TÓTH CSABA

 

 

"AZ ISMERT FORMAVILÁGON BELÜL
IS LEHET KORSZERŰT TEREMTENI"1

GONDOLATOK MÉSZÁROS JÓZSEF ÉLETMŰVÉRŐL

 

 

Mészáros József, ha élne, most lenne 90 éves.2 Pályaképe nem a tipikus vasi pályakép, mivel sajátosan egyéni látásmódját elsősorban nem a jelentős múlttal rendelkező helyi képzőművészet alakította ki, hiszen egészen fiatalon a budapesti Szépműves Líceum növendéke lett.3 Majd a Képzőművészeti Főiskolán nem kisebb mesterektől tanult, mint Bernáth Aurél vagy Domanovszky Endre.4

 

Mészáros család Mészáros József és Horváth János
A Mészáros család, József balról az első. Családi fotó.
Mészáros Ferenc tulajdonában
Horváth Jánossal egy közös kiránduláson.
V. Tóth László fotója,
V. Tóth Lászlóné tulajdona

 

Mészáros József életműve valójában két pillérre támaszkodik. Az egyik a magyar festészeti hagyomány. Szinte minden nagyobb festőnk egy kis muníciót adott számára. Paál László harmóniákat feltáró látásmódja, Szinyei Merse Pál tájfestészetének derűje, Munkácsy realista hangvétele, Mészöly Géza szelíd lírája, Ferenczy Károly nagyvonalú, dekoratív festésmódja, Koszta Józsefnek a néplélekkel azonosuló, bensőséges hangja, Tornyai János "izzó hangulatú túlfűtöttsége, nagyfokú drámaisága",5 Nagy Balogh János "témaszegénysége",6 Rudnay Gyula magyar érzésű romantikája, Fényes Adolf hősies empatikussága a magyar vidék valóságához, Szőnyi István szinte már mitikus, a paraszti kultúrát heroizáló természetessége és nem utolsó sorban Derkovits ösztönös igazságkereső társadalomlátása.7

 

Mészáros József Mészáros József Mészáros József
Az önbizalommal teli és derűs művész. V. Tóth László festőművész fotói, V. Tóth Lászlóné tulajdona

 

A másik pillér, amire ez az életmű "felboltozódik", a művész eredeti, elégikusan egyéni hangja, amit sokan melankóliaként is értelmeztek.8 Ez a hang talán onnan eredeztethető, hogy minden témájához érzésein keresztül kapcsolódott, ahogy Saint-Exupéry megfogalmazta: "jól csak a szívével lát az ember". Valódi élményfestészet az övé. "Talán nehéz lesz elhitetni, hogy a művész a természetben nem tudományos igazságot, hanem impressziót keres, és művében nem látleletet akar adni, hanem élményt."9 Már korai, líceumos éveiben így fogalmaz: "...a festő nem csak akkor festő, ha ecsettel a kezében vászon ra veti élményeit, hanem akkor is, amikor szemlélődik, és a látottakat elraktározza. Sokszor ez többet érhet, mint egy rosszul festett kép... érzésből kell összefoglalni és élettel megtölteni..."10 "Mindig, mindenütt szemlélődöm, megfigyelek, gyűjtöm az élményeket..."11

 

V. Tóth Lászlóval a kollektív műteremben

V. Tóth Lászlóval a kollektív műteremben.
Sz. Habetler Márta tulajdona

 

A festő, miként a költő, az emóció világából táplálkozik, a lírai én szivacsként szívja magába az átélt élményuniverzumot, ez hozza mozgásba a benne szunnyadó alkotóerőt, aminek következtében végleges formát ad a látott és átélt dolgoknak, hozzáadva az összes hasonló, korábban megélt élményemléket. "Piktúrájából az őszintesége ragadott meg. Nem akar a világról, a környezetéről más képet adni, mint ami. Mészáros József képei közérthetőek. Nem kell hozzájuk külön magyarázat... Művészete olyan, mint az élete. Egyszerű és tiszta. Nem köntörfalaz, kimondja azt, ami a szívén fekszik. Úgy, ahogy a környezetében élők is látják."12 "Mészáros ugyanis sosem lépte túl a szűkebb értelemben vett hétköznapi élet határait. Azt festette, amit érzett, amit naponta tapasztalt, látott, átérzett. (Parasztkonyha, Kertészek, Kosárfonó, Ruhapróba, Ozsonna, Vásárra menők, Falusi könyvtárban, Szerelmespár, Halottak napján, Kukoricafosztás, Perenyei temetés, Fuvaros, Vasúton, Régi szoba stb.)"13 "Mészáros »felfedezte«, miként lehet kevéssel sokat mondani."14

 

Szobabelső Kertalja
Szobabelső, 1949. Szénrajz,
Székely Anikó fotója
Kertalja. Szénrajz,
Székely Anikó fotója

 

Művészetének helyét, rangját, súlyát eddig talán csak Láncz Sándor próbálta meghatározni. "Mészáros Józsefet az alföldi festők közé szokás sorolni, jóllehet ő maga soha az Alföldön nem dolgozott... maga a fogalom pedig soha nem volt azonos azzal, amit földrajzilag fed... Tájai pittoreszk részleteikkel az alföldi piktúra legszebb alkotásai mellé kívánkoznak."15 Halála után immár több mint harmincöt évvel, ezzel a feladattal valakinek meg kell birkóznia, de mielőtt ez az írás erre kísérletet tenne, lássuk, miként vélekedett önmagáról a művész.16

"A művészetnek nem lehet törvényeket szabni. Nehéz elmondani pl. a színritmust, amely még a természetben sincs meg. Vonalritmus még előfordul. A színritmust a művész maga teremti meg a képen. Pl. amikor egy szín a képen többször is előfordul, vagy 3–4 szín úgy van egymással összehangolva, hogy egymást tüzelik, kiegészítik, tompítják stb. A fény a színeket tüzesíti , az árnyék hidegíti, az alapszín felé nyomja őket. A környezet is befolyásolja a színt, értem ez alatt a reflexeket. Pl. egy erdőben egy fehér ló, vagy ruha, inkább zöldes. Napsütésben a fények melegebbek, az árnyékok hidegebbek... A szín távolságjelző, a távolikat a levegő tompítja. A sötét színek hátra húzódnak. A világosabbak előre jönnek."17

 

Papa Töprengő Kalapos önarckép
Balra: Papa, vázlat a diplomamunkához, 1955.
Ceruzarajz, Székely Anikó fotója
Középen: A "Töprengő" vázlata, krétarajz.
A Mednyánszky csavargó figuráira emlékeztető
Töprengő valójában lelki önarckép,
lelki vívódásainak kivetítése egy figurába.
A festmény eredetije Zentai Pálné tulajdona.
Székely Anikó fotója
Jobbra: Kalapos önarckép.
Krétarajz, Mészáros Ferenc tulajdona,
Székely Anikó fotója

 

Az a festő rég el van veszve, akinek a festés közben csak a pénz lebeg a szeme előtt. Mindent úgy kell megalkotnia, mintha az ember magának csinálná. Akkor aztán az ember nehezen válik meg dolgaitól. Ha egyet elvisznek, az olyan, mintha magunkból adnánk valamit. A művészet életszükséglet. Ezen keresztül tolmácsolja a művész az érzéseit. Mint a költő versei által. A művészet hitvallás is, és sohasem alacsonyodhat le csupán kenyérkeresetté."18

 

Kiállításmegnyitón

Kiállításmegnyitón.
Garas Kálmán fotója

 

"Értelmetlen lenne szortírozni, hogy első vagyok-e vagy utolsó. Nincs nagyobb marhaság, mint művészek közt rangsort állítani... Mert itt nincs kézzelfogható mérték. Ami az egyikből hiányzik, az teheti a másikat nagyobbá, és fordítva. Én nem is akarok versenyezni, csak becsületesen dolgozni."19 "Nem az a jó kép, ami úgy van csinálva, mint egy valóságosan kivágott darab a természetből. Az igazi művészetben nagy szerepe van az egyéniségnek. Úgy festeni, ahogy csak én festek, és más senki. De szerepe van az átalakításnak, a képzeletnek is. A természetből csak azt és annyit elfogadni, ami és amennyi szükséges. A többit elképzelésből úgy, ahogyan én akarom. Hiszen a legtöbb művész műteremben festette képeit, amiről azt hisszük, hogy egy hajszállal sem tér el a természettől... Milyen kevés, amit eddig csináltam. Mennyire messze vagyok az igazi művészettől. Nézem régi képeimet. Milyen kis bátortalan próbálkozások, vérszegény dolgok. Mennyire nincsen bennük szín. Ami zöld, az csak zölddel festve. Pedig a zöldbe mennyi színt lehetne rakni... Mindent azon a szemüvegen keresztül nézem, hogy ezt így vagy úgy kellene megfesteni. Azt hiszem, a tónussal már, úgy ahogy tisztában vagyok."20

 

Kosárfonó

Kosárfonó, 1956 (diplomamunka). Közölve: a Vasi
Szemle 1968/3. számában, 449. old.

 

"Azt hiszem, most művészetem teljesen új irányt vesz. Már eddig is mindig bennem voltak, csak nem mertem csinálni. Nagy ecsettel, lágyan, alvadékonyan, foltokkal festeni. Ilyen szellemben már csináltam egy holdas képet... a legjobban azért a magányt szeretem. A csendes alkonyatot, amikor az erdő mögül előbukkan a hold."21 "Nem vagyok elkápráztatva, hogy zseni vagyok, erről szó sincs, de sok becsületes munkával talán viszem valamire. Nem azt tartom fontosnak, hogy művészetemmel nagy zajt csapjak, csak bensőségesen szolid sikereket érhessek el... Mi az első, mi a nagyobb az emberben: a művész, vagy maga az ember?"22

 

Uszályok

Uszályok. Közölve az 1973-as Tavaszi Tárlat
(Művelődési és Sportház) katalógusában

 

"Bizakodva nézek az újév elé... Nem akarom elkiabálni, de valami mást akarok, mint amit megszoktak tőlem. Ha sikerül terveimet megvalósítani, úgy egy 5–7 képből álló sorozatot festek anyámról, aki már elmúlt hetven éves, és mint ilyen, magában hordozza a múltat, a korok változásait. Ragyogó alkalom, lehetőség arra, hogy egy figurán keresztül véleményt mondhassak a világ dolgairól. Az évek múlását, a korok változásait színekben akarom megmutatni. A rész magán viseli az egész jegyeit is, mint ahogy a ház körüli kert a természet egy darabja... Portrék lesznek a szó képi értelmében, de ugyanakkor történést mondanak el. Az elmúlt és megváltozott világot akarom megjeleníteni a képzőművészet sajátos eszközeivel. Persze azért nem tagadom meg önmagamat, a realista hangvételt. Elvem: az ismert formavilágon belül is lehet korszerűt teremteni. Szeretem, ha a tárlatlátogatóknak nem kell külön magyarázat ahhoz, hogy megértsék, amit látnak a képen... Minden felfogásnak meg van a maga pozitívuma. Bizonyíték erre azok az alkotások, amelyek ezek jegyeit hordozzák magukon, s ma már klasszikusoknak számítanak. Akadnak azonban olyanok is, akik mindebből csak a külsőségeket veszik át, tartalom nélkül. Ezt a művészettel való visszaélésnek tekintem. Ami meg a nonfiguratív művészetet illeti – nos én »olyat« sohasem követek el. Csak az emberközpontú művészetet szeretem."23

 

Reggel Szoba
Reggel (Közölve a művész 1977-es
szombathelyi kiállításának meghívóján)
Szoba. (Közölve a Vasi Honismereti
Közlemények 1988/2. számában, 35. old.)

 

"Szeretem a telet, valamikor nagyon sokat időztem szabadban. Zsebemben sült burgonya, azon melengettem kezeimet. Talán azokban az időkben ismerkedtem meg annyira a vasi téllel, hogy már van bátorságom egy-egy korábbi vázlat után idebenn is festeni... Szeretem a várost, szeretem a környékét, különösen a házam táját, Herényt. Befogad a csend, ismernek, messziről köszöntenek az emberek. Jó érzés az, itt mindenkinek csak Józsi vagyok. Ezért is nem váltam meg soha Herénytől. Engem zavar a lárma, a sokaság, a városi forgalom... Régi vágyam, hogy egyszer már ott állítsak ki, ahol élek. Ha elfogadnak, szeretnék az idén a herényi művelődési otthonban egy kamara jellegű tárlatot tartani. Bemutatnám azokat a rajzaimat, vázlataimat és természetesen kész képeimet, amelyek azt a Herényt idézik fel, mely ma már nem létezik. Az épületeket lebontották, az utcákat korszerűsítették, s ami a legszomorítóbb, az ott élők már a temetőben vannak. Szeretnék afféle emlékgyűjteményt a nézők elé állítani. Az idősebbek felidézhetnék ifjúkori élményeiket, a fiatalok pedig megismerhetnék, milyen volt Herény egykoron."24

 

Fésülködő Mosakodó nő Dunakiliti
Fésülködő, 1956 Mosakodó nő.
A Szombathelyi Képtár
tulajdona, Székely
Anikó fotója
Dunakiliti. Székely Anikó fotója

 

"... hozzászokott a szemem a félhomályhoz. Az Istenben sem hiszek, mert tagadom, hogy élet következik a halál után, mint ahogy létezés a születés előtt sem lehetett. Jó lenne, ha volna emelő közeg: képzőművészeti műhely, de kinek-kinek kevés az ideje még a saját halhatatlanságához is. Nem is tudom. A barátot is csak akkor tartom elviselhetőnek, ha vidám, szellemes és nem akar reám vigyázni. Talán... talán az kellene, hogy ne érezzem vértezetlennek magamat, hogy elhiggyem, csináltam már eddig is valamit, s ez a valami sajátos érték."25

 

Rába-part Cséplés előtt
Rába-part. Nagy Attila tulajdona,
Garas Kálmán fotója
Cséplés előtt. Székely Anikó fotója

 

Az idézetek csak részben önértékelések, azokra ugyanis mindig oda kell figyelni, mert legtöbbször azok a leglényeglátóbb vélemények egy életmű esetében, mert ha valaki, akkor maga a művész van leginkább tisztában munkájával, teljesítményével, hivatásával és küldetésével. Tulajdonképpen verbális önarcképek. Mészáros József esetében az előbb idézett vallomások feltárják művészetének minden értékét, csupán életművének helyét nem határozzák meg pontosan.26 Mészáros Józseftől ilyenből kevesebbet ismerünk, sokkal rejtőzködőbb, zárkózottabb személyiség volt annál, hogy mindezeket elénk tárja. "Aki ismeri Mészáros Józsefet, tudhatja nem könnyű nyilvános szereplésre bírni. Szerényebb, halkabb, zárkózottabb annál."27

 

Ruhaszárítás Udvar
Ruhaszárítás (Teregetés). Székely Anikó fotója Udvar. Ifj. Mészáros István tulajdona,
Székely Anikó fotója

 

Az önvallomások után Láncz Sándor megállapításait, észrevételeit tovább kell gondolni, be kell fejezni. Mészáros József legfontosabb műfaja a tájkép volt, sok esetben az életképpel összefűzött tájkép. Ebben valóban az alföldi festészethez állt közel. Az életképet azonban nemcsak a tájképpel fűzte össze, hanem az enteriőrrel és a portréval is. Az ilyen típusú művei is "műfaji átfedések", természetesen azért, mert az eredeti élményt, a "valóságot", sőt az annál nagyobb létesszenciát, az "igazságot" nem lehet skatulyázni, rideg műfaji határok közé szorítani. Van a heideggeri lét, a létezés, és van az időben élő, szemlélő ember, a művész.

 

Halottak napján Emlékezés Parasztasszony gyermekeivel
Balra: Halottak napján. Székely Anikó fotója.
"Halottak napján... a Szent Márton
utcai temetőben... a szerettei sírja helyén
bombatölcsér éktelenkedik, ezért a főút
melletti nagy kőkeresztjénél helyezte el
virágát és gyújtott mécsest." Dr. Kövér István
fedi fel a képmotívum hátterét, vagyis a
II. világháborúban a Szent Márton temetőt
annyi bombatalálat érte, hogy a
megsemmisített sírhelyek hozzátartozói
itt emlékeztek. Vö.: A Szombathelyi
Székesegyház bombázása és újjáépítése.
Szombathely, 2015. 184. old.
Középen: Emlékezés, 1961. A Vasvári
Békeház Képzőművészeti
Gyűjteményének tulajdona,
a szerző fotója
Jobbra: Parasztasszony gyermekeivel, 1970.
A Szombathelyi Képtár tulajdona,
Székely Anikó fotója

 

Mészáros József nem csak a műfajokat integrálta, hanem – ahogy Láncz Sándor megfogalmazta – nemzeti piktúránk legkiválóbb, példaadó értékeit is. Ez művészetének legfontosabb eleme; ezt egészítette ki, dúsította fel, a személyiségén átszűrve, az átélt történelmi magyar (herényi) valósággal, így emelte azokat egyetemes történelmi, kulturális emlékezetté.

 

Karácsonyfa Varga cseléd temetése
Karácsonyfa, 1973. Székely Anikó fotója Varga cseléd temetése, 1968. A Szombathelyi Képtár
tulajdona, Székely Anikó fotója

 

"Mészáros József elment, magával vitte minden titkát, ránk hagyta gyönyörű örökségét. Sírba hullt vele minden apró élet-töredék, a szegény szülők gyermekének gazdag világa, a felfelé törések feledhetetlen, de nagyon nehéz esztendei, a sikerek minden gyönyöre és puritán egyszerűsége a Mesternek, akivé lenni tudott a kertész fia, a szenvedések egymásba folyó napjai is mind-mind belehullottak a feltárt földbe, hogy egyetlen őrködő cédrus jelképében hirdesse ezentúl a múló élet múlhatatlanságát... Ismertük küzdelmes életét, szerettük majdnem utánozhatatlan látásmódját, őrizzük alkotásainak fényét. És sajnáljuk, mert az, akinek szinte mindenki barátja volt, magányban égett el, szegényes kopottsággal távozott. A festészet hercege volt koldusöltözetben."28

 

Téli udvar

Téli udvar. Székely Anikó fotója

 

"Megelégszem, ha majd halálom után pár száz évvel emlegetik a nevemet..."29 Ez rajtunk is múlik, és ha ez a rövid tanulmány ehhez hozzájárulhat, akkor nem volt hiábavaló.

   

JEGYZETEK

1 ZENTAI Pál: Véleményt mondani a világ dolgairól – Beszélgetés Mészáros Józseffel, In: Vas Népe, 1970.01.04. Ez a gondolat nem csak ars poetica, hanem sokkal több annál. Mészáros József és generációja még az utolsó órában látta és átélte a Rákosi-korszakban szisztematikusan elpusztított évezredes paraszti kultúrát, műveltséget és társadalmat, aminek megörökítését küldetésének és kötelességének érezte és tartotta. Bartóki feladat és kihívás volt ez a maga nemében, így a képzőművészet is Bartók Bélákat "teremtett". Mennyire távol volt ez a nemzetközi avantgárd öncélú korszerűségétől, és mennyire provinciálisnak kiáltották ki emiatt, holott számunkra – és akkor Mészáros József számára is – ez volt az igazi nagy emberpróbáló feladat.
2 Egyedül Répcelakon volt ez alkalommal emlékkiállítása, e sorok írója nyitotta meg; ekkor kényszerült szembesülni az életművével. Radnóti Kovács Árpád halála (1977) után Kecskés Miklóssal átpártoltunk a Munkácsykörből a Derkovits-körbe, amit akkor Horváth János festőművész vezetett. Ez akkor részben művész-szalon és kaszinó is volt egyben, rendszeresen ide jártak föl a művészek beszélgetni, társalogni, leggyakrabban Mészáros József. Mellettem rajzolók halkan mondták a nevét, mint jelentős művészét. Csupán ennyi emléket őrzök róla, mivel a következő évben újra visszamentem Budapestre, ő pedig rá egy évre meghalt.
3 "A Polgári Fiúiskola rajztanárán, Dragovics Józsefen kívül felkereste Radnai Rezsőt, a premontrei gimnázium rajztanárát, Fábiánné Biczó Ilonát, Kovács Árpádot, a kitűnő festő tehetséget, elleste mesterségbeli fogásait dr. Gotthard Istvánnak (azaz Gini bácsinak), a legkisebb Gotthard testvérnek, továbbá a herényi Gotthard-kastélyt megvevő Bauer családból Bauer Mihály és Radnainé Bauer Erzsi festési módszereit tanulmányozta." SZÉLL Kálmán–SZÉLL Tamás: Barátunk, Mészáros József festőművész (1925–1979). In: Vasi Szemle, 2006/1. 40. old. A szerzőpáros kétrészes, 48 oldalas tanulmánya ma is a legfontosabb forrásmű Mészáros Józsefről. Rengeteg levélrészletet tartalmaz, sok fényképet közöl. Az idézetben felsorolt szombathelyi művészek mind a Szent Márton Céh tagjai voltak.; "Szülei tudta nélkül beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára." ZENTAI Pál: Mészáros József jubileumi kiállítása. In: Életünk, 1967/1. 131. old.
4 Az életrajzok általában csak Pap Gyulát és Domanovszky Endrét említik meg, valójában csak ők voltak a mesterei. Zentai Pál, a festő közeli művészbarátja azonban Bernáth Aurélt is közéjük sorolta, amit később mások is átvettek tőle. "Előbb Pap Gyula, majd Domanovszky Endre szárnyai alá került, tanította még Barcsay Jenő, de szakmailag hatással voltak rá azok a tanárok is, akik alkalomszerűen kerültek vele kapcsolatba, így Szőnyi István, Bernáth Aurél, Berény Róbert, Hincz Gyula, Kmetty János stb." "A minap Bernáth volt kint, mesélt nagybányai idejéből. Nem is nézné ki az ember, hogy milyen jó humora van ennek a látszólag csendes, mogorva embernek." SZÉLL Kálmán–SZÉLL Tamás: i. m. II. rész, In: Vasi Szemle, 2006/2. 186., 188. old.
5 ZENTAI Pál: i. m. 131. old.
6 Csikós József használta ezt a kifejezést Mészáros József festészetére. CSIKÓS József: Mészáros József. In: Vasi Szemle, 1968/3. 452. old.; Nagy Balogh János és Mészáros József között sok alkati hasonlóság is található. Mint arra már többen fölfigyeltek, először Losonci Miklós a Művészetben megjelent írásában, amikor az édesanya-képciklusát elemezte. LOSONCI Miklós: A világot őrző festő: Mészáros József. In: Művészet, 1971/12. 10–11. old. Erről a témaszegénységről Zentai Pál, a művész 1977-es szombathelyi kiállításának katalógus-előszavában így írt: "Nem szereti az ünnepeket, a vasárnapokat. A munkával eltöltött hétköznapok az ő világa. Igazán jól csak a képei előtt, a barátai és a könyvek között érzi magát."
7 Láncz Sándor hívta fel először erre a jelenségre a figyelmet: "Művészete – ezt nem túlzás mondani – ezer szálon át kötődik a magyar piktúra hagyományaihoz... Szinyei Merse Páltól és Ferenczy Károlytól Tornyai Jánosig hosszú a sor, mely szellemi feltöltődését jelzi; ezek közt is külön említésre kívánkozik... Nagy Balogh János." LÁNCZ Sándor: Mészáros József, a világot megőrző festő. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1988/2. 9–10. old.; Láncz Sándorral egy időben Zsámbéky Monika is megfogalmazta mindezt: "A hétköznapi élet csendes derűjét ragadta meg ecsetjével, az alföldi mestereknél, Nagy Balogh Jánosnál, Koszta Józsefnél vagy Réti Istvánnál találunk ilyen póztalan, egyszerű figurákat." ZSÁMBÉKY Monika: A realizmuson túl – figurációk, absztrakciók, informális művészet 1945–60, Alpok–Adria Régió, kiállítási katalógus, Graz,1988. 382. old. Zsámbéky Monika később még kiegészíti véleményét: "Festészete az erdélyi Nagy István, Tornyai János vagy a súlyos parasztképek alkotója, Nagy Balogh János munkásságával rokonítható. Nagyra tartotta Ferenczy Károly színérzékenységét és természetábrázolását, Kmetty János szigorú szerkesztési elvét." – Kiállításmegnyitó, Vitalitas Galéria, 2012.; "Főleg Koszta József és Tornyai János művészete állt hozzá közel"... SZÉLL Kálmán–SZÉLL Tamás: i. m. II. 201. old. Maga a művész erről így vall: "Megint voltam a múzeumban. Azt gondolja az ember, hogy egyszer-kétszer megnézi, és kész. Most jövök rá, hogy minél többször megy az ember, annál érdekesebb, tíz-tizenöt percet is el tudok nézni egy-egy képet. Rippl-Rónai egészen megfogott... Most is Ferenczy tetszik a legjobban... Én olvastam Ferenczy életrajzát, s ettől visszajött a régi kedvem, és önbizalmam is valahogy rendbe jött. Hisz ő negyvenéves koráig csak olyat festegetett, mint akármelyik piktor, s akadémista korában sem haladta felül az átlagot. Csók és Iványi-Grünwald jobban indultak, s mégis Ferenczy lett a nagyobb. Munkácsyt is kidobták a bécsi akadémiáról, Szinyeit meg éppenséggel kontárnak tartották... Voltam a Műcsarnokban a kiállításon. Legnagyobb hatást Ferenczy Gesztenyefák című képe tett rám. Szinyei szinte festegetőnek hat mellette." SZÉLL Kálmán–SZÉLL Tamás: i. m. I. 52, 60. old., II. 199. old.
8 Zentai Pál a művész 1977-es szombathelyi kiállításának katalógusában is ezt a kifejezést használta, mint festészetének fontos jellegzetességét. Másutt így fogalmaz: "Általában Mészáros József képeinek jó részét szomorkás hangulat hatja át. Valami, amelytől azonban sosem fél. Szomorúsága mégsem lehangoló." ZENTAI Pál: A letisztult valóság művészete. In: Vas Népe, 1972. 09. 06.; "Képei egyfajta melankóliát, szomorkás hangulatot árasztanak. Az élet elmúlásába való beletörődés, a természet rendjének elfogadása tükröződik édesanyja portréin és a falusi környezetének figuráin. Nem tragikus életszemlélet, hanem a születésnek és a halálnak, a lét mulandóságának elfogadása, amely a földhöz közeli emberek sajátja, és amely komolyan veszi az élet körforgását." Zsámbéky Monika kiállítás-megnyitója, Vitalitas Galéria 2012.; Az elégikus vagy melankolikus hang eredetéről valójában a Széll fivérek tanulmánya fedi fel a titkot. "Józsi élete folyásában meghatározó szerepe volt kis testi hibájának. Ez magyarázza élete végéig fennálló, néha a félénkségig menő félszegségét. Sokszor szinte kifejezetten kerülte az embereket, mert már a kézfogásnál kiderülhetett, hogy nála valami nincs rendben, hiszen bal kézzel fogott kezet, míg jobbját többnyire a zsebében tartotta, amit akár udvariatlanságnak is felfoghattak... Ez volt az oka annak, hogy lényegében emberkerülőnek látszott, noha igen nagy szeretet-éhsége volt, ám mindig szűk baráti körrel kellett beérnie, akik előtt viszont már bátran megnyilatkozott, nem szégyellte magát. Testi fogyatékossága lelkivilágára is rányomta a bélyegét, ami gátlásokban, különcködésekben is megmutatkozott." Mészáros József máig az egyik legelégikusabb hangú festőnk, talán Szokolszky Miklós és Kecskés Miklós festészete rokonítható csak az övével.
9 SZŐNYI István: Kép (Megjegyzések a művészetről). Bp., 1943. 61. old.; "Tovább bementünk Szőnyi osztályába. Az öreg éppen korrigált. Mindenki szinte áhítatosan hallgatta. Egyszerűen és világosan mondott súlyos igazságokat. Azért ő a legnagyobb alak most a főiskolán, ez nem vitás... A kiállításon Szőnyi gyakorolt rám óriási hatást. Ahogy ő mer egy képet megfesteni, az a művészet, valóságos költészet." SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. 2006/2. 188., 195. old.
10 SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. I. 48. old.
11 SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. I. 57. old.
12 Pozsgai Zoltán gondolatai a művész 1972-es, Derkovits Teremben megrendezett kiállításának meghívóján.
13 ZENTAI Pál: Nem a látszat, a lényeg a valóság – Gondolatok Mészáros József képei között. In: Vas Népe, 1975.07.27.
14 ZENTAI Pál: Mészáros József jubileumi kiállítása, 132. old.
15 LÁNCZ Sándor: i. m. 9, 12. old. Láncz Sándor nyitotta meg a művész 1988-as első emlékkiállítását, aminek összegyűjtésében a jelen sorok szerzője is részt vett. Ekkor szembesült először a művész hátrahagyott életművének jelentőségével. Itt tanulságos egy jóval korábbi értékelést is idézni: "Mészáros József képei különösen felhívják a figyelmet a művész sokirányú érdeklődésére. A mai életet akarja megismerni, megfigyeli az embereket, a mindennapos mozzanatokat, és meg tudja szerettetni a közönséggel a mondanivalóját..." ARADI Nóra: Az idei vasi tárlatról. In: Vas Népe, 1960.12.04.
16 "Később megnősült (1965-ben), de házassága nem volt örömteli. Édesanyja elvesztése 1970-ben nagy csapás volt számára. Élete rendezetlen, sokszor kicsapongó lett, ez vezetett korai halálához." ZSÁMBÉKY Monika kiállításmegnyitó beszéde, Vitalitas Galéria, 2012. Mészáros József, mint utolsó, legkisebb gyermek – ahogy ez lenni szokott –, nagyon ragaszkodott édesanyjához, ezért nősült meg viszonylag későn, 40 évesen.
17 SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. I. 51. old. Az idézetben a művész a reflex kapcsán Ferenczy Károly Háromkirályok című képére utal.
18 SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. II. 204–205. old.
19 SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. II. 203. old.
20 SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. 2006/1. 46. old.
21 SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. I. 49. old.
22 SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. I. 56. old.
23 ZENTAI Pál: Véleményt mondani a világ dolgairól – Beszélgetés Mészáros Józseffel, In: Vas Népe, 1970.01.04.
24 ZENTAI Pál: Műteremlátogatáson Mészáros Józsefnél. In: Vas Népe, 1976. 01. 13.; "...ezen a kiállításon egy szülőföldjéhez hű, faluja népét szerető művész mutatja be munkálkodásának eredményeit azoknak az embereknek, akik között nevelkedett, és akik között él ma is. Ez a kiállítás nem ország-világra szóló művészeti esemény, hanem Mészáros József szülőföldhöz, szülőföldje népéhez való ragaszkodásának művészi formában való kifejezése. Ezen a kiállításon valósul meg a művész eredeti szándéka, nevezetesen az, hogy a herényi táj sok szép részletét, melyet ő érzékeny művész lélekkel felismert, melyet a festészet eszközeivel képpé formált, most műalkotás formájában láttatja meg azokkal a dolgozó emberekkel, melyet azok a hétköznap gondjai közepette talán nem vettek észre." Horváth János megnyitóbeszéde Mészáros József herényi kiállításán. In: SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. II. 190. old.; "Mészáros József igazi lokálpatrióta volt, erősen vonzódott szűkebb pátriájához és családjához. Elsősorban mindig herényinek tartotta magát." SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. II. 204. old.; Herény képzőművészeti szempontból is külön téma. Gotthárd István (1869–1948) itt festette Vas megyei viszonylatban is első impresszionista képeit. Bosznay István (1868–1944) festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1915–16-ban itt tartotta osztályának a művésztelepét. Innét indult Bauer Erzsébet (1897–1976), Faller László és Benkő Katalin (1934) festőművészek pályája. "Herényben ma utcanév őrzi emlékét, a korábbi Micsurin utcát nevezték el róla 1991-ben, ott, ahol a családja lakott, ahol édesapja földet kapott a földosztáskor." ZSÁMBÉKY Monika kiállításmegnyitója, Vitalitas Galéria, 2012.
25 PÓSFAI János: A világot őrző festő. Búcsú Mészáros Józseftől. In: Vas Népe, 1979.10.07.
26 Pl. Rumi Rajki István leveleiben fellelhető önértékelő vallomásai felfedik műveinek valódi helyét az egyetemes művészettörténetben. Vö. SALAMON Nándor: Rumi Rajki István. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2009.
27 ZENTAI Pál: Nem a látszat, a lényeg a valóság – Gondolatok Mészáros József képei között. In: Vas Népe, 1975. 07. 27.; "Világéletében magányos farkas volt, aki a maga útját járta. Talán ezzel magyarázható, hogy szellemiségében, kultúrájában mindig szabad, független és ösztönös maradt... A művészet volt a légkör, amiben biztosan, szívesen és otthonosan mozgott... Egész életében szemérmes visszahúzódás jellemezte." SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. II. 204., 207. old.
28 PÓSFAI János: A világot őrző festő. Búcsú Mészáros Józseftől. Vas Népe, 1979. 10. 07.
29 SZÉLL K.–SZÉLL T.: i. m. II. 191. old.