Simonfy József
ritka
ritka szép napkedvemre való
nem zökkent ki
semmi önmagamból íróasztalom a hold
s egyetlen hosszú út
a tejút melyen én és
a gyermek görkorcsolyázunk
mintha híd lenne
az út mellette
se erdő se rét
mellette semmi csak lebegés látóhatár sincs amibe
nézésünk beleütközne
belátjuk a világmindenséget
az eleje a végénél a csend akkora szájmozgásunk
csattogásként szól
csillag csillag mellett
de angyal sehol
