Kovács András Ferenc
Kavafisz-átiratok
Színházban
Meguntam folyton csak a színpadot nézni –az erkélysorok felé emeltem tekintetemet.
És egy páholyban téged pillantottalak meg:
különleges szépségedet, hervatag ifjúságodat.
És akkor rögtön eszembe jutott
mindaz, mit épp ma délután meséltek el terólad:
lelkem is, testem is beleborzongott.
S miközben elbűvölten, s talán kissé hosszabban, bámultam
megfáradt szépségedet, hervatag ifjúságodat,
kiváló ízlésre valló öltönyödet,
úgy képzeltelek el magamnak, s úgy láttalak minduntalan,
valóban úgy, ahogy azt ma délután mesélték el terólad. (1904. március)
