test nélkül.
Egyik kezében virágot tart, ha ír.
Versei nem a lelke.
Az égben számos testnek gondját viseli.
A Tóra illatot jelent számára.
Egyre több hosszú kedves szót ír le, melyeket senki sem olvas.
Összemosolyog a fényekkel a zsinagógában.
Nappal összehúzzák a függönyöket, vizet adnak a virágoknak, csendben lefekszenek.
Öregen íróságát rábizonyítva lelőtték az utcán.
Szenkovics Enikő fordítása
