FEISZT GYÖRGY

 

 

AZ 1956-OS FORRADALOM VASI HALOTTAI

 

 

Véget ért a magyar forradalom 60. évfordulójá nak ünneplése. Megszámlálhatatlan protokollrendezvényre, emlékbeszédre, konferenciára, kiállításra került sor, az eseményeket feldolgozó kötetek, memoárok tucatjai jelentek meg.

Ahogy múlnak az évtizedek, teljesedik a kép. Joggal hihetnénk, hogy miután a rendszerváltozás óta, a hősies 13 nap mindegyikére két esztendő jutott, ennyi idő elég volt a kutatásra, és nem maradt a forradalomnak egyetlen olyan perce sem, amit meg ne ismerhetnénk. Ez azonban sajnos nincsen így. Úgy tűnik, hogy az agyonhallgatás és hazudozás korszakát nem tudta semlegesíteni a rendszerváltozás óta eltelt két és fél évtized. Talán még sajnálatosabb, hogy az eddig végzett, tényeket feltáró kutatómunka nem tudott konszenzust teremteni, sőt azt láthatjuk, hogy még a legalapvetőbb kérdésekről is újra és újra ideológiai színezetű viták támadnak. A napjainkban fellángolt „hányan vesztették életüket az 1956-os forradalomban” polémia hívta fel figyelmünket arra, hogy e tekintetben nemcsak országosan, hanem szűkebb pátriánkban, a vasi ’56-os eseménytörténetben is vannak fehér foltok.

Október 23-ának ünnepségei Szombathelyen a szovjet golyók által megölt vértanú nemzetőrök és rendőrök Széll Kálmán utcai emlékhelyén kezdődnek. Emlékfalra rótt nevüket ismerjük, de tudomásunk szerint eddig még nem készült teljes lista arról, hogy rajtuk kívül kik voltak azok a vasiak, akik a forradalom harcai következtében az ország más pontjain vesztették életüket.

Bár már egy évtizede bárki számára hozzáférhető a forradalom halottairól készült adatgyűjtés, ismereteink szerint mégsem készült olyan összeállítás, amely áttekintést adna arról, hogy melyek azok a vasi települések, amelyeknek fiai, leányai az életüket vesztették a forradalom napjaiban, vagy az azt követő megtorlásokban.1 Az internetes adatbázis sajnos nem teljes körű, de nagyszerű kiindulópontot adott ahhoz, hogy a helyi kutatásokkal és forrásművek adataival kiegészítve az 1956-os fegyveres harcokban elesett vasi illetőségű emberek névsora összeállítható legyen. Erre tettünk kísérletet.2

 

A FORRADALOM

1956 nyarán Poznanban munkásfelkelés tört ki. Jóllehet a lengyel munkások kezdetben nem politikai követeléseket, csak az éhbért alig meghaladó fizetések emelését igyekeztek elérni, de a tüntetéseket a lengyel kommunista párt szovjet katonai segítséggel vérbe fojtotta.

Magyarországon a társadalmi erjedés 1953-ban, Sztálin halálát követően indult, és az írók vezetésével a Petőfi Kör keretei között zajlott vitákban kapott nyilvánosságot. A megszólalók a „szocializmus demokratizálásáért” emeltek szót, de a sajtóban publikált eszmecserék során a lengyelországihoz hasonló, mindenkit érintő jóléti és emberjogi követelések is megfogalmazódtak.3

A Varsóban októberben összeülő lengyel pártkongresszus apropóján a budapesti egyetemisták egy lengyel munkásság melletti szimpátiatüntetést szerveztek, amelyet az 1956. október 23-án reggel megjelent országos pártlap Új, tavaszi seregszemle című vezércikkben üdvözölt.4 A budapesti egyetemekről összesereglett hallgatók a Műegyetemnél gyülekeztek, ahonnan a Bem térre vonultak, ahol felolvasták követeléseiket. A fokozatosan sokasodó, délutánra több tízezer főre dagadó tömeg innen a Margit hídon át a Parlamenthez vonult, ahol Nagy Imre mérsékelt reformokat ígérő beszéde a „félelem fékétől” megszabadult embereknek már kevés volt, és jelentős részük a Rádióhoz indult, ahol az egyetemisták pontokba szedett követeléseinek élő adásban való beolvasását követelte.5

A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél mindmáig nem kellően tisztázott körülmények között, este kilenc óra körül eldördült az első lövés, és ezzel megkezdődött az intézmény hajnalig tartó ostroma. Alig egy órával azután, hogy kitört a fegyveres harc, Nyikita Hruscsov, a szovjet kommunista párt vezetője, a magyar pártvezetők követelésére telefonon közölte Gerő Ernő első titkárral, hogy engedélyezte a Magyarországon állomásozó szovjet katonai erőknek a rend helyreállításában való részvételét.6 Az október 24-ére virradó éjszakán ennek nyomán az egész budapesti belvárosra kiterjedtek a harcok.

Az első halottak közt volt egy 15 éves szombathelyi születésű tanuló. Németh Mártát a Múzeum Kávéházzal szemközti lakóháznál, a Múzeum körút 21. sz. épület előtt érte a halálos lövés. Tragédiájának helyszínét és időpontját 1957 januárjában unokatestvére jelentette a hatóságoknak.7 Varga Lajos, a molnaszecsődi születésű 27 éves rendőr a Rádió ostroma során szerzett súlyos sérüléseket. Halála 1957. április 24-én a BM kórházban gerinclövés nyomán beállt bénulás„ miatt következett be.8 A Bakács téren dúló lövöldözésben mellkaslövés következtében lelte halálát Szabó Imre 20 esztendős jánosházi ipari tanuló,9 Tóth Béla 24 éves rábabogyoszlói születésű BM alkalmazottat pedig a felkelőkkel vívott tűzharcban a Kilián-laktanyánál érte halálos lövés.10 Kecskés Sándor molnaszecsődi születésű mentőápoló a forradalom kitörésének napján szolgálatban volt. Kivonuló egységével a mind hevesebb harcok ellenére többször is járt a Corvin-közben. Késő este az erzsébetvárosi tűzharc egyik utcai sérültjével tartottak az ügyeletes kórházba, amikor járművükre a Bajza utca – Sztálin (ma Andrássy) út sarkán egy szovjet egység tüzet nyitott. Az 54 éves Kecskés olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy másnap a MÁV-kórházban a gondos ápolás ellenére elhunyt.11 Az egész éjszaka dúló harcok után, október 25-én reggel a rádió az „ellenforradalmi erők szétveréséről” és az „élet normalizálódásáról” számolt be.12

 

Németh Márta emléktábla

A 15 éves Németh Márta az első budapesti halottak egyike volt

 

A budapesti felkelés hatására országszerte megkezdődtek a szolidaritási tüntetések, emberek ezrei mentek az utcákra, és követelték a társadalom demokratikus átszerveződését. A hatalom gyakorlói azonban sok helyütt fegyvert fordítottak a békés tömegre. Így történt ez október 25-én Győrben is, ahol a fogház előtt a politikai foglyok szabadon bocsátását követelő tüntetőkre leadott sortűz kioltotta Halász Ödön szombathelyi születésű 18 éves csőszerelő életét.13

A rádió délutáni adásában Nagy Imre bejelentette, hogy tárgyalások kezdődtek a szovjet csapatok visszavonásáról.14 A közlemény felolvasása után tömegek lepték el az utcákat, és sokan megkísérelték meggyőzni a szovjet katonákat, hogy Budapesten nem fasiszta megmozdulásról, hanem nemzeti, demokratikus felkelésről van szó. Az emberek az akciók eredményeként számos esetben trikolórral fellobogózott szovjet harckocsikon, vagy azok kíséretében indultak a Kossuth térre tüntetni. Késő délutánra már több ezer ember gyűlt össze a Parlament előtt, és várta az Országházban ülésező Nagy Imre-kormány döntéseinek bejelentését.

Ezzel párhuzamosan az Akadémia utcai pártközpontban a vezetők a Moszkvából Budapestre érkezett szovjet küldöttséggel tárgyaltak. Innen ment a Parlament elé Szerov tábornok, a szovjet fegyveresek parancsnoka, akinek számára nyilván megengedhetetlen volt a szovjet katonák felkelőkkel való fraternizálása. Lehetséges, hogy csapdahelyzetet vélelmezett a pártközpont védelmére kirendelt magyar páncélos egység megérkezésekor, de biztosra vehető, hogy a tűzparancsot ő adta ki. A szovjet tankokból ekkor lőni kezdtek mindenkire. A magyar egységektől érkező kereszttűz nyomán kialakult pánik csak növelte az áldozatok számát. A téren végrehajtott mészárlásban közel százan meghaltak.15

Köztük volt Rottenberger Jánosné Tamás Anna 46 éves szombathelyi születésű takarítónő, aki a helyszínen hunyt el.16 A hidashollósi születésű Lülik Miklós egyike volt annak a hozzávetőlegesen 300 súlyos sérültnek, akiket sebesülten Budapest kórházaiba szállítottak. A 46 éves főosztályvezető fejsérülésébe másnap, a Honvéd kórházban halt bele.17 Hasonló volt a sorsa a szintén fejsebet kapó Bakonyi Mária 37 éves szombathelyi születésű háztartási alkalmazottnak is, aki ugyanezen a csütörtökön hunyt el a Péterfy kórház VII. kerületi Gyulai Pál utcai osztályán.18

A Kossuth téri tömeggyilkos lövöldözés nyomán városszerte újra fellángoltak a harcok. A szovjet csapatokkal az október 29-ig terjedő időszakban nagyjából 1000–1500 főnyi szabadságharcos vette fel a küzdelmet, akik a fővárosban a fontosabb csomópontokon mindenütt jelen voltak. Megtámadták és nagy veszteségeket okoztak a mozgásban lévő szovjet és magyar egységeknek, harckocsikat, tüzérségi lövegeket és más haditechnikai felszerelést zsákmányoltak, kisebb orosz gyalogsági alakulatokat fegyvereztek le.19 A spontán szerveződő IX. kerületi Práter, Tompa és Tűzoltó utcai fegyveres csoportokban, de Csepelen, Újpesten és a Corvin közben is számos vasi illetőségű szabadságharcos tevékenykedett. Egy ilyen akció során október 26-án fej- és mellkaslövéstől a Ferenc körút 25. sz. előtt esett el Zanati István jánosházi születésű 19 éves hentessegéd is, aki minden valószínűség szerint tagja volt az épületben a Corvin köziek irányítása alatt működő „Sascsoport” néven ismert felkelő csapatnak.20

1956. október 26-án csütörtökön az országban 16 helyen történt kísérlet békés tüntetések fegyveres feloszlatására.21 Mosonmagyaróváron is eldördültek a fegyverek. Az értelmetlen és megmagyarázhatatlan vérfürdő a helyi határőr laktanya előtt játszódott le. Az őrség a forradalmat éltető békés tömegre gépfegyversorozatokat adott le, majd az ablakokból a sebesültek és a menekülők közé kézigránátokat dobáltak.22 A mai napig nem véglegesítették a golyózápor áldozatainak pontos számát, amelynek tagjai között három vasi származású is volt. A hivatalosan nyilvántartott 51 személy egyike az akkor Halásziban lakó, gasztonyi születésű, 20 éves Sipos Gyula,23 a másik Gyécsek István felsőszölnöki születésű, 35 éves erdészeti fogatos, 24 a harmadik Koloszár Zoltán celldömölki illetőségű, 16 éves ipari tanuló volt, aki Győrben halt meg, miután súlyos állapotban a megyei kórház sebészeti osztályára szállították.25

Az október 26-i sztálinvárosi (ma Dunaújváros) forradalmi eseményeket a szemtanúk elmondása alapján sikerült rekonstruálni. A tömeg a vaskaput betörve a hátul lévők folyamatos nyomására – a határozott felszólítás ellenére – a laktanya területére nyomult. Ekkor az őrség által leadott figyelmeztető lövedékek egy része a kapu vas részeinek, illetve a közelben húzódó magasfeszültségű távvezeték drótjának ütközve felrobbant. A repeszektől, illetve a gyalogsági fegyverekből leadott lövésektől 3 tüntető meghalt, és heten megsebesültek.26 Az elhunytakat, köztük Sziffer Dezső szombathelyi születésű, 22 éves segédmunkást egy hónap után sikerült azonosítani.27

Csepelen a fegyveres összetűzések a Katonai Kiegészítő Parancsnokság épületének elfoglalásával, 1956. október 24-én reggel kezdődtek. A harci cselekmények a munkáskerületben a szovjet intervenciót követően egészen az év végéig tartottak. A csepeli küzdelmek ezután a Tanácsház téri épületek birtoklásáért folytak. Október 27-én az itt folyó utcai tűzharcban fegyverrel a kezében halt hősi halált Mogyorósi István szombathelyi születésű, 50 éves gyári munkás.28

A budapesti Práter utcai felkelőcsoport már a forradalom első napjaiban megszerveződött. Székhelyük A Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regényből ismert iskolában volt. Tevékenységüket, amelynek során nappal harcoltak, és az éjszaka folyamán őrséget álltak, rendszeresen összehangolták a Corvin-közi szabadságharcosokkal.29

Az állandóan változó összetételű csoport tagjaként október 28-án, egy harci szempontból viszonylag csendes napon a Práter utca 66. sz. ház előtt kapott halálos lövést Harasztovics István 54 éves ostffyasszonyfai születésű segédmunkás.30

Ezen a napon a Ferenc körút és a Tűzoltó utca sarkán vívott tűzharcban esett el Kovács György 62 éves, vépi születésű ácsmester. Halálát a Ráday utcában lakó felesége novemberben jelentette a hatóságoknak.31 Október 29-én Budapesten, a 32-esek terén halálos lövés érte Badár Mária 70 éves, vasvári születésű háziasszonyt.32

Ugyanezen a napon Horvátlövő községben véres incidensre került sor. Egy sörétes vadászfegyvertől eredő lövések végeztek Hábetler Ignác 19 éves, helyi születésű és illetőségű földművessel, valamint Veszelics Richárd, szintén a faluba való 24 éves gépkocsi-rakodóval. A két fiatal a község párttitkárától Veszelics apjának elkobzott vadászfegyverét akarta visszaszerezni. A Petőfi utca 29. sz. lakóházhoz érkező fiatalokat Sárközi Bernát több lövéssel szabályosan kivégezte. A gyilkosságokat a forradalom utáni vizsgálat önvédelemnek minősítette, Sárközi ellen büntetőeljárás nem indult.33

Fórizs László 22 éves, sárvári születésű lakatos a Sárvár városi nemzetőrség tagjaként október 31-én volt szolgálatban. Az éjszaka folyamán a Laktanya utcában élettelenül találták meg. Halálát szívlövés okozta.34

 

AZ INTERVENCIÓ

November 4-én, vasárnap hajnalban ágyúdörgésre ébredt az ország. A forradalom leverésére érkező szovjet csapatoknak két fő céljuk volt. Meg kellett szállniuk a katonai objektumokat, és le kellett fegyverezniük a magyar honvédséget, valamint a nemzetőr alakulatokat. A magyar laktanyákat körülzárták, és az ellenállás legkisebb jelére tűzcsapással válaszoltak. A „Forgószél hadművelet”-nek nevezett intervenció során Szombathelyen kialakult tűzharcban a Széll Kálmán (akkor Sztálin) utca 27. sz. alatt estek el Szombathely nemzetőrei. Gosztonyi József 21 éves, nagygencsi születésű csillés, Jászfi Ferenc 20 éves, nárai születésű tűzcsőgyártó, Kollarits Tivadar 20 éves, kámoni születésű lakatos segéd, Magyari Károly 46 éves, szombathelyi születésű kocsilakatos, Márfy Alfréd 20 éves, szentkirályi születésű lakatos, Nagy Károly 42 éves, nemeskoltai születésű MÁV lakatos. A kórházba szállítás után a lövési sérülésekbe halt bele Pintér Károly 28 éves, szombathelyi születésű öntő. Az intervenció áldozata lett a vasútállomáson Hegyi József 56 éves, andráshidai születésű portás, továbbá Szabó István 26 éves balozsameggyesi és Szép Gyula 23 éves szombathelyi születésű, valamint Szijj Vilmos 41 éves vépi születésű rendőr, akiket a Kőszegi (akkor Beloiannisz) utca 2. sz. alatti városi kapitányság ügyeleti irodáján lőttek agyon.35

Ezzel nagyjából azonos időben Szentkirályszabadján a lokátorbázis őrségét rohanta le egy szovjet alakulat. Az álmából felvert Francsics József 21 éves, gersekaráti illetőségű honvéd a helyszínen meghalt.36 Braun Károly 21 éves, nádasdi születésű honvédet is több lövés érte,37 súlyos állapotban szállították a veszprémi kórházba, de már nem tudtak rajta segíteni.38 Scherman Elek 24 éves, szemenyei születésű honvéd égési sérüléseibe halt bele, miután az általa vezetett katonai mentőautó szovjet találatot kapott és kigyulladt.39 Horváth Antal 38 éves, pósfai születésű honvédtiszt november 5-én az intervenció nyomán a szovjet csapatokkal Veszprémben folytatott tűzharcban esett el.40

Székesfehérváron két vasi fiatal lelte halálát. Tánczos István 21 éves, felsőmaráci születésű honvéd nemzetőr a Tiszti Klub védelmében harcolva41 és Nagy Rudolf 24 éves, csehi illetőségű sorkatona a Vadásztölténygyár elleni szovjet támadás során kapott halálos lövést.42

Komlón a Vájáriskola őrizetét ellátó nemzetőröket is gyilkos szovjet sortűz érte. Itt hunyt el Spanyó Ferenc 27 éves szombathelyi születésű vájár.43

A budapesti fegyveres ellenállás talán legfontosabb, de mindenképp legismertebb gócpontja az Üllői út–Nagykörút kereszteződésénél található Corvin mozi körül alakult. Úgy a belvárosba tartó szovjet páncélosok, mint a fegyveres szabadságharcosok itt, a Corvin-közben szenvedték a legnagyobb veszteségeket. A „Corvinista” pesti srácok a forradalom ikonjaivá váltak. Ezek egyike volt, és a fegyveres harcban itt kapott halálos lövést Winglbauer Pál. A 19 éves, szombathelyi születésű, körmendi állandó lakos esztergályos elestét csak december 30-án rögzítették, és ekkor halála pontos napját már nem is tudták megadni.44 A Ferencvárosban, az Üllői úttal párhuzamos Vaskapu utca Ipar utcai kereszteződésénél esett el az 59 éves Amacsics Ferenc ölbői születésű élelmezési beszerző, a Tűzoltó utcai felkelő csoport harcosa.45

November 5-én a Nagykörúti harcokban halált okozó aknatalálat érte Földesi László szombathelyi születésű, 18 éves karosszéria lakatost.46 Ugyanezen a napon az Újpesti-kórházban Torma László hegyhátszentmártoni születésű, 24 éves szövőmunkás halt bele előző nap szerzett haslövésébe.47

November 6-án a budapesti szovjet városparancsnok kijárási tilalmat rendelt el. A súlyos harcok azonban tovább folytak, és csak ezen a napon Budapesten 160 ember halálát rögzítették.48 Köztük volt Kokas Pál 42 éves, rábafüzesi születésű gyári munkás, akit a ferencvárosi Márton utca és Gát utca sarkán ért golyótalálat,49 és Bedőcs Lajos szombathelyi születésű, 48 éves festőmunkás, aki a józsefvárosi harcokban kapott halálos lövési sérülést.50

November 7-én, szerdán, a ferencvárosi harcok közben kapott végzetes haslövést Kovács Árpád51, a „Kucsera-csoport”-ban harcoló 44 éves, szombathelyi születésű gépkocsivezető, 52 és a Tűzoltó utcai felkelők egyik veteránjának, a csémi (ma Schandorf, Ausztria) születésű, 64 éves Resetár József éjjeliőrnek is ezen a napon oltotta ki életét a puskagolyó.53 Budapesten a Józsefvárosban a Baross utcai harcokban esett el Bedő Ferenc 36 éves, pápoci születésű esztergályos.54 Ennek a napnak negyedik vasi halottja Somogyi Anna 67 éves, rábahídvégi születésű háziasszony volt, aki a Péterfy Sándor utcai kórház alsóerdősori osztályán mellkaslövés következtében hunyt el.55

 

köszönetnyilvánítás

 

köszönetnyilvánítás

A szombathelyi nemzetőrök hozzátartozóinak köszönetnyilvánításai a
Vas Népében akkor jelentek meg, amikor még semmi más magán jellegű
közleménynek nem adtak teret.

 

A szovjet intervenciósok és az őket támogató belügyi erők elleni harcok Budapest számos kerületében még hosszú időn át folytak. Kórházi dokumentációk hiányában sajnos máig nem tisztázódott, hogy a sebészeti osztályokon napok, vagy akár hónapok múltán lövési sérülés szövődményei következtében elhunyt Vas megyei származású emberek a karhatalmisták túlkapásainak lettek áldozatai, vagy a forradalom fegyveres küzdelmeinek gyógyíthatatlan sebesültjei voltak. Az ő sorsuk kiderítése további kutatásokat igényel. Ilyen a Szentkirályi utcai klinikán november 16-án elhunyt Németh László 39 éves, szombathelyi születésű nyomdász,56 vagy Frauheim Lipótné Varga Mária kissomlyói születésű, november 19-én a csepeli kórházban elhunyt 59 éves háziasszony esete.57

Kiss Gyula 27 éves, szombathelyi születésű karhatalmista tisztről tudjuk, hogy december 12-én járőrszolgálat közben forradalmárok sebesítették meg, amelynek következtében három nap múltán Kőbányán, a Maglódi úti kórházban hunyt el.58 Nem tudunk azonban biztosat Vathy Zoltán szombathelyi születésű, 36 éves férfi sebesülésének körülményeiről. Az ő Pápai Kórházban 1957. január 7-én bekövetkezett halálának okát „fej és jobb váll lőtt sebe” bejegyzéssel adták meg.59

 

A MENEKÜLÉSEK

Magyarországon 1950-ben az osztrák és a jugoszláv határ menti 15 kilométeres zónát „határsáv”-nak minősítették, amelyet állandó fegyveres őrizettel biztosítottak. Az aknazár felszedésére és a drótakadályok lebontására az 1956. év során, mind az ország nyugati, mind a déli határterületein sor került. Ez a körülmény a forradalom leverése után 200 ezer menekülő számára megkönnyítette az ország elhagyását. Az 1956 novemberétől fokozatosan visszaállított fegyveres ellenőrzési rendszer nyomán azonban számos, emberéleteket követelő incidensre került sor.

1956. november 8-án Szentgotthárd határában átvágott torokkal találták meg Pozsgai László szanyi születésű, 24 éves határőrt.60 1957. február 24-én ugyanitt halálos golyó találat érte a szentgotthárdi szanatóriumból menekülni szándékozó Dandos Gyula 19 éves nyíregyházi felkelőt,61 és ugyanez lett a sorsa 1957. február 10-én Bucsu község határsávjában Kovács Imre 50 éves felsőrajki férfinak.62

1957-ben, június 15-én Vajda János 22 éves kajárpéci születésű honvédet Felsőcsatárnál,63 november 13-án Várkövi István 23 éves nagymákfai munkavezetőt Rábafüzesnél, menekülés közben érte halálos lövés.64 A kőszegi határszakaszon két halállal végződő disszidálási kísérlet ismert. 1956. november 27-én Palatin Ottó balatonkenesei születésű budaörsi lakos halt meg,65 1958. július 11-én pedig Péterfi Ferenc 58 éves, kőszegi születésű és illetőségű kályhás mester halálát okozta mellkas átlövéséből eredő elvérzés.66

 

A MEGTORLÁS

A Kádár-kormány megalakulása után az egész országban még hónapokig szerveződtek az ellenállás különböző formái. Ennek egyik demonstratív megnyilvánulása volt több ezer leány és asszony december 5–6-i budapesti néma felvonulása, akik ily módon rótták le kegyeletüket az egy hónapja elfojtott forradalom áldozatai előtt. A „nőtüntetés” résztvevőit december 6-án a Nyugati-pályaudvarnál kommunista ellentüntetők várták. A kialakult konfliktusnak a karhatalmisták géppisztolytüze vetett véget. Ennek során érte halálos fejlövés Szakács Janka Ilona 30 éves, magyargencsi születésű darukezelőt.67

A szovjet csapatok kivonulását és a Nógrád Megyei Munkástanács előző nap letartóztatott vezetőinek szabadon bocsátását követelve december 8-án mentek utcára a Nógrád megyei bányák dolgozói. A salgótarjáni rendőrkapitányság előtt tüntető tömegre leadott sortűzben több tucat ember, köztük Németh Ferenc vassurányi születésű, 27 éves bányász is halálos sebet kapott.68

A Kádári-diktatúra az 1956-os szabadságharcot „ellenforradalom”-nak minősítette, és leverése után minden vele kapcsolatos fellépést „rendszerellenes tevékenységnek” ítélt. Az ilyen megmozdulások elfojtására karhatalmi ezredeket hoztak létre. A népnyelv által csak „pufajkásoknak” nevezett, közterületeken járőröző fegyveres egységek a fegyverhasználatot is magába foglaló széles jogkörökkel felruházva végeztek ellenőrzéseket, igazoltatásokat, letartóztatásokat. Jánosházán 1957. január 12-én az esti órákban egy ilyen akció során a karhatalmista járőr géppisztoly sorozattal oltotta ki Kapocsi József 17 éves, jánosházi illetőségű fiatalember életét.69 Hasonló, konkrét történetiségében nem ismert akciónak tűnik Böröcz Rudolf 20 éves, helyi illetőségű segédmunkás 1957. július 29-i Rum községben,70 Kercza József 39 éves, csipkereki illetőségű gazda 1957. október 27-én Bérbaltaváron,71 valamint Simon Zoltán 16, és Sándor Béla 17 éves, debreceni illetőségű ipari tanulók 1958. november 6-án a Bajti erdőben, Sitke határában történt meggyilkolása.72

A megtorlás nem csak a forradalomban tevékenyen részt vett személyeket, hanem az egész társadalmat kívánta büntetni. Ilyen megfélemlítő funkciójuk volt a sortüzeknek, és az internálásoknak. Hasonló céllal vezették be a rögtönítélő bíráskodást. Ennek célja sem az igazság kiderítése, hanem az elrettentés volt. Vas megyében az első bírósági perekhez vezető letartóztatások 1957 februárjában kezdődtek, de Vas megyében halálos ítélet meghozatalára nem került sor.73

Vas megyei születésű vádlottakkal szemben meghozott halálos ítéletekkel zárult perek Budapesten, illetve Győrben folytak, amelyek során hét kivégzésre került sor. Zöld Ádám perének másodfokú tárgyalása előtt, a börtönben hunyt el.

 

Bárány János 29 éves, répcelaki születésű szerszámkészítő 1956. október 23-án Budapesten tüntetett, majd Csepelről hozott fegyverekkel vett részt a Rádió ostromában. Ezt követően a Tompa utcai fegyveres csoport vezetőjeként irányította a harcot, amellyel november 4-e után a szovjet csapatoknak nagy veszteségeket okoztak. A forradalom leverése után folytatta az ellenállást, fegyvert és lőszert gyűjtött, röpcédulákat készített, Csepelre visszatérve szervezte a Forradalmi Ifjúsági (Ifjúmunkás) Szövetséget, amelynek elnöke lett. Tagja lett a Gépgyár munkástanácsának is, majd bekapcsolódott a Központi Honvéd Kórházban folyó ellenállási mozgalomba. Szervezkedés vádjával halálra ítélték. 1959. február 18-án kivégezték.74

 

Bognár Ottó 27 éves, szombathelyi születésű csillés 1956. október 27-én a váci börtönt elhagyva Budapesten a Péterfy Sándor utcai kórház mentőcsoportjához csatlakozott. November 4-e után a Baross téri felkelők Palotás József vezette csoportjával harcolt. Az ellene emelt vád szerint részt vett a Futácsi Endre nevű felkelő kivégzésében. 1957. március 16-án tartóztatták le. Kivégzésére 1958. március 14-én került sor.75

 

Horváth Tibor 36 éves, alsósági születésű bányászt 1959. március 4-én Budapesten végezték ki.76 Sem tetteit, sem elítélésének körülményeit, sem bírósági iratait a forradalommal kapcsolatos szakirodalom nem ismeri.77 Neve azonban szerepel a Budapesti Országos Börtönben 1956. december 20-a és 1961. december 13-a között a bíróságok által a forradalmi eseményekkel összefüggésben halálra ítélt és kivégzett személyek felsorolásában.78

 

Németh József 47 éves, szombathelyi születésű, politikai okokból bebörtönzött és a herendi szénbányában dolgoztatott vízvezeték-szerelő, kiszabadulása után, október 27-én érkezett Budapestre, és a Thököly úti fegyveres csoporthoz csatlakozott. Részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában és a bírósági iratok szerint az azt követő atrocitásokban is. Az intervenció után társaival november 8-ig a szovjet csapatoknak nagy veszteséget okozva folytatta a harcot. 1958. október 1-jén tartóztatták le. Halálra ítélték, és 1959. október 28- án kivégezték.79

 

Palotás (Schwanhofer)80 József 21 éves, szombathelyi születésű kovács 1956. november 1-jén Budapesten csatlakozott a Baross téri fegyveres felkelőcsoporthoz, és annak egyik parancsnokaként harcolt. A november 4-i intervenció után osztagának a szovjetek és a karhatalmisták elleni akcióit a VII. kerületi Landler Jenő (ma István) utcai bázisról, majd a Péterfy Sándor utcai kórházból irányította. 1957 januárjában megpróbálta elhagyni az országot, de január 27-én Zalaszentgróton letartóztatták. A bíróság első fokon életfogytiglanra, másod fokon halálra ítélte. 1958. március 14-én végezték ki.81

 

Török István a Győri Vagongyár 26 éves, sárvári születésű esztergályosa csatlakozott a forradalmi felkelőkhöz. Október 26-án a városi tanács erkélyéről elhangzott javaslatára a tömeg a Rákóczi-laktanyához vonult, hogy csatlakozásra bírják a katonákat. A Győri Nemzeti Tanács küldötteként a politikai foglyok szabadon bocsátása ügyében tárgyalt a hatóságokkal. A forradalom oldalára átállt rendőrség tagjaként részt vett a rend fenntartásában. Október 29-én egy vagongyári gyűlésen megakadályozta a diktatúra helyi képviselőivel való tettleges leszámolást. Részt vett a dunántúli forradalmi mozgalmak koordinálásában. Október 30-án a Parlamentben Nagy Imre is fogadta. November 4-e után folytatta az ellenállást, röpcédulákat terjesztett. November 19-én elhagyta az országot. Az Egyesült Államokból 1957-ben az amnesztia hírére tért haza. Szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával letartóztatták, halálra ítélték, és 1958. december 2-án kivégezték.82

 

Zöld Ádám 36 éves, rábakethelyi születésű segédjegyző 1950-ben nyugatra szökött. A Német Szövetségi Köztársaságból a forradalom hírére haza indult, de megérkezésekor a harcok már véget értek. Csabrendeken élő családja körében 1957 májusában tartóztatták le. Szervezkedés vezetése és hűtlenség vádjával első fokon halálra ítélték. A másodfokú tárgyalás előtt, a rabkórházban halt meg.83

 

Zsigmond László 36 éves, szombathelyi születésű MÁV alkalmazottat a budapesti VII. kerületi nemzetőrség tagjaként választották a MÁV munkástanácsába. 1957 januárjában osztrák megbízói felkérésére vállalta, hogy információkat gyűjt a szovjet katonai egységek létszámáról, mozgásáról, és ígéretet tett, hogy felkutatja a Bakonyban működő ellenállókat, valamint részt vesz a fegyveres felkelés újraélesztésében. 1957 februárjában letartóztatták, és bírósági tárgyalások után 1958. február 5-én végezték ki.84

 

A forradalom idején, illetve a megtorlások során életét vesztett 69 férfi és 6 nő közül 67-en születtek Vas megye valamely településén, és haláluk idején az anyakönyvi bejegyzések szerint 26-an voltak Vas megyében állandó lakosok. Az elhunytak 41 Vas megyei településről származtak.85

Alig van olyan vasi helység, ahol az elmúlt évtizedekben valamilyen formában ne örökítették volna meg 1956 emlékét. Ezek a mementók azonban – tisztelet a kivételeknek – szinte kizárólag a történelmi eseménynek, október 23-a nemzeti ünnep jellegének szólnak, holott Vas megyében a forradalomban egykor történteket közel félszáz településen helyben született személyhez lehetne kötni. Az ő élettörténetük, sorsuk kutatása, feldolgozása és publikussá tétele méltó helytörténeti feladat lenne.

 

A halál ideje Név és életkor Születési hely A halál helyszíne
       
1956      
Október 24. Németh Márta (15) Szombathely Bp. V. ker. Múzeum krt. 21.
Október 24. Szabó Imre Ferenc (20) Jánosháza Bp. IX. ker. Bakács tér
Október 24. Tóth Béla (24) Rábabogyoszló Bp. IX. ker. Kilián laktanya
Október 25. Rottenberger Jánosné (46) Szombathely Bp. V. ker. Kossuth tér
Október 25. Halász Ödön (18) Szombathely Győr, börtön előtt
Október 26. Zanati István (19) Jánosháza Bp. IX. ker. Ferenc krt. 25.
Október 26. Lülik Miklós (46) Hidashollós Bp. XIII. ker. Honvéd kórház
Október 26. Bakonyi Mária (37) Szombathely Bp. Gyulai Pál utca 2.
Október 26. Kecskés Sándor (54) Molnaszecsőd Bp. VI. ker. MÁV kórház
Október 26. Sipos Gyula (20) Gasztony Mosonmagyaróvár, laktanya
Október 26. Gyécsek István (35) Felsőszölnök Mosonmagyaróvár, laktanya
Október 26. Koloszár Zoltán (16) Celldömölk Győr, Kórház
Október 26. Sziffer Dezső (22) Szombathely Sztálinváros, laktanya
Október 27. Mogyorósi István (50) Szombathely Bp. XXI. ker. Tanácsház tér
Október 28. Kovács György (62) Vép Bp. IX. ker. Ferenc krt. Tűzoltó u.
Október 28. Harasztovics István (54) Ostffyasszonyfa Bp. VIII. ker. Práter utca 66.
Október 29. Badár Mária (72) Vasvár Bp. VIII. ker. 32-esek tere
Október 29. Hábetler Ignác (19) Horvátlövő Horvátlövő, Petőfi u. 29.
Október 29. Weszelics Richárd (24) Horvátlövő Horvátlövő, Petőfi u. 29.
Október 31. Fórizs László (22) Sárvár Sárvár, Laktanya utca
November 1. Winglbauer Pál (19) Szombathely Bp. VIII. ker. Corvin köz
November 4. Gosztonyi József (21) Nagygencs Szombathely, Sztálin u. 27.
November 4. Jászfi Ferenc (20) Nárai Szombathely, Sztálin u. 27.
November 4. Kollarits Tivadar (21) Kámon Szombathely, Sztálin u. 27.
November 4. Magyari Károly (46) Szombathely Szombathely, Sztálin u. 27.
November 4. Márfy Alfréd (20) Szentkirály Szombathely, Sztálin u. 27.
November 4. Nagy Károly (42) Nemeskolta Szombathely, Sztálin u. 27.
November 4. Pintér Károly (28) Szombathely Szombathely, kórház
November 4. Hegyi József (56) Andráshida Szombathely, vasútállomás
November 4. Szabó István (26) Balozsameggyes Szombathely, Beloiannisz u. 2.
November 4. Szép Gyula (23) Szombathely Szombathely, Beloiannisz u. 2.
November 4. Szijj Vilmos (41) Vép Szombathely, Beloiannisz u. 2.
November 4. Francsics József (21) Gersekarát Veszprém, laktanya
November 4. Braun Károly (21) Nádasd Veszprém, kórház
November 4. Schermann Elek (21) Szemenye Veszprém, kórház
November 4. Horváth Antal (38) Pósfa Veszprém, Bem u.
November 4. Tánczos István (21) Felsőmarác Székesfehérvár, Tiszti klub
November 4. Nagy Rudolf (24) Csehi Székesfehérvár, Vadásztölténygyár
November 4. Spanyó Ferenc (27) Szombathely Komló, Vájár iskola
November 5. Amacsics Ferenc (59) Ölbő Bp. IX. ker. Vaskapu Ipar u. sarok
November 5. Földesi László (18) Szombathely Bp. VII. ker. Lenin kr. 23.
November 5. Torma László (24) Hegyhátszentmárton Bp. IV. ker. Árpád út 126. kórház
November 6. Kokas Pál (52) Rábafüzes Bp. IX. ker. Márton és Gát u. sarok
November 6. Bedőcs Lajos (48) Szombathely Bp. VIII. ker. Koltói Anna u. 20.
November 7. Somogyi Anna (67) Rábahídvég Bp. VII. ker. Péterfi kórház
November 7. Kovács Árpád (44) Szombathely Bp. IX. ker. Bakács tér 10.
November 7. Resetár József (64) Csém Bp. X. ker. Tűzoltó utca 33.
November 7. Bedő Ferenc (36) Pápóc Bp. VIII. ker. Baross utca 127.
November 8. Pozsgai László (24) Szany Szentgotthárd
November 16. Németh László (36) Szombathely Bp. VIII. ker. Sebészeti Klinika
November 19. Frauheim Lipótné (59) Kissomlyó Bp. XXI. ker. Jahn Ferenc kórház
November 27. Palatin Ottó (17) Balatonkenese Kőszeg
December 6. Szakács Janka (30) Magyargencs Bp. VI. ker. Nyugati pu.
December 8. Németh Ferenc (27) Vassurány Salgótarján, Rákóczi u.
December 15. Kiss Gyula (27) Szombathely Bp. X. ker. Bajcsy Kórház
       
1957      
január 7. Vathy Zoltán (36) Szombathely Pápa, kórház
január 12. Kapocsi József (17) Jánosháza Jánosháza, Kossuth u.
február 10. Kovács Imre (50) Felsőrajk Bucsu, Zsibrik parag
február 29. Dandos Gyula (19) Nyíregyháza Szentgotthárd
április 24. Varga Lajos (27) Molnaszecsőd Bp. VI. ker. BM kórház
június 15. Vajda János (22) Kajárpéc Felsőcsatár
július 29. Böröcz Rudolf (20) Rum Rum
október 27. Kercza József (39) Csipkerek Bérbaltavár, Rákosi Mátyás u. 15.
november 13. Várkövi István (23) Nagymákfa Rábafüzes
       
1958      
február 5. Zsigmond László (36) Szombathely Bp. X. ker. Kozma u. börtön
március14. Bognár Ottó (27) Szombathely Bp. X. ker. Kozma u. börtön
március14. Palotás József (21) Szombathely Bp. X. ker. Kozma u. börtön
július 11. Péterfi Ferenc (58) Kőszeg Kőszeg
november 6. Simon Zoltán (16) Debrecen Sitke
november 6. Sándor Béla (17) Debrecen Sitke
december 2. Török István (26) Sárvár Győr, Megyei börtön
       
1959      
február 28. Bárány János (29) Répcelak Bp. X. ker. Kozma u. börtön
március 4. Horváth Tibor (36) Alsóság Bp. X. ker. Kozma u. börtön
május 15. Zöld Ádám (36) Rábakethely Bp. VIII. ker. Mosonyi u. börtön
október 28. Németh József (47) Szombathely Bp. X. ker. Kozma u. börtön

   

JEGYZETEK

1 A forradalommal és szabadságharccal összefüggésben életüket vesztett személyek adatai: http://www.bp18.hu/images/dokumentumok/legacy/emlekmu_aldozatok_adatbazis_20120926.pdf Megtekintve 2017. január 20. A megtorlás során kivégzett 225 személy adatai: http://www.bp18.hu/images/ dokumentumok/legacy/emlekmu_kivegzettek_adatbazis_20120916.pdf Megtekintve 2017. január 20.
2 Dr. Kövér István 2007-ben e folyóirat hasábjain Az 1956-os forradalom és szabadságharc vasi vagy vasi kötődésű mártírjai és vértanúi című tanulmányában tette közzé témába vágó kutatásainak aktuális eredményét. Ezúton is köszönetet mondunk azért, hogy rendületlenül folytatott munkájának legfrissebb adatait önzetlenül rendelkezésünkre bocsátotta!
3 RAINER M. János: Az 1956-os magyar forradalom. Bevezetés. Budapest, 2016. 29–33. old.
4 Új tavaszi seregszemle. In: Szabad Nép, 1956. október 23. 255. sz. 1. old.
5 GOSZTONYI Péter: 1956. A magyar forradalom története. München, 1981. 71–75. old. (A továbbiakban: GOSZTONYI)
6 GOSZTONYI i. m. 85. old.
7 Bp. V. ker. halotti akv. 12/1957. sz. Ideiglenes sírja a Károlyi-kertben volt. Budapest Főváros Levéltára XXV. 4. f. Fővárosi Bíróság, titkos ügykezelés alól kivont perek iratai. 7101/1957. Bálint István és társai pere. Budapesten a Fiumei úti temetőben nyugszik, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
8 Bp. VIII. ker. halotti akv. 66/1957. sz. Varga Lajos életére és tevékenységére ld. HUNYADI Károly: A munkásparaszt hatalom védelmében. A fegyveres erők hősi halottai, 1956–1957. Budapest, 1981. 240. old. (A továbbiakban: HUNYADI)
9 Bp. IX. ker. halotti akv. 2041/1956. sz. 3/1936. sz. Születési bejegyzésében neve Ferencként szerepel. Emléktábláját Jánosházán 2006-ban avatták.
10 Bp. IX. ker. halotti akv. 279/1956. sz. Tóth Béla életéről és halálának körülményeiről ld. HUNYADI i. m. 233. old.
11 Bp. VI. ker. halotti akv. 776/1945. sz. Kecskés Sándor esetének leírása: 1956. Szerk.: SZAKOLCZAI Attila. Budapest, 2006. 156. old. (Nemzet és emlékezet) Nevét a Semmelweis Egyetem belső klinikai tömbjében emléktábla örökíti meg.
12 A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások 1956. október 23. – november 9. Összeáll.: VARGA László. Budapest, 1989. 63. old. (Századvég füzetek, 3.) (A továbbiakban: Forradalom hangja)
13 Győr halotti akv. 656/1956. sz. Az eset részletes leírása. Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei Győr-Sopron megyében. Forráskötet. Szerk.: NÉMA Sándor. Győr, 2006. 275. old. (Győr–Moson–Sopron Megye Győri Levéltára kiadványa) Halász Ödönről Győr-Ménfőcsanakon 2006-ban utcát neveztek el.
14 Forradalom hangja 72. old.
15 Sortüzek 1956. Szerk.: KAHLER Frigyes. Lakitelek, 1993. 9–16. old. (A továbbiakban: Sortüzek)
16 Bp. V. ker. halotti akv. 7/1957. sz.
17 Bp. XIII. ker. halotti akv. 1208/1956. sz. A hidashollósi mészáros fia az 1940-es években MAORT-alkalmazott volt.
18 Bp. VIII. ker. halotti akv. 2236/1956. sz. Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
19 GOSZTONYI i. m. 87. old.
20 Bp. IX. ker. halotti akv. 1708/1956. sz. EÖRSI László: Corvinisták 1956. A VIII. kerület fegyveres csoportjai. Budapest, 2001. 263. old. (továbbiakban EÖRSI L.) Sírja ismeretlen helyen van. Nevét a Fiumei úti temetőben a Budapesten elhunyt 1956-os hősök emlékkövén feltüntették. Emléktábláját Jánosházán 2006-ban avatták.
21 Sortüzek 9–16. old.
22 SZAKOLCZAI Attila: 1956. Forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyében. Győr, 2006. 36. old.
23 Mosonmagyaróvár halotti akv. 196/1956. sz. A halottak névsora ld. Sortüzek 61–66. old. Az eseményről szóló beszámolókban Sipos keresztneve Józsefként szerepel. Nevét a helyszínen 1991-ben állított kopjafa őrzi.
24 Mosonmagyaróvár halotti akv. 224/1956. sz. Nevét a helyszínen 1991-ben állított kopjafa őrzi.
25 Halálesete Győr halotti akv. 660/1956. sz. Az eset és Koloszár életútjának leírása: NÁDASDY Lajos: Celldömölk forradalmi napjai 1956. Celldömölk, 2006. 50–54. old. Nevét Mosonmagyaróváron 1991-ben állított kopjafa őrzi.
26 Sztálinváros. Szerk.: ZECHER János. Dunaújváros, 1998. 6–7. old.
27 Dunapentele halotti akv. 38/1956. sz. Neve a Dunaújvárosi Köztemető 1956-os emléktábláján szerepel.
28 Bp. XXI. ker. halotti akv. 328/1956. Mihalec Márton szombathelyi tímármester fia, a nevét 1942-ben változtatta Mogyorósira. A csepeli események részletes leírása: EÖRSI László: A csepeli fegyveres ellenállás 1956. Bp. 2016.
29 EÖRSI L. i. m. 180. old.
30 Bp. VIII. halotti akv. 2267/1956. sz. Az ostffyasszonyfai földműves fiának sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
31 Bp. IX. ker. halotti akv. 1742/1956. sz.
32 Bp. VIII. ker. halotti akv. 2411/1956. sz. Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
33 Az eseménysort leírja Horvátlövő településtörténete és néprajzának értéktára. Szerk.: KOVÁCS Géza. Horvátlövő, 2015. 81–83. old.; KÖVÉR István: Forradalom és megtorlás Vas megyében 1956–1960. Szombathely, 1997. 250. old. (Emlékkönyv III.) (továbbiakban KÖVÉR III.)
34 Sárvár hal. akv. 119/1956. sz. Az esetet a város 1956-os eseményeit tárgyaló eddig készült feldolgozások nem ismerik. A családtagok elmondása szerint a rendőrség eredménytelenül nyomozott az ügyben. A tettest nem találták meg. A hozzátartozók hivatalos értesítést a vizsgálatról nem kaptak. Egy hét várakozás után, szóbeli engedély alapján végezték a temetést. Fórizs sírja a sárvári köztemető F parcellájában található.
35 Az esemény leírása: KÖVÉR István: Forradalom és megtorlás Szombathelyen 1956–1960. Szombathely, 1996. 179–181. old. (Emlékkönyv I.) A rendőrök haláleseteire ld. Rendőrségi napi jelentések. 1. köt. 1956. október 23. – december 12. Összeáll.: KAJÁRI Erzsébet. Budapest, 1996. 235. old. (Belügyi iratok, 1.)
36 Veszprém halotti akv. 511/1956. sz. TULIPÁN Éva: A Magyar Néphadsereg 1956-os vesztesége. In: Hadtörténelmi Közlemények, 2006. 3. sz. 737. old. (A továbbiakban: TULIPÁN)
37 Veszprém halotti akv. 459/1956. sz. ld. TULIPÁN i. m. 733. old.
38 Az esemény leírása és Braun életútja olvasható: „Ki sokat gondol magára.” In: Vas Népe, 1996. okt. 22. 247. sz. 7. old.
39 Veszprém halotti akv. 457/1956. sz. ld. TULIPÁN i. m. 750. old. Az eset leírása: Szerelmi dráma a forradalomban. Napló. Veszprém megye napilapja, 2016. okt. 24. 250. sz. 6. old.
40 Veszprém halotti akv. 442/1956. sz. ld. TULIPÁN i. m. 740. old.
41 Székesfehérvár halotti akv. 794/1956. sz. ld. TULIPÁN i. m. 754. old. Nevét 2016-ban Székesfehérváron a Helyőrségi Klub falán állított emléktáblán örökítették meg.
42 Székesfehérvár halotti akv. 841/1956. sz. ld. TULIPÁN i. m. 747. old. Nevét 2016-ban Székesfehérváron a Helyőrségi Klub falán állított emléktáblán örökítették meg.
43 Komló halotti akv. 71/1956. sz. HORVÁTH Miklós – TULIPÁN Éva: In memoriam 1956. Budapest, 2006. 55. old. Nevét a Komlón 1993-ban felállított 1956-os emlékművön örökítették meg.
44 Bp. VIII. ker. halotti akv. 3014/1956. sz. Az elhunytak internetes jegyzéke (ld. 1. jegyzet) szerint nov. 1-én halt meg. Sírjának helye ismeretlen. Nevét a Fiumei úti temetőben a Budapesten elhunyt 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
45 Bp. IX. ker. halotti akv. 1850/1956. sz. Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
46 Bp. VII. ker. halotti akv. 1646/1956. sz. Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
47 Bp. IV. ker. halotti akv. 831/1956. sz.
48 Forradalom hangja, 498. old.
49 Bp. IX. ker. halotti akv. 1974/1956. sz.
50 Bp. VIII. ker. halotti akv. 2511/1956. sz. Feltételezések szerint Csercsa Sándor Práter utcai felkelő tévedésből lőtte le. EÖRSI László: Corvinisták II. Budapest, 2013. 350. old. Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
51 Bp. IX. ker. halotti akv. 1951/1956. sz. Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
52 EÖRSI L. i. m. 265. old.
53 Bp. IX. ker. halotti akv. 1724/1956. sz. Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
54 Bp. VIII. ker. halotti akv. 608/1956. sz. Családtagok elmondása szerint sírja Budapesten a Kerepesi temetőben van.
55 Bp. VII. ker. halotti akv. 1663/1956. sz.
56 Bp. VIII. ker. halotti akv. 2536/1956. sz. Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
57 Bp. XXI. ker. halotti akv. 422/1956. sz.
58 Bp. X. ker. halotti akv. 1216/1956. sz. Kiss Gyula életére ld. Hunyadi i. m. 120. old., továbbá: TULIPÁN 743. old.
59 Pápa halotti akv. 12/1957. sz.
60 Szentgotthárd halotti akv. 228/1956. sz. Sírja a szanyi temetőben van.
61 Szentgotthárd halotti akv. 29/1957. sz. Életútja: FAZEKAS Árpád: 1956 Szabolcs-Szatmárban a valóságban. Nyíregyháza, 1994. 100–104. old.
62 Bucsu halotti akv. 2/1957. sz.
63 Felsőcsatár halotti akv. 6/1957. sz.
64 Rábafüzes halotti akv. 3/1957. sz.
65 Kőszeg halotti akv. 8/1957. sz.
66 Kőszeg halotti akv. 38/1958. sz.
67 Bp. VI. ker. halotti akv. 915/1956. sz. Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben van, ahol nevét az 1956-os hősök emlékkövén feltüntették.
68 Salgótarján halotti akv. 386/1956. sz. Nevét a helyszínen 1996-ban felállított 1956-os emlékművön örökítették meg.
69 Jánosháza halotti akv. 3/1957. sz. Az esemény szemtanuk elmondása alapján készült részletes leírása: „A múlt bogozása”. In: Vas Népe, 1996. október 22. 247. sz. 6. old. Kapocsi emléktábláját Jánosházán 2006-ban avatták fel.
70 Rum halotti akv. 8/1957. sz. Rumban ezen a napon avatták Fürst Sándor kommunista mártír 1956 októberében összetört emléktábláját. „A magyar népért adta életét” In: Vas Népe, 1957. július 30. 176. sz. 1. old. Böröcz halála a rendezvényt követő mulatság hajnalán tisztázatlan körülmények között következett be. Rum története 1246–1996 (2000). Rum, 2001. 44. old. Ld. még KÖVÉR. i. m. III. 307. old.
71 Bérbaltavár halotti akv. 15/1957. sz. A hozzátartozók elmondása szerint a gyilkosság a helyi Földművesszövetkezet irodájában zajlott ülést követő vita során történt. Kercza József sírja a csipkereki temetőben van.
72 Sitke halotti akv. 16/1958 és 17/1958. sz. Az esemény leírása: BAJONTAI Imre: Mi történt Sárváron 1956-ban? In: Vasi Szemle, 1997. 5. sz. 657–666. old.
73 1956 kézikönyve. 3. köt. Megtorlás és emlékezés. Szerk.: KENDE Péter. Budapest, 1996. 15–20. old. (A továbbiakban: Megtorlás)
74 Bp. X. ker. halotti akv. 346/1959. sz. ld. EÖRSI László: 1956 mártírjai. 215 kivégzett felkelő. Budapest, 2006. 15. old. (A továbbiakban: Mártírok) Részletes életrajza ld. Megtorlás 151–152. old. Budapesten a Rákoskeresztúri temetőben, a 301-es parcella 19. sorában nyugszik. Emléktáblája Répcelakon az evangélikus templom falán található.
75 Bp. X. ker. halotti akv. 370/1958. sz. ld. Mártírok 21. old. Életrajza ld. Megtorlás 93–94. old. Budapesten a Rákoskeresztúri temetőben, a 301-es parcella 16. sorában nyugszik.
76 Bp. X. ker. halotti akv. 355/1959. sz.
77 Rokonaitól származó információ szerint a forradalom után nyugatra menekült. Hamburgban emberölési ügybe keveredett. Hazatért. Ezt követően végezték ki. Budapesten a Rákoskeresztúri temető 301-es parcella 19. sorában nyugszik.
78 Kivégzések után. In: Beszélő. Összkiadás 1987–1989. 3. köt. Budapest, 1992. 608. old.
79 Bp. X. ker. halotti akv. 1251/1959. sz. ld. Mártírok 76. old. Részletes életrajza ld. Megtorlás 174. old. Budapesten a Rákoskeresztúri temetőben, a 301-es parcella 22. sorában nyugszik.
80 Szombathely szül. akv. 302/1935. sz. A családnév magyarosítására 1936-ban került sor.
81 Bp. X. ker. halotti akv. 372/1958. sz. ld. Mártírok 78–79. old. Részletes életrajza ld. Megtorlás 93. old. Budapesten a Rákoskeresztúri temetőben, a 301-es parcella 22. sorában nyugszik.
82 Győr halotti akv. 786/1958. sz. ld. Mártírok 106–107. old. Részletes életrajza ld. Megtorlás 141–142. old. Hamvait a sopronkőhidai jeltelen sírból 1991. április 12-én Sárváron díszsírhelyre temették. BAJONTAI Imre: Mi történt Sárváron 1956-ban? In: Vasi Szemle, 1997. 5. sz. 664. old.
83 Bp. VIII. ker. halotti akv. 1105/1959. sz. ld. Mártírok 113. old. Részletes életrajza ld. Megtorlás 161–162. old.
84 Bp. X. ker. halotti akv. 240/1958. sz. Budapesten a Rákoskeresztúri temetőben, a 301-es parcella 16. sorában nyugszik. Mártírok 114–115. old. Életrajza ld. Megtorlás 85. old. Emléktáblája Budapesten a Corvin mozi falán látható.
85 A születések időpontjában önálló település volt Alsóság, Kámon, Szentkirály, Nagygencs, Rábabogyoszló, valamint Hidashollós. Vas megyeinek tekintettük az 1920-ban Ausztriához, illetve 1950-ben Veszprém megyéhez csatolt Csém (Schandorf) illetve Magyargencs községeket.