SÜTHEŐ LÁSZLÓ

 

 

A TÁBLÁS JÁTÉKOK TÖRTÉNETE

I.

 

 

A MANKALA TÍPUSÚ JÁTÉKOK

AVAGY A JÓSTÁBLÁTÓL A MODERN FIZIKÁIG

A táblás játékok a társasjátékoknak egy jól körülhatárolható csoportja. Általában ketten játsszák, s a legtöbb esetben nem használnak hozzá dobókockát vagy más, szerencsét hozó eszközt. Ennek köszönhetően a játékosok logikája, taktikai, stratégiai képességei döntik el, hogy ki lesz a győztes. Vagy a Sors? A legtöbb játék az ókorból ered, s korábban kultikus célokat szolgált, az istenek szándékait fürkészte vele az ember, és csak később vált belőle játék. A táblás játékok csoportjának legismertebb tagja a sakk, a malom, a dáma. A középkorban azonban több tucat ilyen játékot ismertek szerte a világban, Európában is. Ezeknek a mára már kihalt játékoknak a történetét mutatja be ez az alkalmilag jelentkező cikksorozat. Nem utolsó sorban annak reményében, hogy ismét kedveltek lesznek, s viszontláthatjuk őket játszóházakban, művelődési házakban, könyvtárakban, kávézókban és kiskocsmákban.

 

A táblás játékok egyik legősibb és ma legnépszerűbb csoportja a mankala. A név egy játékcsaládot jelöl, amelyhez sokféle, kialakításában és szabályaiban is hasonló játék tartozik. A legtöbb forrás nem is említi a mankalát, mint önálló játékot – az összes ilyen játék összefoglaló neveként emlegetik –, de ha hiszünk Vargha Balázs1 játékleírásainak, akkor a hasonló típusú játékok arab változatát ezen a néven ismerik.

A mankala típusú játékoknak nagyon hosszú története van. Szerte a világban ismerték és ismerik ma is, megjelenésében és szabályrendszerében is sokféle változata létezik, számos elnevezéssel. Egyiptomban wari és mankala, Ghánában ba-awa, Etiópiában baré, Kelet-Afrikában gabata, Zimbabweban chisolo, Srí Lankán pallanguli, és még sorolhatnánk a különféle neveket.

A játék eredetéről viszonylag keveset tudunk. Őseink számára valószínűleg nagyon fontos volt a tábla és a kavicsok használata. A wariról a régészek feltételezik, hogy valaha a rituális szertartások része volt. A wariban szereplő 12 alapgödör talán a Holdhónapokra utalt. Lukácsy András2 leírása szerint az év szerencsés és szerencsétlen napjait akarták kifürkészni velük, elsősorban a jövő évi termésre vonatkozóan.3 Valódi kora azonban a régészeti leletek ellenére is bizonytalan, hiszen még ma is sokfelé a földbe vájt gödrök felhasználásával, magokkal játsszák, tehát nem zárható ki, hogy a wari sokkal régebbi játék, mint a tárgyi emlékek alapján következtethetünk rá. A középkorban lett igazi játék, és azóta az egyik legnépszerűbb tagja a táblás játékok népes családjának. Egyiptomban mind a mai napig a kávéházak kedvelt játéka maradt, elsősorban a férfiak körében.

Most csak a wari szabályait ismertetjük, mert ez egyszerű, ez a legismertebb, legnépszerűbb változata ennek a játék típusnak. A játékot ketten játsszák. A táblán összesen 14 gödör található. Ezek közül 6–6 egy sorban. A másik két gödröt nevezzük kútnak (jobb kéz felől van a sajátunk)! A kiindulási helyzetben 6–6 kavics van minden gödörben, de a kutakban egy sincs. A játékosok a tábla két oldalán foglalnak helyet. Az egyik sor (6 gödör) az egyiké, a másik sor a másiké. A kezdő játékos a saját oldalán valamelyik gödörből kiveszi az összes kavicsot, és az óramutató járásával ellentétesen haladva szétosztja azokat úgy, hogy minden gödörbe tesz egyet-egyet. A saját kútjába is, ha az sorra kerül (az ellenfél kútjába nem!). Ekkor már van olyan gödör, amelyikben 7 kavics van, s van, ahol egy sincs. Ezután társa következik. Ő is kiveszi valamelyik saját gödréből az összes kavicsot, és az óramutató járásával ellentétes irányba haladva egyesével szétosztja azokat. Lényeges, hogy mindenki csak a saját gödréből vehet, de a szétosztáskor természetesen az ellenfélnek is ad követ. (Kivételt képez az ellenfél kútja!) A játék folyamán a gödrökben bármennyi kavics előfordulhat.

Ha az utolsó követ olyan helyre tesszük a saját sorunkban, ahol addig nem volt egy sem, akkor ezt és az ezzel szemben lévő (az ellenfél sorában található) gödör tartalmát elrabolhatjuk, s a saját kutunkba tesszük. Ha a szétosztást a saját kutunkban tudjuk befejezni, akkor újra mi jövünk. Néha előfordul, hogy olyan sok kő van egy gödörben, hogy egy teljes körnél is többet haladunk a szétosztás során. Ilyenkor abba a gödörbe, ahonnan kivettük a kavicsokat, nem rakunk. A játéknak akkor van vége, ha már minden követ elrabolt valaki. Az győz, aki többet zsákmányolt.

Egyszerűbbé tehető (kisebbeknek kifejezetten javasoljuk) a játék, ha kezdetben csak 4 kavicsot teszünk a gödrökbe, és a kutakat kivonjuk a játékból, s kizárólag gyűjtőként használjuk.

A játék wari és awari változata az ókori Egyiptomból származik, innen terjedt el egész Afrikában, majd a selyemúton keresztül eljutott közép-ázsiába.4 táblákat már az egyiptomi piramisok, majd később a luxori templomok feltárásánál is találtak, tehát több mint háromezer éves játékról van szó. Ma Afrikában több helyen is nemzeti játék. Ghanaból gyönyörűen megmunkált, faragott táblák származnak. Ezeket narancseperfából faragták ki a helyiek. Az efféle játéktábláknak van egy talp részük, amely egy körülbelül 10 cm magas törzsnek néz ki. Ebben a törzs részben tartják a fakavicsokat, amikor épp nem használják a játékot.5

A rabszolgák valószínűleg elvitték magukkal Közép-Amerikába is, itt awari néven ismerik, de a játékok nagyon hasonlítanak az afrikai változatokhoz; olyannyira, hogy egyes népcsoportok származásának kutatásában segít, hogy a játéknak melyik változatát ismerik, játsszák. "A wari négy különböző fajtája lelhető fel a guianai illetve a karibi afroamerikaik körében. Az általuk játszott játékok tökéletesen ugyanolyan formában megtalálhatóak Dahomeyban (egykori nyugat-afrikai királyság), Togóban és Nigériában."6 Sok érdekes hagyomány is kapcsolódik ehhez a játékhoz. Egyes helyeken nem játszották a játékot naplemente után, mert féltek, hogy megjelenik az ördög, és bekapcsolódik a játékba. Közép-Amerikában csak férfiak játszhatják ezt a játékot, és soha nem játsszák pénzben. Ez talán a játék spirituális jelentőségével van összefüggésben. "Gyakran játsszák a Gyász Házában, hogy szórakoztassák a halottak lelkeit, amíg azok a temetésükre várnak. Ilyen céllal azonban csak nappal játsszák az awarit, ekkor láthatóak ugyanis az árnyékok vagy szellemek, akik ekkor tudnak csatlakozni a még élő játékosokhoz. A játék végeztével ámulatba ejtik a szellemeket." És valószínűleg megmenekülnek tőlük.

A mankala a legismertebb elnevezése ennek a táblajáték típusnak, olyannyira, hogy sokszor tévesen ezzel a névvel illetik valamennyi változatát. Nagy valószínűséggel ilyen néven, illetve kalaha néven terjedt el az arab világban, Egyiptom egyes részein és a Közel-Keleten. Az 1830-as években az egyiptomi kávéházak kedvelt játéka volt a mankala, és sok esetben egy-egy parti döntött arról, hogy ki fizesse egy társaságban a kávét.7 A mankala Vargha Balázs leírása szerint is régi arab játék, amely a játékosoktól gyors számolást és áttekintőképességet igényel.8 Való igaz, az általam ismert, hasonló típusú táblás játékok közül az egyik legbonyolultabb játékváltozatot ő jegyezte le.

Sajátos változata a mankala típusú játékoknak a gabata, amelyet Richard Pankhurst9 írt le először az Ethiopian Observerben 1971-ben. Pankhurst feljegyzéseiből tudjuk, hogy az efféle játékok sok fajtáját játsszák Etiópiában és a környező országokban. Ezek közül az egyik a gabata.10 A legelterjedtebb a Kelet-Afrikában található Eritrea központi felvidékein. Itt olyan táblán játsszák, amelyen 3 sor gödröcske található, soronként 6 gödörrel, minden gödörben 6 kaviccsal. Szabályai bonyolultabbak a hagyományos mankala vagy a wari szabályainál, de az alaplépések és a játéktábla kialakítása nagyon hasonló.

A dél-indiai és a Sri Lanka-i tamil nők körében rendkívül kedvelt játék a pallanguli. A férfiak is használják, gyakran hazardírozásra. A pallanguli is a mankala játékok családjába tartozik. Az efféle játékok kedveltek voltak az egyiptomi kávéházakban is a XIX. század elején, ekkor terjedtek el a nyugati világban. A régi táblákat gyakran készítették fából vagy elefántcsontból. Általában simára voltak csiszolva, de előkerültek gyönyörűen megmunkált, faragással díszített táblák is. A modern, mai táblák az Ernakulam nevű indiai városból származnak. Ezeket krómozott fehérfémből készítik. némelyiken kicsi kerekek is találhatók, díszítésként.11

A chisolo, baré és hus – a négysoros mankalák – a játékok legösszetettebb fajtái: ezekben nem kettő, hanem négy sor gödör található. Ezek elsősorban Kelet- és Dél-Afrikában terjedtek el. Több változatuk is ismert, amelyek alapvetően a gödrök számában térnek el egymástól. Ez a játék már kialakításában is jelentősen különbözik a társaitól, hiszen itt a tábla már 4 sorból áll, minden sorban 7 vagy 8 darab lyuk található. Van még egy nagyobb lyuk is a tábla egyik végén, ide gyűjtötték a játékban éppen nem lévő bábukat. Ezt a nagyobb gödröt "raktár"-nak nevezzük, azonban ez nem jelenik meg minden változatban; például a hus-ban nincs ilyen. A bábuk kezdetben itt is apró kövek vagy magok voltak.

A baré játék nagyon népszerű az Etiópiában és Dél-szudánban élő anuak emberek körében. Olyan táblán játsszák, amelyen 4 sor található, minden sorban 12 db gödör van. A játék kezdetén minden gödörbe 2 db kavicsot kell elhelyezni. Egy játékosnak összesen 2 sora van, ezek a hozzá közelebb esők. A játékosok csak a saját soraikban levő gödrökbe pakolhatják a kavicsokat, rabolni pedig az ellenfél gödreiből lehet.12

A hus a hottentották körében volt ismert játék, s lett lenyűgöző maradványa egy afrikai civilizációnak, ami a XIX. században élte virágkorát. Ebben a játékban nincs gyűjtő, és négy sorban nyolc–nyolc kis gödör található. A többi játéktól eltérő szabály az is, hogy ebben a kavicsokat nem ütik le, végig játékban maradnak.

A chisolo-t a ba-ila nyelvet beszélő népcsoport játszotta először Afrikában. Afrikán belül pedig Zimbabwe-ben, a korábbi Dél-Rhodesiában.13 Itt hét-hét gödör van egy sorban, és a leütött bábukat egy közös gyűjtőben helyezik el a játékosok. Kezdetben a játékot – mint a hasonló táblás játékokat általában – földbe vájt "táblán" játszották, ez a szegényebb vidékeken még ma is jellemző.

 

NÉHÁNY EMLÉK MAGYARORSZÁGON

A most ismertetett játékok egyes magyarországi múzeumokban is láthatók. A teljesség igénye nélkül szeretnénk felhívni az érdeklődők figyelmét erre is, hátha egy-egy kirándulás alkalmával, kis kitérővel eredeti formájában szeretnének találkozni egy ilyen példánnyal.

 

mankala

Igényes faragással készített mankala Afrikából,
Patkó Imre gyűjteményéből

 

Győrben a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Patkó Imre14 Gyűjteménye (Győr, Széchenyi tér 4., Vastuskós-ház) őriz egy gyönyörűen faragott mankalát. A kialakítás az afrikai törzsi művészet jellegzetes példája.

Nagyon érdekes és látványos játéktáblákkal találkozhatunk Balatonedericsen az Afrika múzeumban, ahol dr. Nagy Endre15 Afrika-vadász gyűjteményében van egy négysoros mankala, valószínűleg egy hus és egy kétsoros, nyolc-nyolc gödröt tartalmazó játék, talán a warinak egy változata. Ezeket a gyűjtő egyik kelet-afrikai útjáról hozta magával.

 

mankala

Négysoros mankala Kelet-Afrikából,
Nagy Endre gyűjteményéből
(foto: Afrika Múzeum archívum)

 

Kecskeméten a Szórakaténusz Játékmúzeumban is van egy érdekes tábla: macskát formáló és széknek is használható eszköz, de valójában ez is egy játékra hívogató wari. Ez Nagy Kristóf16 iparművész alkotása.

Ezt a fajta játékot játszóházaink részére a szerző ötlete alapján Lakat Csaba asztalos készíti rönkfából. Cseresznye, szilva vagy diófa a legalkalmasabb erre a célra. Robusztus alakja és a lekérgezett fatörzs jellegzetes, természetes formája miatt nemcsak a játszóházak kedvelt szereplője, hanem múzeumok is vásárolták már. Szombathelyen a Savaria Múzeum, Győrben a Xantus János Múzeum használja különböző foglalkozások során. A Savaria Múzeum múzeumpedagógiai ajánlójában is szerepelnek olyan játszóházak, ahol egyebek mellett a wari is kipróbálható, a Múzeumbogár Klub tagjainak vezetésével.

 

wari

Egyedi kialakítású wari Kelet-Afrikából,
Nagy Endre gyűjteményéből
(foto: Afrika Múzeum archívum)

 

Természetesen ez a játék játszóházaink visszatérő eleme, az egyik legnépszerűbb játék lett szerte az országban – Szombathelytől Nagyvázsonyig, Mosonmagyaróvártól Kecskemétig.

 

A MANKALA SZEREPE AZ OKTATÁSBAN

A mankala típusú játékok mindegyike tisztán logikai játék, dobókockát, dobópálcát vagy más, szerencsét segítségül hívó eszközt a játékosok nem használnak. Rögtön adódik tehát a lehetőség, hogy logikai ismeretek bővítésére kiválóan alkalmas. A játék során a kezdeti, általában szabályos kiinduló helyzet fokozatosan, lépésről lépésre változik. Ezek a lépések azonban egyszerűek, hiszen egy-egy kavics elhelyezését jelentik, pontosabban fogalmazva, egy gödör minden lépésnél kiürül, és néhány gödör tartalma egy kaviccsal megnő. Az egyszerű lépések és a folyton változó állás követése csak fejben lehetséges, ezért fokozza a figyelmet, és ismétlődő módon késztet a fejszámolásra.

A szabályok lehetővé teszik a különböző kombinációk kialakítását, összetett stratégiák kidolgozását is, hiszen a legtöbb játékváltozatban olyan kiegészítő szabályok vannak (lépésismétlés, rablás), amelyek alkalmazása, kombinálása jelentősen növeli a győzelmi esélyeinket. A játék során szinte észrevétlenül fejlődnek ezek a készségek.

 

wari

Macskát formázó wari a Szórakaténusz Játékmúzeumban
(a szerző fotója)

 

A matematikai és logikai készségek fejlesztése mellett egy érdekes lehetőséget alkalmazott a 90-es években Heigl Istvánné, szombathelyi fizikatanár: "Volt egy időszak, amikor a modern fizikát tanítottuk játékos formában, így a rendetlenség mértékét, az entrópiát, a részecskék hihetetlen sokféle elrendeződését és az energia eloszlását, a véletlenszerű elhelyezkedést ezzel a játékkal lehetett szemléltetni." Valóban, ebben a játékban a kezdeti szabályos elrendezés folyamatosan átalakul, s a játék előrehaladása során fokozatosan nő a rendetlenség, miként az energiaátadás során az anyagok részecskéi között. Ez a játék is, mint a legtöbb stratégiai táblás játék, elsősorban a természettudományok oktatásában tűnik kézenfekvő segítségnek, de a játékok eredetének, történetének ismeretében a humán tudományok szemléltetésében is lehet szerepe.

 

wari

Szilvafából készített rönk-wari
(a szerző fotója)

 

A szaktárgyaknál nem leragadva, komplex alkalmazhatóságára Szabó Csilla gyógypedagógus, mozgásterapeuta hívta fel a figyelmemet: "Az iskolás kort megelőzően, de a kisiskolás korban is rendkívül jó játék. Tapasztalataim szerint nagyon különböző érdeklődésű és vérmérsékletű gyerekek is szívesen játszanak vele. Bátran ajánlom sajátos nevelési igényű és eltérő fejlődési menetű gyermekeknek is. Megerősíti a számfogalmat, fejleszti a finommotorikát, a téri tájékozódást. Segíti a szerialitás (sorba rendezési készség) fejlődését. Mivel érdekes a gyerekek számára, hosszabb ideig igyekeznek figyelmüket a játékra összpontosítani. A kézügyesség fejlesztésére sajátos módon hasznos, mert míg a kéz egy részének markolnia, a másik részének elengednie kell. Stratégia kialakítására készteti a játékosokat. Kisebb gyermeknél lehetséges a játék egyszerűsítése, ebben az esetben csak 2, később 3, majd egyre több kavicsot helyezzünk a mélyedésekbe. Így egyre nehezebb lesz, ugyanakkor érdekesebb is."

 

NÉHÁNY KIEGÉSZÍTŐ GONDOLAT A MANKALÁKRÓL

Minden játéknak van valamilyen hatása arra, aki játszik vele. Játékpszichológusok bizonyára kutatják is ezt. Én tudományos igénnyel nem bátorkodnék ebbe az irányba fordulni, de több éves játszóházi tapasztalataim nyomán kialakult már valamilyen kép bennem is arról, milyen készségeket, emberi tulajdonságokat mozdít meg, milyen hozzáállást igényel egy-egy játék.

A wari az egyik legnépszerűbb játék a játszóházainkban, és nemcsak a gyermekek, hanem a fiatalok és az idősebbek körében is. Sokan ismerik gyermekkorukból, hiszen egy időben a 70-es, 80-as években maya néven hazánkban is lehetett kapni műanyag változatát. Itt jegyzem meg – bár lehet, hogy a történeti ismertetőhöz tartozna –, semmilyen forrás nem utal arra, hogy a maya kultúrához köze lenne ennek a táblának, inkább az a valószínű, hogy akkori terjesztői egy egzotikus és kevés magyarázatra szoruló, könnyen megjegyezhető nevet kerestek a játéknak.

Népszerűségének az egyik oka, hogy könnyen elsajátítható, mégis a logikát igénybe vevő játék. Hamar sikerélményhez vezet, és a rablás, illetve a lépésismétlés lehetőségének tapasztalata szinte mindenkiben új energiákat szabadít fel, és szárnyakat ad a logikai játékokat kezdetben elutasító embereknek is. Fokozatosan vezeti rá a játékosokat arra, hogy a győzelemhez kevés a saját stratégiánk kidolgozása, figyelni kell a másik játékosra is; fejben kell számolni és látni az ellenfél lehetőségeit is. Sokszor van mód keresztülhúzni a másik számításait. A rablásnak köszönhetően nincs vesztett állás, közvetlen tapasztalást nyújt a játék arra, hogy fel lehet állni a kilátástalan helyzetből is, illetve elbizakodottságra okot adó előnyünk egy pillanat alatt tud eltűnni. A wari tehát részben az önmérséklet játéka is, de látni fogjuk később más példákon, hogy nem egyedül van ebben a körben.

   

JEGYZETEK

1 Vargha Balázs (1921–1996): pedagógus, író, irodalomtörténész, teológus
2 Lukácsy András (1930–): író, újságíró
3 LUKÁCSY András: Játszd újra – a világ 100 alapjátéka. Budapest, 1988. 83. old.
4 ZDISLAW Novak: A malomtól a goig – 50 táblás játék. Gondolat, 1982. 84. old. (ford.: Hanák D. Péter)
5 BELL, R. C.: BOARD AND TABLE GAMES from Many Civilizations Dover Publications, Inc. New York, 1979 (ford.: Sütheő Márton), 116. old.
6 BELL, R. C.: uo. 121 – 122. old.
7 BELL, R. C.: uo. 113. old.
8 VARGHA Balázs: Játékkoktél. Minerva, Budapest, 1967. 185. old.
9 Richard Pankhurst (1927–): brit akadémikus
10 BELL, R. C.: i. m. 65. old.
11 BELL, R. C.: i. m. 63. old.
12 BELL, R. C.: i. m. 67. old.
13 BELL, R. C.: i. m. 123. old.
14 Patkó Imre (1922–1983): újságíró, művészettörténész
15 Dr. h. c. Dr. Nagy Endre (1913–1994): Afrika-vadász, vadászmester, gyűjtő és vadbefogó
16 Nagy Kristóf (1950–): Nívó Díjas, Gránátalma Díjas képző- és iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere