"SVICCER BAKA LEVELET ÍR..."

Az első világháború 100. évfordulójára emlékezik 2014-től kezdődően ország-világ. Az emlékezések idején különös értéke van nagyapáink, apáink hagyatékában a megőrzött fényképeknek, tárgyi emlékeknek. Gyermekkoromra gondolva jól emlékszem nagybátyámra, aki lelkesen, színesen tudott vitézi élményeiről, bajtársairól, a szembenálló felekről, súlyos sebesülésének körülményeiről mesélni. Édesapám sosem beszélt így. Megőrizte viszont katonaéletéből azokat a dalos füzeteit, amelyekbe öt évvel a háború kitörése előtt jegyezte be a dalokat Székelyudvarhelyen, 1909-ben.

A Pázmány Péter Tudományegyetem végzős tanárjelöltjének le kellett töltenie a K.u.K. hadseregben kötelező katonai szolgálatát. Szülei akkor már a stájerországi Radkersburgban (Regede) éltek, grazi illetőségű volt ő is, ezért a grazi 7. gyalogezredhez sorozták be. Az alapképzés után helyezték át a 82. magyar ezredhez, így jutott el először Erdélybe. Már akkor elkezdett levelezni édesanyámmal, aki a kedves lapokat hűségesen megőrizte, ezek színesen beszélnek a "boldog békeidők" ifjúságának világáról. A közelgő háborúra sosem gondoltak komolyan, csak szeretteik után vágyódtak. Apám füzetében Szerelmi dalok címen 85 nótát gyűjtött össze, Katonadalok címmel pedig csak tizenötöt. Két évvel később, az 1911–13-ig tartó időszakra a Tordai Főgimnáziumhoz kapott magyar–latin szakos tanári kinevezést. Közös albérletben lakott barátjával, Viski Károllyal, aki szintén magyar–latin szakos diplomával a magyar néprajztudomány kiváló alakja lett később. Szerettek nótázni, a füzetének utolsó lapjaira felírt további 70 nóta címe Tordán keletkezett. Tordáról is írt képeslapjára lekottázott nótát Édesanyámnak, mert tudta, hogy ő azt nagyszerűen el fogja játszani zongorán. Szabadidejükben sokat kirándultak, a falvakat járták, figyelték a népszokásokat. Ezeken az útjaikon kaphatott Apám Kiss Ferenctől egy újabb Népdalok című gyűjteményt. Kiss Ferenc 8. osztályos (érettségiző) tanuló volt Székelyudvarhelyen 1908-ban, amikor ezeket a "népdalokat" leírta szép írásával. Ő nem nevezte ezeket külön katonanótáknak, de mind a 42 dalban ez az állandó téma. Ennek a két, 100 évnél régebbi gyűjteménynek dalait szeretném most ismertetni.

 

A dalgyűjtő Pável Ágoston egy tordai füzetlapja	A nyolcadikos Kiss Ferenc füzetlapja

 

A magyar zenekultúra hírét a XX. században Bartók és Kodály működése, alkotásaik, Kodály tanítási módszere vitte legmesszebbre a világban! Minden fiatal művész keresi az új utakat, s hogy merre – azt életkörülményeik is gyakran befolyásolják. Bartók Béla a Zeneakadémia zongora- és zeneszerzés szakán tanult a huszadik század első éveiben, amikor Vikár Béla hatására figyelme a "parasztzene" felé, a mezőségi és erdélyi népdalok felé fordult. Új, eredeti zenei világot fedezett fel ezekben, mást, mint amit az akkoriban közismert és közkedvelt "magyar nóták" jelentettek. Voltak pedig kiváló zeneszerzők, akiket ezeknek romantikus dallamai, feszes ritmusai is megihlettek – és fel is használtak belőlük sok motívumot műveikben –, mint Liszt Ferenc, J. Brahms, Hubay Jenő. A polgárosodó városokban, sőt szerte Európában a cigányzenekarok sokszor kiváló prímásokkal szerezték és játszották a magyar nótát, melyeket a fiatalok és öregek is szívesen énekeltek, és szép kottás kiadványokban népszerűsítettek. A nemzetet megtartó parasztság ősi hagyományait, igazi népdalait Bartók Béla és Kodály Zoltán Vikár Béla példájára csak 1904-ben kezdte el gyűjteni Erdélyben és a Felvidéken. Kodály akkor még a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója volt, de az a szellemi pezsgés, amely a századfordulón az egyetemeken, az irodalomban és a művészetek minden terén megindult, magával ragadta őt is. Bartók Bélával az erdélyi népdalgyűjtési láz hozta össze, és fűzte egyre szorosabbra barátságukat. Első 10–10 dalukat közös kiadványban jelentették meg.

 

Képeslap Ausztriából, írója fényképével, 1909. VIII. hó

 

Pável Ágoston ugyanezekben az években, 1905–10-ig volt a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin stúdiumainak jeles hallgatója. Mivel a hallgatók létszáma nem volt olyan nagy, mint ma, ezért természetszerűen feltételezhetjük, hogy talán találkoztak is a kiváló magyar professzorok: Simonyi, Szinnyei előadásain. Egyetemistaként hallhatott a népdalgyűjtésről Pável Ágoston is, aki első erdélyi tartózkodása idején kezdte lejegyezni a számára új, szép dalokat. Már ismerte későbbi feleségét, akihez szorgalmasan írt képeslapjain számol be életéről. Még "kadett"-fényképét is ráragasztja a lapra. Mikor a grazi ezredtől áthelyezik a székelyudvarhelyi 82. magyar ezredhez – de még Ausztria területén katonáskodik, ezt írja: "Elég jól telnek a napok a katonáéknál, jóképű, derék székely fiúk közé kerültem, olyan keservesen víg énekléseket csapunk, hogy öröm hallgatni. Hej Irénke! Ha Maga azt hallaná, akkor bizonyosan hamarább üzenne a kaszárnyába. A multkoriban összekaptunk kadettkollegáim és én: azt énekeltük ugyanis, hogy csak egy kislány van a világon..., valamelyikünk felvetette a kérdést: hogy is hívják a kislányt? Ki Juliskát, ki Piroskát, ki Böskét emlegetett, a Guszti pedig váltig állította, hogy azt a kislányt bizony Irénkének hívják, és csak Irénkének." Az Irénkével való levelezés szép példája a korabeli udvarlásnak. Stílusában, évődő hangjában őrzi a nyomát, hatását Garay Obsitosának, Kodály Háry Jánosának. Irénke egyszer azt írta a lapján, hogy sokat gondol rá, még a császárnak is írt Guszti érdekében. Erre Bécsből, az Alrechtkaserne 82.Regim.15-ről ezt a választ kapta kedvesétől: "Mindjárt első nap raportra jelentkeztem a császár úrnál: »Császár Úrnak alásan jelentem, írt-e valaki egy levelet a Császár úrnak egy bakagyerek irányában?« – »Eddig még nem, édes fiam – felelte a császár Úr –, de azért ne búsúlj kis katonám. Letelik az idő.«” Édesapám 1909-ben, az alapképzés után Erdélybe került ezredével, ahol a kényelmes szolgálat mellett rögtön elkezdett "népdalt" gyűjteni. Vett egy füzetet, amelynek első oldalára feljegyezte a nevét és katonai szolgálatának évét. Két csoportba sorolta a leírt dalszövegeket: Szomorúak és Katonadalok, de több esetben szépen le is kottázta a dallamot. Összesen 85 nótát gyűjtött és írt le. Ezeknek csak kis része emlékeztet szövegével és felépítésével a Kodály által új stílusúnak nevezett népdalokra, mint pl.: a Szerelmes a nap a holdba, vagy a Káka tövén költ a ruca. A legtöbb "népdal" azonban nem Bartókék "parasztzenéje", hanem igazi "magyar nóta". A századforduló vidéki társadalmának, életének hű tükörképe ezeknek a nótáknak a szövege: a kunyhó, a nádfedeles házikó, a cigányasszony sátora, a puszta, a betyár, a vándorlegény, bojtár, kanász, juhász, a csikólopás, a fonó, a bíró, Cigány Panna. Kidalolják érzelmeiket, a falvak kedves virágait, madarait, sokszor a helyszíneket: a Balatont, a bihari határt, Csíkországot, Boldogfalvát, Szombatfalvát, Udvarhelyt, Nagyszebent, Debrecent, az atyhai nagy hegyet, a Tiszát, a Marost, a Szamost és a többit. Cigányzenére éneklik a közkedvelt népszínművek, daljátékok, versek dalváltozatait, mint a: Csak egy kislány van a világon..., Cserebogár, sárga cserebogár..., Édesanyám is volt nékem..., Egy rózsaszál szebben beszél...

 

Az ifjú tanár lapjai kottával, mennyasszonyához, Tordáról

 

Édesapám katonadalból kevesebbet, csak tizenötöt jegyzett le. Ezekben megemlegetik a regruták Ferenc Jóskát, a kapitány urat, Újvárossy kapitányt név szerint is, a százados urat, Boszniát, Hercegovinát, Belgrádot. A leggyakrabban a nagyszebeni kaszárnyát éneklik meg, mint a mindennapok helyszínét. A Fiumei kikötőben... dallamára, mintájára ilyen lejegyzés is szerepel, hogy: Nagyszebeni kikötőben...; a Krasznahorka büszke várát Erdélyben is énekelték a katonák, de szemügyre vették a szép lányokat is: "...nincsen párja a felcsíki leánynak".

Kiss Ferenc Népdalok című füzete tiszta lapokból van összehajtva és cérnával átfűzve, első oldalára kézírással van felírva a címe és "összegyűjtötte Kiss Ferenc", alatta – talán pecsétnyomóval? – kísérletezgetve, háromszor is: "Kiss Ferenc 8. oszt. tan. Székelyudvarhely". A füzet 17. oldalán újra szerepel a név, a város és dátum is: 1908 Dec22. Az írás szép, kiírt írás, ügyes érettségiző diák írása. Az általa gyűjtött 35 népdalt is a katonák énekelhették az udvarhelyi kaszárnyában, mert sokszor emlegetik azt, de az udvarhelyi főutcát is, a rétet, ahol a huszár a lovának kaszál, a csárdát és a 3 évet, amelyet le kellett tölteni. A közös hadsereg katonai szókincséből is sokat őriznek ezek a nóták: alarm, abférolni, regruta, rukkolnak, sviccer baka. Kiss Ferenc füzetének végében két "népballadát" is leír: egyiket Miklós Julcsáról, aki a malom dobjába esett, a másikat Szabó Vilmáról, akit elvisznek a csendőrök, mert a szeretője miatt elemésztette a gyerekeit.

A magyar művelődéstörténetnek ez a "népdal"-korszak is része. A magyar nóták mára az igazi népdalok mellett teljesen elvesztették értéküket, az a nemzedék, amelyik kedvelte és akár reggeltől estig énekelte őket még munka közben is, kihalt vagy már csak mulatozás közben dalolja el legközismertebb nótáit. A cigányok gyakran rendkívüli zenei tehetséggel születnek, és ma már ki is tudják fejleszteni, művelni adottságaikat a legmagasabb szintig, akik pedig a magyar nótát húzzák, már kevesen vannak. Néhány éve a Magyar Dal Napjá-t szeretnék népszerűsíteni főleg a fiatalok körében. Ez a mozgalom teljesen az angol–amerikai életérzést, zenei világot utánozza akkor is, amikor magyarul énekelnek. Nagyszerű fejlődés történt viszont: a népdalkörök alakulásával, a régi erdélyi, valamint a csángó népdalok népszerűsége, a népzenei együttesek szaporodása, a táncházmozgalom terén, amelynek kapcsán sokszor azok is szívesen énekelik a népdalokat, akik csak a táncban gyönyörködnek.

A Pável Ágoston által leírt dalszövegek kezdő sorát az ő gyűjtése szerint közlöm, a füzetének végében leírt egyéb 70 cím nélkül. A szöveggyűjtemény és a kapcsolódó képek száz év távlatából idézik fel az első világháború szörnyűségeit nem is sejtő fiatal katonák életét, emlékét.

 

Gyászba borult az életem Temiattad	Rácsos kapu, rácsos ablak
Hívlak akkor is, ha nem jössz	Húzd rá cigány a nótámat...
A templomba vasárnap se mentem	Nem úgy van, mint réges régen
Kéket nyílik a nefelejcs...	Kék nefelejcs, kék nefelejcs
Lesz még csillagos az ég	Van nekem egy imakönyvem
Szerelmes a nap a holdba	Hét csillagból áll a göncöl szekere
Messze, messze Csíkországban	Mért is szeretlek oly nagyon tégedet
Édesanyám is volt nékem	A mi házunk felett csak egy csillag van
Ha megkondul az estharang imára	Ha még egyszer gyermek tudnék lenni
A fonóban szól a nóta	A bihari határszélen
A faluban a legárvább én vagyok	Ha kimegyek a temető árkába
Árvalányhaj lengedez a hegytetőn	Szép virág az égő szerelem
Cigány Panna az a híred	Csendesen, csak csendesen
De kisírnám, panaszolnám magamat	Úgy elmegyek, hírt se hallasz felőlem
Hová menjek vigasztalást keresni	Gyászba van a falu népe
Gyere velem akáclombos falumba	Ha tudtad, hogy nem szerettél
Új sír van a temetőben	Holdvilágos, csillagos az éjszaka
Éjszaka volt, amikor én születtem	Hullámzó Balaton tetején
Káka tövén költ a ruca	Maros vize folyik csendesen
Kitették a holttestet az udvarra	Magasan repül a darú
Nagypénteken mossa holló a fiát	Kint a pusztán nincsen bokor
Szerelem múlásán ne fogjon el bánat	Nincs cserepes tanyám
Nincsen csillag, mind lehullott az égről	Sír egy kislány a Balaton partján
Sólyommadár rakja fészkét	Temetőben láttalak meg legelébb
Erdő mélyén kakukk madár szépen szól	A fuszulyka szára
Bíró uram, panaszom van	Csak titokban akartalak szeretni
Cserebogár, sárga cserebogár	Felednélek, felednélek
Daru madár, daru madár útnak indul	Egy rózsaszál szebben beszél
Elmegyek a templom mellett	Eltörött a hegedűm
Én vagyok a bojtár gyerek	Érik az, érik a búzakalász
Fáradt vagyok, unatkozom	Nem siratlak, nem kereslek
Nincsen csillag fenn az égen	Éjjel-nappal gyötör engem a bánat
Szomorú a nyárfa erdő	Tudom, hogy visszahívsz még engemet
Kinek nincsen szeretője, babája	Nekem olyan asszony kell
Nem hiszed el babám, hogy katona vagyok	Már én többet, m. én t. kocsis gyerek nem leszek
Pántlikás kalapom fújdogálja a szél	A juhásznak jól megy dolga
Aki a babáját igazán szereti	Nem loptam én életemben
Nincsen pénzem, van erszényem	Áll a malom, áll a vitorlája
Nyisd ki babám az ajtót	Csak egy kislány van a világon
Ég a kunyhó, ropog a nád	Cigányasszony sátora
Nádfedeles kis házikóm	Kerek ez a zsemlye
Jaj, de magas ez a vendégfogadó	Nagy a feje, busuljon a ló
Ha kimegyek én a falum határából	Dombon van a nagyszebeni kaszárnya
Nagyszebeni kikötőben	Mikor engem soroztak
Sviccer baka levelet ír	Szép élet a bakaélet
Anyja felneveli...	Mikor mentem abférolni
Talpra magyar vitézek	Nem mék pajtás abférolni
Nincsen párja, nincsen párja a 7béli bakának	Krasznahorka büszke vára
Barna kislány megy az utcán	Házunk előtt mennek el a huszárok
Zsindelyezik a kaszárnya tetejét	Októbernek első napján...

 

Kiss Ferenc gyűjtése:

 

Szállj el innen te kis madár	Szépen legel a marosi gulyája
Fekete városba fehér asszony látszik	Mért szomorú a kis madár
Édesanyám, ha soroztat, soroztasson huszárnak	Hej bíró, bíró
Észak felől, kelet felől	Elmegyek én, itt hagyom a hazámat
Magas dombon	Mikor megyek Udvarhelyről kifelé
Esik eső, szép csendesen esik	Az atyhai nagy hegy alatt
Ej de magas, csuhaj, a kaszárnya teteje	Nem vagyok szép
Végigmentem az udvarhelyi főutcán	Udvarom közepén...
Jaj, de bajos egynek kettőt szeretni	Tisza partján lovagolni nem merek
Szárnya, szárnya a kaszárnya teteje	Eladom a jegykendőm
Rászállott a bús gerlice	Édesanyám ne sirasson
Túl a vízen	A faluban a legszebb lány
Csillag ragyog lovam fején	Ezt a kislányt ne vedd el
Udvarhelyi sorozó szobába	Széna, széna, széna terem a réten
Hej kikirics, hej kikirics	Szép az ibolya
Bús gerlice madár	A pásztor dala
Boldogfalvi széles utca	Szombatfalvi temetőbe
Szombatfalván végig menni nem merek	Nincsen erdő, nincsen mező
Fütyörészve megy a vonat	Sárga csikó, sárga csikó
Szépen szól a gyulai nagy harang	Udvarhelyi nagy kaszárnya
Szegény legényt ne állítsák a placra	Réten, réten, a boldogfalvi réten