SÁGI FERENC

 

 

ADALÉKOK A CSEPREGI SZŐLŐTERMELÉS ÉS BORKERESKEDELEM MÚLTJÁHOZ

 

 

A Vasi Szemle 2013. évi 1. számában jelent meg ZÁTONYI Sándor: Fejezetek Csepreg szőlőtermelésének és borkereskedelemének múltjából című tanulmánya. Az e munkában leírtakat erősítem meg és egészítem ki néhány, a szerző által még nem ismert adalékkal.

A szerző kifejti, hogy a XV. században Sopron és Kőszeg városok kiváltsága volt a borok külföldre szállítása vidékünkről. Monopóliumuk a következő századokban is fennmaradhatott, s a csepregiek csak az ottani termelőkkel vagy kereskedőkkel szövetkezve vihették külföldre e nedűt. Búza János agrártörténész egyik tanulmányából arról értesülhetünk, hogy 1628 telén Szente Péter csepregi lakos az eladásra szánt borát Földesi András kőszegi polgárral szövetkezve szállította eladásra Sziléziába. Ez nyilván nem egy kivételes esemény volt, de csak azért maradt nyoma, mert a bor eladásával megbízott nagyszombati András diák nem járt el tisztességesen a termelőkkel.1

 

csepregi szüret

 

Búza János e tanulmányából és a Sárvár monográfiájában megjelent írásából is kiderül, hogy amikor a Nádasdyak voltak Csepreg földesurai, a legnagyobb mennyiségű bort a mezővárosból szállították a sárvári várba.2 A "csepregi bor négyféleképpen – hegyvámból, dézsmából, urasági szőlőből (azaz majorsági termékből) és pénzen vett áru formájában – kerülhetett a földesúr és családja, valamint háznépe asztalára," illetve eladásra a kocsmáiba.3

Az már Farkas Sándor Csepreg mezőváros története című könyvében4 és Zátonyi úr tanulmányában is látható, hogy a csepregi "szőlőhegyeken" sok környékbelinek, sőt még távolabb lakónak [Szombathely, Felsőpaty (ma Rábapaty), Sárvár, Lak (ma Répcelak) stb.] is volt birtoka. Gr. Draskovich Lipót 1730-ban kiadott urbáriuma tételesen ismerteti a tulajdonosok nevét és lakhelyét. Ebből érdekes kép bontakozik ki előttünk. A földesúr, az egyház és az egyéb helyi tulajdonosok mellett közel ennyi vidéki is felsorolásra került, tehát itt is jelentős volt az idegen, az ún. extraneus birtoklás. Az egy Szágh (Szak) hegyen kívül az összes többin akadt több-kevesebb bebíró. Sőt egyes hegyeken ők voltak többségben. Az is látszik, hogy a szomszédos települések lakói a hozzájuk közelebb esőkön fordultak elő tömegesebben. Így a Hosszúgyöpön az alsó- és felsőszakonyiaknak [ma Szakony], de a keresztényieknek [ma Egyházasfalu része] is itt van a legtöbb szőlője. A Boreg Hegyen és a Kishangán csak tömördiek birtokoltak, de övék volt a Felső Nagy Hanga és az Alsó Hanga egy része is. A Pető-hegyen csak felsőbükiek, a Maszlag hegyen pedig alsóbükiek voltak ekkor a tulajdonosok. A Külső-, Közép- és Alsó-Csékéden a terület nagyobb része a három Bükről kikerültek birtokában volt.5

 

csepregi szüret

 

A múlt évben sokszorosíttatta Balogh Jánosné dr. Horváth Terézia nagyapja emlékiratainak a csepregi iskolával kapcsolatos részét. Itt olvasható, hogy a XIX. század második felében a helyi gyerekek mit tanultak saját településükről: "Még valamit tudnia kellett akkor minden csepregi tanulónak. Azt, hogy az 1832. évben termett csepregi bor világhírű volt. Ennek az a magyarázata, hogy a város földesura, gróf Jankovich Izidor, az 1820-as években Tokajból szerzett be gyökeres szőlővesszőket, és azokat Csepreg sárga kavicsos [talajú] szőlőjében ültette el, és így azokon termett a világhírű csepregi bor. A gazdák is kaptak ily szőlővesszőket, és ezek termését fagyosaknak nevezték, mert ezek fürtjei október végén értek meg, és igen édesek voltak."6

A honismereti kör foglalkozásain Horváth István tagtársunk az 1990-es években többször is emlegette, hogy még a XX. század első felében is készítettek aszúbort Csepregen: "Novemberi fagyban szedtük hozzá a mángut, majd oda fagyott a kezünk." Ezekből az aszúsodott szemekből készítették a finom italt. Néhány évvel a szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozó rendezvényünk után, a későn szüretelt fehér szőlőjéből Pócza János is készített ilyen jóízű bort. Miután a tokajiak az elnevezést levédették, a máshol is előállított, hasonló nedűt Pócza úr is ekkor már jégbor-nak hívta.

A filoxéra (szőlőgyökértetű) vagy 1904-ben vagy az ezt követő valamelyik évben érkezett meg a csepregi szőlőkbe7, és végezte el azt a pusztítást, melyet Zátonyi úr említ tanulmányában.

 

csepregi szüret

 

A szőlőhöz, szürethez Csepregen is kapcsolódtak közösségi összejövetelek. Azt nem tudjuk, hogy mikor kezdődtek a szüreti felvonulások, illetve az ezeket követő szüreti bálok. Viszont a XX. század első felében óriási sikerük volt. A rendező egyesületeknek az 1940-es évek második felében történt megszüntetésével a szüreti felvonulások abbamaradtak. 1960-ban az iparosok Egyetértés Dalköre újra szervezett zenés szüreti felvonulást óvodások, iskolások és az akkor működő társadalmi szervezetek bevonásával az október 9-ei szüreti bált megelőzően.8 Majd a soproni és a kőszegi szüreti felvonulások újraindítását követően a Csepregi Önkéntes Tűzoltó Egyesület elevenítette fel – kezdetben kétévenkénti megrendezéssel – e régi hagyományt településünkön.

A szőlőtermelőknek több védőszentje is van. Közülük az egyik csepregi földesúr valamikor régen Szent Donátot választotta. A mezővárosban névnapja évszázadokig fogadott ünnep volt.9 Az 1990-ben indult Csepregi Hegyközség vezetői és gazdái mintha elfeledkeztek volna erről. Ők Szent Orbán kultuszát preferálták, tiszteletére készíttették az Orbán-keresztet, majd az Orbán-kápolnát is. Mindkettőt e napon szentelték fel, s azóta is e szent névnapjához kapcsolódva, ezektől indulva tartják egyik fő rendezvényüket, a gyepűtiprást.

 

A képeket a 2010. évi szüreti felvonuláson készítette a szerző.

   

JEGYZETEK

1 BÚZA János: Csepregi bor kivitele Sziléziába a harmincéves háború idején. In: Tanulmányok Csepreg történetéből. Szerk.: Dénes József, Csepreg, 1996. 213–223. old.
2 BÚZA János: Mezőgazdaság és parasztság a török korban. In: Sárvár monográfiája. Szerk.: Horváth Ferenc. Szombathely, 1978. 252–259. old., illetve: Sárvár története. Szerk. Söptei István, Sárvár, 2000. 157–179. old.
3 BÚZA János: Csepregi bor... i. m.: 214. old.
4 Megjelent: Bp., 1887.
5 Csepreghi Inscriptionalis per 1770–1796. Benne másolatban korábbi dokumentumok is. A szőlőbirtokosok összeírása a 225–232. oldalon található. Köszönetemet fejezem ki Übelher Gyulánénak, hogy a család tulajdonában levő kéziratot rendelkezésemre bocsátotta.
6 (Csói, majd) dr. Csepregi Horváth János emlékiratai. In: BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH Terézia: Dr. Csepregi Horváth János emlékei a csepregi iskoláról. Bp., 2013. 13. old.
7 Erre vonatkozó forrás még nem került elő. Sopron vármegye alispánjának jelentése a vármegye 1903. évi állapotáról. Szerk. Baán Endre. Sopron, 1904. és a korábbi évek alispáni jelentéseinek felsorolásában Csepreg még nem szerepel a filoxéra által érintett települések között. 28. old.
8 A KIOSZ Csepregi Helyi Csoportja vezetőségi üléseinek jegyzőkönyvei, 1960. Lelőhelye a Csepregi Ipartestület irodája, korábban KIOSZ-iroda.
9 T. MOLNÁR Zsuzsanna: Hangától a Bene-hegyig. In: "Bene-hegynek híres forrása...", Csepreg, 2011. 4–16. old.