Kovács András Ferenc
Kavafisz-átiratok
Egy másik Odüsszeia
Egy másik nagy Odüsszeia,meglehet, még ama legelsőnél is nagyobb. De sajna,
Homérosz nélküli, hexameterek nélküli. Kicsinyke volt az atyai ház.
Kicsinyke a szülővárosa is,
és egész Ithakája teljesen kicsinyke volt. Télemakhosz gyermeki ragaszkodása, Pénelopé
hitvesi hűsége, apja hajlott öregkora,
hajdani barátai, a nép odaadó szeretete,
önfeláldozása, az alattvalók tisztelete,
a lakóhely nyugalma, békebeli kényelme –
mint az örömsugarak, besütöttek a szív falán át,
szerteragyogtak a bölcs hajós szívében. Később meggyöngült az a parttalan sugárzás,
már lehanyatlón fogytak a fények. A nyílt tenger,
a tágasság szomja újra föleszmélt a hajós szívében.
Nem szenvedhette többé a szárazföldi szeleket sem.
Heszperia homályló kísértetei folyton
visszajártak éjszakánként megzavarni álmait.
Hagyta magát elözönleni, hagyta magát megint
lassacskán kisajátítani, hagyta magában ismét
szétáradni a nosztalgiát, a nagy utazások vágyát
és a kora reggeli megérkezések remegő érzését,
azokba az elfeledett kikötőkbe, hová legelsőként
behatolni semmihez sem fogható örömöt fakaszt.
Télemakhosz gyermeki ragaszkodása, Pénelopé
hitvesi hűsége, apja hajlott öregkora,
hajdani barátai, a nép odaadó szeretete,
önfeláldozása, a biztonság, a kényelem és a lakás
nyugalma – torkig volt az egésszel.
S akkor elindult. Mialatt Ithaka partvidéke halványulni kezdett,
majd lassan-lassan végleg elmosódott már a szemében,
fölvonta vitorláit, valahányat dagadóra,
szélbe feszítve a napnyugatnak fordította,
és az ibérek földje felé hajózott,
Héraklész oszlopai felé,
távol a lomha akháj vizektől,
és úgy érezte: új életre éledt, végre lerázva magáról
a tűrhetetlen megszokást, a háztartás s az ügymenet
gyakorlatának kibírhatatlanná vált, unt kötelékeit.
És a kalandor szív kielégült,
jéghideg élvezet áradt szerteragyogva belé –
új, szerelemtelen érzés, új, szeretettől ürült fény. (1894. január)
