BAJZIK ZSOLT: AZ IKERVÁRI KASTÉLY TÖRTÉNETE

AZ IKERVÁRI KASTÉLY ÉS A BATTHYÁNYAK

Ikervár a sárvári uradalom részeként a Kanizsaiak, a Nádasdyak, majd a Draskovicsok tulajdonát képezte. A mai kastély elődjének számító nemesi rezidenciát minden bizonnyal a XVI. század közepén emelték, majd az épületet a XVII. században megerősítették, hogy ellen tudjon állni a török seregek támadásainak.¹ Ezt bizonyítja egy 1639-ben készült összeírás, amelyben a „Palánkon belül a kastélyszeren” megjegyzés alapján megállapítható, hogy ekkor már létezett egy erődített kastély a településen. 1671-ben Nádasdy Ferenc grófot a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt lefejezték, vagyonát elkobozták. Egy 1677-es hivatalos irat szerint I. Lipót Sárvár várát és tartozékait, tehát Ikervár mezővárosát is gróf Draskovich Miklósnak és feleségének, Nádasdy Krisztinának ajándékozta.²

A Draskovich család a sárvári uradalom megszerzése után – közelebbről meg nem határozható időpontban – kastélyt építtetett Ikerváron. A birtok a Draskovich családban Miklós országbíróról fiára, Ádám győri főkapitányra, majd unokájára, Lipótra szállt, akitől Borbála lánya örökölte. Draskovich Borbála grófnő férje, gróf Reising József Rudolf a rezidenciát 1780 körül barokk stílusban átalakította és kibővítette. Reising gróf 1782-ben, míg a felesége 1785-ben elhalálozott, ekkor az uradalmat és a „Villa Draskovich” néven említett kastélyt Draskovich Borbála nővérének – Viczay Mihályné szül. Draskovich Terézia – fia, Viczay Mihály örökölte.³

E szerint az ikervári uradalmat 1785-ben a Draskovich családtól örökölte Viczay Mihály gróf, majd 1789-től birtokolja a Batthyány-család grófi ága.⁴ Igazából 1795-ben kerül teljes egészében a Batthyányak kezébe az ikervári birtok, hiszen ekkor váltja meg Viczay Anna Máriától az uradalomban lévő részét Batthyány Maximilián.⁵ 1795-ben „Viczay Mihály Gróf, Batthyány Maximilián grófot a végett, hogy minekután értésére esett volna, hogy fele Ikervári Uradalmat testvér nénnye gróf Viczay Anna Mária néki 42.300 ft-ban el adta volna, azon summát néki, mint azon jószágon fekvő adósságot, és az nemes vármegyének be jelöltet fizesse ki, úgy az azon nénnye által Ikervárott hagyott Draskovics nemzetséget illető Leveleket is szolgáltassa a kezére törvényesen inteti.”⁶

A Batthyány-család – mint a legelőkelőbb magyar főnemesi családok egyike – a honfoglalás koráig, nevezetesen Örs vezérig vezeti vissza eredetét. Ki tudja, mennyi igaz a szép legendából, annyi azonban bizonyos, hogy a Batthyányak ősei a XII. században már birtokolták a Zala vármegyei Örs várát. A család ekkoriban még – egészen a XIV. század végéig – Kővágóörsi néven szerepelt. Miután azonban Zsigmond király 1398-ban Kővágóörsi Györgynek adományozta a Fejér megyei Battyán települést, György fiai; Albert és László felvették és a családban meghonosították a Batthyány nevet. A Batthyányak közismert címerét Batthyány Boldizsár kapta 1481-ben Mátyás királytól. Kiterjesztett szárnyú fehér pelikán, amely csőrével a mellét tépve, vérével a fiókáit táplálja.

A Batthyány-család két évszázadon keresztül, egészen a felszabadító háborúk végéig, kiemelkedő szerepet töltött be a törökellenes harcokban, és tagjai magas katonai méltóságokat viseltek, többen voltak dunántúli főkapitányok. Közben 1628-ban bárói, majd 1630-ban grófi rangot szereztek. A Batthyány-család Mária Terézia uralkodása idején jutott el hatalmának csúcsára. Batthyány Lajos gróf (1696–1765) több más főtisztség betöltése után 1751-ben Magyarország nádora lett. 1765-ben bekövetkezett halálával az utolsó nemzeti nádort veszítette el az ország. A nádor Batthyány Lajos testvére, Károly (1698–1772) többek között a császári seregek fővezére, és II. József nevelésének irányítója volt, ő nyerte el 1765-ben a Batthyányak számára a hercegi rangot. Mivel neki nem volt gyermeke, mind a hercegi rangját, mind pedig hatalmas vagyonát Lajos elsőszülött fia, Ádám (1722–1787) örökölte, míg Lajos másik fia, József (1727–1799) 1778-ban az ország hercegprímása lett. Testvérüktől, Tivadartól (1729–1813) származott Batthyány Kázmér gróf, a Szemere-kormány külügyminisztere.

A miniszterelnök, Batthyány Lajos felmenőit csak a nádor unokatestvérei között találhatjuk meg; ő a család grófi, ezen belül is az úgynevezett „Zsigmondi” ágából származott, a legközelebbi közös ősük Batthyány Ádám (1609–1659) dunántúli főkapitány.

Batthyány Lajos szüleiről, kiváltképp 1777 körül született apjáról, Batthyány Józsefről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a császári és királyi hadseregben katonáskodott, és ott a századosi rangig vitte. Apja Batthyány Miksa gróf halála (1804) után kilépett a hadseregből, átvette a birtokait, és belekezdett az uradalmak – kiváltképp az ikervári – fejlesztésébe. 1804-ben megházasodott, feleségül vette a szép, de nem ő hozzá illő Skerlecz Borbálát. Két gyermekük született: 1805-ben Emília, 1807. február 10-én (Pozsonyban) Lajos. Röviddel fia születése után, még 1807-ben különváltak a szülők, és a grófné gyermekeivel Ikervárról Bécsbe költözött. Amikor Batthyány József gróf 1812. július 13-án Ikervárott meghalt, minden vagyonát fiára, az akkor alig öt esztendős Lajosra hagyta. Végrendeletében Vas vármegye alispánját és árvaválasztmányát bízta meg a gyámi teendők ellátásával. Az uradalom korrupt jogtanácsosa azonban megakadályozta a végrendelet kihirdetését, és az özvegy kezére játszotta a gyámság jogát. A nagyvilági élet, bálok, utazások felemésztették az uradalmak jövedelmének nagy részét, a birtokok fejlesztésére és az adósságok törlesztésére az özvegy alig engedett költeni.⁷

Batthyány József gróf rendes lakását – főként nyáron – Ikervárott tartotta, ahol angol- és vadaskertet, üvegházat hozott létre, és terjedelmes uradalmai az akkori viszonyokhoz képest jól jövedelmeztek.⁸ A gróf 1811-ben Ikervárott kelt végrendeletében volt egy érdekes kitétel arra az esetre, ha a családja teljesen kihalna. Ebben a helyzetben vagyonát „oly magyar katonák, tisztek és közlegények s azok özvegyei és gyermekei gyámolítására szánta, kik a haza védelmében az ellensége előtt munkaképtelenekké lettek, vagy életükkel adóztak. Kívánta, hogy ezen rokkantak részére Ikervárott megfelelő épület állíttassék, vagy alakíttassék át valamelyik alkalmas uradalmi helyiség, hogy kedves lakóhelyének forgalma, népének jólléte ez által is emeltessék.” (Talán ennek a kívánságnak a hatására alakították ki az eladásra kerülő kastélyban 1915 után a háborúban megsérült katonák otthonát.)⁹

1836-ban Fényes Elek a következőket írta: „Ikervár, magyar m. v. a’ Rába mellett, Szombathelyhez 3 mérföldnyire: 801 kath. 8 evang. lak. Kath. paroch. templom. Ékesíti ezen várost a’ földes aszszonyság’ 2 gyönyörű kastéllya, számos kivált Olasz országból, Rómából hozott művészi darabokkal; és a’ ritka szépségű angol kert. Nevezetes itten a’ nagy ananas ház, mellyben több külföldi növevényeken kivűl 1000 darab ananas fa, ’s egy szeggeletben olly szőllőtőke virágzik, ’s mind anyiszor érett gyümölcsöt hoz. A’ Rábán túl ismét van egy természetes kert, gyönyörű jegenye, nyárfa csoportokkal, halas tavakkal, méhes házzal, fáczányossal, gyümölcsössel, ’s egy roppant kiterjedésű rétséggel.¹⁰

Határja a’ városnak róna, ’s igen termékeny, de az árvizektől sokat szenved. Szarvasmarha és juhtenyésztése virágzó. Az uraság szép svájcerájt tart. Feje uradalomnak, mellyet özvegy G. Batthyáni Borbála aszszonyság bír.”¹¹

A grófné hosszú évekig saját magára költötte a birtokok bevételeit, és közben rengeteg adósságot halmozott fel. Amikor közelgett fia, Batthyány Lajos nagykorúsága, az uradalmakat hosszabb időre a tulajdonos fiatal grófra nézve terhes feltételek mellett kívánta zálogba adni. A grófnénak az ikervári uradalomra vonatkozó haszonbéri szerződést 1828 szeptemberében a modenai herceggel nem sikerült megkötnie, de a fiának a végrendeletileg megállapított tizenkétezer forint járadékát megvonta. Az ebből az ügyletből kialakuló viszály anya és fia között több éven keresztül tartott, míg végül 1830-ban megegyeztek a vitázó felek. Az egyezség szerint a befolyó jövedelmekből kellett törleszteni és fizetni a felhalmozott adósságokat, azok kamatait, az uradalmi nyugdíjakat, és a gróf nővérének kiházasítási illetményét. A fennmaradó összeget egyenlő arányban kellett megosztani az anya és a fia között. Ezt az egyességet később úgy módosították, hogy a fent említett terheket Batthyány Lajos magára vállalta, és az elvállalt terhek arányában az ikervári, dobrai és tótmaráczi uradalmakat a gróf, míg a többit az özvegy grófné vette át.¹²

Miután Batthyány Lajos tulajdonába kerül a birtok, a kastély nagymértékű átalakítására és bővítésére kerül sor az 1840-es években. Rados Jenő a következőket írta ezzel kapcsolatban: „A kastélyt Ybl és Pollák műépítészek által 1845–1848-ban Batthyány Lajos építtette át. Van benne 37 szoba és egy tágas csarnok, melyek minden kényelemmel vannak berendezve. A csarnokot Batthyány Lajos és neje, Zichy Antónia olajfestésű arcképe díszíti, a szobákat reneszánsz ízlésű bútorok foglalják el. A falakon a család előkelőbb tagjainak olajfestésű arcképei láthatók. A ház kincsestárában értékes gyűrűk vannak I. Mátyás király korából. Ott van egy régi ezüsttál és serleg, melyeket a család tagjai megkeresztelésnél szoktak használni. A házi könyvtár 6000 kötetet számlál. A park 280 kh, s a Rába által kettéosztott részeket, a belső és külső parkot, híd köti össze. A belső parkban van a kastély és az üvegházak. A külső parkban, melynek öt holdnyi halastava is van, dámvad, vadpulykák és fácánok tenyésznek.”¹³ Rados a könyvében 1846–48-ra tette az ikervári kastély átépítésének idejét, illetve a régi alapfalakra és a földszinti részekre való új épület felépítését.¹⁴

Ybl Miklósnak Pollack Ágostonnal való folytatólagos együttműködése csak 2-3 évig tarthatott. 1843-tól kezdve már egyedül kapja Károlyiéktól a megbízást. Ney Béla szerint 1841–1846-ig voltak társak, de még 1849-ben is volt egymással szemben elszámolni valójuk. Együttes munkájuk volt még az ikervári Batthyány-kastély átépítése. Bár Ybl ekkor már Fóton lakott, és Károlyi István uradalmi építésze volt, az Ybl hagyatékban talált irat megerősíti, hogy Pollack Ágostonnal együtt tervezték, de oroszlánrésze benne Yblnek volt. Lehetséges, hogy Batthyány Lajosné nővére, Károlyi Györgyné – mindkettő Zichy lány – ajánlotta Batthyánynak Yblt. Érdekes, hogy a kastély átépítését Ybl nem említi önéletrajzában. A kastély stílusán meglátjuk Schinkel fegyelmezett klasszicizmusának és Ybl második olasz útjának, római benyomásainak hatását. Talán maga Batthyány Lajos befolyásolta Yblt, hogy térjen el a romantikus törekvéseitől, és tervezze klasszikusabb stílusban a kastélyát.

Mindenesetre érdekes, hogy a fóti templommal egyidejűleg Ybl ennyire más stílusban is tervezett. Csak a kitűnő arányok és egyéb kisebb sajátosságok, mint az emelt félkörívek, kapcsolják össze a kettőt. Részben a régi alapfalak és földszint felhasználásával kezdik az építkezést, de Ybl a kötöttséget a kastély előnyére használja föl. Az alacsony földszint talapzat lesz, és erre helyezi Ybl az épületet Palladio villáinak mintájára. Tulajdonképpen olasz villa, a német klasszicizmus stílusában. Talán a Varsó melletti Larienski-palota példája is szeme előtt lebeghetett. Helyi magyar jellege nincs az alkotásnak. Felépítése szimmetrikus, szinte lépcsőzetesen gúlaszerű. Közepét a földszinten emelt köríves ablakokkal áttört, enyhe rizalit hangsúlyozza, azt jobbról és balról palladiós nyílással tagolt visszaugrás kíséri, majd a homlokzat egy tengelye alacsonyabb félköríves ablakkal ismét előugrik, hogy utána egy tengely mélyebben visszalépjen. Ez utóbbi két axisba Ybl alacsony emeletet iktat, míg a közepén magas termek fogadják a 20–22 fokos, kettős lépcsőn a palladios bejárathoz érkezőt. A nagytermet, a kastély uralkodó középső terét, a fölötte lévő tetőépítmény előugró, háromemeletes tömege is hangsúlyozza. Fölül nyitott, árkádos loggia koronázza a villa kastélyt. Ilyen loggiákat látott Ybl második, 1845–1846. évi olaszországi tanulmányútján a római villákon, palotákon, így a Palazzo Falconierin is. Egyébként bábos attika szegélyezi a lapos tetőt. Minden inkább klasszikus, egyedül csak ablakainak gyámos párkánya, az alsó nyílások köríveinek emeltsége és fölöttük középen a keretes vakolatának díszei vallanak a romantikára. A kastély jobb oldalán, az egyik felén zárt árkád visz a lapos tetejű, bábos attikájú gazdasági épületbe.¹⁵

Az élénken politizáló családtagok és rokonok körében kapcsolódott be Batthyány Lajos is a helyi közéletbe, és a nyugat-dunántúli régió társasági, szellemi életében betöltött házigazda-szerepénél fogva – anélkül azonban, hogy nyilvános politikai rendezvényeken fellépett volna – szinte észrevétlenül emelkedett ismertsége, társadalmi rangja és tekintélye. Batthyány ikervári kastélyában élénk társasági élet bontakozott ki. Egymást követték a nagyszabású lóversenyek és vadászatok, a fényűző lakomák és bálok, valamint a pompás színi előadások. Ikervári kastélyának ajtaja nyitva állott nemcsak az arisztokraták, hanem a környékbeli középnemesség és értelmiség előtt is.²³ Házában a keleti fény, az angol kényelem, a francia ízlés sajátságosan vegyült el a magyar hagyományokkal, egymást érték a különböző összejövetelek.²⁴

Erről a gyöngyöshermáni Szegedy család iratai között található Hegedusovich nevű intéző leveleiből kapunk információkat. 1837. január 1-én a következőket írta az intéző a mosolygós olvasóinak: „Az Uraság kis Gyűlésbe ment ’s csak este későn jött haza. Nem sokára Taxis is berobant, másnap Ikervára menő játékszini előadási próbára 11-én adandóra, mellynek adatása az 5dikéni Küszögi Suareban tökéltettel... Szavunkat megtartánk és 2 kocsin, 8 lovon Benczét ismét meglepénk – 1 óra végzésik az ebédet, s a Dámák Ikervárra mentek Teátrumba.”²⁵ Egy másik 1837-es levélben azt olvashatjuk, hogy „10 óra volt a mint az Uraság és Bencze Hermánon keresztül nyargaltak, csak addig állván meg még az előtti napon – Ikervári visitre készített díszruhákkal megtömött utitáska a kulcsár által kocsiba tétetett. Az ebéd Szécsenben volt, hová Vidos is compreált, azután mind a hármon Ikervárott tisztelkedtek, de csak egy óráig, vacsora és szálás ismét Szécsenben volt – Dámáink délre érkeztek meg... Ikervárott ismét Theátrom adatott – e végből jöttek hozzánk Talianyék is – azonban éjszaka Talian Uraság testét valami kivervén kocsijuk rudját, a helyett hogy Ikervár felé tarthatták volna, Kőszögre kellett visza forditniok. Marie Kisasszony is honmaradt; mert patiensné volt – s’ így csak az Asszonyság Lothival mehetet Szécsenbe ebédre, hová a Niki szányon elöttök törtetett – én nem ülhettem szányra; mert nem szabad volt ülnöm – Bencze is Társ lett Ikervára.”²⁶ Ugyanebben a levélben a következőket írta az intéző, hogy: „Ismét játszottak Ikervárott – de a beteg miatt Tőlünk senki nem ment oda. Bezzeg elmentek Taliányék, hogy még a lábok sem érte a földet, pedig kocsin ültek, ebédet a Benczénél ettek, ki hasonlag Ikervára galoppérozott. Taliányék Ikervárról hozzánk siettek ebédre, meg a Vidos Józsi is.”²⁷

Az étkezések alkalmával feltálalták szinte egész Európa gasztronómiai különlegességeit, pincéjében pedig mintegy negyvenféle külhoni bort őriztek. Az ikervári kastélyban – amelynek az átépítés következtében már külön színházterme is volt – Batthyány barátai és vendégei rendszeresen tartottak színi előadásokat, ahol a gróf könyvtárából kiválasztott francia, német, magyar darabokat maguk adták elő.²⁸

A kastély könyvtáráról 1838-ban a következőket jegyezte fel Petrichevich Horváth Lázár: „Négy kellemes hetet tölték tehát Ikervárt, kedves Emiliám, hol sokat dolgozni feltevém magamban; de hol egy betűt sem írtam, annyira el valék szórva mulatságok’ minden nem által. Hanem annál többet olvasék. Annyira elmaradtam volt a’ legújabb, kivált franczia literaturával, ’ B. L.-nak olly válogatott, olly inycsiklandó könyvtára van! Igaz, hogy ez csak álmom’ tetemes föláldoztával történhetett, mi végre a’ vacsora helyett surrogáltam theázást igen jó sikerrel használhatám.”²⁹ Petrichevich egy másik, 1840-ben írt levelében a kastélyban tartott ünnepségről a következőket írta: „...Lajos napja tartaték Ikervárott. Az idevaló gyönyörű etablissement (telep) változatos bájai, a’ park’ nagyszerűsége, a’ sok szép drága virág, a’ még drágább külhoni borocskák, a’ vígkedvű fesztelenség, annak bájteljes vidám vezetője a’ kedves házinő, s’ végre a’ mindenfelől összecsődült rokonszenvű vendégek tartós vidorsága egy több napra nyult kellemes falusi ünnepet alkotának, mellynek néhány érdekesb részletei Deák Ferencz’ jelenlétének megtiszteltetésére valának intézve.”³⁰

Batthyány Lajos nem csak az otthonában, hanem a közelben lévő Rábán is szervezett „vízi tréfát” a vendégeinek. 1840-ben a folyón lévő malomzúgónál egy kis evezős csónakkal próbáltak egy merész vállalkozást végrehajtani, amelynek során a harmadik próbálkozás után elsüllyedt a csónak, s utasaik a sebes folyóba estek. Szerencsére mind a négyen – Batthyány Lajos, Wenckheim Béla és László, valamint egy Cipriano nevű olasz hajós – partot értek.³¹ 1843-ban pedig Batthyány Lajos, valamint a „titoknoka K.L. és még egypár úszótárs kedvünkre mulattunk a’ mesterségesen készített tóban, melly szőke vízeit a’ Rábából kapja.” ³² Ezen a tavon velencei gondolát, török naszádot és comói vitorlást is kormányoztak olasz és török hajósok a külön e célra épített kikötőbe.³³

Az ikervári kastélyt tehát 1845–1848 között teljes mértékben átalakították, amelyet már nem igazán tudott használni Batthyány Lajos, hiszen a politikai szerepvállalása miatt először a vagyonát, majd az életét is elveszik tőle. 1849. január 1-én Ferdinánd Althann alezredes utasítást adott Zarka Sándor Vas megyei első alispánnak, hogy zárolják Batthyány Lajos és Kázmér, Szapáry Antal, Vidos József és Gottlieb August Wimmer felsőlővői lelkész vagyonát, mivel „ezek a legerősebben kompromittált forradalmárok közé tartoznak.”³⁴ Ugyanezen a napon éjjel fél 12-kor jelentette az alispán, hogy Ikervár megszállására fél század lovasságot és egy gyalogszakaszt küld. Másnap éjjel fél 12-kor arról számolt be, hogy Batthyány Kázmér, Szapáry, Vidos és Wimmer vagyonának zár alá vételét mégsem rendelte el, mert Batthyány Kázmérnak nem volt saját vagyona a megyében, Vidos pedig nem annyira terhelt, hogy a kormányzat számára használható legyen. A kijelölt személyek közül tehát egyedül Batthyány Lajos vagyonának zárolására vonatkozó rendelkezés maradt érvényben; ez viszont annál inkább. Althann január 3-án utasította Zarka Sándor első alispánt, hogy a megye nevezzen ki egy ideiglenes zárgondnokot Batthyány javainak kezelésére. Friedrich Paul a 6. könnyűlovas ezred századosa január 3-án tért vissza Ikervárról, s összesen 33 forint 32 krajcárnyi osztrák és 20 forintnyi magyar pénzt hozott magával, valamint iratokat és egy vaskazettát. Január 4-én pedig már azt jelentette a pozsonyi katonai parancsnokságnak, hogy a megye kijelölte Batthyány javainak kurátorát, Berzsenyi Miklós számvevőt, és Valentin Márton főszolgabíró és Gergye István esküdt a zárolásról szóló oklevelet kiállították.³⁵

Az 1988 előtti években a Vas Megyei Levéltár ömlesztett állapotú iratainak rendezése során került elő az az inventárium, amely Batthyány Lajos 1849 áprilisában zár alá vett ikervári uradalmában megtalálható volt ingó és ingatlan javak, tárgyak, eszközök, állatok, termények, anyagok stb. leírását tartalmazza. Az ennek nyomán megindult kutatással a Magyar Országos Levéltárban is sikerült rátalálni arra az 1850. április 30-án kelt, csaknem másfélszáz oldal terjedelmű német nyelvű, részletes átadás-átvételi leltárra, amely magában foglalja az előző évben felvett és fent említett leltárat, amelynek alapján az uradalmat annak zárgondnoka, Berzsenyi Miklós minden tartozékával együtt átadta a Királyi Kamarának. E dokumentum forrásértéke azért jelentős, mert az uradalom levéltára a századfordulón gyakorlatilag teljesen megsemmisült. Az 1850-ben készített átadásátvételi jegyzék bevezető részéből megtudjuk, hogy az ikervári uradalomhoz Ikervár mezővárosán kívül három falu – Nyőgér, Rábakovácsi, Sótony –, két allodiális puszta – Csomaháza, Péterfa –, valamint a szomszédos meggyesi közbirtokosságban lévő terület tartozott. A 9582 4/8 hold urasági és 5441 7/8 hold úrbéres földterületet magában foglaló uradalom fekvését és általános leírását követően a leltár először az uradalom irányításának hivatalszervezetét mutatja be, majd pedig településenként közli az úrbéres és allodiális földek elhelyezkedését.

Az összeírás adatai szerint az uradalomban ez idő tájt a bevált és szokásos kalászosok mellett lucernát, lóherét, bükkönyt, burgonyát, kukoricát, kölest, repcét, borsót és cukorrépát is termesztettek. Az uradalmi gyümölcstermesztésről csak töredékes adatokat tartalmaz a leltár, mely összesen 811 gyümölcsfát regisztrált. Ezek között alma-, őszi- és sárgabarack-, körte-, szilva-, cseresznye-, meggy-, dió-, gesztenye-, mandula- és naspolyafákat írtak össze, hozzátéve azt is, hogy a 9 négyszögölnyi területen egres- és ribizli termesztés is folyt. Igen nevezetes volt az uradalom kertészete, ahol több ezer, részben egzótának számító növénykülönlegesség mellett, üvegházakban – többek között – citrom-, narancs-, sőt ananászfákat is neveltek. Külön említést érdemel, hogy a leltár latin nevű alfabetikus rendben rögzítette a kertészetben megtalálható növényeket. Ugyancsak ismert, hogy Batthyány Lajos nemcsak pártolta, hanem ikervári uradalmában meg is honosította a selyemhernyó-tenyésztést. Az igen nagy szakértelmet igénylő munka méreteire jellemző, hogy csaknem 118 holdat ültettek be szederfákkal, amelyek a selyemhernyó táplálékául szolgáló nagytömegű levelet biztosították. A leltár településenként és összesítő táblázatokban megadja az uradalom állatállományát, a tárolt gabonaneműek, takarmánynövények, vetőmagok, faáruk és építőanyagok mennyiségét is. Az inventáriumban 21 ló, 215 szarvasmarha és 10 725 juh szerepel. Ez az adat egyértelműen utal arra, hogy az uradalmi pénztár bevételeinek egyik fő forrása a gyapjúeladásból származott. Az uradalmi szarvasmarha- tenyésztés központja Ikervár volt, ahol a „schwájceráj”-ban minden valószínűség szerint külföldről behozott tenyészállatok segítségével igyekeztek az állomány tisztaságát növelni. Nagy értéket ad a forrásnak, hogy pontosan közli a lakó- és gazdasági épületek, műhelyek, istállók, ólak számát, nagyságát, teljes belső berendezését és az épületek anyagát is. Ezek sorából külön is meg kell említeni az uradalom központjában, a 170 holdas parkban álló kastély részletes leírását, az ugyancsak Ikerváron levő selyemgombolyítóműhely, az itteni malom, kovácsműhely, a nyőgéri malom, a Péterfán működtetett cukorgyár és a téglaégető eszközkészletének precíz felsorolását. A Batthyány-család ikervári könyvtáráról rövidke jegyzékből mindössze az derült ki, hogy az 1428 műből és 2808 kötetből álló gyűjtemény hogyan oszlott meg az egyes tudományágak között. Az ikervári könyvtár legnagyobb részét a szépirodalmi munkák, regények, novellák, versek tették ki, de igen jelentős volt a filozófiai és esztétikai, a politikai és statisztikai, valamint történelmi tárgyú művek száma is.³⁶

Az 1850-es birtokátadási leltár szerint a gróf téli palotájának színháztermében, négy politúrozott szekrényben őrizték a – kor ismert főúri gyűjteményeihez képest kifejezetten szerény méretű – könyvtárat. A művek pontos címét sajnos nem jegyezték fel, csupán a könyvtár tartalmi megoszlását. Ezek szerint Batthyány gyűjteményének mintegy harmadrészét a szépirodalmi művek, egyhatodát a természet- és alkalmazott-tudományi alkotások, míg fennmaradó másik felét a társadalomtudományi munkák tették ki, a gróf tehát elsősorban társadalomtudományi szakkönyvtárral rendelkezett.³⁷ A leltár sajnos elég szűkszavú, jóformán csak címszavakat tartalmaz. De megtudjuk belőle, hogy az épületben volt színház is, mely gazdagon volt bútorozva, s főleg kínai és török jelmezek voltak itt. A különféle termek bútoraira nincs stílusmeghatározás. Néhány avult, azaz régi bútor is volt bennük. Elég sok megnevezésnél van megjelölve, hogy fekete bútor, ebből arra következtethetünk, hogy empire tárgyak is voltak a kastélyban.³⁸ Az ikervári uradalom – beleértve a kastélyt is – teljes személyzete az 1840-es évek végén 162 fő volt.³⁹ A kastély parkjában – még az 1900-as évek elején – látható szobrokat valószínűleg Kléber József készítette.⁴⁰

(Folytatjuk)

JEGYZETEK

1	VIRÁG Zsolt: Magyar Kastélylexikon. Vas megye kastélyai és kúriái. Bp., 2004. 81. old.
2	Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban: MNL) Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) Helytörténeti cédulagyűjtemény Ikervár
3	VIRÁG, 2004. 81. old.
4	HARIS Andrea: Jelentés az ikervári Batthyány-kastély falkutatásáról. Bp., 1985. 1–4. old. Országos Műemléki Felügyelőség irattára. Lásd még: Korabinszky lexikonában, 1786-ban a következőket közölte a településről: „Ikervár, ein ungr[ischen] Markfelden im Eisenburger Com[itaten] an der Raab ¾ M. von Sárvár. Die allhiesige Draskoviche Familien herrschaft ist von einigen Jahren an die Graf Wissaischen Erben zert heilt worden, welche auch einen antheil an dem berühmten Walde Farkasch- erdője haben.” Johann Matthias KORABINSZKY: Geographisch = historisches und Produkten Lexikon von Ungarn... Pressburg, 1876. 260. old.
5	MNL VaML Vas Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. (továbbiakban: Kgy. ir.) Törvényes intések. 1795. 25. fasc. 48. no.
6	Uo.
7	MOLNÁR András: Batthyány Lajos a reformkorban. Zalaegerszeg, 1996. 16–18. old.
8	BALOGH Gyula: Gróf Batthyány Lajos ifjúsága. In: Vasárnapi Újság, 1887. szept. 4. 590–592. old.
9	BALOGH, 1887. 591. old.
10	Fényes Elek ikervári parkról írott sorait olvashatjuk még PAUER Arnold: Adatok a magyar kerti kultúra történetéhez, fő tekintettel Szenczy herbárumára című tanulmányában. Kiegészítve a következő felsorolással: „Acantus mollis L. Asclepias angustifolia Willd. 1832. Cassia corymbosa Lam. 1832. Centaurea salmantica L. 1832. Clematis fragrans Ten. 1831. – florida Thunb. 1833. Convallaria japonica L. suppl. 1832. Cyperus alternifolius L. 1832. Digitalis purpurea L. flore albo. 1831. Echium candicans L. Ficus stipulata Thunb. 1831. Hemimeris urticaefolia W. 1825. Plumbago zeylanica L. 1832. Rosa multiflora Thunb. Stachytarpeta mutabilis Vahl. 1832. Teucrium multiflorum L. 1830.” In: A szombathelyi premontrei gimnázium értesítője. Szombathely, 1926. 70–71. old.
11	FÉNYES Elek: Magyarországnak, ’ s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. I. köt. Pest, 1836. In: Vas megyei levéltári füzetek. Szombathely, 1991. 72. old.
12	BALOGH Gyula: Gróf Batthyány Lajos ifjúsága. In: Vasárnapi Újság, 1887. szept. 18. 622–623. old.
13	RADOS Jenő: Magyar kastélyok. In: Magyarország művészeti emlékei IV. köt. Bp. 1939. 68. old.
14	Uo.
15	YBL Ervin: Ybl Miklós. Bp. 1956. 13–14. old.
16	Budapest Főváros Levéltára (továbbiakban: BFL) Ybl Miklós hagyatéka, tervek 66/2–3. 1847. 10. 25. Wagram bei Günsesdorf
17	BFL Ybl Miklós hagyatéka, tervek 66/46. 1847. 12. 09. Bécs
18	BFL Ybl Miklós hagyatéka, tervek – Ikervári kastély tervei. Lásd még: GÁCSI József Ákos: Az ikervári Batthyány-kastély két terve. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények (továbbiakban: VHHK) 2007. 4. sz. 38–40. old.
19	BALOGH Péter: Ybl Vas megyében. In: Vasi Építész és Mérnök, 2014. dec. 15. 3. sz. 17. old.
20	YBL, 1956. 30. old.
21	TILCSIK György: Zichy Antónia és Batthyány Lajos házassági szerződése. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1989. 2. sz. 65–68. old.
22	TILCSIK, 1989. 66. old.
23	MOLNÁR, 1996. 29. old.
24	Batthyány Lajos ifjúsága. In: Pesti Napló, 1899. okt. 6. 2. old.
25	MNL VaML Szegedy család levéltára 21. doboz. 138. fol.
26	Uo. 123. fol.
27	Uo.
28	MOLNÁR, 1996. 29. old.
29	PETRICHEVICH HORVÁTH Lázár: Levéltöredékek I. In: Atheneum, 1839. dec. 29. 804. old.
30	PETRICHEVICH HORVÁTH Lázár: Mutatványok. In: Társalkodó, 1841. aug. 21. 67. sz. 266. old.
31	Uo. 265. old.
32	VAJDA: Utazás a’ hazában. In: Magyar Életképek, 1843. V. füzet. 17. old.
33	Batthyány Lajos ifjúsága. In: Pesti Napló, 1899. okt. 6. 2. old.
34	HERMANN Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez. In: Batthyány Lajos emlékezete. Szombathely, 2000. 101. old.
35	Uo.
36	TILCSIK György: Batthyány Lajos ikervári uradalmának leltára. In: Vas Népe, 1988. nov. 11. 2. old. Lásd még: TILCSIK György: Részletek Batthyány Lajos egykori ikervári uradalmának 1850-ben készült átadásátvételi leltárából. In: VHHK, 2007. 4. sz. 42–58. old. Az elkobzással kapcsolatban felvett leltár szerint bizonyítható, hogy a kert az ország egyik leggazdagabb fás növénygyűjteménye volt. A park növényzete 222 taxont tartalmazott, az üvegházban 100 körüli termő citrom és narancs, valamint 4 ezer darab cserepes növény díszlett, melyből 120 ananász volt. A gyümölcsösben több mint 800 különböző fajú és fajtájú fa hozta a termését. A külső parkrészbe a cifra hídon lehetett átjutni, ahol dámvad, fácán és vadpulyka tenyészet is volt. A ma műemléki védelem alatt álló történeti kert tehát a XIX. században jóval nagyobb kiterjedésű volt, míg napjainkban 10 kh. A jelenleg is gazdag, de az eredetinek csak töredékét felmutató növény-együttes fontosabb egyedei, fajtái: több méteres jegenyefenyő faj, tiszafák, a lucok pusztuló példányai, hatalmas ezüstfenyők, fekete- és erdeifenyők óriás példányai találhatók a kertben. Figyelmet érdemel a háromtörzsű hegyi juhar, a méretes vadgesztenyék, a termetes japánakácok. Több idős példányt találhatunk a parkban a kislevelű hársakból és az ezüsthársból. Nem feledkezhetünk meg a hatalmas vérbükkről sem, melyet a feltételezések szerint Batthyány Lajos ültetett. SOMKUTHY Ferenc, TÓTH József: Vas megye arborétumai és kúriakertjei. Szombathely, 2000. 44–45. old.
37	MOLNÁR, 1996. 26. old.
38	DABÓCZI Dénes: Vas megyei kastély enteriőrök a korai gótikától a XIX. századig. Szakdolgozat. 147–148. old.
39	TILCSIK, 1988. 2. old.
40	„Kléber József (1773–1850) személyesen soha nem járt Magyarországon, és így tanítványokat, követőket sem nevelhetett. Akár a nagygannai sírkápolna gazdag szobrászi díszéről van szó, akár a pannonhalmi könyvtár király-szobrairól (Szent István és Ferenc király) vagy Kolozsvárt állítanak fel ünnepi piramist az uralkodó látogatása alkalmából, vagy kerti szobrok kívántatnak az ikervári Batthyány-kastélyba vagy a Keglevich család kistapolcsányi kertjébe: mindig az ünnepelt bécsi mester kapja a megbízást.” A magyarországi művészet története. Szerk.: FÜLEP L. Bp. 1970. 350. old.