TÓTH CSABA

 

 

"CSÖNDES ESTÉLI ZSOLTÁR..."

SZAKÁCS LÁSZLÓ REJTETT ÉLETMŰVÉRŐL

 

 

A rendszerváltozás utáni években sokat hallhattunk és olvashattunk olyan kérdésekről, felvetésekről, melyek azt fogalmazták meg: vajon vannak-e rejtett, ismeretlen, a kommunizmus évtizedeiben mellőzött életművek? Meg kell vallani, a nyilvánosság elé eddig sok ilyen nem került, pedig aki egy kicsit tájékozott a múlt századi Vas megyei képzőművészetben, annak tudnia kell, hogy (errefelé is) van ilyen bőven. A sokáig elakadt rendszerváltozási folyamatok (Vas megyében is) gátat vetettek annak, hogy ezek reflektorfénybe kerüljenek, majd elnyerjék méltó megbecsülésüket.

Az előző század magyar képzőművészetében, és leszűkítve a Vas megyei képzőművészetben is, ritkán találkozunk a magányosság kitapintható valóságával, az egzisztencializmus markáns művészi megfogalmazásával. Nagy Balogh János, Endre Béla, Czigány Dezső, Barcsay Jenő, Egry József vagy Kmetty János festészete talán ilyen, szűkebb pátriánkban pedig elsőként Szakács László életművét lehet ide sorolni.1

A Vasi Szemle múltjában sok helyi művész munkásságával találkozhattunk, voltak időszakok, amikor rendszerességgel nyíltak ki a vasi művészek műtermei, aztán voltak olyan idők, amikor mintha nem is léteztek volna. Szakács László festészetéről mindenesetre mindezidáig nem olvashattunk a lapban, pedig már negyedszázada nem él köztünk, születésének századik érfordulója is megemlékezések nélkül, munkásságát feledve múlt el.2 Ebből a két tényből egyesek talán arra a következtetésre juthatnak, hogy biztosan nem is volt olyan jelentős művész, azért fordulhatott mindez elő. Ez az írás azért jött létre, hogy megcáfolja az ilyen típusú vélekedéseket.

Szakács László 1909. november 16-án született Celldömölkön evangélikus családban. 3 Édesapja, Kovács József kovácsmester, édesanyja Németh Zsófia volt. Három gyermekük született, László volt a legidősebb, József öccse édesapjuk mesterségét folytatta, ő vezette tovább a családi kovácsműhelyt. A 2. világháború végén az oroszok málenykij robotra vitték; miután onnét visszatért, államosították a kovácsműhelyt, s ekkortól a celldömölki malomban karbantartóként dolgozott. Ő is foglalkozott fiatal korában képzőművészettel. Kreativitásának köszönhetően több újítást is adott be a celli malomban. József házasságából nem születtek gyermekek, így a művész két leánya, Kinga (1941–2014) és Csilla (1945) sokat nyaralt nagybátyjuknál. A harmadik testvér, Ilona a legfelsőbb bírósági bíró, dr. Budai Ferenc felesége lett, velük a művész családja később megszakította a kapcsolatot.

 

1. kép – A Szakács testvérek, József és László 2. kép – A kemenesszentmártoni ház udvara 3. kép – Szakács László, 1938

 

Az I. világháború alatt az édesapa katonai szolgálata miatt a család az anyai nagyszülőkhöz, Kemenesszentmártonra költözött, Szakács László így az elemi iskolát itt fejezte be. A falu gyermekkori élményvilága elsősorban a művész tájképfestészetében érezhető, de a puritán, "szegényes" csendéletei is részben ide vezethetők vissza. Kemenesszentmártonból járt be a celldömölki polgári iskolába, annak elvégzése után 1928-ban Dr. Zongor Gábor ügyvédi irodájában írnokként kezdett el dolgozni.

A család 1930-ban költözött vissza Celldömölkre, Szakács László a celldömölki járási bíróságon irodagyakornok lett. Első fennmaradt rajzai, festményei erre az időre esnek. Celldömölkön ez idő tájt több festőművész is élt, Rács Reich Imre (1901–1962), Reich Imre (?–1938) és Smidéliusz Béla (1875–1945). Mivel a művész hagyatékában több Smidéliusz-mű is fennmaradt, vele biztosan lehetett személyes kapcsolata.4 Érdeklődése olyannyira a képzőművészet felé fordul, hogy a gyakornoki fizetéséből sorra veszi a művészettörténeti könyveket.5 Kezd hozzászokni az értelmiségi léthez; 1935-ben a celldömölki Evangélikus Ifjúsági Egyesület tagjaként Az Ezüstkócsag című, háromfelvonásos énekes színdarabban a börtönlelkész szerepét játszotta el.6

 

4. kép – Móritz Sándor festménye a művészről, 1942 5. kép – Káldy Lajos ceruzarajza a művészről 6. kép – Artner Ferenc rajza a művészről, 1956

 

Az Ifjúsági Egyesület keretén belül ismerkedhetett meg a nálánál 15 évvel fiatalabb Móritz Sándorral, mivel annak bátyja, Móritz Károly szintén játszott a színdarabban.7 Még ugyanebben az évben Szentgotthárdra költözött, az ottani járásbíróságon díjnoki munkakört kapott. 1938 áprilisában Dr. Jaeger Béla, a szombathelyi királyi törvényszék elnöke maga mellé rendelte az elnöki irodába.8 Szombathelyen ez az időszak a Szent Márton Céh klasszikus korszaka, a 29 éves fiatalemberre ez bizonyosan nagy hatással volt, de csak később vette a bátorságot, hogy bekapcsolódjon a megyeszékhely képzőművészeti életébe.

 

7. kép – Tanulmányrajz a Derkovits Szabadiskolából 8. kép – Főző 9. kép – Erdőrészlet

 

1940 nyarán megnősül, Glóbits Annát a munkahelyén ismerte meg. Az év végén a szatmárnémeti királyi törvényszékre nevezték ki, ahova el is utazott. Megbízatása első körben 10–12 napra szólt; megvolt a lehetősége kinevezése véglegesítésére, de ő ezt családi indokokkal elutasította. 1944 februárjában véglegesítette szombathelyi állásában az Igazságügyi Minisztérium. Még ugyanebben az évben a Nádasdy utcából a Forgó közbe költözött át a család. Az 1945. március 4-ei bombázások épp hogy csak megkímélték ezt a lakást. A front elvonulása után április 1-jén jelentkezett újra munkára, júniusban megerősítette állásában az igazolóbizottság. 1948 májusától kapcsolódott be a Derkovits Szabadiskola munkájába, ettől az időtől nagy fordulatot vett élete: szenvedélyévé vált az alkotás, tehetsége rendkívül gyorsan bontakozott ki. Mind Burány Nándorral, mind Radnóti Kovács Árpáddal baráti kapcsolatba került, akik tanársegédnek is kinevezték a Derkovits körben.9

 

10. kép – Alvó nő 11. kép – Női portré, 1960 körül 12. kép – Önarckép, 1957–58

 

Festő példaképei, ideáljai is ekkor alakultak ki: Paál László, a nagybányaiak, Cézanne, Vincent van Gogh és bizonyos tekintetben Derkovits. A szabadiskola névadója másoknak is művészi inspirációt jelentett. Keresetlen, eszköztelen, spontán festői előadásmódja, összefoglaló formaszemlélete, tiszta szerkezetű, mégsem unalmas kompozíciós megoldásai, szomorú, melankolikus és bensőséges hangulatvilága egyedivé tették festészetét. Helyi és országos csoportos kiállításokon 1948 és 71 között, közel negyedszázadig vett részt. E záró évnek a tavaszán Miniszteri Dicsérettel nyugdíjazták. Ezzel párhuzamosan festőként is teljesen visszavonult, annak ellenére, hogy szinte halála pillanatáig alkotott.10

 

13. kép. – Tokaji csónakok, 1954 14. kép – Zsennyei kiserdő 15. kép – Kenesei táj

 

Balatonkenesén egy kis hétvégi házat vett a család, ekkortól a vasi táj és Zsennye mellett új tájmotívummal gazdagodott festészete: a Balaton-felvidéki pincék, présházak lesznek képeinek témái, különböző napszakokban és színmegvilágításokkal. Életének ebben az utolsó két évtizedében szinte éjjel-nappal fest. Kenesén tájképeket, Szombathelyen csendéleteket, ráadásul olyan tudattal, hogy ezeket soha nem mutatja meg közönségnek; egyáltalán nem gondolt kiállításra.11 Ennek ellenére halála előtt, szinte kegyelmi ajándékként, 1989-ben megrendezték első önálló kiállítását a szombathelyi Forgó Klubban, majd a következő évben a Kemenesaljai Művelődési Központban és a Magyar Nemzeti Bank szombathelyi fiókjában.12 Ekkor, a rendszerváltozás körüli években csodálkozhatott rá rejtett munkásságára a közönség és a szakma. Az életmű megítélésében, megbecsülésében azonban sem ezek a kiállítások, sem a későbbiek nem hoztak áttörést. 13 Közgyűjteménybe egyetlen műve sem került egészen 2013-ig, amikor a művész örökösei a Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteményének ajándékozták szinte a teljes életművet.

 

14. kép – Halas csendélet 15. kép – Körtés csendélet 16. kép – Gyümölcsös csendélet

 

Szakács László festői pályaképe és életműve ismertté kell hogy váljon, hiszen szerényen, mindvégig háttérben maradva, de annál következetesebben, valóságos megszállottsággal hozta létre. A magány emelkedettsége, a visszafogottság bölcsessége, az értelem tisztasága, a csend szépsége és a rend harmóniája örökérvényűvé avatja műveit.

   

JEGYZETEK

1 Ha egy művész életműve magányosnak tűnik, az nem jelenti azt, hogy egy adott közösség számára érdektelen és értéktelen. Az ilyen introveltált alkatú alkotók tudják igazán felmutatni az ember egyszeri és megismételhetetlen alanyi világát és valóságát, így olyan viszonyítási pontokat, élettapasztalatokat, artikulált élményeket tudnak tehetségük folytán megfogalmazni, ábrázolni, amivel többi embertársuk számára adhatnak példát, mintát, előképet.
2 Érték-átörökítési válság Vas megyében című írásomban részben feltártam a körülményeket. In: Vasi Szemle 2014/5. 563–571. old.
3 Szakács László életét mindmáig a legrészletesebben Páli Miklós szakdolgozata összegezte Szakács László élete és művészete címmel. (2005, Berzsenyi Dániel Főiskola) A 81 oldalas szakdolgozat közel 150 művének fényképét közli, mellette fontos dokumentumokat és újságcikkeket.
4 "Iskolai éveim alatt, s utána még néhány évig, irányító nélkül rajzolgattam és festegettem. Ezt követően érdeklődésem főként mások munkája felé fordult, és a művészettörténeti olvasmányok kapcsoltak a művészethez." – Önéletrajz, részlet, 1954.02.09. (A Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteményének Dokumentumtára)
5 "Nagyon szeretett olvasni, és precizitásából, rendszeretetéből adódóan majdnem minden könyvébe beleírta a nevét, valamint a beszerzésének dátumát." Páli Miklós szakdolgozata, 12. old.
6 Az előadás meghívója a hagyatékkal együtt a Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteményének Dokumentumtárába került.
7 Móritz Sándor üstökösszerű életműve szülővárosában egyre nagyobb megbecsülést élvez.
8 "Erre a szerepre a törvényszék területén működő fiatalabb alkalmazottak közül Szakács László szentgotthárdi járásbírósági ideiglenes díjnokot tartom a legalkalmasabbnak." – Páli Miklós szakdolgozata 6. old.
9 A nálánál 17 évvel idősebb Burány Nándor magázta, tiszta képszerkesztési elveiért becsülte. A művész hagyatékában Radnóti Kovács Árpádnak több levelezőlapja is fennmaradt, sőt a mester neje és tanítványának felesége is barátságban voltak egymással, ebbe a körbe még özvegy Fábián Gyuláné Biczó Ilona is beletartozott.
10 A "három T" időszakában ez az egyetlen lehetséges alternatíva volt a "tűrt" kategóriába tartozó művészek körében. Vas megyében többek közt Fábián Mária, G. Szigeti Magda, Gyöngyösi Simon József, Nagyabonyi Vargha Károly, Pozsonyi János, Radnóti Kovács Árpád, Reisz Lajos, Sulyok József, Szatmáry Géza és Sz. Habetler Márta ugyanerre a döntésre kényszerült. Mások pedig teljesen elzárkóztak a nyilvánosságtól, pl. Csebi Pogány Aladár, Németh József és Szabadfi József. (1956 előtt ugyanilyen folyamatok játszódtak le pl. Biczó Ilona, Fábián Gyula és Gottesmann Alfréd életében.) A 2. világháború utáni Vas megyei képzőművészeti élet természetrajzát, működési mechanizmusát, küzdelmeit és intrikáit még nem tárta fel senki, míg ez nem történik meg, addig sajnos a Szakács Lászlóéhoz hasonló életművek lappangása, kitaszítottsága, elkallódása megismétlődhet, sőt törvényszerű, hogy meg fog ismétlődni.
11 "A tizenhét Balatonkenesén eltöltött év nyár során kétszáznál több, nagy technikai felkészültségről tanúskodó képet festett, és több száz ceruzavázlatot készített." Vö.: Páli Miklós szakdolgozata 32. old. – Szakács László 1990. november 4-én hunyt el Szombathelyen. Két évvel korábban tüdőrákot diagnosztizáltak nála, de halálának oka szívelégtelenség volt. Felesége 1988-ban szélütést kapott, 1996-ban bekövetkezett haláláig ágyban fekvő beteg volt.
12 A Forgó Klubban megrendezett kiállítását e sorok szerzője nyitotta meg. Vértesi Péter (1938–2010) festőművész hívta fel az életműre a figyelmemet, amiért azóta is hálás vagyok neki. A celldömölki és a Nemzeti banki kiállítást a szombathelyi bemutató kedvező szakmai fogadtatásán felbuzdulva Nagy András szombathelyi műgyűjtő szervezte.
13 1994 – Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely; Batthyány Lajos Könyvesbolt, Szombathely; 1999 – Médium Galéria, Szombathely; 2001 – Stephanus Rex Galéria, Szombathely; 2003 – Répce Galéria, Répcelak; 2004 – Castrum Galéria, Vasvár. 2013-ban önálló terme nyílt a Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteményében.